Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

8 A VÁROS DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. JAN. 29. Kommentár nélkül. (Fotó: Révész Róbert) Környezetgazdálkodás, új formában A „faltól falig" módszer Ha egy parkból kisöpörték a szemetet, előfordult, hogy a hulladékot egyszerűen lecsapták az úttestre, mivel azt már egy másik osztály emberei takarítják. Aztán jöttek az úttisztítók, és tSftleg visszapasszolták az egészet a zöldbe... A piszok pedig néni iü.bt el, csak helyet változtatott. Fnnck a „tudathasadásos" állapotnak hamarosan vége szakad: február végére elkészül a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat átszervezési terve, s az év második felétől már új felállásban, ésszerűbb munkamegosztással látják el feladataikat. • Három évtizednyi kerülő m Két malomban őröl a Dél-Gabona Rt. Szabó Ferenc igazgató, Kovács János, a zöldfelületgazdálkodási osztály vezetője, és munkatársa. Varga Gábor arról tájékoztatott, hogy cégük szakemberei nemrégiben Debrecenben jártak, ahol a helybéli VGV-t a szegedihez hasonló elvek szerint szervezték át. A „cívis város" adottságai sokban hasonlítanak a szegedi viszonyokhoz, ezért nem kevés tanulsággal szolgált az ottani közterületfenntartási tevékenység vizsgálata. Városrészek - felelősök Debrecenben már két éve vegyesvállalatként működtetik a városgazdálkodást: az új szemétlerakótelep megépítéséhez osztrák tőkét hívtak segítségül. Igen jelentős mértékben fejlesztették az eszközparkot, kicserélték az összes szemétgyűjtő edényt - és végrehajtották a szükséges szervezeti átalakításokat is. A szegedi szakemberek elégedetten látták, hogy elképzeléseik javarészt egybeesnek a Debrecenben már gyakorlattá • Kétségkívül úgy kezdődött a dolog, hogy kószálva e tájon a Krüger AG eladásra szánt szennyvíztisztítójával, összeakadt alpolgármesterünkkel, akinek eszébe jutott, hogy nincs szennyvíztisztítónk, ami nélkül nem város a város. Alá is írtak egy szándéknyilatkozatot, hogy tárgyaljunk erről, amire lett nagy felzúdulás: ti. miként gondolja azt az alpolgármester, hogy aláfirkál csak úgy egy papírt, amikor vannak ehhez hozzáértő bizottságok, nem beszélve a közgyűlésről. Rövid pár hónapos huzavona után sikerült a papír helyes értelemzéséhez eljutni, mármint hogy aláírni szabad, ha az nem kötelez senkit semmire, ezért azután az alpolgármester fejevétele elmaradt, s megengedtetett, hogy tárgyaljon tovább, csak el ne kötelezze magát (meg bennünket). Ezenközben feltámadt a környezetvédők tábora is, és több újságcikkben bizonygatták, hogy úgy kell nekünk a szennyvíztisztító, mint egy falat kenyér, ha meg nem csináljuk, hamarosan fekáliamocsáron fogunk lakni, s a saját levünket isszuk. Ez olyan szépen hangzott, hogy majdnem elhihettük, amikor végre eszébe jutott valakinek, hogy hiszen magunk alá a csatorna htján eresztünk, nem a szennyvíztisztító hiánya okán, s kétségkívül elegáns dolog a szennyvíztisztító, de a Tiszát Szeged csak 3 százalékban szennyezi, azaz magyarul. Szegedre 97 százalék szennyezettség érkezik, s itt ahhoz csak 3 százalékot teszünk hozzá, talán elsősorban mégis a csatornázás volna fontosabb, s csak ezután a tisztító, ha vagyunk olyan vált módszerekkel. Hamarosan itt. Szegeden is „faltól falig" szóló felelősséggel fölruházott szervezeti egységek kezdik meg munkájukat; olyanok amelyek egy-egy városrész összes közterületfenntartási feladatáért egyedül felelnek. Egyszerűbben szólva: világosan tudni lehet majd, kinek a dolga rendben tartani a Belváros, Újszeged, vagy a lakótelepek közterületeit. A területhatárok pontos megjelölésével egy kézbe kerül a parkfenntartás és az úttisztítás, így a felelős a lehető legésszerűbben szervezheti meg a szükséges munkák elvégzését - amolyan igazi, jó gazda módjára. önzők, hogy a saját pénzünkből elsősorban magunkra költünk, s csak másodsorban a szomszéd országra. Itt vélték a tárgyalások azt a fordulatot, hogy szennyvíztisztítóról csak akkor beszéljünk, ha valaki(k) adna(k) hozzá támogatást (a külföldi eladásban érdekelt, vagy a kormány), de beszéljünk a csatornázásról, mert az igenis sürgős és fontos. Ebben az időben találta azt mondani a francia, hogy ő a csatornázásba is benne van, szennyvíztiszító nélkül is, s kitalálta helyettünk, hogy miként lehet ezt megvalósítani. Itt van kétségtelenül igaza Básthy Gábor oki. gépészmérnök önkormányzati képviselőnek. hogy nem fogalmazta meg senki előre Szeged részéről, hogy mik a feltételek, csak egyrészt ő maga annak a bizottságnak az alelnöke, amely bizottság állítólag a legfontosabb stratégiai bizottsága a városnak, s amelyik bizottság joga, lehetősége, feladata lehetne ilyen feltételek előzetes megfogalmazása, másrészt nem jelent ez semmi hátrányt, sőt előnyt jelent, mert így a jámbor franciának kellett kitalálni helyettünk, hogy mit akarunk, s nekünk csak a könnyebb vége maradt volna a dolognak, ti., hogy csak kritizáljuk, amit a francia ajánl, s facsarjunk az ajánlatából minél többet ki. Az is igaz persze, hogy valami minimális ismerettel rendelkeznünk kellett volna arról, hogy a jelen felállásban mire, mennyit költ a Vfz- és CsatorISO millió, gépekre Az átszervezés önmagában persze kevés, ha nincs mivel dolgozni. Hatékonyan dolgozó, korszerű gépek nélkül nem lehet eredményeket elérni. A debreceni példa igazolja, hogy a városgazdálkodás költségeit az elvégzendő feladatokhoz kell igazítani, és nem fordítva, ahogyan ez eddig Szegeden történt. A városi közgyűlés legutóbbi döntése viszont éppen e téren hozott jelentős áttörést, mivel a képviselők már a „feladatfinanszírozás" nézőpontját vallva hoztak rendeletet a közterületfenntartásról. Az elengedhetetlenül szükséges műszak) háttér megteremténamű Vállalat, mert ahhoz képest tudunk kedvezőbb feltételeket kicsikarni, az azonban hamarost kiderült, hogy nincs ember, aki ezt meg tudná mondani a városházán, vagy a vállalatnál. Illetve a vállalatnál feltehetően csak tudja valaki, de ezt gondosan titkolták a tulajdonos önkormányzat előtt. így esett meg az eset, hogy amit a franciák mondtak és leírtak - a vállalat tanulmányozása után arra érdemi észrevételt nem tudott senki tenni, senki nem vitatta, hogy az általuk állítottak ne volnának igazak. Amit pedig a franciák ajánlottak, annak lényege az volt, hogy az 1993. évi 36 Ft-os vízdíjból 31 Ft-ért az önkormányzattal vegyes tulajdonú vállalattal üzemeltetik a víz- és csatornarendszert, ide értve annak karbantartását, a csapadékvízelvezetést (amelyért egyébként évente támogatás járt a vállalatnak) és öt évig évente csökkenő mértékben még finanszírozzák a fürdőket is, s végül átvállalják az önerős csatornaépítések lakossági hiteleinek törlesztését. Emellett ajánlottak létrehozni egy építő vállalatot, amelyik séhez a szegedi VGV-nek 150 millió forintra lenne szüksége. Ebből vásárolnák meg az új hulladékszállító, takarító járműveket. A 150 millió persze igen sok pénz, de nem szabad elfelejteni, hogy egy nagy teljesítményű új gép két régit helyettesíthet, javítási költsége az első 4-5 évben elhanyagolható, kevesebb munkaerőt igényel - és még sorolhatnánk pénz gyors megtérülését biztosító tényezőket. A VGV igazgatójának számításai szerint a beruházás akár három év alatt megtérülhet. Válogatott szemét Debrecenben már elkezdték a hulladék szelektív gyűjtését is: papír, műanyag, és üveg számára külön-külön állítottak tartóedényeket. A hulladék újrahasznosítása lehetetlen a lakosság szemléletének megváltozása nélkül, s a debreceni polgárok igen jól fogadták a kezdeményezést, a szemét „osztályozásával" kifejezték együttműködési készségüket. A szétválogatott hulladék újraföldolgozásával igen jelentős költségmegtakarítás érhető el. De nem ez az. egyetlen érv a szelektív hulladékgyűjtés mellett. Szegeden még úgy tizenöt évig nem kell új szeméttelepet építeni. Ha viszont sikerül a hulladék jelentős részét újra hasznosítani, akkor a régi gyűjtőtelep tizenöt helyett akár harminc évig is kiszolgálhatná a várost. Méghozzá környezetkímélő módon. A szelektív hulladékgyűjtés feltételeinek megteremtése többletköltséget jelent - most. Hosszabb távon viszont tehermentesítést eredményez, hiszen jóval később kellene létrehozni az új telepet. ^ A szegedi VGV átalakulási programja tehát befejezés előtt áll, s pontosan meghatározták már az elvégzendő feladatokat is. Már „csak" a pénzt kell mindehhez előteremteni. Szabó Ferenc úgy véli, hogy e téren nem követnék a debreceni példát, hanem inkább a hitelfölvételt tartják célravezetőnek. A Világbank jelzései alapot adnak a reménykedésre: valószínűnek látszik, hogy rendelkezésünkre bocsátanák a tervek végrehajtásához szükséges összeget. Ny. P. a felújítást és az előre meghatározott mennyiségű beruházást végzi, megszüntetve az önerős csatornaépítést (magyarul, nem a csatornahiány miatt hátrányos helyzetű lakosságra hárítva a csatornaépítés terhét, hanem szétterítve az összes fogyasztóra, illetve a városi költségvetésre, egyúttal nem esetlegessé téve a csatornaépítést, hanem 15 évre előre tervezetté téve). Tévedések elkerülése végett természetesen a beruházások esetén az építő vállalatot is versenyző vállalatként szerepeltetve, azaz nem kizárólagos jogot kívánva annak. Mindezen ajánlataik gazdasági, pénzügyi megalapozottsága, a város számára előnyös, vagy hátrányos voltának megítélése, a feltételeken történő változtatás kezdeményezése lett volna a nevezetes tárgyalóküldöttség feladata, melynek tagjai közül azonban Básthy Gábor oki. gépészmérnök éppen nem tett semmilyen érdemi változtatási javaslatot, csak annyit nyilatkozott, hogy „nyet". Látva azt, hogy érdemi észrevételt immár senki nem tesz - vagy mert nem akar, A sajtónak eljuttatott államtitkári értesítés szerint az Állami Vagyonügynökség napokban megtartott igazgatósági ülésén döntés született arról, hogy a Csongrád megyei Gabonaforgalmi Vállalat részvénytársasággá alakul. A DélMagyarországi Gabonafeldolgozó Rt. 250 millió forint jegyzett tőkével, száz százalékos állami tulajdonú, egyszemélyes társaságként jön létre. A törzsvagyonhoz tartozó üzemek: a hódmezővásásárhelyi malom ií'.v a szegedi Izabella malom. Tráser Ferenc igazgató a tegnapi napig nem kapott hivatalos értesítést a változásról, de nem lepte meg, hisz hónapok óta erre készülnek. A '92 decemberében meghatározottak szerint a tavalyi év a decentralizáció jegyében telt. Célul tűzték ki, hogy tiszta profilú, csak őrléssel foglakozó vállalat jöjjön létre, melynek őrlési kapacitása közel akkora, - napi 285 tonna - mint a Békés megyében működő Agrimil Rt.-é. A májusban, júliusban és decemberben meghirdetett értékesítések közül az utóbbi - három vásárhelyi raktár és a szegedi Tisza Ma-_ lom - átfutási ideje február 8ig tart. Az érdeklődésre nem lehet panasz. Az átalakulás szervezeti feltételének megteremtése mellett még egy fontos tennivaló akad, a tőke ellátottság megteremtése. Tudatos gazdaságpolitikai lépésként értékelhető, hogy a megyei gabonás cégek közül egyedül a szegedi került be az adósság konszolidáció első, soronkívüli körébe. Enélkül a hárommegyés dél-alföldi vagy méginkább, mert nem tud jöttem rá arra, hogy valójában ez a szerződés egy ugrás volna a sötétbe, ahol - saját tudásunk híján - a francia partner becsületességében és szakértelmében bízva kötnénk meg a szerződést. Ekkor kerestem és találtam meg - azt a biztosítékot, amit sikerült is elfogadtatni a franciákkal - a Básthy Gábor által felemlegetett külső szakértők legnagyobb elképedésére -, hogy ti. öt évig vételi jogot biztosít a szerződés az önkormányzatnak, azaz bármelyik vegyes vállalatból egyoldaú elhatározásunk alapján megvehetjük a francia üzletrészét, mégpedig a befektetett összegért, mindössze a bankközi kamatláb plusz 3 százalék kamattal növelten, azaz a létező legkedvezményesebb hitelhez jutva. Ez az ötéves időszak szolgálna arra, hogy megismerjük a franciát, megismerjük a vállalatszervező és működtető képességét, egyáltalán, megismerjünk egy külföldi befektetőt, hogy működés közben rájőve arra: milyen változtatásra volna szükség a szerződésen, ezt keresztülvigyük (mert ha nem hajlandó a módosításra, élünk vételi jogunkkal), egyszóval a legcsekélyebb kockázat nélkül, a legelőnyösebb eredményre jussunk. Nos, ez volt, amit nem sikerült a közgyűlés kisebbségével (de a kétharmadhoz mégis szükséges számú képviselővel) megértetni. Kérdés lehet természetesen - és joggal -, hogy ennek mi lehetett az oka: térségben hiányoztak volna a polarizált gazdasági verseny feltételei, hisz az Agrimil tőke ellátottságát tekintve a tulajdonos, külkereskedő Agrimpex révén lényegesen kedvezőbb helyzetben van. Itt Szegeden az ellensúlyt a hosszútávú reorganizáció garantálja. A most alakuló forma viszszatérés a harminc évvel ezelőttihez, A központosított gazdaságban akkor egyesítették a malomipart és a temiényforgalmazást. A kisebb maimok magánkézbe adása mellett a két legnagyobb azért maradt együtt, mert külön-külön is képesek a megyei liszt igény teljesítésére. A felesleg kiszállítása összehangoltságot kíván, hisz a szabadjára engedett versengés előbb-utóbb az egyik tönkremenetelét okozná. A gabonakereskedelem is átértékelődött, csak az tud labdába rúgni, akinek pénze van. Erre ma leginkább az Agrimpex és a Gabona Rt. képes. A gabonaipar és a mezőgazdaság egyidejű átalakulásában rejlő buktatók tünete, hogy hosszú évek óta először szünetel a szerződéses kapcsolat. Bár a pénzügyi előleg nélküli szerződések az utóbbi időkben már semmire sem köteleztek. Azt tudjuk, hogy kalászosok vetésterülete elegendő, a másik oldalról meg a Dél-Gabona Rt.-nek mindenképp szüksége lesz az idén is 50 ezer tonna búzára. A konszolidációt követően a szándék az, hogy a '95-ös termésre már termeltetési szerződést kötnek. T. Sz. I. Nos, Básthy Gábor és a vele együtt szavazó - önmagukat függetlennek nevező, valójában elsősorban szocialistabaloldali - frakció „nyet" szavazatának oka világos: ők adták annak idején azt a csapatot, amelyiknek szavazata kellett a polgármester megválasztásához, s amelyik csapat akkor megkapta az ígéretet szavazatáért - egy alpolgármesteri helyre. Ezt az ígéretet - vagy mert nem is akarta, vagy csak nem tudta - nem váltotta be az ígéretet adó, s az alpolgármesteri székbe más került. Most jött el egy alkalom, hogy ezen ígéret be nem váltásáért, nemes - vagy nemtelen - bosszút álljanak. Ugyané társaság - és még néhány más képviselő - azt is gondolta és gondolja - lassan letelve a közgyűlés mandátuma -, hogy vajon érdekében áll-e az neki, hogy valami látványos és főként a városlakók előtt netán pozitívnak tetsző döntés szülessen, amire hivatkozhat a választásokon az, aki meg akarja tartani pozícióját, vagy inkább ilyen pozitív döntés hiányára lehet majd hivatkozni a választásokon, hogy ugyanis akik eddig városvezetők vol tak, lám, mennyire alkalmatlanok e feladatra, semmit sem tudnak felmutatni. Vannak végül néhányan, akik az „ország (a város) kiárusítása" elnevezésű demagógia hatása alól nem tudják magukat kivonni, s máris megvan a szükséges számú ellenszavazat ahhoz, hogy egy kockázatmentes kezdeményezés megbukjon, s így őrizzük tovább a sovány szent tehenünket, amelyiknek lassan elapad a teje. Dr. Szilvásy László önkormányzati képviselő Miért meddő a szegedi szent tehén? Miután abban a szerencsétlenségben lehetett részem, hogy amikor egy rövid történelmi pillanatra úgy tűnt: komolyan foglalkozni kezd a közgyűlés a csatornázás sorsával, bccsöppentem a város részéről tárgyaló bizottságba, az elmúlt napokban e tárgyban értekező cikkek hatására magamat is indíttatva érzem, hogy megszólaljak, s elmeséljem a történetet, ahogyan én láttam.