Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-27 / 22. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 27. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép ,,AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. Pozsgay Imre Török basa HŐS vagy áldozat? Voltaképpeo drámai sors az övé. A nagy Shakespeare tollára lenne méltó, ha a nagy Shakespeare nem hunyt volna el, és ha Pozsgay Imre nem próbálta volna meg már számtalanszor megírni, elnyilatkozni ezt az ő tragédiáját. Hogy ugye, ó egy hajó, amit visszafelé jövet lékeltek meg de bocsánat, nem folytatom, mert vizuális típus vagyok. Vitathatatlanul nagy jelentősége volt annak, amit ő tett, hiszen politikai pályafutása második részében: 1. elment Lakitelekre: 2. erről nyilatkozott a Magyar Nemzetben; 3. 1989-ben váratlanul rájött, hogy 1956 nem ellenforradalom volt; 4. szóban és tettben többször aláásta mindenkori főnökét; 5. utóbb büszkén megírta, hogyan és hányszor csapta be a kommunistákat, és miket gondolt róluk közben. A teljes sikerhez azért persze kellett még néhány olyan mellékszereplő, mint Németh Miklós, Horn, sőt Grósz is, továbbá Reagan, Bush, Gorbacsov. De ez nem kisebbíti hősünk érdemeit. A gúnyt félretéve: Pozsgay Imre valóban szorgos kőművese volt az előző rendszer lebontásának, s ha a romok fölött, dicsősége fényében visszavonul, ma valószínűleg külön oldalt szentel neki történelmünk aranykönyve. Ha teszem azt, mint Mózes, aki a Biblia és a Tizenkét parancsolat című, színes, szélesvásznú amerikai film szerint azt mondotta az ígéret Földjének határában, hogy mi, fertőzött és bűnös emberek ide már nem mehetünk be. S megtorpant. Nem így Pozsgay. Ő - másokkal - ledöntötte azt a meglehetősen ellenszenves rendszert, amit sok-sok éven át buzgón ő is épített, majd odaállt az űi SOf legelejére, aíiöi osztogattak. Isten bocsássa meg, nekem Pozsgay Imréről mindig Hegedűs hadnagy jut eszembe az Egri csillagokból. Aki magyar volt, de át akarta játszani a várat a töröknek. A politikai machinációkban Pozsgay épp oly zseniális volt, mint a hadnagy, és épp annyira nem szégyellte elárulni egykori harcostársait. Hegedűs érvelése is hibátlan; ezt a várat nem lehet tartani, a túlerő elsöprően nagy, ha tovább harcolnak, mindenki értelmetlenül meghal, ráadásul a török nem is olyan rossz, mint mondják. Hegedűs hadnagy logikájának egyetlen hibája, hogy ő fölesküdött, s ha netán már nem is hisz ebben az esküben, az köti. Bizonyos dolgokat erkölcsi szempontból nem tehet meg azokkal szemben, azok ellen, akik még hisznek az esküjükben. No de hát még Hegedűs hadnagy se akart pasa lenni a szultán seregében. Pláne nagyvezír. Szántó Páter Hatalma csúcspontján láttam, az epizód jószerével ismeretlen. 1989 nyarát írtuk, Pozsgay Imre államminisztert meghívták a Német Szövetségi Köztársaságba. Mit ad isten, én is épp azokban a napokban kaptam egy ösztöndíjat attól a szociáldemokrata alapítványtól, amely nagy figyelmet szentel Közép-Európának. Munkatársai nem titkolták, hogy jó volna, ha magyar újságíró is érzékelné a díszvendég fogadtatását. Mondhatom, Pozsgay meghódította a német üzleti köröket és 3 politikai elitet. Népes kíséretében pedig érdekes típusok tűntek föl. Negyven körüli docepstk, tucatszámra, akik előtt az egyetemen elaggott tanszékvezető tornyosult. Néztem őket a villásreggeli kavalkádjában, s azon tűnődtem, hogy „csak" professzorok szeretnének lenni. S kitől várhatnak kinevezést, ha nem a kormány erős emberétől, a reformkommmunisták és a népiek közt közvetítőtől, a majdani köztársasági elnöktől? A fejleményeket ismerjük. A régi rendszer elenyészett, Pozsgay nem lett az új köztársaság elnöke. Hajdani kíséretéből aránylag kevés docens lett professzor, annál többen államtitkárok a koalíciós kormányban vagy mértékadó tényezők a mostani ellenzéknél. Mire az egykori díszvendég körülnézett, már senki sem állt a háta mögött. Holtvágányon vesztegel, habitusa sejlik időszerűtlennek. Pozsgay ugyanis a nagy kiegyenlítő. Előszeretettel hozza közös nevezőre a különböző politikai értékeket; az ilyen politikus konszolidáció idején úgy kell, mint a falat kenyér. Mára viszont jócskán megsavanyodott, mert a hagyományos törésvonalak, az urbánus-népies ellentétek mentén széthasadozott szellemi életben nincs szükség integráló személyiségre. Színt kell vallani: ide állsz vagy oda állsz. Harmadik lehetőség nincs. De mi legyen a belgákkal? Mi legyen azokkal a magyar ételmiségiekkel, akik ezer szállal kötődnek a faluhoz, ám a nagyvárosban, sőt Európában is otthonosan érzik magukat? Mi legyen azokkal, akik magukban meghaladták már az urbánus-népies ellentétet, a valóság azonban visszarángatja őket az özönvíz előtti állapotba? Szomorúan figyelem Pozsgay Imre pályáját. Nem is olyan régen hősnek tartották, pedig csak kielemezte a helyzetet, s arra a következtetésre jutott, hogy a szebb jövőért - talán egy kissé a köztársasági elnökségért is - érdemes vállalnia a kockázatot. És nem sokkal később baleknak bizonyult, mert nem vette észre, hogy megváltozott a világ. Mások, persze, észrevették: akiket maga mögött lévőnek gondolt, már rég elfaroltak mellőle. Most itt van közöttünk és duzzog. Zöldi László Politikus. Kóny, 1933. nov. 26. Sz.: Pozsgay Imre, Lénárt Rozália. Nős, 1956, Győrik Ilona. Gy.: András, 1959, Csilla, 1960. T.: Lenin Int., SZU, tört.-marxizmus-leninizmus, 1957. É.: 1957-65 az MSZMP Bács-Kiskun M. Biz. MLEE ig., 1965-68 agitációs és prop. oszt. vez., 1968-69 titk., 1969-71 a KB sajtóaloszt.vez., 1971-75 a Társadalmi Szemle főszerk.h., 1975-76 kult. min.h., 1976-80 kult.min., 1980-82 művelődési min., 1982-88 a HNF Orsz. Tan. főtitk., 1988-90 áll.min., 1989-90 a Tájékoztatáspol., a Tud.pol. és a Nemzetiségi Kollégium eln. 1950-56 az MDP, 1956-89 az MSZMP tagja, 1980-89 a KB, 198889 a PB, 1989 az Eln.ség és a PIB, 1989-90 az MSZP Eln.ségének tagja, 1990. máj.-nov. aleln., 1989 a párt közt. eln.jelöltje, 1990. nov. kilépett az MSZP-ből. 1989a Dem. Magyaro.-ért Mozg. eln. 1991- a Nemzeti Dem. Szöv. alapítója, ügyvivője, majd eln. 1983- országgy. képv. (1983-85 Bp„ XIII. ker., 1990- Bács-Kiskun m.), 1990. ápr.-nov. az MSZP frakciójának vez., nov.független. 1988- a Kölcsey Társ. eln., 1989- a Magy.Finn Társ. eln., 1990- a Győri Tud.egy .szervező Egyes, társéin. 1991- a KLTE politológia tanszékén előadó prof. A filozófiai tud. kand. (1970). F.m.: Szocialista társadalom és humanizmus (1978), Demokrácia és kultúra (1980), Októberi kérdések (1988), Esélyünk a reform (1988), Egy év után, választás előtt (1990). C.: Országgyűlési Irodaház, 1054 Bp., Széchenyi rakpart 19. Tel.: (1)111-1400. (A Ki kicsoda 1994. alapján.) Macskaköröm Pozsgay Imre mondja Vallomás I. Az én nemzedékem valamennyi közéleti tagjának, így nekem is voltak fatális tévedéseim, de sötét folt nincs az életemben. Átörökítés A régi rendszer az új urakat nem azzal büntette, hogy ellenállt nekik, hanem azzal, hogy rájuk hagyta stílusát, módszereit. A volt államminiszter szerint A rendszerváltás sem küszöbölte ki azt a régről ismert képletet, amikor a kormány csak a saját hangját szereti hallani. HIdhljAn Jelenleg a folyó egyik partján közlekedik a nép, a másikon a politika. Legföljebb átkiabálnak egymásnak. Hm A nép szemében a privatizáció a szabad rablás képzetét kelti. Vallomás 2. Régóta barátságban vagyok Csurka Istvánnal. De a barátságban elviselhetőnek tartom azt is, ha valaki más irányba megy. Pozsgayról mondják A lakóban Ha onnan nézzük a folyamatokat, hogy az Antall-kormány alatt Magyarországon megteremtődött a polgári demokrácia összes parlamenti garanciája, akkor az is normális dolog, hogy a hatalom peremén is fölkészült, tisztességes politikusok tevékenykednek. Dlusztus Imre szegedi hírlapíró Parlamenti morzsa Ma biztosan itt lesz Pozsgay is, fizetésnap van. SimonfTy Ágnes békéscsabai hírlapíró, országgyűlési "tudósító Lék Pozsgay már számtalanszor elnyilatkozta az ő tragédiáját. Hogy ugye, ő egy hajó, amit visszafelé jövet lékeltek meg - de bocsánat, nem folytatom, mert vizuális típus vagyok. Szántó Péter közíró A bukás oka Pozsgayt, mint Bonapartét Borogyinónál, elérte a szellemi és lelki elhízás. Lengyel László politológus Megint vissza Pozsgay a vonatát mindig célba viszi, csak a visszaúton rontja el a dolgot. Egri György szociáldemokrata politikus és újságíró, volt kanadai magyar emigráns Egy ember, aki bárányfelhő lett Sztálin egész stúdiót foglalkoztatott azzal, hogy eltakarított riválisait kiretusáltatta a dokumentumfilmekből. Legújabbkori történelmünk szerény képességű tanuló módjára ismétli a leckét. Halványítja az épp csak fölmutatott 56-os arcokat, egyre kevésbé ildomos a koncepciós perek kommunista áldozatait névről említeni, és egyre kínosabb tudni, hogy a rendszerváltás esélyeit kommunisták is keresték. Sőt, nemegyszer az ő tatvizükön evezve navigáltak azok, akik az Újvilágot felfedezték. így kell ennek lennie, mert a politika nem a hála terepe, hanem a közüggyé tett érdeké. Érzelegni csak a kortesbeszédekben lehet, paragrafusokban nem. Ha tehát a politikai pártok legnagyobbjai úgy döntöttek, hogy nem Pozsgay Imre kívánatos államfőnek, akkor a közügy érdekében döntöttek így. Ha a képviselőt választó kerület többsége nem Pozsgayt tünteti ki bizalmával - jogával élt. Nyilván ezt kell belátnunk akkor is, amikor a Nemzeti Demokrata Szövetség, Pozsgay Imre pártja bekerül majd a parlamentbe. Vagy nem kerül be. Nincs itt homály, a jogrend világos. Csak a közelmúlt képein egyre több a felhő, pedig ott egy ember állt. A hivatalos politika és a népi-nemzeti szólamvezetésű ellenzékiek még néhány évvel ezelőtt Pozsgay Imre révén tartottak kapcsolatot egymásPápai Gábor rajza sal. Amióta bekövetkezett a rendszerváltás és a volt ellenzék kormányra jutott, nincs szükség efféle közvetítőre. De hogy nem is volt? Hogy a politikai élet kényszerű taktikázásáért most benne kelljen utálni azt, amit alakoskodva tenni lehetett, legalábbis gyengeség. Vegytiszta politikai érdekként sem lehet díjazni: a felhőfestegetés egész költői életművekre fog kiterjedni; tudósi pályaképekről hihetni majd, hogy nem is voltak; s több millió állampolgárról kell azt vélni, hogy nem is élt, s ha élt, cinkosa volt annak, amit a nagyhatalmak partnerviszonynak neveztek a világpolitikában. Ez a retusálgatás, azon kívül, hogy babramunka, gusztustalan is. Csak azoknak van rá szükségük, akik mai helyzetüket múltbeli érdemekkel akarják indokolni. De mire mennek, ha ebből a mából is tegnap lesz? Úgy gondolom, semmi roszszat nem jelent megadni a tiszteletet egy rossz tegnap jobbjainak. Berkes Erzsébet