Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

HÉTFŐ, 1994. JAN. 24. BELÜGYEINK 3 • Zwack-léle kamatátütemezéssel „Stabil és sikeres Magyarországot" Fotó: Révész Róbert • A Vállalkozók Pártja a közvélemény-kutatások adatni szerint a szavazatok alig több mint egy százalékára számíthat. Ön, Zwack úr, a „kis" pártelnökök népszerűségi listáján hátulról a harmadik, mindössze az Agrárszövetség Nagy Tamását és a munkáspárti vezért, Thürmer Gyulát előzi meg. Mi változhat a választásokig? - Közvélemény-kutatások! Hát nézze, minket már értékeltek négy százalékra is, most egyen, vagy kettőn állunk. Az én ismertségemről annyit, a Szonda Ipsosban a 10. vagy a 12. helyen állok. A hivatkozott Magyar Hírlapbeli közvéleménykutatásban egyébként is azt olvashattuk, hogy pártunk Budapesten ismertebb, mint vidéken, ami nonszensz, mi pontosan tudjuk, hogy éppen az ellenkezője az igaz, mi vidéken vagyunk sokkal erősebbek. Ennek a kutatásnak sok értelmezését kétségbe vonom, csakúgy, mint a többiekét. A választásokon minden kiderül. • Ön nemrégiben olyan pénzügyi elképzeléssel rukkolt elő, amely úgymond komoly politikai körökben eddig tabunak számított: a kamatátütemezéssel. - Személyes véleményem ez, még nem dolgoztuk ki a részleteket, én magam is, mielőtt bármit is tennék, tanulmányoznám, de nagyon alaposan, az esetleges kamatátütemezésben rejlő lehetőségeket. Szabó Iván miniszter úr ellenzi, joga van hozzá. Én azonban kaptam olyan külföldi jelzéseket, hogy a Nyugat ezt elfogadná, felismerve, hogy a magyarországi helyzet sokkal súlyosabb, mint azt eredetileg bárki is gondolta. A Nyugatnak ugyanis az az érdeke, hogy a mi országunk fellendüljön, különösen most, hogy Oroszországban megjelent a színen Zsirinovszkij. Mert ezért is szükséges egy stabil és sikeres Magyarország. A kamatátütemezés azt jelentené, hogy évi 3-4 milliárd dollárnyi forint ez körülbelül a költségvetési hiánnyal egyenlő - a magyar gazdaság fellendítésére lenne fordítható. Ezt a kormány egyébként eddig is kérhette volna, de attól félt, hogy elveszítjük hitelfelvevő képességünket. A megfelelő tárgyalási stratégia alkalmazásával azonban nem alakulhatna ki rólunk ez a benyomás. Nyugati partnereink előtt rá kellene mutatni: „- Íme, uraim, a pénz itt van, nem arról van szó, hogy képtelenek vagyunk fizetni, csak átütemezni akarunk. Hogy felgyorsíthassuk a belső átalakulást. " Ha a tények alapos elemzése e lépésre sarkallna, meg kellene tenni az ideologikus érvek ellenére is. • Európa keleti felén nagy divatja van mostanság az ilyesfajta gondolatoknak. - Úgy értesültem, hogy az oroszok, akiknek mintegy 80 milliárd dollár adósságuk van, komoly adósságelengedést kapnak - felhívom a figyelmet, én nem erről beszéltem, hanem kamatátütemezésről, és ez nagy különbség -, a lengyelek több engedményt fognak kérni, mint amennyit eddig kaptak, s kérni fogják mások is, az összes kelet-európai ország, az adósságteher könnyítését, a bolgárok például már meg is kapták. Ezt nekünk is fel kell vetnünk, és ha ezzel nem gyengítjük a nyugati világ előtt a hitelképességünket, akkor ebből mi sem maradhatunk ki. Ó.l. • Jönnének a dollármilliók, de... • Békési Zoltán kiiakadt Stop a tőkestopnak? Újszegeden házat épít az Amerikai Ház. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Alighanem példaértékű döntést hozott legutóbbi ülésén az önkormányzat vagyonkezelő bizottsága. Az Amerikai Ház kft. egy, a marostői városrész beépítésére tett ajánlatát vitatták meg a tagok, s igencsak körbejárták a kérdést. Minden oldalról hangzottak el érvek, de érezni lehetett: a bizottság állásfoglalását erősen befolyásolja a „Világ Utcája"ügyben hozott közgyűlési határozat. Emlékeztetőül anynyit, hogy a nevezett szegedi cég több millió forintos öszszeggel és egyéves munl konkrét terveket nyújtott úgynevezett Francia-högyön létesítendő kereskedelmi és kulturális központra, ám egy fővárosi székhelyű vállalkozás néhány soros (!) ajánlata meghiúsította elképzelésüket, és a közgyűlés nyílt pályázat kiírása mellett döntött. Ezúttal is hasonló helyzet előtt állt a vagyonkezelő bizottság. Az Amerikai Ház kft. is egy esztendeje vár kidolgozott terveinek elfogadására, a másfél milliárd forintos beruházást saját erőből valósítanák meg, és Szeged városa is résztulajdonhoz juthatna. Ám most is jelentkezett valaki (állítólag!), aki szintén azt a területet szemelte ki. A vetélytársról csak annyit lehetett megtudni az ülésen, hogy egyáltalán létezik, de jelentkezése a vagyonkezelő irodához sem jutott el (az Amerikai Házé viszont közel egy éve, ráadásul nem pusztán ötlet formájában). Adott volt tehát a párhuzam lehetősége: legyen e terület hasznosítására is nyílt pályázat. Már-már ilyen állásfoglalás felé hajlottak a bizottság tagjai, amikor robbant a bomba. Békési Zoltán kért szót, és kifakadt a sok tilitoli miatt. Vegyük már észre, hogy a Duna túlsó oldalán általában megáll a külföldi tőke, Szeged nem véletlenül kullog hátul e téren. Ahelyett, hogy örülnénk a hozzánk hozott és nálunk elkölteni szándékozott pénznek, megint halogatjuk az ügyet. A terv kellő biztosítékot tartalmaz arra, hogy elkerüljük a bevásárlóközponthoz hasonló patthelyzetet - érvelt a képviselő. - Ez az önkormányzat három és fél év alatt egyetlen komoly külföldi beruházást nem engedélyezett, mindig csak halogatta a döntést. A korábbi ügyhöz hasonlóan megint beesik valaki - állítólag az ajtón, s emiatt lesöpörjük a városnak is hasznot ígérő, nagy léptékű terveket. Csak azt fogjuk elérni, hogy ez az ajánlat is elúszik. Vállaljuk ezt? Nem vállalták. A bizottság végül úgy döntött, hogy javasolja a képviselő-testületnek: kössön az Amerikai Házzal szerződést. A kérdés csak az: az önkormányzat legközelebbi ülésén is hasonlóan látják-e majd a kérdést, és beengedik-e a városba a dollármilliókat? V. I. P. ost nem a nadrágszíj folyamatos meghúzásáról akarunk szólni, mint legújabb korunk kényszerű velejárójáról, inkább arról, ami szegről-végről összefügg vele. (Maga a meghúzás azért se lehet téma, mert régen kimondtuk már, olyan nagyon nem is fér már rá több luk. Világpiaci zsugoraink és az újkori, a lapos tetőn is padlást lesöprő hivatal hízása adja rá a magyarázatot.) Arra szeretnék csak emlékeztetni némelyeket, hogy annak idején zajos föltűnést keltve „disszidált" valaki Szegedről, értelmiségi pályáját hátrahagyva, és nem sokkal később Bécsben látták, nadrágszíjat árulva. Kínos lett volna a találkozás, ezért úgy tett a kilátogató hazánkfia, mintha észre se vette volna. Elmondta viszont itthon fűnek-fának, illusztrálva vele a velejéig romlott kapitalizmus lélekgyötrő, megalázó, kiszolgáltató valóságát. Nem örömmel, de jelentem, nem kell ma már szégyenkeznünk miatta. Úgy begyűrűzött hozzánk is a vállalkozó kedv, ezerszámra hagyják el némelyek nagyszerű állásaikat, ráébredvén, hogy bennük legjobban a kalmárszellem fog kezet a kufársággal, de sokan vannak olyanok is, akiket a munkanélküliség keserűsége hajt ugyanerre a pályára. Fölkapott iparág lett redves pincék butikká alakítása, aztán sorozatos átalakítása, mert a csődötmondás is sorozattá vált. Elsősorban a pénzes vállalkozások érdekeltek a lebuj-butikok nyitásában és tönkremenésében is, a pénztelenek inkább az árusítások bécsi nadrágszíjas változatát próbálgatják. Elvadult hajtása ennek is támadt azonnal, ahogy a lehetőségek zsilipjeit fölhúzta a törvény: az útszéli szexipar úgy föllendült, nem tudom, a nagyméltóságú AIDS útját állja-e valaha. Mert gumi ide, gumi oda, csókolózni gumin át nem lehet, a vírus pedig nyál útján is terjed. Pesten láttuk, hogyan riszálják magukat a miniszoknyánál is rövidebb „munkaruhába" alig öltözött lányok naphosszat, és hogyan tapsolnák magukhoz a kalandra éhes hímeket utakon végig a szinte csatárláncba fejlődő, ázó-fázó, majdnem meggebedő leánykáink. Ázott verébként tapsolta volna ránk magát a minap Deszk szélén is valamelyik szánandó fehérnép. Lelkem-bogaram, már eddig ér a romlás? Amikor még csak próbálgatta az ország a rendszerváltást, elszóltam magamat. Tudós koponyával beszélgetve fejeztem ki aggodalmamat: mi lesz, ha a vadkapitalizmus szele ér el bennünket? Tudós társam azonnal kiigazított: a vadkapitalizmus nem odakint van, hanem belül, a szocializmus talaján kifejlődött szerves vadhajtása lett életünknek. Hányan, de hányan árulnak bugyikat, melltartókat, mindenféle himihumikat naphosszat, komoly iskolai végzettséggel! És másfajta hiábavalóságokat! És még ők a tisztességesebbek, mert nem magukat árulják! ajdani disszidenseink, a jó állásból utcasarki nadrágszíj árulásába csöppent hazánkfiai és leányai, jámbor lelkek voltatok ti a mostani áradathoz képest. Annak idején hallottuk, amikor a legnagyobb gázkitörés égett Algyőn, hogy talán magától is elalszik, mert beomolhat a járata. Csöndben reménykedünk csak, egyszer talán ennek is eltömődnek a csatornái. Ha megéljük. Ífo-W**"^ Előregyártott vb-gerendák, áthidalók kedvező áron, házhoz szállítással. Isolyth 5 cm, 10 cm-es hőszigetelő MODUL-BAU Velux tetőablakok S% engedménnyel! MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022, 474-481 Szentes, József A. u. 24. • Di. Petii Ildikó kitart A lakásokat el kell adni A lapunkhoz érkezett olvasói észrevételek szerint még mindig foglalkoztatja városunk lakóit az önkormányzati lakások elidegenítése, illetve az ezzel kapcsolatos felújítási lista. Érthetően főként azon olvasók juttatják el hozzánk véleményüket, akik a Belvárosban laknak. Ezért láttuk célszerűnek, hogy képviselőjüket, dr. Berckné dr. Petr: Ildikót kérdezzük erről. Vonalakban kódolva Az automatikus azonosítás rendszereinek magyar alkalmazói az év elején két meglévő szervezetüket egyesítették, és létrehozták az AIM Hungary Automatikus Azonosítási Egyesülést. Erről az új szervezet főtitkára Magyary-Kossa Béla adott tájékoztatást. Az automatikus azonosítás amelynek legismertebb technikai megoldása a vonalkód napjainkban egyike a legmagasabb műszaki színvonalat képviselő és a leggyorsabban fejlődő szakterületnek.Az automatikus azonosítást az élelmiszerek és más fogyasztási cikkek csomagolásánál vonalkód formájában alkalmazzák. Emellett ma már nélkülözhetetlenek a vonalkódok az egészségügyben - például a vérellátásban a könyvtárakban és az ipar számos; területén. • Ön a városi közgyűlésen már többször felszólalt az úgynevezett tilalmi lista ügyében. Mióta hadakozik e témában? - Megválasztásom óta. Már 1990-ben látszott, hogy a Belvárosban lakókat igazából három kérdés érdekli: az autósforgalom, a környezet tisztasága és a lakások megvásárlási lehetősége. Mivel ennek a körzetnek a képviselőjévé választottak, ezeket a problémákat nekem fel kellett vállalnom. Ma is ez utóbbi a szívügyem. E kérdésben számos esetben interpelláltam a közgyűlésen, eddig eredménytelenül. • Épp egy hete fejtette ki lapunkban gondolatait erről Tűhegyi József alpolgármester (Délmagyarország, január 17.). Az intenjúban elhangzott, hogy gazdasági-gazdálkodási szempontok miatt a város érdeke esetenként eltérhet polgárai érdekétől. Képviselőként melyik mellé áll? - l átom a "áros érdekeit és el is tudom fogadni, de az ominózus rendelettel két bajom is van. A kisebbik az ügy kezelésének formája. Nem lehet úgy viselkedni, hogy amit csinálunk, az értetek van, csak nem éreztek belőle semmit. • Pedig lehet, épp értük született a felújítási lista... - Ha a képviselők tudták, hogy miért kellett ilyen lista, akkor el kellett volna mondani azt az embereknek. Tájékoztatni ke'1 a lakosokat arról, hogy most nincs tiszta helyzet lakásügyben. Hülyének nem lehet nézni az embereket. Ez a tájékoztatás elmaradt, emiatt szörnyű leveleket kaptam. De nem ez az igazi problémám a lakásrendelettel. Inkább az, hogy a teljes Belváros a tilalmi listán van. 1990 novemberétől 1993 áprilisáig alig mozdult az önkormányzat ez ügyben. • De hiszen 3629 lakást kijelölt elidegenítésre a t{> t!} ].> 11 _ - Zömmel kakótelepi otthonokat jelent ez a szám, a Belváros továbbra is teljes tilalom alatt maradt. Egyébként ezzel az eladási lehetőséggel sem kellett volna három évet várni. • Most viszont új helyzet van, a lakások eladása nem áll meg. Ön mit tartana meg önkormányzati tulajdonban? - A városnak kellenek szociális jellegű lakások. A műemlék jellegű és a felújításra váró épületekre szintén nem adnék zöld utat. De a többit el kellene adni. A lakások piaci gazdálkodására csak hosszabb távon lehet áttérni, de miért kellene ezt megvárni? Már most lehetőséget kell adni az embereknek, hogy megvehessék ottfypnaikat. A bevételből a város építhet új lakásokat, és felújíthatja a régieket, így az önkormányzat lakásvagyona minőségileg is javulhat. • Hogyan oldaná meg az üzletek bérletét, illetve tulajdonjogát? - Az önkormányzat mondhatja azt, hogy nem ad el egyes épületeket, melyekben üzletek vannak, hisz' az ebből származó bevétel a városi költségvetés jelentős része. Viszont azokat a kisebb épületeket, ahol a földszinten van a bolt és az emeleten a lakás, vegyes tulajdonba lehetne adni. Azaz részesedjen az önkormányzat ezekből. WÉs egy nagyobb ház esetén, ahol az üzletek függetlenek a lakásoktól? - Olyan rendeletre van szükség, amely biztosítja a bérlőknek a jogait, elismeri befektetéseiket, és hosszabb távon biztonságot nyújt számukra. Csak így érhetjük el, hogy a bérlők is elégedettek legyenek, és a város érdekei se csorbuljanak. P.!. P.