Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 6. Köszöntötték Szeged tudós díszpolgárát Biológuskonferencia Straub F. Brúnó születésnapján (Folytatás az 1. oldalról.) A Straub akadémikus tiszteletére rendezett ülést az MTA Biológiai Osztályának elnöke, Gergely János akadémikus vezette, aki köszöntéjében az ünnepelt érdemei közül tudós generációk önzetlen útraindítását emelte ki, s olyan széleslátókörű tudósként jellemezte, aki képes volt otthont teremteni egy új, nagy jelentőségű tudományterületnek. Bár Straub F. Brúnó egy éppen tegnap megjelent interjúban azt mondta, hogy szerinte nincs „Straub-iskola", a tegnapi szegedi ünnepi ülés előadóinak és előadásainak sorozata ezt kétségkívül megcáfolta. Vegyük például a Venetianer Pál akadémikus által előadott történetet, amely 32 évvel ezelőtt kezdődött, s amelynek három szereplője volt: egy akkor még felfedezetlen enzim, az akkor 26 éves, saját jellemzése szerint éppen a „generálkrach" állapotában leledző kutató (Venetianer) és: „A Prof'. Akitől munkatársa éppen azt kapta, amelyre minden fiatal kutató vár: ötletet. így történt, hogy a későbbi Nobel-díjas Anfinsennel egyidőben magyar kutató is felfedezett egy, ma ismét nagyon „divatos", élénk kutatói érdeklődéssel övezett enzimet. Egykori hallgatója, tanítványa, későbbi munkatársa, Wollemann Mária emlékeiből Straub professzor sugárzó egyéniségét, szellemességét, emberi-kutatói BELÜGYEINK 3 Fotó: Schmidt Andrea Straub F. Brúnó a többi között kapott tegnap egy különleges ajándékot: Keszthelyi Lajos főigazgató nyújtotta át neki azt a kötetet, amely az SZBK kutatói által 1973 óta publikált tudományos dolgozatok jegyzékét tartalmazza. Engedtessék meg. hogy szerkesztőségünk évente egyre vaskosodé ajándékköteket kívánjon, ünnepeltnek és ünneplőknek. fegyelmezettségét rajzolta fel. Csányi Vilmos, a neves etológus, az ELTE tanszékvezető tanára is a Straub professzor vezette budapesti Orvosi Vegytani Intézetben kezdte pályáját, s az ott kapott útravaló szellemében folytatta; azt tanulta a professzorától, mondta, hogy a tudományos probléma és a kutató viszonya mindig személyes viszony; ezért váltott át a biokémiáról egy egész más tudományterületre, az etológiára. Hiszen ez érdekelte. A tanítványait és munkatársait mindazonáltal „Straub-unokáknak" nevezi. Friedrich Péter, az SZBK budapesti, Enzimológiai Intézetének igazgatója - mely intézetnek az ünnepelt is volt a vezetője szintén az Orvosi Vegytani Intézetben szerezte meghatározó élményeit. A többi között elmesélte. hogy Straub professzor a következőképpen fogadta: „Nézze, azzal, hogy maguk ide járnak, zavarnak bennünket; de ha kutatók akarnak lenni, ne hagyják lerázni magukat." Az Enzimológiai Intézet más kutatói, Závodszky Péter, Patthy László és az évek óta Oxfordban dolgozó Hajdú János rövid, de hatásos kutatási beszámolókkal bizonyították: a tanítványok munkája minősít, az intézetvezető tudományszervezőt és iskolateremtő tudóst egyaránt kiválónak mutatja. Láng István akadémikus előadásából egyértelmű volt: előrelátás és bátorság is kellett hozzá, hogy Straub F. Brúnó a molekuláris biológia kutatóközpontját nem máshova, Szegedre álmodta és meg is valósította. „Ha ő nincs, lehet, hogy ezen a helyen még mindig egy virágkertészet lenne." - mondta. Szeged polgármestere, dr. Lippai Pál a helyi társadalom, város polgárai és az önkormányzati testület nevében köszönte meg Straub F. Brúnó - 1990. óta a város díszpolgára - kutatói és tudományszervezői tevékenységét. Az eredményes tudományos kutatás közvetlen hatással van a társadalom boldogulására - fejtette ki meggyőződését a polgármester; az, hogy Szegeden világszerte becsült kutatóintézet működik, nemcsak a városnak és az országnak jelent rangot, hanem az itt élők lehetőségeit is tágította. Az ünnepi ülés délután szakmai előadásokkal foltatódott: az ünnepelt által alapított kutatóközpontnak mind az öt intézetéből egy-egy előadásban számoltak be kiváló tudósok az új eredményekről. Ma és holnap folytatódik az. SZBK Napok előadássorozata: fiatal kutatók kapnak lehetőséget munkájuk ismertetésére. S. E. Hogyan igényeljük? Növénytermesztési támogatások A kormány az 1993. évi őszi gabonafélék (őszi búza, őszi árpa, rozs, tritikálef vetéséhez 2000 Ft/ha állami támogatást biztosított. A támogatás igénybevételének feltétele: a földterület tulajdonjogának, vagy használati jogának igazolása; a vetéshez felhasznált fémzárolt vetőmag, műtrágya, gázolaj, vagy gépi szolgáltatás számlája. A vetés megtörténtét a területileg illetékes földművelésügyi hivatallal igazoltatni kell, mely az önkormányzatokhoz kijuttatott Adatlap kitöltése után történik. Az 1993. évi aszályos időjárásra tekintettel, a FM kezdeményezésére a kormány további támogatást biztosított az 1993. évi betakarításé gabonákhoz (őszi búza, őszi árpa, rozs, tritikále, zab, tavaszi árpa, kukorica). Az a mezőgazdasági termelő, aki jogosult volt az 1992. év őszi, illetve az 1993. év tavaszi gabonatámogatásra (1500 Ft/ha), és az 1991. évi LXXIX. földadótörvény 7. paragrafusában meghatározottak szerint a hozamkiesése: 25—40 százalék közötti, úgy hektáronként 1500 Ft; 40-50 százalék közötti, úgy hektáronként 2500 Ft; 50 százalék feletti, úgy hektáronként 3500 Ft támogatást vehet igénybe. A hozamkiesés mértékét a területileg illetékes földművelésügyi hivatallal igazoltatni kell, mely az önkormányzatokhoz kijuttatott Adatlap kitöltése után történik. Mindkét támogatást az eredeti igazolások bemutatása után lehet a Csongrád Megyei APEH 11. sz. nyomtatványának kitöltésével igényelni. Az FM-hivatal felkéri az érintett termelőket, hogy akik a támogatást még nem igényelték, azok január hónapban szíveskedjenek ezt mégtenni. • A lakossági valutakeret felemélésének rendjét alapvetően a 118/1990 (XII.27) számú kormányrendelet szabályozza. Eszerint a lakossági valutakeret felemelése a kormány kompetenciája. Minderről a jegybank jogi főosztályvezetője, Glatz Olivér tájékoztatta az MTI-t. A valutakeret rendezéséről szóló kormányrendeletet kibocsátása óta többször módosították, a rendelkezés lényege A lakossági valutakeretről azonban, tehát az, hogy annak felemeléséről a kormánynak kell döntenie, azóta sem változott. Az erre vonatkozó előterjesztést a kialakult gyakorlat szerint a pénzügyminiszter - az MNB-vel egyetértésben - terjeszti a kormány elé. flanuár nem csak egyszerüenjíz újév első napjaira forU dúló idő, hanem sokminaen másnak a szezonja. Mondhatni, hogy a „naptár hava", a megújuló életigenlés ideje, az üzleti leltár szaka és a magánéleti elcsüggedés téveteg napjainak egymásutánja. Ilyenkor veszem kezembe például az ünnepek alatt el nem olvasott heti- és havilapok egynémelyikét, hosszasan eltűnődve az élet múlásán. Hozzásegít ehhez értelemszerűen a lapokhoz készült, vagy éppen azok szerves részét jelentő naptár. Növényi ornamentikával díszes, szúette stelázsival nosztalgikus, irodalmi lapba illően magas intellektusú grafikával párosított. Olyan az egész, mint az örökkévalóságnak készült szándékolt remek, megannyi otthon meghitt sarkának faldísze. Holott aligha érik meg a holnapot, de a jövő holnapot bizonnyal nem. Manapság ilyesmit nemigen rajzszögeznek a falra. Csak böngészik, mint friss szerzeményt, annak felismerésével, hogy január a naptár hava. Jóllehet a naptárból is egyre kevesebb jut a szélesebb néprétegekhez, ami példaként a hagyományszerű kártya-formátumúakat illeti. Szokásosan nézzük, szemlézzük a naptárakat, milyen napra esik ez, vagy az a családi és össznemzeti ünnep, szívjuk a fogunkat, mert ismét szombattal, vagy vasárnappal köszönthetünk amúgy is ünneppé rendeltetett dátumokat. Közeli ismerősöm elrévedve kérdezi, miként lehet az idén április negyedike ismételten pirosbetűs ünnep, mi történik ebben az országban, kik a felelősek a felelőtlenségért. Már éppen felháborodnék, de lassacskán eszmélek: hisz oda van írva, 4-dike Húsvéthétfő. Loccsintok torkomon egy megmaradt kis doboz sört, leöblítve vele januári köznapi bosszúságokat. Feledni igyekezve a gyors számvetés kesernyés eredményét, ami a korábban felvett havi bér újesztendei maradványait illeti. Tükörnél állva felhúzom a szemhéjamat, eldünnyögöm: bérszegény vagyok, fi ustán mozdulnak odébb a januári napok, s nem kizá—I rólag az átokverte szokás miatt, amellyel alig a hó első dekádján már újabb fizetésnapot számolgat az ember. Nem telik az idő, oh kárhozat, hogy én születtem zargattatni azt - mormogom szervlzről-szervízre, mert természetes még régről akár az újabb évezredig, hogy leltár miatt zárva. Nyitott lélekkel vágyunk egy jobb időre, megjavított képmagnóra, az ünnepidőn kiszakadt cippzár cseréjére, s ha mindehhez a nyitott lélek túlzottan fennkölt, akkor ezt ne tessék komolyan venni. Hiszen még alig zárult az óesztendő, épphogycsak lehántottuk a tavalyi naptárt, s dobtuk el az újévbe átvezető, egyúttal tálcsorduló bőséges elmúlt évet jelképező ötvenharmadik heti nyeretlen lottószelvényünket. • Nem a lakók vitték csődbe... • Füstbe ment i7 millió - felelős nincs! Süllyed a Tabán-hajó a közüzemi díjakat, és a többi költséget. Hogy mi lesz a szövetkezet betétszámláján megőrzött 4 millió forinttal (ennyi pénz maradt), még senki sem tudja. Félő, hogy elfogy, mire a fölszámolás befejeződik. Pénzről mondják Bankokrácia Az új bankokba a pénzt be lehet tenni, de kivenni soha többé. Bertha Bulcsu (ró Bemokrácia Mind jobban zavar, hogy az állam egyre többet költ az adófizetők pénzéből az állampolgárok mozgásterének és jogainak korlátozására. Hetesi Péter Pál hírlapíró, a Kurír munkatársa Grácia Az, hogy valaki megőrzi az egyszerűségét hatalmi pozícióban is, igazán nem kerül pénzbe. Koncz Zsuzsa énekesnő Librettó Lezsák nem tud librettót írni, ami nem gond, még megtanulhat, de nem biztos, hogy ennyi pénzért kellene gyakorolni. Nádori Péter hírlapíró, a Magyar Narancs munkatársa Birekció Nekem „munkaköri kötelességem" azért lihegni, hogy adjanak még pénzt. Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója Invokáció Az emberek nem azért fordulnak el az irodalomtól, mert nem jelennek meg jó könyvek, hanem azért, mert nincs rá pénzük. Temesi Ferenc, (ró Hajós László hat éven át kísérte figyelemmel a Tabán ügyeit: három évig a szövetkezet működését felügyelő bizottság tagjaként, újabb három évig pedig annak elnökeként dolgozott, így hát belülről ismerte az ügyeket - már amibe beleláthatott... Mert az igazán izgalmas akciókról a felügyelő bizottság többnyire csak utólag szerzett tudomást. Földesi László 1980-tól volt a Tabán igazgatósági tagja. Mindketten társadalmi megbízatásként látták el feladatukat, s most az események fölgyorsulásának apropóján úgy érezték, el kell mondaniuk a véleményüket. Nem kérdezték Nemrégiben tájékoztattuk olvasóinkat a Tabán Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet fölszámolásáról. Akkori írásunk arról szólt, hogy a szomorú végkifejlethez vezető okok között fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy a Tabán szövetkezeti tagjai tömegesen tagadták (tagadják) meg az ún. közös költségek befizetését. Most azonban az is kiderült, hogy a lakók számlájára írható 9 milliós tartozás mellett azért nem elhanyagolható tétel az a 17 millió forint sem, amelyet a Tabán sokéves „gazdálkodása" során elherdált. 9 A lakók befizetéseiből öszszegyűlt felújítási alap szent és sérthetetlen. Olyannyira, hogy közgyűlési határozat nélkül nem lehet más célra fölhasználni. A Tabánnál mégis ez történt: a közgyűlés jóváhagyása nélkül mintegy 17-18 millió forintot használtak föl különféle építkezéseken. Tűz, víz, vizsgálat Ezek az építések viszont balul ütöttek ki: az új lakások tulajdonosaiból ugyanis nem sikerült kipréselni a tényleges költségeket. Ezek után azt a megoldást választották, hogy nagyvonalúan elengedték a tartozást. Akadt épület, amely egymagában 7 milliós ráfizetést hozott a konyhára. S hogy miért nem perelték be a tényleges költségeket megfizetni nem kívánó lakókat? Hajós László és Földesi László szerint azért nem, mert az illető ház lakói között igen jelentős posztokat betöltő emberek is akadtak, akikkel nem volt tanácsos összeakasztani a bajuszt... Az egykori Tabán-vezetők egyetlen pert sem indítottak a pénz visszaszerzése érdekében. A felügyelő bizottság viszont - látva a veszélyes folyamatot - könyvvizsgálatot kért a Tabán ellen, ám az ellenőrzés ideje alatt furcsa dolgok történtek. Akár katasztrófasújtott területté nyilváníthatták volna a szövetkezet irodáját: egyszer tűz pusztított az irattárban, másszor csőtörés áztatta a dokumentumokat... A nyilatkozók már csak mellékesen jegyezték meg, hogy az 1992. december óta tartó fölszámolás előtt egyenesen a kukákba hordták a hirtelen selejtezésre ítélt papírokat. Hajós László és Földesi László szerint a 17 milliónak akár véglegesen búcsút inthetnek, mert nincs kitől visszakövetelni. A könyvvizsgálati anyagot még annak idején megmutatták néhány jogásznak is, de a tudós emberek csak hümmögtek, mondván, nem szívesen foglalkoznának az üggyel, mivel hűtlen kezelésről nem lehet szó, legföljebb „a közösség pénzének átcsoportosításáról", s emiatt csak polgári peres eljárás kezdeményezhető. Felelős tehát voltaképpen nincs, s ugyancsak nincs meg a sokmillió forint sem. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Tabán fölszámolását végző cég 1994. január l-jétől fölmondta a szövetkezetnél még megmaradt házak üzemeltetését. Ez annyit jelent, hogy nem fizeti tovább Meneküljön, aki tud...? Az 1750 tagból mára talán ezer maradt, s most törhetik a fejüket, hogyan oldják meg a váratlanul fölmerült helyzetet. Hajós László és Földesi László szerint azonban még ennél is nagyobb veszély leselkedik rájuk: a szövetkezeti tagok ugyanis még pótbefizetésekre is kötelezhetők. így akár még a szövetkezet tartozásait is „rájuk verhetik." A nyilatkozók úgy vélik, azért van még kiút: ha egyénenként kilépnek a szövetkezetből, s fölmondják tagságukat. megmenekülnek a fizetési kötelezettség alól. Persze az sem felejthető, hogy a lakók is tartoznak. Amikor nyilvánosságra került a Tabán önveszélyes „beruházáspolitikája", egyre többen vélték úgy, hogy nem dobják tovább a pénzüket feneketlen kútba, s tömegével tagadták meg a közös költségek befizetését. Azok az épületek, amelyekben Hajós László és Földesi László lakik, másfél éve kiléptek a Tabánból, s társasházzá alakultak. Mára - a közös költség összegének változatlanul hagyásával - megtakarítást értek el. Eszerint másképpen is lehet... A megmaradt Tabán-tagok sorsáról továbbra is tudósítjuk olvasóinkat. Nyilas Pétéi