Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08 / 6. szám

SZOMBAT, 1994. JAN. 8. BELÜGYEINK 3 • Legalább százmilliót kér a UBV Pénz, vagy por? (Folytatás az 1. oldalról.) Szabó Ferenc igazgató kampányokról és hétköznapokról beszél, s köszöni, hogy a lakosság kevesebbet szemetelt szilveszter idején. A két-háromnapos ünnepek utáni „nagytakarítás" természetesen mindig megoldható, tavaly már új készenléti terv szerint rendezték a hadrafogható erőket. Az igazgató úr szerint „most tisztaság van" - ezt ki-ki „saját szeműleg" ellenőrizheti -, de a folyamatos munka nem kampányokból áll. A VGV tavaly 70 millió forintból gazdálkodott, s Szabó Ferenc úgy ítéli meg, hogy a köztisztaság csak akkor lesz jobb, ha idén legalább 100-110 millió forint jut a VGV-nek a Fociról mondják Alulnézet Miért jutott a magyar foci oly mély gödörbe, ahova még a bányászbéka is csak részegen dugja be a farát? Bátyi Zoltán, szegedi hírlapíró Válaszkísérlet I. Csak vesszőfutás, amit művelünk. Détári Lajos, válogatott labdarúgó, a Genova játékosa Válaszkísérlet 2. Kész tragédia, ahogy ezt a sportot csináljuk, a játékosoktól a vezetőkig. Sallói István, válogatott labdarúgó, a Kispest-Honvéd játékosa Gyakorlatias kapus Minden egyesületet le kell szedni anyagilag. Horváth Dezső, a Ferencváros tartalékjátékosa Mi a véleménye Verebesékről? Nem kéne piszkálniuk a ... t. Ha Borossék istenigazából a mandzsettába néznének, száz játékosból kilencvenkilenc harántcsíkos mezt öltene a váci gyűjtőben, és ebben a magyar mezőnyBen nem találnának többé legyőzőre. Dr. Mezei György, volt szövetségi kapitány, a BVSC-Dreher szakosztály-igazgatója Gömbölyű hadiszövet A futball úgy porlik szét körülöttünk és a kezünk között, mint az angol hadiszövetből készült télikabát. Verebes József, szövetségi kapitány, a Rába edzője Felülnézet Kifogyott alólunk a futball. Esterházy Péter író, a Csillaghegy FC amatőr játékosa Zöldi László gyűjtése városi költségvetésből. „Ha csak az inflációkövető költségemelést kapjuk meg, nem várható javulás!" - mondja az igazgató. Pedig tudnának a mostaninál többször is söpörni, mivelhogy a VGV rendelkezik szabad kapacitással. Csakhogy nincs miből fizetni a munkabér, karbantartás, energia költségeit... A város polgárai csak akkor tapasztalhatnak érzékelhető változásokat, ha sikerül megteremteni a szükséges előföltételeket is. Ny. P. Egyházi vezetőknél a belügyminiszter Tisztelgő látogatást tett pénteken délután a Magyar Katolikus Püspöki Kar állandó bizottságának ülésén Kónya Imre belügyminiszter. A tárca sajtófőosztályától kapott információ szerint a találkozón részt vett Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, Seregély István egri érsek, a Püspöki Kar elnöke, Ternyák Csaba, a Püspöki Konferencia titkára, valamint Gyulay Endre, Mayer Mihály és Pápai Lajos meg vés püspök. • Kisebbségi Kerekasztal • Göncz Árpád még nem döntött A jóindulat megvan A köztársasági elnök még nem döntötte el, hogy aláírja-e a választójogi törvényt, vagy az Alkotmánybírósághoz fordul. Göncz Árpád ezt pénteken, a Kisebbségi Kerekasztal képviselőivel folytatott megbeszélést követően tudatta a sajtó képviselőivel. Elmondta: a találkozó résztvevői figyelemre méltó észrevételeket tettek, és bizonyos abban, hogy a jóindulat minden oldalról megvan a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldására. Az államfő megjegyezte, hogy a törvényt két nappal ezelőtt kapta kézhez, így még 13 napja van a mérlegelésre. Doncsev Toso, a Kisebbségi Kerekasztal elnöke az újságíróknak beszámolt arról, hogy a köztársasági elnöknek mindegyik magyarországi kisebbség kifejtette álláspontját a kialakult helyzetről. A Kisebbségi Kerekasztal tagjai - mint ezt az államfőnek is elmondták - sajnálatosnak tartják, hogy az Országgyűlés döntése nyomán a kisebbségeknek nem biztosítják alanyi jogon a parlamenti képviseletet. Hogy a választásig rendelkezésre álló rövid időben sikerüljön erre megoldást találni, a kerekasztal tagszervezetei folytatják saját körben is a tárgyalásokat, és megkeresik a parlamenti pártokat is. Doncsev Toso feltételezése szerint a köztársasági elnökkel is újra találkoznak majd a kerekasztal képviselői. Bár a kisebbségekhez tartozóknak ma is van lehetősége független képviselőként vagy valamelyik párt révén a T. Házba kerülni, de a kisebbségek azt szeretnék - jegyezte meg a kerekasztal elnöke -, ha pártsemleges módon, a kollektív jogokkal élve küldhetnék képviselőiket a Parlamentbe. S

ocsánat, helyesbítek, mert hátha így többet mond a szó: munkavédelem. Tetszenek tudni, az, ami arra irányul, hogy én, mint munkavállaló az egészségemet nem veszélyeztető és biztonságos körülmények között munkálkodhassam. Sőt, nem csupán én, hanem a hatókörömben tartózkodók is. Ilyen értelemben a munkavédelem, mint olyan, megóvja nem csupán a saját, de a kollégáim épségét is. (Jelzem, erre az utóbbi időben egyre jobban rászolgáltak.) \ Vegyük csak példának a nem kívánatos telefonok ügyét. Hatékonyan működő munkavédelem esetén sem bírósági perrel, sem autógumijaim kilyukasztásával nem fenyegethetnek meg „ügyfeleim", de még szobatársaimnak sem kell halláskárosodástól tartaniuk az indokoltnál emeltebb hanghordozás, s a telefonkagyló sűrű lecsapása okozta zaj miatt. Mindeme okosságot az új munkavédelmi jogszabályból sikerült kikövetkeztetnem - na jó, egy adag túlzással -, ajánlom is eme elfoglaltságot minden jobb sorsra érdemes munkavállaló társamnak. Rögtön meg fognak például nyugodni attól a passzustól, hogy előzetes orvosi vizsgálaton minden munkavállalónak meg kell jelennie, tehát nem csak a fizikaiaknak, mint eddig. (Hányunkat szűrnének ki vajon most?) Erről nekem előző főszerkesztőm jut eszembe, ki rendre felajánlotta beható orvosi vizsgálati szolgálatait, valahányszor csinosnak tekinthető beosztottjai panaszolták fájdalmaikat. S tényleg, olvasom is az új jogszabály egyik értékelőjének írásában, hogy bizony, megnő mostantól a munkaadó felelőssége... ,íe komolyra fordítva a szót: annak persze örülök, i—' hogy ezentúl jogom lesz a munkavállalói egészségemet nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaim és érdekeim képviseletére munkavédelmi képviselőt választani. Kíváncsi volnék ugyan, mit tenne az illető, ha szemem romlásáért a szövegszerkesztőt, s azt okolnám, aki nem vesz hozzá előtét-szűrőt. Kijárná nekem, hogy visszakapjam az Erika írógépet? Újra lenne kéziratpapír a szerkesztőségben? Na, de akkor hogy kerülne be ez a jegyzet az újságba? Vagy...? Ez a kipontozott variáció olyan rémes, hogy le sem merem írni. (A szemrontó szövegszerkesztőn.) Úgy vagyok hát vele, jobban járok, ha nem választok képviselőt a munkavédelemre. A munkabiztonságra. A munka védelmére, a munka biztonságára szívesebben. De arra meg ott vannak a munkaadóim... 6722 Szeged, Petőfi S. sgt. 16. T./fax: 62/329-569 Hollandia, Dánia, Anglia, Németország... után Szegeden is Európa kedvelt turbós csodamelegítője a Zibro Kamin. Ezt bárhol, bármikor üzembe helyezheti! • Magyarország a IS. helyen Az ideális ország: Svájc, de GazSzoci-Kul-Poli1993 1983 daság ális túra tika össze-sorsen rend Svájc 134 129 86 93 442 6 Németország 98 150 82 108 438 2 Spanyolország 88 157 69 110 424 11 Svédország 90 150 90 92 422 7 Olaszország 103 140 98 74 415 5 Japán 135 132 80 64 411 4 Ausztrália 89 119 105 97 410 3 USA 99 95 107 102 403 8 Nagy-Britannia 83 107 107 93 390 9 Hongkong 115 113 78 82 388 na* Franciaország 89 141 82 69 381 1 Új-Zéland 63 109 91 114 377 na* Izrael 89 138 90 54 371 12 Kanada 69 123 89 88 369 10 Magyarország 61 113 91 91 356 15 Mexikó 101 59 89 80 329 13 Bahama 95 77 80 67 319 14 Dél-Korea 102 78 58 60 298 na* Oroszország 72 84 71 57 284 16 Kína 75 84 67 49 275 17 Brazília 64 29 54 81 228 20 India 78 45 51 53 227 22 * Nincs adat (1983) • A hazaszeretet az erkölcsi elvek közé tartozik, statisztikákkal, grafikonokkal nem ábrázolható. Minden országnak vannak azonban olyan mutatói, amelyek összevetésével kialakítható valamiféle értékrend. Ezt tette a The Economist. Nos, a brit lap az 1993. december 25.-1994. január 7-i számában 22 ország adatait összevetve úgy találta, hogy Svájc ígéri a paradicsomi állapotokat. Magyarország a 15., megelőzve Mexikót, a Bahamákat, Dél-Koreát, Oroszországot, Kínát, Brazíliát és Indiát. A brit lap módszere az volt, hogy mind a 22 országból begyűjtötte a gazdaságra, a társadalomra, a kultúrára és a politikára vonatkozó adatokat. íme néhány érdekesség. Gazdasági összevetésben az USA vezet 22 ezer dolláros fejenkénti nemzeti jövedelemmel, megelőzve Svájcot, Németországot és Japánt. Magyarország a 19., az 1991-ben kimutatott 6 ezer dolláros GDPvel. Az amerikaiaké az elsőség az ezer főre jutó gépkocsik számában is (589). Érdekes, hogy az 1990. évi statisztika szerint ez a szám közel a kétszerese volt az „autóbajnok" japáni eredjnénynek. Magyarország a 169 - ezer főre jutó - kocsijával alulról számítva a negyedik. Igaz, az utánunk következő sor ennél látványosabb: Brazília 104, Kína 2. India 2. Míg ezer svájci polgár 58 telefonvonalon osztozott (az USA 45 vonalával szemben), ezer magyarra mindössze 10 vonal jutott. Tanulságos eredményt hozott a társadalmi adatok összevetése. A sort itt is az USA vezeti a legtöbb jó helyezéssel. De például a középfokú iskolázottságban Németország, Japán, Kanada és Franciaország is megelőzi. Magyarország azonos szinten áll Itáliával. Ha a százezer lakosra számított orvosokat nézzük, akkor bizony Svájc a futottak még kategóriába kerülne. Olaszország és Oroszország (476) után, Magyarország a 294-es adatával a negyedik. (Svájc 159, Japán 164, Nagy-Britannia 164, Németország, Svédország 270, Franciaország, Izrael 286.) A várható élettartam Japánban a legmagasabb (79), Svájc 78, Magyarország 70 év. A sort India zárja, 60 évvel. Ugyancsak India a sereghajtó az ezer lakosra számított gyermekhalandóságban is (90). Itt Japán az első (5), Magyarország a 16-os „értékével" azonos szinten áll Dél-Koreával. Vessünk pillantást a The Economist kulturális toplistájára. Nos, ebből kitűnik, hogy az elsőséget itt is az Egyesült Államoknak adták, egyebek között azért, mert 815 tv-készüléket mutathatott ki ezer lakosra számítva. Kanadában és Japánban 641, illetve 620, míg Németországban 570 a jelzőszám. A 410 készülékes magyar mutató jónak mondható, hiszen Franciaországban ugyanekkor 406, Spanyolországban 396, sőt az ideálisnak kikiáltott Svájcban is csak 407 embernek volt tévéje ezer közül. A zárósorrend: India 32, Kína 31. Nyilván a televízió térnyerését tükrözi a mozik számának alakulása. A sort 1991. évi adat szerint - Oroszország vezeti, itt 580 mozi jutott 1 millió emberre. Ugyanekkor az Egyesült Államokban 80. Svájcban 59. Németországban 47, Japánban 15 filmszínházba ülhetett be l-l millió polgár. A 100-as magyar adat mellett csak a svéd statisztika emelkedett ki Európa másik felében (135). A középmezőnyben vagyunk az újságolvasásban is, amennyiben helytálló, hogy 1988-89-ben 261 újság jutott minden ezer magyarra. Ez pontosan egyezik az izraeli átlaggal, ám messze elmarad a hongkongitól (632), a japánitól (587), a svédtől (533). Megelőztük viszont Franciaországot (210), Olaszországot (107) és Spanyolországot (82). Az alkoholfogyasztásban éppencsak lecsúsztunk a dobogóról, a fejenkénti 10,7 literrel a negyedik helyen állunk Franciaország (12,4), Németország (11,8), Svájc (10,9) mögött. A különféle politikai indexek alapján ugyanúgy a 19. helyre soroltak bennünket, mint az említett három kategóriában. Mindjárt az első rovatból kiolvasható, hogy 1991ben a magyar alkalmazottak 20 százaléka az államnak dolgozott. Ugyanez az USA-ban 14,4, Svájcban 11, Németországban 15,1, Japánban 6, Kínában 20, Oroszországban 98 (!) százalék volt. A The Economist a szokásos adatok - katonai kiadások - mellett irányadónak tekintette, hogy 1970 óta hány kormányfője volt a felsorolt országoknak. E téren Bahama vezet (2) és a negatív listavezető nem Olaszország, mint ahogy góndolnánk, hanem az „ideális" Svájc, a 24-es számmal. Magyarország indexe: 5. A brit lap szerint a japán és a dél-koreai politikusok a leginkább soviniszták, minthogy a parlamentjükbe 1991ben mindössze 2-2 százalékban engedtek be nőket. A svéd 38, a német 20 és a svájci 14 százalékhoz viszonyítva, 5 százalékukkal a magyar pátok a mezőny utolsó harmadában találhatók. A brit lap szerkesztői mindent összevetve Svájcot tették az első helyre. Valóban ott lenne a legjobb élni? Nos, ezt mindjárt cáfolják is a The Economist munkatársai. A szerkesztők ugyanis a számok komputeres feldolgozása közben megkérdezték a világ különböző pontjain dolgozó 41 tudósítójukat, hogy nevezzék meg azt az országot, ahol a legszívesebben élnének. íme a sorrend: Franciaország (a hivatalos listán csak a 11. !), az Egyesült Államok és NagyBritannia. Magyarország nem kapott tőlük szavazatot. Tekintsük tehát örökérvényűnek Vörösmarty véleményét: „Itt élnek, halnod kell!" K. E.