Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-31 / 25. szám

1994. január 31. m;sportja 3 • Előkészületi labdarúgó-mérkőzés fi büntetőt nem árt gyakorolni • Vízilabda LEN Kupa • Holnap, 18 órakor: SZVE-Racing Roma Nem Campagna lesz az ellenféll A beharangozok, ugye, arra valók, hogy idejekorán felhívják a figyelmet egy-egy rangosabb eseményre. A jobbára sporttal foglalkozó újságíró a győzelmet, ne adj isten vereséget (de mindenképpen izgalmakat) sejtető cikk megszületése előtt vagy tárcsázza „az illetékes" má­gus számát - köztünk szólva ez az egyszerűbb megoldás -, vagy kisétál valamelyik edzésre, tapasztalni, hangu­latot lopni. Alig pár nappal a Szegedi VE-Racing Roma LEN Kupa-visszavágó előtt ez utóbbi verziót választot­tam. Nagyon is tudatosan. Csontig hatoló, metsző szél­ben, világító (és nem melegítő) napsütésben, több mint 200 néző csevegése mellett, a déli harangszóra várva kezdték el a bemelegítést az edzőmeccs fő­szereplői. A szurkolók meg mi másról is beszélgethettek vol­na. mint a mai elnökségi ülésr­ől. ahol. ha minden igaz, meg­szavazzák a fuballisták önálló­ságát. (Megemlíteném még, hogy egy, hozzám közel ácsor­gó drukker hallani vélte az ol­dalvonal mellett Paksit, aki még csak most kívánt boldog új évet Lévainak...) A 12. percben egy három­szögelés és egy álompassz után után Kéri lépett ki a nehézke­sen forduló szegedi védők kö­zül, s Paksinak már csak arra maradt ideje, hogy a büntető­területen belül összekoccintsa a csatár lábait. A vitathatatlan büntetőt Marta Dórin váltotta gólra, méghozzá nagy maga­biztossággal (0-1). Fertály óra telhetett el, amikor az élesedő küzdelemben egy pompás Gréczi-labdaátvétel után, amely egyben csel is volt, Kiss csak elhúzni tudta a középpá­lyás lábát. Mivel ez is a „tiltott zónában" történt, a bíró a ti­zenegyespontra mutatott. Ko­vács Tibor pedig (a balra mozduló Kopschitzot „becsap­va ") gyatrán a kapu jobb olda­la mellé durrantott. A szünet­ben Pataki Tamás, a vendégek edzője alaposan felforgatta csapatát, hiszen a teljes kö­zéppályás sorát elküldte füröd­ni. Nem így Nagylaki Kálmán, aki csak két cseréjátékosnak adott bizonyítási lehetőséget. Az újabb (tegyük hozzá, telje­sen jogos) büntetőt maga a sértett, azaz Puskás értékesí­tette (l-l). A második félidőre jellemző volt, hogy egy-két játékos, gondolok itt Gréczire, Puskás­ra, Katonára, nehezen akart szabadulni a labdától; feltűnő­en sokat cipelték a játékszert, ezért meg is kapták a fejmosást a jobb pozícióban lévő játékos­társaktól. Talán még három eseményt érdemes megemlíteni a máso­dik negyvenötből... Márta Dó­rin, a vásárhelyiek védője, úgy a „Lechner" tér környékéről, eleresztett egy bődületes sza­badrúgást, melyet a kapufa hárftott. A túloldalon pedig Puskás egy „ellopott" labdával egyedül sétálhatott a vendégek ötöséig, ahol képes volt a lehe­tetlenre: kihagyta a mérkőzés legnagyobb helyzetét. A har­madik dolog, amiről szólni kell, az „adok-kapok" felfogás. Hál' istennek komolyabb sérü­lés nem történt, és ez elsősor­ban Veress játékvezető érde­me. A mérkőzés különben meg­felelt az „előkészületi" jelző­nek, hiszen az edzők láthatták, hogy hol tartanak a fiúk a fel­készülésben, kikre építhetnek, s melyik poszton szőrit a „ci­pő". A legkitartóbb nézők pe­dig vacogva, toporogva várták a megváltó hármas sípszót, a csőkorlátnak támaszkodva, melynek hőmérséklete ponto­san megegyezett az öltözőidjen elrejtett lemezradiátorokéval... Útban hazafelé, a 9-es trolin jutott eszembe: lehet, hogy ősszel ez a két csapat már baj­noki mérkőzésen találkozik egymással. Csak még azt nem tudom, hogy az NB ill-ban, vagy az NB Il-ben... Nagylaki Kálmán: - Máso­dik előkészületi mérkőzésünket játszottuk. Igyekszem minden lehetséges variációt kipróbál­ni, és folytatni a kemény munkát, melynek egyetlen célja van: a bentmaradás.... Szeged TE-HLC l-l (0-1) Tisza-parti stadion, 250 néző. V: Veress (Bánóczki, Kormányos) SZTE: Kantár - Paksi (Tur­ján), Agapov, Popov, Krajczár (Tóth-Kása) - Illyés, Puskás, Gréczi, Kovács T. - Katona, Várszegi N. Edző: Nagylaki Kálmán. HLC: Kopschitz - Kiss (Varga), Marta, Talmácsi, Lévai - Barna (Szalai), Keme­nes (Váczi), Bress (Újvári) ­Szécsényi, Kéri (Albert), Mihálffy. Edző: Pataki Tamás. Góllövő: Puskás (1 l-esből), ill. Marta (1 l-esből). BOKOR BÉLA Hát persze, hogy a délelőtti gyakorlás előtt a szegedi póló­sok színe-java is a Sportcsar­nok büféjénél talál egymásra. Hát persze, hogy ezek a 190 körüli legények összebeszélés nélkül is kizárólag rostos üdítőt meg süteményt rendel­nek. Hát persze, hogy Török Tibor, Mód Péter és Molnár Tamás nem a női lélek és test rejtett zugairól cseveg, hanem a reggeli kollokviumokról. A szerencsét - tehát minimum hármast - hozó tételekről. Meg arról, hogy végre vége van. Ennek a permanens idegfe­szültséggel járó, vizsgaidő­szaknak csúfolt másfél hónap­nak. Egy darabig megint a vízi­labda lesz számukra a fonto­sabb. Február elsejéig biztosan. Mert kedden, 18 órától nagy dolgok történhetnek az újsze­gedi Sportuszodában. Hiszen jönnek a rómaiak! Nyilván büszkén és elégedetten. Elvég­re két hete, a több szempontból is tanulságos első mérkőzésen 14-6-ra leütötték Pozsgay mester (kellőképpen „elnyo­mott") fiait. Campagnáéknak akkor nem az eszköz - az emlékezetes Fodor-sérülést okozó füles, a horvát bírók láthatatlan, ám érzékelhető babusgatása... -, hanem a cél volt a lényeg. Tehát a minél fölényesebb győzelem. Amihez azért, ismerjük be, a nem túl tisztességes módszereken kívül kellett egy-két magyarázatra nem szoruló dolog is. így pél­dául a nemzetközi mezőnyben gyerekembernek számító sze­gediek „elanyátlanodása", meg az aranycsuklójú római szerb, Milanovics feltámadása. • Kérdezem Törökéket, már a konditerem felé tartva, hogy mi lesz a visszavágón. Bizony­talanok. Nyilván mert legbelül reménykednek. Nem is annyira a négy közé jutásban, semmint a korrekt törlesztésben. Vagyis a több gólos sikerben. Ketten is kibökik, a kísérleti szabá­lyok (a kettőt érő távoli talá­latok, a 2x16 perces játékidő, a másodpercekig tartó kiállí­tások...) ezúttal talán a hazai csapatot segítik majd jobban. Talán... Pólósok el, Pozsgay Zsolt be. Az öltözőbe. Amíg a fiúk a súlyzókat simogatják, a mester a lehető legnehezebb dologra vállalkozik. Hiszen úgy kell nyilatkoznia az esélyekről, hogy se kishitúnek, se túl opti­mistának nem látsszon. Ma­gyarul úgy kell beszélnie, mintha mélyen hallgatna. A lé­nyegről. Pozsgaynak persze komoly rutinja van. Azt mondja, a ró­mai történeten már túltették magukat. Többé-kevésbé. És már abba is beletörődtek (na ez az, amiben kételkedem egy kicsit), hogy a vizsgák és a sérülések miatt szinte soha nem készülhetett együtt a komplett csapat. Tény, hogy amíg a Racing a világ egyik legjobb klubcsapatát, a Voltur­nót verte három góllal bajnoki, azaz tétmérkőzésen, addig a mieink egymás között, illetve az igazán segítőkész Szentes ellen gyakoroltak. (A legifjab­bakat érintő Komjádi Kupa­derbiket most hagyjuk.) A pszichológusnak sem utolsó edző többször is utal rá: a kedd nem lehet a buta és értelmetlen bosszú napja. A szegedi gár­dának (és nézőseregnek) ugyanis nem az Ali-hívő Cam­pagna lesz az ellenfele, hanem a római csapat! Amelyik, jó tudni, közel sem legyőzhetet­len. • A szerkesztőség felé hajtva jutott eszembe az egyik sze­gedi játékos vallomása, mely szerint a srácoknak már Rómá­ban is rengeteget jelentett a szurkolók szeretete és bizta­tása. A szeretet, legalábbis úgy tartják, örök, a biztatás pedig ­bármikor megismételhető! Az edzésből különben egy percet sem láttam... • A nagy érdeklődésre való tekintettel már ma is lehet jegyet vásárolni a LEN Kupa­mérkőzésre, méghozzá 10 és 15 óra között, a Sportuszoda pénztáránál. (Kedden, a nagy meccs napján pontban 10-kor nyit a „kassza".) A B-közép tagjait fél órával a kezdés előtt engedik be a sátortető alá - a garzonház felőli bejáraton. RÉTHI J. ATTILA Várszegi Norbert, a labdaszelídítő. (Fotó: Révész Róbert) • Szlovákiában, az SZVSE focistáival Tíz nap, amely fordulatot hozhat... 3-3 az FTC-vel! Naponta kétszer, a végkimerülésig Szilárd alapra építhetnek Az előzmény: Tóth János, egykori kitűnő labdarúgó, később edző, barátjával Révész Ferenc, pusztaszeri, nyugdíj előtt álló közgazdásszal, (aki még ma, 57 évesen is aktív labdarúgó) gondolt egyet, és kisütötte, hoj»y az SZVSE focicsapatának olyan felké­szülési lehetőséget biztosíta­nak, amely elősegíti az együt­tes minél jobb tavaszi szerep­lését. (Tóth János mindkét fia, Ákos és Lukács az SZVSE-ben játszik). A gondolatot tett kö­vette. Révész Ferencet rokoni szálak fűzik a szlovákiai Fülek város focicsapatának vezetői­hez, s így hozzájuk fordultak, hogy kölcsönösségi alapon az SZVSE Szlovákiában, a füleki csapat pedig Magyarországon töltsön tíz-tíz napot a tavaszi, illetve az őszi bajnokság kez­dete előtt. Először a szegediek „léptek", s január 21-én bir­tokukba vették a Fülektől mintegy 10 kilométerre, ma­gaslaton lévő Abroncsos, mindennel felszerelt moteljét, ahol nagyszerű körülmények között olyan alapozási munkát végezhettek, amilyet talán a klub fennállásának 75 évében egyszer sem. A fülekiek az alapozás mellett két barátságos mérkőzést is biztosítottak a szegedieknek, amelyek szintén a felkészülést segítették. Már az első napokban látni lehetett, hogy dr. Tóth János, az SZVSE fiatal* szakmailag jól felkészült edzője olyan edzéstervet állított össze és hajtatott végre, ami a csapat testére volt „szabva", s amely a fiatal és idősebb játékosoknak egyaránt megfelelt. Igaz, az elején a napi két foglalkozás után egyeseknek jártányi erejük sem volt, de ahogy teltek a napok, úgy szokták meg a rendkívüli megterhelést, s végezték egyre könnyebben az edző által előírtakat. Mindezek ellenére már az első hét elteltével történt két sajnálatos sérülés. (Hurguly és Csányi húzódást szenvedett), de ezek akár járás közben is előfordulhattak volna. Hiányu­kat a két barátságos mérkő­zésen érezte meg a legjobban a csapat, mert mindkettőjüknek kulcsszerepet szánt az edző a kezdő együttes kialakításánál. Annak ellenére, hogy jórészt futásból (hegyre fel, hegyről le) és medicin labdázásból, tehát erőfejlesztő gyakorla­tokból álltak a foglalkozások, nem voltak unalmasak, mert például a „medicinezés" min­dig játékos formában történt, utána pedig nem múlt el egyet­len edzés sem anélkül, hogy a focilabda is ne került volna elő, s ne lett volna kétkapus játék. Ezek az „összecsapások" adták aztán a témát (sokszor még késő este is) a társaság­nak, amely a nehéz, munkával telt napok után is jókedvű, vidám volt. A tíz nap alatt nem egyszer hangzott el, hogy nem számít a barátságos mérkőzések ered­ménye, mégis mindenki, aki csak pályára lépett, presztízs­kérdést csinált a dologból. Különösen az első mérkőzés után - amelyet a rimaszombati profi (szó szerint kell érteni, mert az együttes minden tagja szerződtetett, s ebből biztosítja megélhetését) csapattal játszott az SZVSE, s amelyet 5-2-re elveszített - voltak dühösek a szegedi labdarúgók. Elsősor­ban azért, mert 15 perc alatt kaptak három olyan gólt, ami­ket elemi hibák előztek meg, de nem utolsósorban azért, mert a helyi játékvezető kri­tikán alul vezette a találkozót. Nem adott meg javunkra egy nyilvánvaló 1 l-est (a gólvo­nalon kézzel ütötték ki a gólba tartó labdát) s „elnézett" három olyan leshelyzetet, amiből két­szer rezgett a szegedi kapun a háló... De a játékvezető sajnos nem volt kegyes a fülekiek ellen vívott találkozón sem. Kovács Gabit úgy felrúgták, hogy szinte az orrán csúszott a kapuba, a büntető azonban elmaradt, a hazaiaknak viszont azonnal „befütyülte", amikor középcsatáruk az alapvonal mellett hasra esett... Arról már nem is beszélünk, hogy a bíró sajátos módon értelmezte a hazaadásokat (volt nála szán­dékos és nem szándékos haza­adás), valamint a lesállásokat. Ezen a találkozón az SZVSE 3-3-as döntetlent ért el a Füleki FTC-vel, s szinte vert helyzetből állt talpra, hiszen a vendéglátók már 3-0-ra ve­zettek. (Igaz, 3-3-nál Puskás mellel levett az ötösön egy beadást, már lőni készült, amikor a játékvezető közbe sípolt, s három perccel hama­rabb véget vetett a mérkőzés­nek. így szebb, mondta a talál­kozó után...) Az SZVSE ezen a mérkőzésen a Tóth Z. (Deme­ter) - Kiss P., dr. Tóth. Ko­thencz (Nagy Sz.), Simon - dr. Kovács G., Kispál, Takács J., Tóth L. - Tóth Á., Puskás összeállításban játszott. Végül is - függetlenül a két mérkőzés eredményétől - sike­resnek és eredményesnek bizo­nyult a szlovákiai kirándulás. Meggyőződésünk, hogy a vas­utasok jó alapokat raktak, olyat, amelyre lehet építeni a tavasz folyamán. P. SÁNDOR JÓZSEF SZEGEDI VE-RÓMA FÉRFI VÍZILABDA LEN-KUPA MÉRKŐZÉS Sportközvetítés a TJEE.IN TV-ben kedd, 20 ora A műsor támogatói: Kőbányai Sört Értékesítő Kft. Hét vezér u. 26/B R— A i 1 fssa, f*u MEREY-JARMU Mérey u. 15. SUZUKI SZENTGYÖRGYI sasMtavőRcw nrr. sasoec. HAJHŐCZY UTCA TS. -1 PALMA FOTO Bartók tér 6. Nagyáruház emelete Ei4.ro Sfrort Sportbolt Nagy J. u. 4. of\frigo 1t ra de Petőfi IadÉ s. sgt. KÜMA ÉS HÜTÍSTECHNIKAl BT. g b dgmus •miiSme Dugonics * rerrtecsörott tagja tér 8—9. • Fészer­I Etektroprofil Kft. JP Szeged, Dan­| kó Pista u. 4. Renault Szalon fjA Dorozsmai út. 48. RENAULT ^MMTHlfV Szőreg, t ATaDIW Magyar ' KFT / u. 134. •ÜLD© jr A Délmagyarország l!0MréÍER> hétvégi családi lapja Totóeredmények A totó 4. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1 1. Atalanta-Milan 0-1 2. Genoa-Parma 0-4 3. Internazionale-Cagliari 3-3 4. Juventus-Foggia 2-0 5. Lecce-Sampdoria 0-3 6. Napoli-Roma l-l 7. Piacenza-Reggiana 3-2 8. Udinese-Torino l-l 9. Cesena-Brescia 2-5 10. Monza-Bari 0-1 11. Palermo-Cosenza 3-1 12. Venezia-Fiorentina 0-2 13. Vicenza-Ancona 2-1 Pluszmérkőzés: 14. Pisa-Padova 0-0 2 2 X 1 2 X 1 X 2 2 1 2 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents