Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

6 VÉLEMÉNY DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. JAN. 3. Ki mit vár az új évtől? R. Papp Piroska festőművész Dr. Csernay László professzor, a Nemzetközi Egészségügyi Központ igazgatója Optimista szemléletű vagyok, és azt hiszem, hogy ebben valamiféle erő is rejlik. Volt, és van ma is erőm arra, hogy levegyem és megtöröljem a sokszor behomályosodott szemüvegemet, hogy a képet vagy az előttünk álló utat szépnek és tisztábbnak lássam. Ezért nem hiszem azt, amiről ma annyit beszélnek, hogy a kultúra és a művészet, a művészeti élet válságban van. A tudósok, a művészek mindig is belső kényszerből alkottak és alkotnak. Ma is ezt teszik függetlenül a rossz gazdasági háttértől. Azért, mert adni akarnak a világnak - vagy ne használjunk nagy szavakat - a tőlük karnyújtásnyira élő, komoly gondokkal küzdő embereknek. Azért, hogy átmentsék őket egy másik szférába, ahol már érzések és gondolatok az uralkodók. A mai világban is szükség van a szépre, a derűre, a harmóniára. Karácsonyi hangulatomban ezt az úgynevezett válságot egy összerázott puzzle-játékhoz hasonlítanám. Az új kép kialakításában minden részlet mozog, illeszkedik, keresi a helyét, ahová alakjával, színével, súlyával, tónusával beleillik. Ehhez csupán gondolkodás és idő, bizakodás és munkakedv szükséges. No meg egy adag szerencse. Egy kis bátorsággal ezt a sémát nemcsak a művészetre, hanem egész társadalmunkra ráhúzhatnám. Ehhez az országos méretű képkirakáshoz kívánok mindnyájunknak erőt, egészséget és főleg játékos jókedvet. Mit kívánok az új évtől? 1. Békét mindenütt (a világon, az országban, a városban, sőt az egyetemen is!)! 2. Az egészségügyi ellátás rohamos technikai fejlődését Szegeden kövesse a lehetséges új, a Nemzetközi Egészségügyi Központban rendelkezésre álló eljárások (Mágneses Rezonancia (MR), CT, SPECT, csontdenzitometriás vizsgálatok) helyes indikációinak megismerése és ennek megfelelő széles körű igénybevétele. 3. Fejeződjék be minél gyorsabban a rozsdatemető eltakarítása a Dóm térről. 4. Oldódjék meg az évek óta tartó krónikus színházi válság! Dilettáns viták helyett megfelelő szakértelemmel vezetett színházat és ehhez szükséges anyagiakat kívánok. 5. A sajtótól média-ütközetek helyett korrekt tájékoztatást, erkölcsösebb újságszerkesztést, az értékek olcsó lejáratása helyett, azok korrekt felmutatását, a városból való intellektuális menekülés jajgatással teli hangoztatását pótló, produkcióra serkentő polgári légkör kialakítását várom. 6. A Délmagyarország munkatársainak és olvasóinak boldog új évet kívánok, remélem, hogy a Bildzeitung színvonalának elérésére tett sikeres erőfeszítések helyett a Frankfurter Algemeine Zeitung minőségének megközelítése lesz a város patinás lapjának 1994. évi fő célkitűzése. Dohány Edit középiskolai tanár Nemrég még egészen másként válaszoltam volna erre a kérdésre, mint ahogy most tudok. A napokban megdöbbentő dolog történt velem és még nem ocsúdtam föl. Kedves ismerőseim megkértek, legyek a kezesük egy OTP kölcsönnél. Örömmel vállaltam, mert tudtam, hogy az önálló otthonhoz jutást könnyltem meg számukra valamelyest. Sietve kértem munkahelyemen a jövedelemigazolást. Na, az OTP-ben aztán megmagyarázták: Nem lehettem kezes. Először nem is értettem. Hát hiszen tizenkettedik éve vagyok a pályán, állásom és rendszeres jövedelmem van, amióta csak ez lehetséges. Mi a baj velem? Egyszerűen csak olyan kevés a fizetésem, hogy az OTP nem fogad el kezesként. Jámbor lélek vagyok, de rettenetes indulatba jöttem. Dühömben szét akartam tépni a visszakapott papírt, de aztán kijózanodtam, ez dokumentum. Itt fehéren áll feketével, hogy a nettó bérem 10.282 forint. Igaz, hogy a kézhez kapott jövedelmem ennél pár ezerrel több (hiszen amikor az anyagi hitelünkről van szó, még annál is kevesebbet mutat ki rólunk az állam, mint amennyit kapunk, amikor pedig arról, hogy mekkora összeget lehet rólunk legombolni, akkor beíratik a bruttó bér, a kincs, ami nincs), ez akkor is kevés. „Ilyen rosszul dolgozol?" - szólt egyszer a kérdés. Talán nem. És a sok kolléga sem, akit ez még érint, és a seregnyi más foglalkozás kisbéresei sem. Mert igenis az erkölcsi hitelről is szó van, hogy az ember emberszámba vétetik-e a polgári élet különböző szféráiban. Szó sincs róla! Azzal a jóleső tudattal szeretném majd zárni ezt az évet, hogy nemcsak az Alkotmányban, de a legalsóbb szintű jogszabályban is deklarálva van az emberi méltóságom. Mindannyiunké! Dr. Bartha Tibor, református lelkész Dr. Szőke Péter ezredes, Szeged rendőrkapitánya Dr. Szalay István, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója Csodákban nem reménykedem 1994-ben. Az állománytól tisztességet, emberséget várok, azt, hogy az írott szónak súlya legyen. Ne az indulatok vezéreljék őket, hanem az emberség. Ugyanezt elvárom a polgároktól is. Vegyék tudomásul, mikor a rendőr intézkedik, kötelességét teljesíti. Higgyék el az állampolgárok, a rendőrség nem ellenük - értük van. Mi így próbáljuk szolgálni ezt a népet. A külföldiek vonatkozásában: aki barátként érkezik, a mi barátunk is. Minden kezdő rendőr útraindításakor az apámtól kapott intelmet hangoztatom: Fiam, legyen lelki tükröd, tíz év múlva se szégyelld a megtett intézkedést, vagy annak elmaradását. Meggyőződésem, hogy aki ellen eljárunk, azt tisztességgel teszszük. Sok polgár a lelke mélyén igazat ad nekünk. Vallom, hogy a megbotlott ember visszatérhet e társadalomba. Sok régi bűnöző előre köszön, ők azok, akik megtalálták a visszautat. Sajnos, vannak a bűnözésre személyiségileg determinált emberek. Az ő esetükben nem várok csodát. Szólni kell a gazdasági bűnözés elterjedéséről. Ne legyen sikk az adócsalás! Tudomásul kell venni, hogy adó nélkül nem él, nem mozog a társadalom. Sok az árfelhajtó üzér. A tisztességes vállalkozók zárják ki a gazdasági életből a kóklereket. Mindinkább tudatosul az emberekben, mennyire fontos a bűnözéssel szembeni önvédelem. Ezért kérjük a lap olvasóit, minden törvényellenes cselekedetről szóljanak, tájékoztassák a rendőrséget, mivel csak akkor tudunk rendet vágni a bűnözés rengetegében, ha információkkal rendelkezünk. A névtelen bejelentések is segítenek bennünket e harcban. A közlekedőktől nagyobb önfegyelmet kérünk - a közutakon ne a lóerő döntsön emberi sorsokról. S ami e városban, Szegeden igencsak fontos, azt kívánom, hogy soha, senkinek ne legyen rossz szomszédja. Ha nem is szereti, legalább tisztelje. Sokkal kevesebb gondunk lenne a városban, ha ezt az alaptörvényt mindenki betartaná. Mire számítok 1994-ben? Hirtelen nem is tudom, honnan kezdjem a kérdés megválaszolását. Az első érzések a karácsony hangulatából adódnak. Békét, országon belül, körülöttünk. Nyugalmat az élet rohanó sodrában, hogy ne keressük a bajt ott, ahol nincs és fogjunk össze ott, ahol van. Aztán rádöbbenek, hogy ezek inkább az álmok, a valóság elgondolkodtatóbb. Többet gondolkova is nehezen fakad belőle a felelet. Politikailag közelítsem meg? Őszintén szólva úgy érzem, hogy az én elképzelésemtől még messze vagyunk. Azt szeretném, hogy Magyarországon alakuljon ki két egymástól nem szélsőségesen eltérő oldal, a fő különbség abban állna közöttük, hogy az egyik hatalmon van, a másik meg készül a hatalom gyakorlására. Talán a foglalkozási területem (felsőoktatás) felől többet tudok mondani. 1993-ban elindultunk, megszületett a felsőoktatási törvény, van közoktatási törvény, közalkalmazotti törvény. Vannak - kérdőjelekkel. A kérdőjelek arra vonatkoznak, megmaradnak-e ezek a törvények a tavaszi választások után. Jó lenne, hogy ha a pártok arról, ami van (nemcsak az említett törvények esetében), konkrétan nyilatkoznának meg: mit, hogyan kívánnak megváltoztatni. Mert az alapokra és csak az alapokra lehet építeni. Ha ezek szilárdak (egy hosszabb időre), akkor jöhetnek az újabb és egyre nehezebb kérdések. Esetemben például a tanárképzés rendszerének stabilizálása, a Nemzeti Alaptanterv kialakítása, a közés felsőoktatás stratégiája és mindezekhez a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tevékenységének rugalmas hozzáállítása. Mindent összevetve: 1994 kérdőjelekkel teli, az 1993-as évnél nehezebb év lesz, de bizakodóan vágok neki. Egyik hivatalában sikerült elérni. Mert mint az alábbiakból majd kiderül, a nagytiszteletű úr nem csak az egyházközség hivatalát irányítja, vezeti, hanem más teendői is vannak. Az elmúlt évről a következőket mondja: - Tavalyi legfontosabb feladataimat három részre osztanám. Az első a Szeged Kálvin téri Református Egyházközség vezetése, a szolgálat ellátása, a második a Debreceni Református Teológiai Akadémia kihelyezett vallástanári tanszékének tanszékvezetői feladatkörét végezni, a harmadik pedig az 1992-ben, az államtól visszakapott Juhász Gyula utcai Klarisszeum Óvoda igazgatói posztjának ellátása és az ebből adódó feladatok elvégzése. A kötelezettségek teljesítése terhet ró az emberre, kitartást igényel, de örömmel is párosul. S ha már itt tartunk, akkor szabad legyen megemlítenem egy személyes, családi vonatkozású örömömet is: februárban lesz 3 éves a kisunokám, ő már a református óvodábajár... • Ismét magunk mögött tudhatunk egy évet. Következik az 1994. esztendő. Most milyen teendők vannak soron? - Hogy milyen feladatok várnak rám az idei évben? Elsősorban a fentiekkel összefüggő teendők, cselekvések. Az elmúlt években, tavalyelőtt és tavaly is, rengeteget építkeztünk, dolgoztunk és úgy érzem, hogy ami most materiálisán, anyagiakban rendelkezésünkre áll, azt igyekeznünk kell, Isten segítségével, szellemi tartalommal is megtölteni. Ez vonatkozik egyaránt az egyházközségre, a vallástanárképző tanszékre és az óvodára is.