Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

mindent megtesznek a közbiz­tonság védelme érdekében. Dr. Kónya Imre kifejtette: politikai nézetektől függetlenül össze kell fogni; reméli, hogy a jövőben ritkábbak lesznek azok a politikai jellegű táma­dások, melyek a rendőrség „túlhatalmától" féltik az em­beri jogokat. Véleménye sze­rint a közbiztonság a polgárok alapvető érdeke, ez jelenleg a legfontosabb feladat, s a köz­vélemény támogatását kérte e folyamathoz. Bízik a rend­őrségi törvény minél hama­rabbi elfogadásában. Véle­ménye szerint a rendőrök hely­zetét jogilag egyrészt stabi­lizálni kell. másrészt az eg­zisztenciális gondjaikra is oda kell figyelni, miközben a lét­számukat növelik. Ezt szolgál­ja az úgynevezett „őrsprog­ram", mely növeli a polgárok biztonságérzetét. Belügymi­niszterként megígérheti, hogy a kormányon s a parlamenten belül igyekszik elérni az ille­tékesek támogatását. Pintér Sándor altábornagy, országos főkapitány megemlí­tette, hogy a szegedi négyes gyilkosságot első pillanattól rendkiviili ügyként kezelték. Az egész rendőrséggel szembeni kihívásnak tekintik az esetet. Bejelentette, hogy dr. Salgó László ezredes, Csongrád me­gyei rendőrfőkapitány jugo­szláv szakértőkkel határmenti találkozón vesz részt, megvizs­gálván a szegedi és Szabadka környéki gyilkosságok okait, motívumait, az elkövetők eset­leges azonosságát. Rendőrileg feloldották Bács-Kiskun és Csongrád megye határait, s emiatt a sajtótájékoztató hall­gatósága között ott ült dr. Ko­csis Attila Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány is. Ami a Bárka utcai esetet illeti, megtudhattuk, hogy a helyszíni szemlét tegnap dél­után még nem fejezték be. Az ország legjobb szakértóit hoz­ták Szegedre, remélvén, hogy a lehető legtöbb nyomot tudják konzerválni. Munkájuk végez­tével próbálnak választ keresni az indítékokra, arra, miért vé­geztek oly' kegyetlenül az áldozatokkal. Az újságírókat arra kérte, ne siettessék a rend­őrséget. Az országos rendőr­főkapitány is azzal érvelt, hogy a sajtón keresztül nem akarják ,a bűnelkövetőket tájékoztatni. Biztosította a lakosságot, hogy a rendkívüli ügykezelésnek bi­zonyára meglesz az ered­ménye. A rekord összegű díj ­nettó ötmillió forint mely a nyomravezetőnek jár, szintén ezt jelzi. Elmondta, hogy Sze­gedre vezényelték a rendőri ez­redet, s a városban működő tiszthelyettesképző is felfüg­gesztette a munkát, annak ér­dekében, hogy közreműköd­jenek a nyomozásban. Újságírói kérdésekre meg­tudtuk, hogy dr. Kónya Imre nem tervezi a kis-jugoszláviai belügyminiszterrel való kap­csolatfelvételt. Találkozásról sincs szó. Megfelelőnek tartja a határmenti megyék illeté­kesei között kialakított kap­csolatot, amit jól példáz dr. Salgó László tárgyalása. Ami pedig azokra a bűnesetekre vonatkozik, melyek határon túli eljárásokat igényelnek, kije'lentette, hogy működő egyezményeink vannak ér\'ény­ben, amiket kiegészíthetnek speciális egyezmények, ese­tenként alkalmazva. P. S. Mi is tiltakozunk! A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Csongrád megyei vezetését mélységesen megrendíti és felháborítja a városunkban történt újabb bűncselek­mény. Evek óta aggódva figyeljük és tapasztaljuk az utcán előforduló atrocitásokat, a kétes eredetű áruk illegális forgalmazását, a széles körben elterjedt utcai pénzváltóhálózat működését, az egyre agresszívebb és brutálisabb élet elleni bűncselekmények szaporodását. Mindezek után elérkeztünk egy eddig ismeretlen bűncselekmény formához, amely egy közismert szegedi család kiirtásához vezetett. A Z. Nagy család ilyen niódon történő megsemmisítése minden jóérzésű embert megindít, ugyanakkor félelemmel tölt el. Az a véleményünk, hogy ilyen légkörben, ilyen körülmények között nem lehet élni, dolgozni,.családot nevelni, a felnövekvő nemzedéknek példát mutatni. A félelem, a rettegés megviseli az emberek idegeit, mely kihat minden cselekvésünkre. Egyetértünk a Délmagyarország című napilapban közölt állampolgári felhívással, hogy a Z. Nagy család temetése legyen egyben egy csendes demonstráció a fennálló helyzet miatt. Kérjük mindazon illetékeseket, akik tehetnek a város közbiztonsága érdekében, a lakossággal összefogva mindent kövessnek el, hogy Szeged, a napfény városa ne az árnyék és a bűn városává váljék. Az MSZOSZ Csongrád megyei vezetése nevében: Tóth József képviseletvezető A sajtó érdeklődése az állampolgárok információéhségét is kifejezi. (Fotó: Nagy László) JL közbiztoiiság - áHaftában (?!) - javult" A belügyminiszter szegedi villámlátogatása A Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányságon tegnap megtartott sajtótájékoztatón dr. Konya Imre belügyminiszter, dr. Pintér Sándor altábornagy, országos rendőrfőkapitány, dr. Farkas László címzetes állam­titkár, köztársasági megbízott, dr. Tóth Lajos, a megyei főka­pitány közbiztonsági helyettese és dr. Odry László őrnagy, az életvédelmi osztály vezetője vett részt. Garamvölgyi László, az ORFK sajtószóvivője arról a magyar kriminalisztika törté­netében példátlan esetről be­szélt, mely lázban tartja Sze­ged lakosságát. (A sajtótájé­koztatón egy alkalommal sem hangzott el a Z. Nagy család neve.) A sajtószóvivő rögtön a belügyminiszternek adta meg a szót. Dr. Kónya Imre utazása cél­jaként két pontot jelölt meg. Először is: a vele érkező orszá­gos főkapitánnyal személyesen tájékozódjanak a helyzetről. Másodszor: vizsgálják meg a megye és Szeged közbizton­ságával kapcsolatos kérdé­seket. Céljuk nem az adott bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozás értékelése volt, in­kább a problémákkal való is­merkedés, melyekre e bűncse­lekmény ráirányítja a figyel­met. Tájékozódásuk után el­mondhatta, hogy Szeged és Csongrád megye közbizton­sága javult. Mindez jellemzi az országos helyzetet is. A bűn­cselekményekre vonatkozó statisztikai adatok szerint ­míg a bűnesetek száma csök­ken -, növekszik a felderített esetek aránya. Viszont nem nézhetik tétlenül, hogy e me­gye és a déli határszél külön­leges helyzetben van a Jugo­szlávia területén kibontakozott háború és gazdasági, politikai destabilizáció miatt. A mi­niszter szerint mindennek egyenes következménye, hogy a szerbiai állampolgárok egy­fajta cserekereskedelemben érdekeltek; ennek eredménye a valutázás, erre ráépül a bűnö­zés, mely példa nélküli bűncse­lekményekhez vezet. Az orszá­gos főkapitány és beosztottai A HELYZET 7 A polgármester a rendőrség megerősítését szorgalmazza Izzott a telefonvonalunk" A Z. Nagy családdal történt tragédia okán tegnapi lapunk­ban a városi rendőrkapitányt és az önkormányzat tanácsnokát kérdeztük arról, hogy milyen­nek (téli Szeged közbiztonsá­gát. Ugyanezt a kérdést intéz­tük dr. Lippai Pál polgármes­terhez is. • Most jöttem egy sajtó­tájékoztatóról, ahol a bel­ügyminiszter elmondta, az utóbbi időben javult a köz­biztonság, csökkent a bűn­cselekmények száma, ked­vezőbb a felderítési arány. A javult szó hallatán töb­ben felszisszentünk... - Én is azt tettem volna ­fűzte hozzá a polgármester. ­Abban igaza lehet a belügy­miniszternek, hogy a Z. Nagy­ügy egyedi eset, de a közbiz­tonságot a polgárok többsége nem ftéli jónak. Jómagam is kapok statisztikákat a rendőr­ségtől, de ezekkel óvatosan kell bánni. A számok csökken­hetnek, viszont a bűncselek­mények egyre agresszívebbé, durvábbá válnak, és ez nyugta­lanttja a közvéleményt. Ezért érzik azt az emberek, hogy a közbiztonság rosszabb, mint korábban volt. • A város sajátos helyzet­ben van, bizonyára nem ártana nagyobb rendőri erőket koncentrálni ide. - Tudomásul kell venni, hogy Szeged egy tranzitország tranzitvárosa lett, amely foko­zottabb veszélynek van kitéve. A határok közelsége, az elnyú­ló határszakasz kitűnő lehető­séget nyújt a bűnözőknek ­legyen szó magyarról vagy külföldiről - a gyors eltűnésre. A rendőrség a jelenlegi körül­mények mellett mindent meg­tesz, sőt erején felül is helytáll, de sajnos ez kevés. A rend­szerváltás óta született jogsza­bályok sem mindig a tisztessé­ges polgárokat segítik, mert megszüntették például a kitil­tást. Pénzügyi okok miatt a rendőrség technikai felszerelt­ségében csupán kullog a bűnö­zők után, lépéshátrányban van. Ez a szörnyű tragédia is alátá­masztja, amit már régóta szor­galmazunk: szükség van Sze­geden a rendőrség megerősíté­sére. Nem elég a létszámot az országos átlaghoz igazítani. • On szerint milyen módon lehetne még javítani a köz­biztonságot? - Tudom, hogy többlet­munkával járna, de a határát­kelőkön sokkal hathatósabb ellenőrzést kellene bevezetni Az összes ki-belépő külföldiről nyilvántartást kellene készí­teni. Persze, hogy nagy munka, de ha csak egyetlen ember életét lehet ezzel megmenteni, akkor már megérte. Aztán ha ez a szigorítás megtörténne, akkor fokozottabban kellene védeni a zöldhatárt. Az ország­nak magának kell gondoskod­nia önvédelméről, a társadalom megóvásáról. Magyarország tranzit jellege miatt szűrővé vált, gyakorlatilag a Nyugat védőbástyája vagyunk. Éppen ezért joggal várhatnánk el, hogy a Nyugat segítsen nekünk ebben a védelmi rendszer ki­építésében. • És mit tud tenni az önkormányzat? - A közbiztonság megte­remtése, megőrzése alapvetően rendőri feladat, de természe­tesen az önkormányzatnak is elemi érdeke, hogy hozzá­járuljon a lakosság komfortér­zetének javításához. Közvetlen kapcsolatunk van a rendőrség­gel, munkája javítását három autó megvásárlásával, három évre a benzin biztosításával igyekeztünk segíteni. Vettünk rádióadókat és utaltunk át ösz­szeget az állomány túlórapén­zének kifizetésére. Keressük az újabb lehetőségeket, de ne feledjük el, hogy a közbizton­ság megteremtésében maguk az állampolgárok is közremű­ködhetnek. • Jól tudom, hogy már a könyökén jön ki, ha meg­hallja a szót: valutázók. Mit lehet velük kezdeni? - Ez kizárólag rendőri prob­léma. Két ízben írtam levelet a kapitánynak és kértem, segít­senek, mert zaklatják a Belvá­rosban az embereket, zavaró­lag hat jelenlétük. Jól tudjuk, a tettenérés alig-alig lehetséges. Igazából nem látom esélyét annak, hogy ezzel a kérdéssel a rendőrség boldogulni tudna. Az intézkedők kezét szorosan kötik a jogszabályok, míg mások eközben szinte azt csi­nálnak, amit akarnak. Abban bízom, ha minél többen égetik meg a szájukat, annál keveseb­ben fognak az utcán valutát váltani. (Bizonyára nem a polgár­mester az, akinek a közbiz­tonságról alkotott véleménye nem cseng egybe a belügy­miniszter optimizmusával.) V. Fekete Sándor • Lapunk kifejezett kérésére állt kötélnek Z. Nagy László ­tudomásunk szerint immár egyetlen férfi a városban, aki a Z. Nagy nevet viseli - egy villámbeszélgetéshez. Meg is indokolta: - A Magyar Szociáldemok­rata Párt színeiben indulok a február 6-i időközi önkor­mányzati képviselő-választá­son. El akarom kerülni annak a látszatát, hogy a tragikus véget ért család iránti megbecsülés miatt szavaznak rám. Ez az ügy amúgy is megsokszorozza erőmet, hogy Szeged közbiz­tonságáért, mint magánember, mindent megtegyek. Az egy hónapja összeállított progra­momban szerepel e témakör... I Olvasóinkat szeretnénk kiszolgálni... Milyen volt a Z. Nagyok közötti kap­csolat? - Távoli rokonok vagyunk. Az összekötő kapocs egy nagynéni (minden családban van egy, a rokonságot számon tartó nagynéni...) Nagyapám és Nem szándékunk vakvá­gányra terelni a Z. Nagy család tragédiája után megindult nyo­mozást, csupán néhány hason­ló esetre kívánunk rávilágítani, amelyek akár kapcsolatba hoz­hatók az előző bűnténnyel, akár nem, brutalitásukban min­denképpen rokoníthatók vele. Szerdán este Szabadka kül­városában, Kisbajmokon, is­meretlen tettes, vagy tettesek kegyetlen módon meggyilkol­ták Milán Petric 43 éves hely­beli üzletembert, feleségét. Stanát és 10 éves fiukat, Danet. Ugyanaznap éjjel, hasonló módon, palicsi luxusházukban meggyilkolták Joszip Agatic 30 éves vállalkozót és feleségét, a 28 éves Verát. Két gyermekük szerencsére Bálint édesapja unokatestvérek voltak. Ezt nem tudhatja az a sok hívó, akik a telefonkönyv alapján e hét elején felcsör­gettek. együttérzésükről bizto­sítva. Izzott a vonalunk. A csa­lád különben - a mi hagyo­mányaink szerint - erdélyi származású. • Ismeretei szerint mi volt a Bálint legjellemzőbb tulajdonsága? - A szakmaszeretet. Szen­vedélyesen kötődött a cukrász­mesterséghez. Reggel ötkor már sütötte a krémest. Az az igazság, hogy az érdeklődési körünk távol állott egymástól. Én például 22 évig könyvkö­tőként a Szegedi Nyomdában dolgoztam. Az viszont mind­végig emlékezetes marad, hogy együtt vonultunk be ka­tonának. Én Algyőre kerültem, Bálint pedig valamelyi pesti nem tartózkodott odahaza. A szűkszavú rendőrségi közle­ményből nem sok tudható meg, viszont kiszivárgott, hogy mindkét esetben maffiák kö­zötti leszámolásról, illetve zsa­roláshoz lehet szó. Nem hiva­talos forrásokból megtudtuk, hogy Agatic szeszesital-keres­kedelemmel foglalkozott, és nagyobb összeget fektetett be egy szabadkai benzinkút építé­sébe. Több vállalata, bejegy­zett cége volt, többek között Szolnokon is, és - úgy tudják ­szándékában állt Magyaror­szágra költözni. A helybeli maffia, amely állítólag a front­ról visszatért önkéntesekből verbuválódott, 50 ezer márka védelmi pénzt kért tőle, ma­gyarán: zsarolta, amit Agatic tiszti klubba. Nyilván a szak­mája miatt. • Milyen kép élt egy másik Z. Nagyban Z. Nagy Bá­lintról? - Bárhol jártam az ország­ban, előbb-utóbb rámkérdez­tek... Véleményem szerint amit elértek, két kezüknek s tudá­suknak köszönhetik. Egyenes, becsületes embernek ismertem Bálintot. Mindenkinél előbb alkalmazkodtak a piac törvé­nyeihez. Az újszegedi telkes házukhoz képesek voltak ki­menni fél kosár meggyért ­nem a szükség, inkább amiatt, mivel azt ők termesztették. Mindezeken kívül nem hiszem, hogy Bálintnak volt egyéb elfoglaltsága. Az idő rabja volt. N. T. J. nem volt hajlandó kifizetni. Egyes találgatások addig is el­mennek, hogy Agatic szolnoki vállalatán keresztül fegyvert szállított a horvátoknak, és ezért kellett eltenni láb alól. Milán Petricről annyit sikerült megtudnunk, hogy a Milord cég tulajdonosa volt, és rendőr­ként vonult nyugdíjba. Vállala­ta épttó- és tüzelőanyag forgal­mazásával és eladásával foglal­kozott. de nem állt tőle távol a devizakereskedelem sem. Szabadka környékén a rend­őrség szigorította az ellenőr­zést, és a helyenkénti úttorla­szokat is e két gyilkossággal hozzák kapcsolatba. A szabadkai magyar újság­írókat egy „jóakaró" figyel­meztette arra, hogy bizton­ságuk érdekében ne szellőztes­sék túlságosan az ügyet. A rendőrség persze továbbra is hallgat.

Next

/
Thumbnails
Contents