Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

A Dói-Alföld szondázására készülnek a Roosewelt téren megtalált műkincsek köztulajdonban maradjanak. • Tavaly az aradi múzeum relikviáiból álló kiállítás kapcsán a közönség körében felvetődött a kérdés, vajon nem kellene-e megvásárolni az emléktárgyakat? Ha biztonságban vannak is Aradon, nem lenne-e indokoltabb az aradi relikviákat Magyarországon őrizni és bemutatni? Hasonlóképpen, mivel közel vagyunk a határokhoz, vajon mi történik, ha külföldről kerül elő olyan lelet, ami a magyar művelődés és történelem része, és egy magánszemélynek sikerül áthoznia az országba? - Az európai egyezmények nem engedik meg, hogy ilyen műtárgyat átvegyünk. Ha valaki más országból, nem hivatalos úton hoz be jelentős műtárgyat, és a múzeumnak adja át, azt nekünk - az egyezmények értelmében - erkölcsi kötelességünk visszajuttatni az illető országba. Akár az osztrák, akár a román államnak... • Még akkor is, ha tisztában vannak a műtárgy nemzeti eszmei értékével? - Igen, hiszen az egyezmény szerint ezek a műtárgyak végeredményben az európai örökség részei, és annak az államnak kell gondoskodni a megőrzésükről, ahol előkerültek. Ez az egyezmény abban mindenképp hasznos, hogy elejét veszi a nagyarányú műtárgycsempészetnek. A Szent-Györgyi Albert centenáriumi kiállítás, az 1956-os forradalom Szegeden című történeti kiállítás, az ópusztaszeri Feszty-körkép restauráltatása, az emlékpark területén lévő szermonostori ásatások során megtalált európai jelentőségű XlI-ik századi harangöntő műhely, az M-5-ös autópálya nyomvonala régészeti kutatásainak megkezdése - a Móra Ferenc Múzeum tavalyi évének legfontosabb eseményei. Hogy az új év mit hoz, csak rés/ben lehet előre látni. Érdekes kiállításokat biztosan, de bőséges gyűjteményfejlesztést aligha. Az ópusztaszeri Szermonostor ásatásait és az M-5-ös autópálya vonalának további feltárását biztosan, de újabb tervásatásokflt nem. Biztos már Csongrád megye további védettségre javasolt területeinek természeti felmérése, de a védettség kimondása annál kevésbé. Beszélgctőtásunk, Trogmayer Ottó múzeumigazgató segítségével n múzeum munkájának egy-egy területére kaptunk bepillai. ást. Tíz év alatt - lele annyi látogató A szegedi polgár évente egyszer elmegy a Móra Ferenc Múzeumba. Ópusztaszerre esetleg kétszer. Nagyjából ezt mutatják a múzeum látogatottsági statisztikái. Országosan néhány év alatt közel 50 százalékkal csökkent a múzeumok látogatottsága. A hat évvel ezelőtti 20 millió múzeumlátogatásból ma közel a fele elmarad. Ugyanez érvényes a Móra Ferenc Múzeumra, illetve a Csongrád Megyei Múzeumi Hálózatra. Egyedül Ópusztaszeren nőtt a látogatottság, s itt további növekedés várható. A szegedi múzeum látogatottsága, (annak ellenére, hogy az intézmény felszereltségével és kiállításaival az ország legkorszerűbb vidéki múzeumának számít) néhány év alatt kevesebb, mint a felére csökkent: tíz évvel ezelőtt Szegeden 529 ezer, egy évvel ezelőtt pedig 202 ezer látogatót jegyeztek fel a múzeumban. Ami a megyét illeti, a teljes múzeumi hálózat látogatói száma a tavalyelőtti 257 ezerről tavaly 243 ezerre csökkent (hat évvel ezelőtt ez a szám 500 ezer körül mozgott). A csökkenés végeredményben az utazási körülmények drágulásával magyarázható. A múzeumok közönségének nagy százaléka ugyanis nem az illető városból jön, s a csoportos belföldi utazásokkal együtt lecsökkent a csoportos múzeumlátogatások száma is. Ugyancsak csökkent az iskolák őszi, tavaszi kirándulásainak száma, s ez azt jelenti, hogy a múzeumnak (leszámítva a szegedi iskolákat) kevesebb lett a gyermeklátogatója. Hová mennek a harangok? A régész elvből nem jósol. Ezt mindjárt megállapíthatja az ember, ha Trogmayer Ottó igazgatóval arról beszélget, hogy vajon mit tartogat még a pusztaszeri ásatás. De hát, amióta 1970-ben megindult a Móra Ferenc Múzeum pusztaszeri feltárása, s amióta 1973ban Horváth Ferenc Arpád-kori lovassírokat talált a területen, a leletek élénkebben foglalkoztatják a szegedi közvéleményt, mint bármikor. Az ópusztaszeri feltárás mostanra eljutott a Szermonostor XlI-ik századi járószintjéig, már tudni lehet, hol helyezkedett el a késő középkori település, hol húzódtak a XlI-ik századi nagy monostor falai, hol volt az udvara, a gazdasági épületei. Vályi Katalin, a múzeum régésze tavaly a legrégibb ismert közép-európai harangöntő műhely maradványait találta meg a kolostorudvaron, s előkerült a monostor XlI-ik századi kútja is. Számítani lehet még arra is, hogy egy alsóbb rétegből a monostor fénykora előtti, annak alapjául szolgáló Xl-ik századi templomot és település nyomaira bukkannak - a nagy kérdés azonban, hogy az Anonymus által említett első Árpád-kori „országgyűlésre" utal-e majd valami, még nagy kérdés lesz egy ideig. • A föld alá, ugye, nem lát be senki. De ha az M-5-ös út munkálatai után megkedződnek a déli autópálya munkái is, a két út nyomvonalán az alföldi terület szabályos régészeti szondázását végezhetik majd el a múzeum szakemberei. - Nem csak a nyomvonalakról van szó - pontosít Trogmayer Ottó -, hanem azokról a földkitermelő helyekről is, ahonnan az út alapozásához hordják 'majd a földet. Mielőtt a dózerek széttúrják az egészet, a múzeumnak kötelessége a régészeti előkutatásokat lefolytatni. Nos, az M-5-ös út mentén, mintegy 50 kilométeres szakaszon már kétszáz lelőhelyünk van, és legalább ennyire számíthatunk, ha majd véglegessé válik az út megépítése, a déli autópálya 70 kilométeres szakaszán is. Ez körülbelül öt évre előre meghatározza a múzeum régészeti tevékenységét. • Milyen korból kerülhetnek itt elő leletek? - Majd' mindegyikből. Az újkőkortól, vagyis Krisztus előtt 5 000-től a török időszakig bármelyikből. Ezt az egyes lelőhelyeken lehet majd megállapítani. Mert, ha a felszínen mindjárt találunk is párszáz cserepet, meglehet, hogy alatta közvetlenül ott van egy szarmata falu, de az is meglehet, hogy a cseréplelet csak maradék, s fölötte már rég lekoptatott mindent a vándorló homok. Mindenesetre most már tudjuk, hogy tévedés az a korább közhely, miszerint a Dél-Alföld száraz, évszázadokig lakatlan gyepüvidék volt. Most már látszik, hogy legalább olyan gazdag és sűrűn betelepedett lehetett, mint a Tiszántúl, vagy a Kisalföld. Nos, az útépítés az első lehetőség, hogy ezt a területet végig tudjuk szondázni. A múzeumnak saját erejéből soha nem lett volna pénze erre a munkára. Ezek a sávok olyan keresztmetszetet adnak amiből meglehetősen jól lehet majd általánosítani az egész területre. Ha azt vesszük, hogy az egyik autópálya Bajától megy Nyíregyházáig, a másik Kecskeméttől jön le az országhatárig, akkor tulajdonképpen megszondáztuk az egész alföldi területet. S a leletek fényében valószínűleg számos történeti feltevést másképpen fogunk majd látni. Panek Sándor Kiállítások 1994-ben Válogatás a Kiscelli Múzeum óragyűjteményből; Peru Pizzaro előtt és után; AbaNovák Vilmos festőművész centenáriumi kiállítása; Kálmán Balázs természetfotói; Bortnyik Sándor festőművész kiállítása, Hertay Mária festőművész kiállítása; Bernhardt Mayer grafikai kiállítása (Darmstadt); Dér István emlékkiállítása; Gombavilág (a Magyar Természettudományi Múzeum anyagából); Irodalmi kiállítás. A Képtárban Surányi Anna keramikus kiállítása; Popovics Lőrinc szobrászművész és László Anna grafikusművész kiállítása; Karsai Ildikó grafikusművész kiállítása, A makói művésztelep kiállítása. Fischer Ernő festőművész kiállítása; Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé; Nóvák István építész: „Építészet és társművészet"; Szög Art kiállítás; Sámuel Filkó alkotásai; Tóth Magdolna kerámiái; Darázs József festőművész kiállítása; Sejben Lajos festőművész kiállítása; Segediek, szobrászok - kiállítás. A Fekete-házhan A zsidó egyházművészet; I Modellkiállítás; Emlékkiállítás Reizner János halálának I 90. évfordulójára; Karácsony, I farsang, húsvét. Ami a íöld alatt van - az államé • Ami a történeti gyűjteményt illeti, mi történik, ha nem a múzeum ásatásai révén, magánszemély jut nyomára nagy művészi, vagy történeti értékű műtárgynak? Ha a múzeum nem vásárolhatja meg, fennáll-e a veszélye annak, hogy magángyüjtőkhöz jut? - A törvény szerint - feleli Trogmayer Ottó - minden, ami a föld alatt van, a magyar állam tulajdona. A megtaláló köteles az ilyen tárgyakat beszolgáltatni a múzeumnak. Ebben az esetben persze jutalom is adható. A máltai egyezmény alapján ez Európában mindenütt így van, másként nem lehetne biztosítani, hogy a ezzel. Gyűjteményfejlesztésre, vagyis az újabb műtárgyak felvásárlására azonban igen szűkösek az anyagi lehetőségek. A múzeum költségvetése tavaly éppen kifutotta, úgy, hogy emiatt egyetlen feladatot sem kellett elhalasztani, de műtárgyvásárlásra a költségvetésnek csak töredéke jut. A műtárgykereskedő piac az utóbbi években felvitte az árakat, s így módszeres gyűjtő vásárlásra az ország egyik múzeumának sincs nagyobb lehetősége. Szegeden, mondják, egy-egy kiemelkedő alkotást azért még meg tudnak szerezni. Legutóbb például két AbaNovák-rézkarcot. Aba-Novák Vilmos festőművész életművéből egyébként idén éppen a Móra Ferenc Múzeumban készül országos centenáriumi kiállítás. • A szegedi múzeum mintegy félmillió műtárgyat őriz, s a vidéki múzeumok között vezet