Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

SZERDA, 1994. JAN. 26. KAPCSOLATOK 13 KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondok mindazoknak - ismerősöknek és ismeretleneknek -, akik baráti kézfogással, együttérző gesztusaikkal e nehéz időszakomban mellém álltak. Külön köszönet azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem dőltek be a sajtóban ellenem elindftott és a választást megelőző hecckampánynak és szavazataikkal is kifejezésre juttatták, hogy a dolgok mélyére láttak. Megkülönböztetett tisztelettel gondolok dr. Tichy-Rácz Csaba frakcióvezető úrra, egyben családom háziorvosára, akinek gyors segítségével sikerült a nagyobb bajt elkerülnünk. Hatvani Zoltán, még mindig önkormányzati képviselő, a kisgazdapárt egyesítését előkészítő koordinációs bizottság országos vezetőségi tagja Válaszol a posta Lapjuk 1994. január 7-i számában „A csomagküldő szolgálatok gyilkosa" címmel közzétették Keller Éva olvasói levelét, amely a szegedi pályaudvaron található postahivatali csomagkézbesítés körülményeit bírálta. Az olvasónak igaza van: a pályaudvaron lévő postahivatal nem alkalmas a közönség jogos elvárásainak kielégítésére. Nemcsak az a probléma, hogy távol van a városközponttól, hanem az is, hogy az épület szűkös, korszerűtlen, ezáltal alkalmatlan a kulturált ügyfélforgalom lebonyolítására. Sajnos, az ottani postahivatal bővítésére, korszerűsítésére vonatkozó eddigi kezdeményezéseink nem vezettek eredményre. A szegedi csomagkézbesítést úgy szerveztük meg, hogy a kézbesítés reggel 8 órától 18 óráig lépcsőzetesen történjen. A csomagok 25 százalékát ennek ellenére nem tudják dolgozóink háznál kézbesíteni. Ezen az arányon nagvo/t nehéz változtatni, mert kézbesítőink bármilyen napszakban végzik munkájukat, mindig akad olyan címzett, aki nem tartózkodik otthon. Miután ezeket a csomagokat 10 munkanapig kötelesek vagyunk őrizni, a szűkös raktárban nagyszámú csomag halmozódik fel. Ez nemcsak csúcsforgalmi időszakban, hanem máskor is zsúfoltságot, sorban állást, hosszas csomagkeresést eredményez. Ezért az elmúlt évben elhatároztuk, hogy a csomagok személyes átvételére szolgáló helyiséget még az év végi csúcsforgalom előtt áthelyezzük a Belvárosba, az 1. számú postahivatal épülettömbjének Deák Ferenc utca-Vár utca sarkán lévő részébe. Máshová telepítettük az ott folyó, de közönségkapcsolatokat nem, igénylő postai tevékenységet. Elkészítettük a felújítási-átalakítási terveket. Kértük a városi önkormányzat segítségét a csomagszállító járművek parkolási lehetőségének biztosításában, valamint az építési engedélyezési eljárás gyorsításában. Ezúton is megköszönöm a városi önkormányzat gyors és rugalmas segítségét, amelyet a csomagszállító gépjárműveink Vár utcai parkolóhelyeinek kialakításához nyújtott. A műemléki jellegű épület átalakításához azonban szükség van az Országos Műemlékvédelmi Hivatal hozzájárulására. Ezen engedélyek birtokában tudjuk megkezdeni a Belvárosban lévő, tágasabb, korszerűbb csomagkézbesítő helyiség • Örömmel mondok köszönetet a „Csörög a Westei" közérdekű problémákkal foglalkozó rovatuknak, valamint az alsóvárosi temető gondnokának a temetőben napokkal korábbi rongálások rövid időn belüli helyreállításáért. Szinte természetesnek tartom, hogy a köszönet a temető fenntartójának, az egyháznak is szól. Itt hívom fel a figyelmet az évtizedekkel ezelőtt lezárt Rókusi és Gyevi temetők siralmas állapotára. Kérdéseimre az eddig adott válaszok nem elégítettek és nem elégíthetnek ki sem engem, sem érintett polgártársaimat. Életünk véges és évtizedekig nem várhatunk felvetéseink orvoslására, mert a fentiek is bizonyítják, másként is lehet az ügyeket intézni, mégpedig megelégedésre. A Gyevi temetőben lévő sírhelyünk 2010-ig van megváltva, ezt tanúsítja a tavaly adott írásbeli nyilatkozat is. A temetőt 1971-ben lezárták, azóta nincs csősz, a szolgálati lakást is más célra használják. Kegyeleti kegyetlenségek A tarjáni építkezésekkel kapcsolatban a temetőárkot betemették, az egyik oldalon garázsokat építettek, a három kaput, melyek korábban zárhatóak voltak, „természetesen" ismeretlenek tönkretették. A Tarján városrész lakói az élősövény-kerltésen sok helyen átjárót tapostak és a temetőn keresztül közlekednek. Ez sem lenne baj, de a temetőt felelőtlen személyek étkező-, ivó- és szóralkozóhelynek használják, az egyszerű és drága síremlékeket ledöntik és összetörik, ezzel nem csak kegyeletsértést, de tetemes anyagi kárt okoznak. Pedig mi, hozzátartozók azt hittük, hogy szeretteink temetésük után örök nyugodalmat lelnek sírjukban. A rendőrségen személyesen tettem feljelentést, helyszíneltek és jegyzőkönyvet vettek fel az eseményről. Az állapotok változatlanok, tovább folytatódnak a rongálások. Az 1993 novemberi nagy havazás után szomorúan tapaíztaltam ismételt ottlétemkor, hogy a síroknál étkezés, italozás folyt, azt otthagyott maradékok és üres üvegek tanúsága szerint, de még a hó tetején levetett ujjatlan, farmer anyagú dzseki és alsó ruhaneműk is voltak. Telefonon kértem az ügyeletet, hogy néha ellenőrizzék a temetőben történteket, melyre ígéretet kaptam. Nagyon örülnénk, ha az illetékesek megoldást találnának panaszunk orvoslására, habár ez nem „jégpályaügy". Arra a polgármester úr igen rövid idő alatt talált pénzügyi megoldást az adófizetők pénzéből, tehát a miénkből is, amiről egy újabb „Csörög"bői értesülhettünk. Ugyanezen a napon jelent meg „Miért diktálna az SZKV? " című cikk, melyben a Volán Vállalat nyilatkozója szerint az SZKV 3-as vonala „Nosztalgiajárat, nénikék járnak vele a temetőbe." Ha nem tudná a nyilatkozó, a fenti járattal nemcsak a nénikék, a bácsikák is, a gyerekeik és unokáik is járnak, már akiknek nincs jövedelmük autóvásárlásra, üzemeltetésre és vállalati kocsi sem jár nekik közpénzen autókázásra. Itt jegyzem még meg, hogy a Il-es Kórházba is utaznak vele betegek, hozzátartozók és az ott dolgozók is, a Déry Miksa tanulói (gépipari technikum), a 600-as ipari iskola tanulói, a Kálvária sugárúton lévő üzemek dolgozói, a földhivatalt felkeresők és a Repülő téren lévő szakmunkásképző tanulói és a lakók, akiknek ott van lakásuk, otthonuk. Az én gyerekkoromban valóban szinte csak temetői járat volt, de akkor lényegesen több becsülete volt a halottaknak és a hozzájuk kijáró hozzátartozóknak. Hlaváthy László nyugdíjas kialakítását. Ha elkészül, jól megközelíthető helyen, tágasabb területen, korszerűbb körülmények között vehetik majd át küldeményeiket mindazok, akiket a csomagkézbesítő nem talál otthon. Addig kérjük ügyfeleink szíves türelmét. Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta igazgató Ki van veszélyben? Négyesztendős önadózó A DM január 17-i számában „Csörög" rovatában „ Megadóztatják Attilát" címen megjelent cikkhez a következő észrevételeket teszem: Gaál Attila 4 és fél éves óvodás összevonás alá eső jövedelméről apja, Gaál Zoltán mint törvényes képviselő adóbevallást nyújtott be hozzánk 1992. évre vonatkozóan. Ez az oka, hogy a hivatal részéről udvarias gesztusként - a adóbevallási nyomtatvány kiküldésre került. Magyarországon ugyanis - immár hetedik éve a adókötelezettség az életkortól független, a jövedelem létéhez, vagy nem létéhez kötött. (Érdekes, hogy ugyanazon a napon az újság első oldalán az APEH Csongrád Megyei Igazgatósága tájékoztatást tett közzé, mely szerint az 1992. évről személyi jövedelemadó bevallást benyújtott adózók részére kiküldte az adóbevallási nyomtatványokat.) Ebből kövekezően nem a „Forrófejű számítógépek legújabb csínyéről" van szó, mint azt az újságíró némi kajánsággal sejtetni engedi, nem is az APEH - újabb - tévedéséről, nem is valamilyen megváltozott adókoncepióról, hanem mint ezt telefonon az édesanyával tisztáztuk - a Gaál család figyelmetlenségéről, illetőleg a zsurnaliszta „híréhségéről". Dr. Papp István igazgatóhelyettes Az 1994. január 18-án megjelent Veszélyben a szatymazi közbiztonság című cikk után a leírtakat több szülő sérelmesnek és felháborítónak találta. Minden konkrétumot nélkülöző vádaskodó szavak merültek fel a Délmagyarország hasábjain, melyek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Többen sérelmezték, akiknek 13-14 éves korú gyermekük van azt a kifejezést, „betegesen védik elfajzott kicsinyeiket", ebben egyaránt a gyerekeket és szüleiket is megsérti. Ugyanakkor a szülők a gyerekektói olyan konkrét történetet hallottak, hogy a Tisztelt Anyuka esernyővel veri az idegen gyerekeket a buszmegállóban, mert kisfiát becenevén szólítják. Ezt az esetet több szülő is látta. Ugyanennek az anyukának a nagyobbik fia késsel követel cigarettát a gyerekektől, „Adj egy cigit, mert különben elvágom a nyakad a késsel!" Felháborítónak tartjuk, hogy ilyen szüló tart nevelésből oktatást Szatymaz lakosságának. . A cikkben leírt petárdázásról annyit szeretnénk megjegyezni, hogy szilveszterkor hallottunk legutoljára petárdadurranást, azóta nem, de úgy gondoljuk, hogy ez nem csak Szatymazon fordult elő. Nem vagyunk egészen biztosak abban, hogy a 13 éves gyerekektói van veszélyben a szatymazi közbiztonság. Tősgyökeres szatymaziak állítjuk, hogy a közbiztonság itt sem rosszabb, mint máshol. Furcsának tartjuk, hogy ilyen cikk megjelenhetett egy napilapban, ami ennyi embert alaptalanul vádol. Tisztelettel a sértett szülők (kilenc név és cím a szerkesztőségben) • A gyors lakásprivatizáció véleményem szerint - Szeged városának lenne jól felfogott érdeke. Azonban az önkormányzat döntései az akadályozásra utalnak, emlékeztetve a rendszerváltás előtti Magyarország vezetői szemléletére. Ide kívánkozik egy részlet a mi történetünkből. A Virág Cukrászdát privatizációja kezdetén szerettük volna megvásárolni, ami jelentős hitelek felvételével valósulhatott volna meg. Akkor az volt a válasz, hogy az épület nem került még önkormányzati tulajdonba, s enélkül szóba sem jöhet az eladás (ekkor még nem volt semmilyen lakástörvény). Később az épület önkormányzati tulajdonba került, mi ekkor is szerettünk volna a vételről beszélni. Ez volt az az időszak, amikor az egyébként is magas forgalmi értékű ingatlanokat az önkormányzat háromszáz százalékos felárral kívánta értékesíteni. Akartunk beszélni a vásárlásról, azonban ez csak a „szerettünk volna" formában valósult meg, ugyanis kérdéseinkre még választ sem kaptunk. Rövid idő elteltével az újságok hasábjain keresztül értesültünk az ún. tilalmi listáról, amely teljesen kilátástalanná tette a mi és a hozzánk hasonló vállalkozók helyzetét. Most, derült égből villámcsapásként jött a lakástörvény, miszerint a forgalmi érték hatvan százaléka az eladási ár. Az előrelátást Haldokló gyökerek? egyébként is mellőző önkormányzat reakciója-a felújítási lista volt. Tehát korábban és most sem kívánják az erősen pusztulófélben lévő „vagyont" értékesíteni. A rögös utat járva egyre sűrűbben felvillan bennem a következő négy szó: Államosítás - Privatizáció - Vissza-államositás - Diktatúra. Az államosítást ismerjük, a privatizációról csak beszélünk, a vissza-államosítás folyamatban van, a diktatúrát érezzük, bár elfogadható lenne, ha jóléti, polgári, magántulajdonra épülő társadalom létrehozása volna a cél. Szívesen meghallgatnám Tühegyi József alpolgármester magyarázatát a Délmagyarország 1994. január 17-i számában közölt kijelentéseivel kapcsolatban! Tisztelt Önkormányzat! Lenne szíves nyilvánosságra hozni, hogy hogyan ga(rá)zdálkodik a város vagyonával, mert szerintem ezt nem sokan tudják. Vagy mit takar a kijelentés, miszerint nem a lakók ellen készült a tilalmi lista. de kényszerűségből ez őket is sújtja ? Kérdezem én, akkor ki ellen, hiszen a vásárlási szándékukkal élni kívánó lakók biztosan nem azt érzik, hogy ezeket a rendelkezéseket az önkormányzat segítő szándékkal hozta! A célzott rétegbe köztudottan az üzlethelyiségek bérlői tartoznak, és éppen ezért ide kívánkozik a kérdés: miért érdeke Szeged vezetésének a város minél lassabb fejlődése? Vagy éppen ez a cél? Hiszen mind a lakók, mind a vállalkozók a saját tulajdonukat bizonyára megkülönböztetett figyelemmel kezelnék, újítanák fel, s megszűnne az „egy lépcsőház - egy WC" megoldás. Ezzel szemben az önkormányzat ragaszkodik az általa vagyonnak nevezett romhalmazhoz, bizonyítva ezzel kaméleon színű döntéshozóinak egysíkú, primitív gondolkodását! Hivatkozva az albérleteztetőkre, egy kalap alá vesznek mindenkit, holott a vásárlási szándékukat érvényesíteni kívánók nagy többsége, egy több évtizedre szóló eladósodás árán is rendbehozatná a saját tulajdonát képező lakást, ill. üzletet. Azt, amire az önkormányzat képtelen. Tudna-e magyarázatot adni a tisztelt vezetőség, hogy miként képzeli a nem túl régen még rothadó kapitalistának titulált, ma már fejlett társadalomnak vallott NyugatEurópához történő felzárkózást? Erre a kérdésre természetesen mindaddig nem lehet válaszolni, amíg a felügyelet nélkül hagyott állami szerv közalkalmazottai szabadon gyakorolják az előző diktatúra oly jól ismert, dekonstruktivitásra ösztönző módszereit! Tisztelt önkormányzat! Itt az ideje észrevenni, hogy a vonat elindult, és az utasok a sokat emlegetett Európába tartó szerelvényre váltottak jegyet!! Mozdonyvezetők lévén önök mégis a Balkán felé veszik az irányt, becsapva ezzel az utasok sokaságát!.' Miért csak beszélünk a reformokról s nem teszünk semmit megvalósulásukért, miért hoz nyilvánvalóan törvénysértő rendeleteket a helyi hatalmi szerv? Nos, erre valószínűleg a mozdonyvezetők által választott úticél a magyarázat! Miért ül a közgyűléseken oly sok ügyeletes bólc^ató, ki életre ítéli a „nagyok" sokszor holtan született magzatát? Az Európához tartozás gondolata mindaddig álom marad, amíg mindannyiunkban nem tudatosul, hogy a nyugat-európai társadalmak nagyságának gyökerét a magántulajdon jelenti, legyen az lakás, üzlet vagy akár belvárosi üzletnegyed, az ilyen gyökérzetből kinőtt fa évszázadokig is élni fog. De gondoljanak csak bele. hogy mi lesz a fával, ha rossz a tápanyagellátása a segélykiáltásokat hiába hallató, haldokló gyökér miatt!? Szervánszky Zoltán Akiknek nem jutott! Szervezetünk, valamint Segítőkéz Alapítványunk együttesen a múlt év augusztusában fűtéstámogatási pályázatot hirdetett meg a nyugdíj nélküli időskorúak támogatására. A beérkező sok ezer pályázó kérelmét távolról sem tudtuk sajnos kielégíteni a rendelkezésünkre álló pénzkeretből. Lehetőségünk annyit engedett, hogy kis htján a legsúlyosabb esetekben segíteni tudtunk. Minden kérelmet elolvastunk, mérlegeltünk, és nehéz szívvel tettük egyelőre félre, későbbre, nem pedig felelőtlenségből, lelketlenségből mint egyes, azóta beérkező levélíróink panaszolják. Amennyiben a továbbiakban megfelelő pénzkeretünk képződik, úgy a most kimaradottakhoz juttatjuk el külön kérelem nélkül. Köszönetet mondunk az újságok. tv, rádió szerkesztőségeinek, hogy felhívásunkat leközölték. Továbbá dr. Kószó Péter, dr. Grezsa Ferenc képviselő urak segítőkész közreműködésének, ami hozzásegítette szervezetünket a Szerencsejáték Alap négymillió forintos, a Lakitelki Alapítvány több százezer forintos támogatásához. Meg kell említenünk támogatóink közül a Duna Cipőgyár, Taurus Gumiipari Vállalat, Antenna Hungária Rt.. Ferroglobus TEK. Váll., Poly Grant Kft., Papfr Kereskedelmi Rt., dr. Maria Lontai kezdeményezésére a Genfi Magyar Egyesület, a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet több százezer forintos adományát, továbbá úgy a külföldi, mint a belföldi magánszemélyek kisebb-nagyobb összegű segítségét. Köszönjük az elesettek, a rászorultak nevében is. Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete, Béres Kálmán elnök Menedzserfizetések A Délmagyarország január 18-i száma első oldalán jelent meg a fenti című anyaguk, melyre az alábbiakat közlöm: A cikk írója úgy fogalmaz, hogy szegény felsővezetőknek a több százezer forintos havi jövedelmük mellett 1992-ben csupán 17,7 százalékkal emelkedett a fizetésük. Ez az emelkedés '93-ban még rosszabb a 22-23 százalékos fogyasztói áremelkedés mellett -, csak 14,3 százalék fizetésemelést jelentett. Amikor a cikket elolvastam, a szívbaj kerülgetett. Merthogy a nyugdíjasok a 10 ezer forintot alig meghaladó vagy az az alatti összeg után kapták az emelést, és nekik ez, mindent beleszámítva. '93-ban csak 13,2 százalékot jelentett. Név és cím a szerkesztőségben