Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

KEDD, 1994. JAN. 25. INTERJÚ 7 • Alpolgármester Asszony! Kézenfekvő módon azért választottam önt beszélgetőtársul, mert mindenekelőtt a kultúráról szeretném faggatni abban a városban, amely a közvélekedés (és a valóság) szerint is az ország egyik művelődési-oktatási központja. Budapest után talán a legvonzóbb nagybolygó. így véli ön is? - Természetesen. Szeged évszázadok óta elismert diákváros. Az egyetemek idetelepülése óta a magyar tudománynak is egyik fellegvára. Szent-Györgyi Albert és a szegedi matematikus-iskola országhatárokon túli híre, a biológiai kutatások jelene és bizonyosan fényes jövője ugyancsak figyelmet érdemel. Emellett itt vannak a kultúra nagyobb és kisebb műhelyei (Szegedi Szabadtéri Játékok, több tagozatú színház, szimfonikus zenekar, folyóiratok, öntevékeny csoportok, kiváló kórusok stb.). Mindezeket számításba véve elmondhatjuk: óriási felelősséget vállal, aki ilyen értékes örökség megőrzésére vállalkozik, de új kezdeményezések szárba szökkenését is szolgálni akarja. • Szolgálat! Megüti a szó a fülemet, mert ezt csak igen kevesen és igen szemérmesen szoktuk kimondani. Az ún. „új elitről" éppen az hírlik, hogy uralkodni és harácsoni tanult meg legelőbb, ebben is követve közvetlen és régebbi elődeit. Megmondhatom immár: választásom másik oka az volt, hogy önt, kedves Éva asszony, nem hallottam még durva rágalmakat szórni, hírét se vettem, hogy éles pártharcokba keveredett volna. Ahogyan én sem arról vagyok ismert, hogy harsányan „lehazaárulózom" politikai fellenfeleimet. Ez a - mondjam így szelídebb, vagy toleráns politizálási stílus ön szerint célravezető ebben a lármás világban? - Szerintem csak ez lehet célravezető. Mert mi is a cél? Akár az Országgyűlésben, akár a helyi önkormányzatokban ül valaki, minden bizonnyal a választók, illetve a jó ügyek szolgálata. Ehhez pedig valóban a szelídebb, kompromisszumokat kereső politizálási stílus szükséges. A hangos szó, az agresszív stílus - úgy tapasztaltam eddig - inkább riasztja az embereket. Ideigóráig talán sikert, népszerűséget hozhat a felelőtlen handabandázás, de nagyon hamar lelepleződik, aki nem szolgálni, hanem uralkodni akar. A stílus persze egyéni adottság is. Olykor magam is kapok szemrehányást, miért nem vagyok „harcosabb". De hát ez alkatomhoz sem illik, a nyugodt po itizáláshoz, közéleti tevékenységhez ráadásul nekem szerencsésen hátam mögött áll a kiegyensúlyozott család, a nyugodt környezet, „nem apoMus ArtflTfe CSOPORT TAGJA SÉRÜLT BÚTOROK VÁSÁRA a Kanizsa Márkaboltban 10-20-30-40%-os árengedménnyel. 1994. január 28-ig. Nyitva: 9-17 óráig. Szeged, Dorozsmai út 15-17. Tel.: 324-700. Kampányhólabda A Hólabda-játék jóvoltából a mostani szereplők egyike (a kérdező) került nehezebb helyzetbe:.régi hivatását kell gyakorolnia, ám a korszerűbb újságírás eszközeivel. Nem is mert belevágni, nem kapcsolta be a riportermagnót, a hagyományos golyóstoll és blokkfüzet fekszik az asztalon, amikor a beszélgetés elkezdődik. Talán emberibb lehet így az eszmecsere. Lássuk hát! (Fotó: Schmidt Andrea) ÜL LMAGYARORSZ/IVÍ I S LAPKIADÓ Kf'T. Szolgálatban, de nem harcosként Ványai Évával beszélget Annus József viszem be" gondjaimat a hivatalba. Igaz, találok ott eleget... • Melyek a legnagyobb gondok? - Természetesen az anyagiak. Az említett örökség megvédése, a kultúra egész rendszerének működtetése igen sok pénzt igényel. " • Szóval ön - velem együtt - kételkedik abban, hogy a piacgazdaság megoldja ezeket a gondokat - mintegy automatikusan -, tehát az állam és az önkormányzatok kényelmesen kisétálhatnak a finanszírozásból? - Nemcsak kételkedem, egyenesen tagadom ezt az elképzelést. Az értékteremtő kultúrának (nemcsak nálunk, de a fejlettebb európai országokban éppígy) nem alakulhat ki olyan spontán piaca, amely eltartani képes lenne. Ha akarunk ilyen kultúrát - márpedig bizonyára mindannyian akarunk -, akkor erre mindenkor áldozni kell. • Igen, igen, de nem csupán az elmúlt világban hallottuk, manapság is hallani a régi jó szlogent: „aki fizet, az muzsikáltat". Vagyis: a mecénás (állam, önkormányzat) nem szól bele az általa támogatott műhelyek munkájába? - Felelősen jelenthetem ki: ilyen nem történt nálunk az elmúlt három évben, de remélem, a továbbiakban sem történik. • Mi erre a biztosíték? - Biztosíték természetesen az odaítélő bizottságok tisztessége lehet. Belátom azonban, hogy ez önmagában nem elegendő, kell ehhez biztonságos alapú szakmai hozzáértés js. Olyan kompetencia, amely a tévedéseket kizárja, de legalább a minimálisra csökkenti. Ezért töprengek én egy új támogatási formán. OlyatT' kultúra-finanszírozó' áljapí?®?1 ványt kellene létrehozni - s ehhez próbálok szövetségeseket keresni az önkormányzatban, gazdálkodó szerveknél -, amely bizonyos műhelyek és kezdeményezések fölkarolása, támogatása mellett azok működtetésében is segít. Tehát nem egyszerűen a Szegedért Alapítvány föladatainak a bővítéséről van szó. Az megfelelő keretek között végzi áldásos tevékenységét, működését és profilját kár lenne változtatni. Egy másik, az imént emlegetett feladatok ellátására is alkalmas alapítványra gondolok. • Milyen gondok várják még a hivatalban? Azt hiszem, ezekben a napokban nem kerülhető meg a közalkalmazotti törvény végrehajtásának - sokakat érintő és indulatokat is keltő problémája. Mondjuk ki: elsősorban a pedagógusok bérének emeléséről, az ún. „F"-kategória körüli gondokról van szó. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a kormányzat itt és most állította leginkább szembe az önkormányzatokat saját tanáraival, iskoláival. Szegeden milyen megoldás születhet? - A magam részéről a leghatározottabban képviselem azt a követelményt, hogy a törvényt végre kell hajtani. Pénzt kell szerezni mindenképp arra is, hogy a tartósan kiemelkedő munkát végző pedagógus megkapja a sokat emlegetett kategóriában biztosítható magasabb illetményt. • És megkapja? - Bízom benne. Ez nem csupán az én szándékomon múlik, de ismerem angyira az önkormányzatot, a képviselők szándékait, hogy bizonyossággal merem mondani: jók erre az esélyek. Lesz pénz erre, legfeljebb kevesebb, mint amennyit szeretnénk és szívünk szerint adnánk. Ahhoz, Hóiy'&eged diák városi hírétnjjrf igan > ~ • •, . rangjat megőrizze, a joszandekú dicsekvés nem elég, bizony ehhez pénz is kell. S az oktatás-képzés minden fokán. Mert miként lehetnek olyan gimnáziumaink, ahol immár kétnyelvű oktatás folyik, ha az általános iskolákból nem jut föl kellő számú jól képett tanuló? • Tudom, „lerágott csont"- de meg kell kérdeznem, hiszen a Dóm tér környékén megforduló szegediek is kérdezik naponta: valóban lesz új nézőtere a szabadtérinak a nyitás napjára? - Valóban többször megerősítettük már. De miután már saját szemünkkel is láttuk a színes műanyag székekkel, krómacél korlátokkal ékes új nézőteret, még bátrabban mondom: a helyén lesz minden a fanfárok első hangjaira. • Évad végeztével pedig valóban gyorsan elbontható lesz a nézőtér? - Igen. ezért vágtunk bele. • S a gyönyörű tér ezután? Csak nem parkoló autók között nézhetjük meg újra a híres kockaköveket? - Nem, nem, sőt: külön pénzt (ne kiabáljuk el, de minden remény megvan rá, ezért említem) sikerül szereznünk a tér felújítására. Régi szépségében láthatjuk-fényképezhetjük hát ismét az olaszos hangulatú teret. • Az árkádok alatti szobrok is távlatosabban szemlélhetők így. Azt mondhatnánk: előlépnek a homályból. Vajon többen is lesznek a következő években? - Reméljük. Bálint Sándor portrészobra már ott áll, visszakerült a Klebelsberg-emléktábla, s további terveink vannak. Egyáltalán: ahogyan mi tiszteletre méltó örökséget vettünk át, ugyanúgy „megnehezítjük" mi is az utódaink dolgát, mert van mit folytatni. Ahogyan nekünk kedves kötelességünk megünnepelni és tovább éltetni a 25 éves szimfonikus zenekart, életben tartani a Nyári Tárlatot, a Kortárs Zenei Hét, vagy a Nemzetközi Néptáncfesztivál rendezvénysorozatát, ugyanúgy folytatni kell majd a most születő hagyományokat, mint a Szabad Színházak Találkozója, az Egyházzenei Napok stb. • Egy más alkalommal váltottunk szót arról, hogy az ilyen (európai értelemben középváros) nagyságrendű település, amelynek gazdag kulturális hagyományai vannak, nem csupán az igazán látványos nagy műhelyek gyámolításával szerezhet magának hírnevet s teremthet otthont polgárainak, hanem a kisebb műhelyek, kulturális vállalkozások fölkarolásával is. Olykor egy jó vonósnégyes jelentős siker hordozója lehet. - Igen. Ilyen célt szolgálnak a színvonalas helytörténeti kiadványok (pl. a Szeged monográfia sorban megjelenő kötetei, a Szeged szobrai és muráliái c. kiadvány), de ezért támogatjuk évente (ha nem is jelentős összeggel, de mindig jó szándékkal) folyóiratainkat az Aetastól a Tiszatájig. A Szeged c. folyóirat kiadását pedig az önkormányzat alapítványa segíti megjelenéshez. De támogatandók azok a civil kulturális kezdeményezések is, amelyek enélkül is működnének ugyan (kórusok, tánccsoportok), ám ha segítséget kapnak, tovább léphetnek művészi színvonalban, stabilizálódhat a helyzetük, olykor még a nemzetközi porondra is kimerészkedhetnek. • Mindebből - a dicsekvés szándéka nélkül - következtethetünk, hogy Szegednek sikerült megőriznie legfontosabb kulturális intézményeit, folytatni legjobb hagyományait. Az országot járva azonban azt tapasztalom (s különösen szembetűnő ez a fővárosban), hogy a távolabb élők keveset tudnak minderről. Vajon mi ennek az oka? Netán a Pálma fotó MEGNYITOTTA úf fotócikküzletét Szegeden, a Nagy fenő u. I. szám alatt - filmek, elemek, fényképezőgépek, hama-termékek kaphatók. Igazolványkép-készítés, amatórrmunka-kldolgozás. Ny: H-P: 9-18 óráig. Szombat: 9-13 óráig. ROtAL Bútorboltunk új helyre költözött! Új cím: Szeged, Bakav N. u. 22. Tel.: 06-62/311-421 Lakossági és közületi bútorok nagy választékával váijuk kedves régi és új vásárlóinkat, előjegyzés nélkül, azonnalra is! Nyitva: h-p.: 8-17 úráig, szo.: 9-13 óráig. ROYAL BÚTORKERESKEDELMI RT. PULYKÁT SZEGEDEN, A LEGOLCSÓBBAN! Baromfi bolt, Felső Tisza part 26. Pulyka alsócomb: 135 Ft Pulykaszámy: 145 Ft Pulykanyak: 135 Ft Pulyka felsőcomb: 230 Ft Pulyka apróhús: 285 Ft Pulyka felsőcombfiié: 270 Ft Pulyka mellszelet: 350 Ft Pulyka máj-zúza: 235 Ft A Balástyai Móra Ferenc Szövetkezet értesíti üzletrész-tulajdonosait, hogy január 28-án 9 órától gép- és juhárverezést tart. sajtó, a tömegkommunikáció is ludas ebben? - Nem illik ilyeneket mondani, de alighanem ebben is van igazság: a lapokat, tömegkommunikációs fórumokat a politika uralja. No meg a rengeteg hirdetés és reklám. Kevesebb figyelem jut a kultúra kisebb-nagyobb őrlángjaira a sistergő petárdák közepette. De akkor is csinálnunk kell, hiszen a jövő érdekében ez kötelességünk. Évek múltán is büszkesége lehet pl. Algyőnek az a faluház, amely mostanában készül el teljesen. Vagy - az előrehaladott tervezgetés időszakában van ugyan, de nem tudom megállni, hogy ne mondjam el - úgyszólván kötelessége Szegednek egy Szent-Györgyi Albert állandó kiállítás létrehozása és fönntartása. Félreértés ne essék: ezek nem az én saját ötleteim és eredményeim. Segítők nélkül az ilyesmi nem menne. Ez utóbbi nemes ügyben például Trogmayer Ottó és Zallár Andor támogatnak lelkesen és minden erővel. • Megkerülhetetlen a beszélgetés végefelé a kérdés: milyen jövőt tervez magának? Indul-e például a következő választásokon? - Indulni szeretnék, s ugyanott, ahol most önkormányzati képviselő vagyok. • S ha úgy alakul a helyzet, vállalna a mostanihoz hasonló feladatot? - Nem szoktam kitérni a kihívások elől. Persze más munkától se riadnék vissza. Szakmámtól nem szakadtam el, hiszen a kultúra mellett az egészségügyi szervezés minden fortélyát meg kellett ismernem beosztásom miatt is. • És a város jövőjét miként álmodná meg? - Élő, eleven kultűrközpont, jól szervezett egészségügyi hálózattal, sikeres iskolákkal, egyetemekkel. És persze békességgel... • Igen, mert bizony ahogy az ország - egy város sem élhet elszigetelten a környező világtól. Ahhoz, hogy szeretett városunk a Dél kapuja legyen, hogy hírét-nevét messze földekre elvihesse az utazó, foltétlen szükséges a valódi béke déli szomszédainknál, és mindenütt a térségben. - Máskülönben végvárrá válunk megint. Nekünk létszükséglet, hogy megépüljön az autópálya, jöhessenek nagy rendezvényeinkre (most és majd a világkiállítás idején is) az érdeklődő idegenek. Profán az összevonás, mégis azt mondanám: béke és jó infrastruktúra kell, hogy Szeged régi rangjához méltó helyére kerüljön a magyar városok családjában. • A befejező, kötelező zárókérdés: kivel beszélgetne szívesen a sorozat következő darabjában? - Ha megbántódnak is a férfiak: Rózsa Edittel. • Köszönöm a beszélgetést! Ttfktip- TÉL TOUWST SÍUTAK, ÜDÜLÉSEK, KEDVEZMÉNYEKKEL. AUSZTRIA. SZLOVÉNIA, SZLOVÁKIA. SZEGED, DÁNI J. U. 7. T.: 481-562