Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 10. Az országos hálózattal rendelkező Vitalitás önsegélyző alapítvány kuratóriumának elnöke nap mint nap kecsegtette károsultjait azzal, hogy pénzüket valami módon visszakapják. Mindezt jobbára telefonon közölte az érintettekkel, akik kétnaponta várakoztak lakásánál, hogy személyesen tisztázzák az elnök úrral a félreértéseket. Mint kiderült, Boda elbujdokolt. Jobbára testvérénél húzta meg magát. • Véres alapítványdráma kedden este m A kuratórium lövöldöző elnöke m Amazonok a Tüzet nyitott a Vitalitás Február nyolcadikán este az alapítvány székhelyére, Kalo­csára látogatott az elégedetle­nek egy maroknyi csoportja. Mikrobusszal és egy személy­autóval érkeztek. Bodát újfent nem találták otthon, így a vá­rosban keresésére indultak. Kalocsa legforgalmasabb helyén, a Schöffer-torony mel­letti lámpánál megpillantották a szürke Ladát. Éppen piros jelzés volt. A mikrobusz a La­da elé, a személygépkocsi pe­dig mögé került. Boda és két társa - mint utóbb kiderült, Bo­da János és Boda István - ki­ugrottak gépkocsijukból, amit ekkorra már körbevettek az elégedetlen alapítványi játé­kostársak. Valóságos dráma zajlott le perceken belül. Boda József az egyik játé­kostársra lőtt közvetlen közel­ről, szerencsére csak gázpisz­tollyal. A másik két Boda vala­melyike egy régi puskából át­alakított, de kispuskalőszer ki­lövésére alkalmas fegyverrel célzott, az akkorra már védeke­ző-támadó károsultakra. A fegyverben éles lőszer is volt. Talán annak köszönhető, hogy nem történt haláleset, hogy az elégedetlenek egyike feszítő­vassal rácsapott a fegyverre, ami darabokra tört. Ettől a perctől kezdve el­szabadult a pokol. A feszítő­vassal, nagykéssel, túlélőkés­sel, szúrószerszámokkal, do­ronggal és nyűjtófával felfegy­verzett társulat elégtételt vett sérelmeiért. Két Bodát lete­rftetttek, a harmadik botladoz­va futni próbált. A nagyhir­telen összeverődött népes kö­zönség valamelyik tagja érte­sítette a rendőrséget, akik más­fél percen belül a helyszínen voltak, de akkorra már a véres csetepaté kissé alább hagyott. • Újdivatú utcadísznek is be­illene az állatorvosi lakás előtt a régi parasztkocsi. Elegáns le­hetett új korában, mielőtt ide került, már tyúkok ültek benne. Azt mondja dr. Major József, nem húzatták, úgy húzták ide, hogy baja ne essék útközben. Az állatorvosi rendelőben egy­kori tiszti nyereg „ül" az egyik ülőkén, fölötte pedig nem akár­milyen zabla fityeg. Státusz­szimbólum lenne? Inkább szakmai érdeklődés jele, de volt előzménye is. Amikor a televízió itt forgatta a Rúzsa Sándor egyik jelenetét, a színé­szek szinte kifosztották a falut: minden régiségét megvették. Akkor kapcsolt az állatorvos is. de ő már csak a tanyán jut­hatott hozzá néhány darabhoz. Elmúlt húsz éve, hogy ebben a faluban dolgozik, na­gyon ismeri kívül és belül. Mert természetes volt mostaná­ig, hogy a paraszti származá­súak állatot is tartottak, sőt az olajmérnökök is meghizlalták a maguk disznait, ahol pedig ál­lat nevelkedik, ott az állatorvos nélkülözhetetlen kellék. Rá adásul éppen száj- és köröm­fájás dűlt akkor, amikor betette a lábát, azonnal mélyvízbe do­bódott tehát. Lelkes dicsőí­tésekbe kezd, amikor Rákóczi­telep jön szóba. Itt maradt meg legjobban a tanyavilág, bár itt is átalakult meglehetősen. Nem lenne Algyő olyan, amilyen, ha ez a telep is megszűnt volt. Sajnos, már akkor nem volt önálló hangja a falunak, ami­Elkobzott fegyverek a rendőrségen Nem csak Bodáékat, de gépko­csijukat is alaposan helyben­hagyták. A három Boda a kalocsai kórházba került. Kettőjük álla­pota súlyos, de nem életve­szélyes, mfg a kuratórium lö­völdöző elnöke könnyebb sérü­lést szenvedett. A tucatnyi káro­sultat bekísérték a rendőrségre. Kedden este, fél tízkor kap­tam telefonhívást egyik káro­sult feleségétől és egy órán be­lül a helyszínen voltam. Be­szélhettem a kihallgatásra váró Vitalitás-játékosokkal, akik el­mondták, hogy csak kérdőre szerették volna vonni Bodát az 'elmaradt tízezreikért. Állításuk szerint nem következett volna be a véres akció, ha Boda nem ránt fegyvert. Akkor még nem tudták, hogy csak gázpisz­tolyról van szó, de amikor a másik fegyver is előkerült. kor ide költözött. Értelmiségié­inek a java Szegedről járt ki, akármennyire tisztességesen akarták is végezni munkájukat - mert ilyen is akadt -, lélek­ben mégis szegediek voltak, és nem gyeviek. Az olajipar is öntötte már akkor az új arco­kat, kereshette a régi falut, csak nyomokban lelt rá. Ő is említi mindjárt, hogy az olaj­ipar sokkal jobban fizetett az itteni átlagos keresetnél, és en­nek nemcsak gazdasági elő­nyei, de erkölcsi hátrányai is lettek. Kifordult önmagából Algyő. Jó szándékkal panasz nem érheti az olajipart, mert bármit adott volna, ha lett volna, aki kér. Szégyenlős volt a falu ve­zetése, később pedig, amikor már Szegedhez csatolódott, a szegediek sem tudták kihasz­nálni támogató készségét. Gáz kell? Iskola kell? Csak szólja­tok! Iskolaügyben mertek szól­ni, meg is épült a Kosárfonó utcában, bővítették az óvodát is, hiszen az olajipar gyerekei is oda jártak, de a gázról már csak akkor lehetett szó, amikor mindent saját zsebből kellett állniok a lakosoknak. Néma gyereknek az olajipar se értette a szavát. Az egyik tanyában tizenegy kacsa pusztult el egyszer, mert olaj ment a csatornába. Jegyző­könyvet vettek föl annak rend­je-módja szerint, hogy kellő alapja legyen a kártérítési igénynek. Nfe gatyázzatok ­mondta az olajos illetékes, és mindenki megrohanta a kurató­riumi tagokat. Valamennyien vállalják tettüket - a társaság nagyobbik fele hölgy - mert ezzel szeret­nék felhívni az illetékesek fi­gyelmét a Vitalitás körüli lehe­tetlen állapotokra. Azt kérték a kihallgatást végző nyomozók­tól, ne csak a súlyos testi sér­tést, hanem a többrendbeli csa­lást is vizsgálják ki. Kutatásaik újabb adatait is közölték, mi­szerint Bodáék saját üzleti vállalkozásaikba fektették az alapítvány pénzét. A rendőrség - egyelőre ­Bodáék részéről a lőfegyverrel való visszaélést vizsgálja. Még kedden éjszaka megkezdődtek Bodáéknál a házkutatások. A fegyverről Boda Józsefnek le­hetett némi fogalma, hiszen ka­tonatisztként éveket töltött a hadseregben. Boda József február elsején átadta hivatalos jegyzéken a Boda és Társa Bt. naplófő­könyvét a bajai APEH főrevi­zorának. Minden bizonnyal ha­mis főkönyvet adott át, hiszen az eredetit a rendőrök megta­lálták gépkocsija csomagtartó­jában. Értékes dokumentumok kerültek elő. A szatyornyi pa­pír között feljegyzések, befize­tési bizonylatok is vannak. A károsultak úgy döntöttek, hogy másnap valamennyi ille­tékes szervnél feljelentést tesz­nek Boda József és társai ellen csalás, sikkasztás és okiratha­misítás bűntettében. Gyorsan kellene cselekedni, hiszen bi­zonyos üzleti vállalkozásai él­nek a szélhámosoknak, így ta­lán némi készpénz is meg­menthető a későbbiekben. Ha a nyomozószervek Bo­dáék ügyében lépni fognak, ha­marosan kiderül, kik azok a szegedi, budapesti és szombat­helyi vállalkozók, akik orosz­lánrészt vállaltak a pénz eltün­tetésében. Nagy valószínűség szerint hónapokba telik, mire konkrét információkat adhat­nak erről a sötét hátterű alapít­ványról, melynek a dolga a já­tékosok felajánlásainak szét­osztása lett volna, de egy fillért nem kapott senki a pályázók közül. Csak remélni tudjuk, hogy ezek voltak az első és utolsó lövések, melyek eldördültek a Vitalitás Alapítvány ügyében. Sajnos, információim arról is szólnak, hogy a szervezkedés több helyen folyik. Hajnali egy órakor, amikor hazaindultam, még valamennyi károsultnak holtfehér volt az arca. De legalább életben ma­radtak... Posztobányi László • A káposzta sem marad meg elvén működik Családi zöldségfeldolgozó, utánfutóval Persze az is lehet, hogy az árhoz képest túl sok vesződ­séggel jár a tisztítás, darabolás, a saláták összeállítása, s bizony közben a mosatlan is szaporo­dik. Köztudott, hogy a rendsze­res étterembe járást kevesen engedhetik meg maguknak, a legtöbb háziasszony kénysze­redetten vagy kedvvel, de ott­hon főz. Sokszor a konyha­pénznél csak egy dolog a szű­kösebb, az idő. Könnyen rá­vágná az ember, - ha nem tud­ná az árát - hogy a mirelit ké­szítmények, vagy a konzerv je­lentik a megoldást. Ezen eszmefuttatás apropó­ja, hogy a napokban hallottam egy új megoldásról, mely az ember is jóllakik és a káposzta sem marad meg elvén műkö­dik. Két agárdi cég, az Agro­komplex és az Agroelit Kft. kooprodukciójában heteken belül forgalomba kerül a kis és középgazdaságoknak szánt, tartósftószer nélküli, előhűtött zöldségkocka,-karika és hasáb gyártására alkalmas berende­zés. A komplett kis üzem nem kerül többe, mint egy középka­tegóriás nyugati gépkocsi. A prototípusról jutott eszembe: olyan logikus, hogy röstellem, miért nem én találtam ki. A több mint harminc köb­méteres konténer első harmada az üzem, ahol az előkészítést tisztítást kivéve emberi kéz érintése nélkül lesz mondjuk a pucolt hagymából félkilós fó­liatasakos, kívánt méretű aprf­ték. A kísérleti mérés során négy személy közreműködé­sével egy óra alatt 350 kiló­gramm piacképes áru készíthető. A piacképesség fontos tarto­zéka a konténer kétharmadát elfoglaló hűtőkamra. Megfele­lő technológiával, nulla fokhoz közeli hőmérsékleten hónapo­kig tárolható 8 tonnányi készít­mény. A megrendelőkhöz ­boltokba vagy éttermekbe ­való, minőség megőrző szállí­tásra szolgál a gépkocsihoz Külföldiek sokszor csodálkoznak azon, hogy egy mezőgazdaságáról és kertészetéről híres or­szágban hogyan lehet a legtöbb vendéglőben olyan szegényes a friss és savanyított zöldségek kínálata. Miközben kint a piacon a termelők po­tom pénzért ajánlgatják káposztájukat, répáju­kat vagy épp uborkáju­kat. Nem ártana kipró­bálni, hátha a magyar ember táplálkozási szo­kásai is változtak már annyit, hogy nem a konyha malacának kell elfogyasztani a kimaradt zöldséget. kapcsolható, termoszos utánfu­tó. A családi munkaerő hasz­nosításával, az energiaigényes mélyhűtés megspórolásával minden bizonnyal megfizet­hető áru, versenyképes termék nyerhető. Csongrád megyei gyü­mölcstermelők felvetésére el­képzelhető, hogy a hőszigetelt konténert kimondottan hűtő­kamraként is forgalomba hoz­zák. Például dömping idején beért őszibarack ebben kitarta­na a jobban fizető, piacos na­pokig. Az agárdiak Csongrád me­gyei képviseletét a hódmező­vásárhelyi Drainage Kft. látja el. A tőlük kapott információ szerint a készpénzes megren­delések mellett az átlagosnál kedvezőbb hitelek közül az MHB japán hitele, az Agro­bank és Mezőbank világbanki hitele és ötszáz ezer forint ere­jéig a Progress Alapítvány mikrohitele is igénybe vehető e célra. Természetesen az üzleti terv és a hitelképesség most is követelmény. T. Sz. I. Mindenkit ismer, és őt is ismeri mindenki. (Fotó: Enyedi Zoltán) Parasztkocsi, úri nyereg kiállította a kártérítési papirost negyven kacsára. Lászólag te­hát minden ment simán, de le­hetetlen nem észrevenni, hogy időközben ha nem is elúszott, de teljesen átalakult Algyő. El­jött egyszer a zsombói tanács­elnök, elmondani, mitől fejlőd­nek ők gyorsabban, mint a töb­biek. Mondta, náluk is kerestek olajat, de nem győznek hálál­kodni a sorsnak, hogy nem ta­láljak. Az Isten se őrizte volna meg őket akkor, hogy velük is ne egyesüljön Szeged. Mert nagyon kellett akkoriban a lét­szám, de nagyon jól jött az is, hogy olajipari központnak vall­hatta magát. Ámbár - megint előjön az ámbár - soha nem tudta Szeged se kihasználni a vele járó aprócska előnyöket se. Jön valaki, hogy tegnap óta nem eszik otthon a koca. Föl se írja se a nevet, se a címet, (gy is tudja, útba kell ejtenie Né­meth néniéket. - Négyszáz marhát tébécéz­tem hajdanán, ebből kétszáz­hatvan volt a tehén. Most? Legföljebb hetven-nyolcvan tehén van, de tegnap volt le­adás, valószínű, hogy már annyi sincsen. Nincsen ára a tejnek, nem éri meg tartani. Disznóból se volt ilyen kevés még, mint amennyi most van. Tizennégy anyakocát adtak le a napokban, és erősen megfo­gadták, többet nem tartanak. Tudja maga, mit jelent az, ha a kocát leadják? Azt, hogy hol­nap nem iesz malac. Kettőt­hármat hizlalnak csak, szigorú­an saját célra. Azt szépen be­osztják, mert már .nyáron is le­het vágni. Ott a mélyhűtő, megold minden tartósítást. Mindig kérdeznek, mi lesz itt, doktor úr, de nem tudok rá fe­lelni semmit. Van még olyan termelő, akinek kétszáz birkája van, de ő is szeretne megsza­badulni tőle. Befulladt idén a húsvéti bárány, a gyapjú se kell senkinek, csak ráfizetés az is, Nynlás'zftti szakcsoport rs működött, valutát hozott az or­szágnak, de már csak öten-ha­tan vannak, akik még nem tud­ták teljesen fölszámolni az ál­lományukat. Volt olyan olajipari mérnök, aki háromszáz te­nyésztyúkot tartolt a padláson. Megszüntette azt is a bizonyta­lanság. Mert a szerény, de biz­tos jövedelemnek a bizonyta­lanságnál nagyobb ellensége Fekete a szivárvány a mező­gazdaság egén. Senki nem tud­ja, mi lesz ebből. Megint a velük élő Szeged. Sok, olajnak megfúrt kútból le­hetne termálvizet nyerni, és az olajosoknak is jól jönne egy gyógyfürdő, mert zsákszámra terem közöttük a reumás. Csakhogy Szeged hosszú éve­kig a minden évben egy me­dence címszó alatt saját fürdő­várossá avanzsálásával volt el­foglalva, hogyan gondolhatott volna még Algyőre is! A Ti­szán is megszüntették a stran­dot, a részönkormányzat idejé­ben lett megint. Úszni jó, és a víz mellett úszni megtanulni kötelesség. A gyerekeknek is kellene valami játszópark, akár az ártéren, kődöntött fákból szerkesztett mászókákkal és egyebekkel is. Még nem volt rá idő, hogy az is legyen. Vasárnaponként kétszer le­het tömeget látni. Amikor jön­nek ki az emberek a miséről, és amikor meccs van. Örök igaz­ság, amit sportra költünk, azt nem költjük orvosra. A kézi­labda mellé teniszpálya is kell, a teniszpályát be is kellene ke­ríteni, ment tehát az állatorvos sportirányítói minőségben, ad­jon kerítésnek való avult csö­veket az olajipar. Megszűnt már az a világ! - ezt felelte va­laki. Nem éri meg kiszedni a földből. (Folytatjuk.) Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents