Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 6. Köszöntötték Szeged tudós díszpolgárát Biológuskonferencia Straub F. Brúnó születésnapján (Folytatás az 1. oldalról.) A Straub akadémikus tisztele­tére rendezett ülést az MTA Bio­lógiai Osztályának elnöke, Ger­gely János akadémikus vezette, aki köszöntéjében az ünnepelt érdemei közül tudós generációk önzetlen útraindítását emelte ki, s olyan széleslátókörű tudósként jellemezte, aki képes volt otthont teremteni egy új, nagy jelentősé­gű tudományterületnek. Bár Straub F. Brúnó egy ép­pen tegnap megjelent interjúban azt mondta, hogy szerinte nincs „Straub-iskola", a tegnapi szege­di ünnepi ülés előadóinak és elő­adásainak sorozata ezt kétségkí­vül megcáfolta. Vegyük például a Venetianer Pál akadémikus ál­tal előadott történetet, amely 32 évvel ezelőtt kezdődött, s amely­nek három szereplője volt: egy akkor még felfedezetlen enzim, az akkor 26 éves, saját jellemzé­se szerint éppen a „generál­krach" állapotában leledző kuta­tó (Venetianer) és: „A Prof'. Akitől munkatársa éppen azt kapta, amelyre minden fiatal ku­tató vár: ötletet. így történt, hogy a későbbi Nobel-díjas Anfin­sennel egyidőben magyar kutató is felfedezett egy, ma ismét nagyon „divatos", élénk kutatói érdeklődéssel övezett enzimet. Egykori hallgatója, tanítvá­nya, későbbi munkatársa, Wolle­mann Mária emlékeiből Straub professzor sugárzó egyéniségét, szellemességét, emberi-kutatói BELÜGYEINK 3 Fotó: Schmidt Andrea Straub F. Brúnó a többi között kapott tegnap egy különleges ajándékot: Keszthelyi Lajos főigazgató nyújtotta át neki azt a kötetet, amely az SZBK ku­tatói által 1973 óta publikált tudományos dolgozatok jegyzékét tartalmazza. Engedtessék meg. hogy szerkesztőségünk évente egyre vaskosodé ajándékkö­teket kívánjon, ünnepeltnek és ünneplőknek. fegyelmezettségét rajzolta fel. Csányi Vilmos, a neves etológus, az ELTE tanszékvezető tanára is a Straub professzor vezette bu­dapesti Orvosi Vegytani Inté­zetben kezdte pályáját, s az ott kapott útravaló szellemében folytatta; azt tanulta a professzo­rától, mondta, hogy a tudo­mányos probléma és a kutató vi­szonya mindig személyes vi­szony; ezért váltott át a bio­kémiáról egy egész más tudo­mányterületre, az etológiára. Hi­szen ez érdekelte. A tanítványait és munkatársait mindazonáltal „Straub-unokáknak" nevezi. Friedrich Péter, az SZBK buda­pesti, Enzimológiai Intézetének igazgatója - mely intézetnek az ünnepelt is volt a vezetője ­szintén az Orvosi Vegytani Inté­zetben szerezte meghatározó él­ményeit. A többi között el­mesélte. hogy Straub professzor a következőképpen fogadta: „Nézze, azzal, hogy maguk ide járnak, zavarnak bennünket; de ha kutatók akarnak lenni, ne hagyják lerázni magukat." Az Enzimológiai Intézet más kutatói, Závodszky Péter, Patthy László és az évek óta Oxfordban dolgozó Hajdú János rövid, de hatásos kutatási beszámolókkal bizonyították: a tanítványok munkája minősít, az intézetve­zető tudományszervezőt és is­kolateremtő tudóst egyaránt kiválónak mutatja. Láng István akadémikus elő­adásából egyértelmű volt: elő­relátás és bátorság is kellett hoz­zá, hogy Straub F. Brúnó a mo­lekuláris biológia kutatóköz­pontját nem máshova, Szegedre álmodta és meg is valósította. „Ha ő nincs, lehet, hogy ezen a helyen még mindig egy virág­kertészet lenne." - mondta. Szeged polgármestere, dr. Lippai Pál a helyi társadalom, város polgárai és az önkormány­zati testület nevében köszönte meg Straub F. Brúnó - 1990. óta a város díszpolgára - kutatói és tudományszervezői tevékeny­ségét. Az eredményes tudomá­nyos kutatás közvetlen hatással van a társadalom boldogulására - fejtette ki meggyőződését a polgármester; az, hogy Szegeden világszerte becsült kutatóintézet működik, nemcsak a városnak és az országnak jelent rangot, ha­nem az itt élők lehetőségeit is tá­gította. Az ünnepi ülés délután szak­mai előadásokkal foltatódott: az ünnepelt által alapított kutató­központnak mind az öt intézeté­ből egy-egy előadásban számol­tak be kiváló tudósok az új ered­ményekről. Ma és holnap foly­tatódik az. SZBK Napok előadás­sorozata: fiatal kutatók kapnak lehetőséget munkájuk ismerteté­sére. S. E. Hogyan igényeljük? Növénytermesztési támogatások A kormány az 1993. évi őszi gabonafélék (őszi búza, őszi árpa, rozs, tritikálef veté­séhez 2000 Ft/ha állami támo­gatást biztosított. A támogatás igénybevételének feltétele: a földterület tulajdonjogának, vagy használati jogának igazo­lása; a vetéshez felhasznált fémzárolt vetőmag, műtrágya, gázolaj, vagy gépi szolgáltatás számlája. A vetés megtörténtét a területileg illetékes földmű­velésügyi hivatallal igazoltatni kell, mely az önkormányzatok­hoz kijuttatott Adatlap kitölté­se után történik. Az 1993. évi aszályos idő­járásra tekintettel, a FM kezde­ményezésére a kormány továb­bi támogatást biztosított az 1993. évi betakarításé gabo­nákhoz (őszi búza, őszi árpa, rozs, tritikále, zab, tavaszi ár­pa, kukorica). Az a mezőgaz­dasági termelő, aki jogosult volt az 1992. év őszi, illetve az 1993. év tavaszi gabonatámo­gatásra (1500 Ft/ha), és az 1991. évi LXXIX. földadótör­vény 7. paragrafusában megha­tározottak szerint a hozamki­esése: 25—40 százalék közötti, úgy hektáronként 1500 Ft; 40-50 százalék közötti, úgy hektáronként 2500 Ft; 50 szá­zalék feletti, úgy hektáronként 3500 Ft támogatást vehet igénybe. A hozamkiesés mértékét a területileg illetékes földműve­lésügyi hivatallal igazoltatni kell, mely az önkormányza­tokhoz kijuttatott Adatlap ki­töltése után történik. Mindkét támogatást az ere­deti igazolások bemutatása után lehet a Csongrád Megyei APEH 11. sz. nyomtatványá­nak kitöltésével igényelni. Az FM-hivatal felkéri az érintett termelőket, hogy akik a támo­gatást még nem igényelték, azok január hónapban szíves­kedjenek ezt mégtenni. • A lakossági valutakeret fel­emélésének rendjét alapvetően a 118/1990 (XII.27) számú kor­mányrendelet szabályozza. Esze­rint a lakossági valutakeret fel­emelése a kormány kompetenci­ája. Minderről a jegybank jogi főosztályvezetője, Glatz Olivér tájékoztatta az MTI-t. A valutakeret rendezéséről szóló kormányrendeletet kibo­csátása óta többször módosí­tották, a rendelkezés lényege A lakossági valutakeretről azonban, tehát az, hogy annak felemeléséről a kormánynak kell döntenie, azóta sem változott. Az erre vonatkozó előterjesztést a kialakult gyakorlat szerint a pénzügyminiszter - az MNB-vel egyetértésben - terjeszti a kor­mány elé. flanuár nem csak egyszerüenjíz újév első napjaira for­U dúló idő, hanem sokminaen másnak a szezonja. Mondhatni, hogy a „naptár hava", a megújuló életigenlés ideje, az üzleti leltár szaka és a magánéleti elcsüggedés té­veteg napjainak egymásutánja. Ilyenkor veszem kezembe például az ünnepek alatt el nem olvasott heti- és havilapok egynémelyikét, hosszasan eltűnődve az élet múlásán. Hoz­zásegít ehhez értelemszerűen a lapokhoz készült, vagy ép­pen azok szerves részét jelentő naptár. Növényi ornamen­tikával díszes, szúette stelázsival nosztalgikus, irodalmi lapba illően magas intellektusú grafikával párosított. Olyan az egész, mint az örökkévalóságnak készült szán­dékolt remek, megannyi otthon meghitt sarkának faldísze. Holott aligha érik meg a holnapot, de a jövő holnapot bi­zonnyal nem. Manapság ilyesmit nemigen rajzszögeznek a falra. Csak böngészik, mint friss szerzeményt, annak felis­merésével, hogy január a naptár hava. Jóllehet a naptár­ból is egyre kevesebb jut a szélesebb néprétegekhez, ami példaként a hagyományszerű kártya-formátumúakat illeti. Szokásosan nézzük, szemlézzük a naptárakat, milyen napra esik ez, vagy az a családi és össznemzeti ünnep, szívjuk a fogunkat, mert ismét szombattal, vagy vasár­nappal köszönthetünk amúgy is ünneppé rendeltetett dátu­mokat. Közeli ismerősöm elrévedve kérdezi, miként lehet az idén április negyedike ismételten pirosbetűs ünnep, mi történik ebben az országban, kik a felelősek a felelőtlen­ségért. Már éppen felháborodnék, de lassacskán eszmélek: hisz oda van írva, 4-dike Húsvéthétfő. Loccsintok torko­mon egy megmaradt kis doboz sört, leöblítve vele januári köznapi bosszúságokat. Feledni igyekezve a gyors szám­vetés kesernyés eredményét, ami a korábban felvett havi bér újesztendei maradványait illeti. Tükörnél állva fel­húzom a szemhéjamat, eldünnyögöm: bérszegény vagyok, fi ustán mozdulnak odébb a januári napok, s nem kizá­—I rólag az átokverte szokás miatt, amellyel alig a hó el­ső dekádján már újabb fizetésnapot számolgat az ember. Nem telik az idő, oh kárhozat, hogy én születtem zargat­tatni azt - mormogom szervlzről-szervízre, mert termé­szetes még régről akár az újabb évezredig, hogy leltár mi­att zárva. Nyitott lélekkel vágyunk egy jobb időre, megjaví­tott képmagnóra, az ünnepidőn kiszakadt cippzár cseré­jére, s ha mindehhez a nyitott lélek túlzottan fennkölt, ak­kor ezt ne tessék komolyan venni. Hiszen még alig zárult az óesztendő, épphogycsak lehántottuk a tavalyi naptárt, s dobtuk el az újévbe átvezető, egyúttal tálcsorduló bőséges elmúlt évet jelképező ötvenharmadik heti nyeretlen lottó­szelvényünket. • Nem a lakók vitték csődbe... • Füstbe ment i7 millió - felelős nincs! Süllyed a Tabán-hajó a közüzemi díjakat, és a többi költséget. Hogy mi lesz a szö­vetkezet betétszámláján meg­őrzött 4 millió forinttal (ennyi pénz maradt), még senki sem tudja. Félő, hogy elfogy, mire a fölszámolás befejeződik. Pénzről mondják Bankokrácia Az új bankokba a pénzt be lehet tenni, de kivenni soha többé. Bertha Bulcsu (ró Bemokrácia Mind jobban zavar, hogy az állam egyre többet költ az adófizetők pénzéből az állampolgárok mozgásterének és jogainak korlátozására. Hetesi Péter Pál hírlapíró, a Kurír munkatársa Grácia Az, hogy valaki megőrzi az egyszerűségét hatalmi pozí­cióban is, igazán nem kerül pénzbe. Koncz Zsuzsa énekesnő Librettó Lezsák nem tud librettót írni, ami nem gond, még megta­nulhat, de nem biztos, hogy ennyi pénzért kellene gyako­rolni. Nádori Péter hírlapíró, a Magyar Narancs munkatársa Birekció Nekem „munkaköri kötelességem" azért lihegni, hogy adjanak még pénzt. Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója Invokáció Az emberek nem azért fordulnak el az irodalomtól, mert nem jelennek meg jó könyvek, hanem azért, mert nincs rá pénzük. Temesi Ferenc, (ró Hajós László hat éven át kí­sérte figyelemmel a Tabán ügyeit: három évig a szövet­kezet működését felügyelő bi­zottság tagjaként, újabb három évig pedig annak elnökeként dolgozott, így hát belülről is­merte az ügyeket - már amibe beleláthatott... Mert az igazán izgalmas akciókról a felügyelő bizottság többnyire csak utólag szerzett tudomást. Földesi László 1980-tól volt a Tabán igazgatósági tagja. Mindketten társadalmi megbízatásként lát­ták el feladatukat, s most az események fölgyorsulásának apropóján úgy érezték, el kell mondaniuk a véleményüket. Nem kérdezték Nemrégiben tájékoztattuk olvasóinkat a Tabán La­kásépítő és Fenntartó Szövetkezet fölszámolásáról. Ak­kori írásunk arról szólt, hogy a szomorú végkifejlethez vezető okok között fontos szerepet játszott az a körül­mény, hogy a Tabán szövetkezeti tagjai tömegesen ta­gadták (tagadják) meg az ún. közös költségek befizetését. Most azonban az is kiderült, hogy a lakók számlájára ír­ható 9 milliós tartozás mellett azért nem elhanyagolható tétel az a 17 millió forint sem, amelyet a Tabán sokéves „gazdálkodása" során elherdált. 9 A lakók befizetéseiből ösz­szegyűlt felújítási alap szent és sérthetetlen. Olyannyira, hogy közgyűlési határozat nélkül nem lehet más célra fölhasz­nálni. A Tabánnál mégis ez történt: a közgyűlés jóváha­gyása nélkül mintegy 17-18 millió forintot használtak föl különféle építkezéseken. Tűz, víz, vizsgálat Ezek az építések viszont balul ütöttek ki: az új lakások tulajdonosaiból ugyanis nem sikerült kipréselni a tényleges költségeket. Ezek után azt a megoldást választották, hogy nagyvonalúan elengedték a tar­tozást. Akadt épület, amely egymagában 7 milliós ráfize­tést hozott a konyhára. S hogy miért nem perelték be a tényleges költségeket megfizetni nem kívánó la­kókat? Hajós László és Földesi László szerint azért nem, mert az illető ház lakói között igen jelentős posztokat betöltő emberek is akadtak, akikkel nem volt tanácsos összeakasz­tani a bajuszt... Az egykori Ta­bán-vezetők egyetlen pert sem indítottak a pénz visszaszer­zése érdekében. A felügyelő bizottság vi­szont - látva a veszélyes folya­matot - könyvvizsgálatot kért a Tabán ellen, ám az ellenőrzés ideje alatt furcsa dolgok tör­téntek. Akár katasztrófasújtott területté nyilváníthatták volna a szövetkezet irodáját: egyszer tűz pusztított az irattárban, másszor csőtörés áztatta a do­kumentumokat... A nyilatko­zók már csak mellékesen je­gyezték meg, hogy az 1992. december óta tartó fölszámolás előtt egyenesen a kukákba hordták a hirtelen selejtezésre ítélt papírokat. Hajós László és Földesi László szerint a 17 milliónak akár véglegesen búcsút inthet­nek, mert nincs kitől visszakö­vetelni. A könyvvizsgálati anyagot még annak idején megmutatták néhány jogász­nak is, de a tudós emberek csak hümmögtek, mondván, nem szívesen foglalkoznának az üggyel, mivel hűtlen keze­lésről nem lehet szó, legföljebb „a közösség pénzének átcso­portosításáról", s emiatt csak polgári peres eljárás kezdemé­nyezhető. Felelős tehát voltaképpen nincs, s ugyancsak nincs meg a sokmillió forint sem. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy a Tabán fölszámolását végző cég 1994. január l-jétől fölmondta a szö­vetkezetnél még megmaradt házak üzemeltetését. Ez annyit jelent, hogy nem fizeti tovább Meneküljön, aki tud...? Az 1750 tagból mára talán ezer maradt, s most törhetik a fejüket, hogyan oldják meg a váratlanul fölmerült helyzetet. Hajós László és Földesi László szerint azonban még ennél is nagyobb veszély leselkedik rájuk: a szövetkezeti tagok ugyanis még pótbefizetésekre is kötelezhetők. így akár még a szövetkezet tartozásait is „ráj­uk verhetik." A nyilatkozók úgy vélik, azért van még kiút: ha egyé­nenként kilépnek a szövetke­zetből, s fölmondják tagságu­kat. megmenekülnek a fizetési kötelezettség alól. Persze az sem felejthető, hogy a lakók is tartoznak. Amikor nyilvánosságra került a Tabán önveszélyes „beruhá­záspolitikája", egyre többen vélték úgy, hogy nem dobják tovább a pénzüket feneketlen kútba, s tömegével tagadták meg a közös költségek befize­tését. Azok az épületek, amelyek­ben Hajós László és Földesi László lakik, másfél éve kilép­tek a Tabánból, s társasházzá alakultak. Mára - a közös költ­ség összegének változatlanul hagyásával - megtakarítást ér­tek el. Eszerint másképpen is lehet... A megmaradt Tabán-tagok sorsáról továbbra is tudósítjuk olvasóinkat. Nyilas Pétéi

Next

/
Thumbnails
Contents