Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22 / 18. szám

SZOMBAT, 1994. JAN. 22. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 • Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VŐLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VALASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HAT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. • Kedves, karikatúrányi portrét már írtam róla nemrég. Tisztelgő iróniával, empatikus kíváncsisággal szóltam, remélem, töprengő somolygással fogadta jóhiszeműen kellemetlenkedő rajzomat. Horn Gyula ugyanis nem csupán egy az Uborka jól-rosszul sikeredett szereplői közül. Talán ő a legmagányosabb pártelnök Magyarországon. A (még mindig) legközösségibb párt élén, ahol vita- és vetélytárs értékű, fiatal partnerekre lenne szüksége. Olyanokra, akiket fölismer-megismer az egész ország. Az MSZP akkor lehet higgadt, erős, megbízható ellensúlya a bal és (a Magyarországon sokkal harsányabb, támadóbb) jobb ultráknak, ha élmagjában legalább öt Orbán, Fodor Gábor, Wekler, Kuncze van. A korábbi, nevesebb reformerek zöme kiöregedett, eltávolodott, elbújt, elhalványult - a Horn vezette párt szélesre lendült, gyarapodott, de alig vannak A legmagányosabb pártelnök márkásnak elfogadott arcai. (A márkásak sem érvényesülnek.) Nem értem ugyanakkor, miért nem tesz semmit az MSZP, hogy a szélsőségeket ellensúlyozó rádió és tévé alapítását támogassa? A pártjához legközelebb álló orgánum a szakmailag figyelemre méltó, egyébként teljesen ismeretlen Két hét. A Mérték című hetilap sem állt szellemileg nagyon messze az MSZP-től; garasos támogatásra lett volna még szüksége, hogy el ne pusztuljon - s nem kapta meg. Pedig Horn Gyula nem becsüli le a sajtót. Épp ellenkezőleg, s ennek ezer tanújelét adta... Ha azonban a rádió-tévé-sajtó terén pártja továbbra is ilyen félszeg, szerény és ügyetlenerőtlen marad, akkor a választásokig a sokpárti MSZP-ellenes propagandakoalíciónak valóban sikerül mumust csinálni belőle. Akkor most belépjünk, vagy ne lépjünk? A címben feltett kérdés nem az egykor teljhatalmú kommunista párt egyik utódpártjára vonatkozik - annál is inkább, mert három is vagyon belőle; s közülük kettő, az MSZP és a Munkáspárt nem vállalja a kontinuitást -, hanem a NATO-ra. Hom Gyula politikai tőkét kovácsolt abból, hogy ő javasolta először: kérjük felvételünket az Észak-atlanti Szövetségbe. Legyünk tagok. Pedig már akkor is világos volt, hogy ez nem olyan tagi mivolt, mint a kommunista „párttagság". Ugyanis arról mindenki szabadon dönthetett; senki mögé nem állottak se' dobtáras, se' másmilyen géppisztolylyal, hogy na most aztán belépni, de tüstént, pajtás. Emerről a tagságról Washingtonban, a Fehér Ház környékén határoznak, s az eredményt Brüsszelben jelentik be. Hom úr a visegrádi négyek látványos kudarca után nem, kérem, nem korábban, most! - kitalálta, hogy jó volna megszavaztatni a magyar népet. Népszavazáson döntsenek a szittyák: kell-e nekik a NATO-tagság, avagy sem. No comment. Horn úr abból is politikai tőkét kovácsolt, hogy úgymond - ő engedte ki a Jceletnémeteket Ausztriába. Később össze is vesztek Németh úrral rendesen (dehogy merem őket leelvtársazni; a végén még megint kapok egy átiratot az MSZMP-től, s hiányzik az nekem?), mert az utolsó kommunista miniszterelnök, meg az utolsó kommunista külügyminiszter egyaránt saját érdemének tulajdonította ama „történelmi tettet", na nem a pártütést, hanem a résütést - a vasfüggönyön. Pedig a volt kommunista újságírók által szakértőinek minősített Németh-kormány legamatőrebb döntéseinek egyike volt ez; ugyanis a keletnémet menekülteket ellenszolgáltatás nélkül, mondhatni ingyen engedték át. (Itt emlékeztetek arra a gusztustalan, de eredményes módszerre, ahogy román „barátaink" néminemű fejpénz fejében megszabadultak a számukra nemkívánatos erdélyi szászoktól.) Ott, akkor, annak a magyar kormánynak kellett volna akár titkos - üzletet kötnie azzal az akkori nyugatnémet kormánnyal, amelynek biztosan megért volna néhány milliárd márkát e tranzakció. Gondolom, Horn úr mosolygott a markába, amikor rá három évre a szabadon választott magyar kormány alkatrészeket kívánt vásárolni a „csúcstechnológia" megtisztelő címet azért ki mégsem érdemlő volt keletnémet hadsereg eszköztárából, mire H. Kohl úr joviálisán széttárta a karját, és annyit szólt: „no". Akarom mondani: „nein". No, nem csupán mosolyogni láttam én Horn urat. Láttam azon parlamenti ülés szünetében is, amikor pufajkás múltját firtatták. Izzadt rendesen, s remegett kezében a cigaretta. Aztán bement, fölszólamlott, közölte, hogy ő bizony karhatalmista volt, na és. Passz. Hom úr egy másik izzadós fellépésének is tanúja lehettem. Egyik külföldi útja során olyan kijelentést tett, melyet nem egyeztetett a Külügyminisztériummal, sőt, melyre a Parlament külügyi bizottságától sem kapott felhatalmazást. A miniszterelnök jelezte, hogy nem nagyon szereti az ilyesmit. A plenáris ülésen le sem vettem a szememet e két férfiúról. Hom Gyula fölállt, izzadott, és félig a Házelnök, félig a miniszterelnök felé fordulva közölte, hogy lemond a külügyi bizottság elnöki posztjáról. Antall József udvariasságból maradt még vagy öt percet, majd rezzenéstelen arccal távozott az ülésteremből. Én pedig, ott, akkor a sajtópáholyban éreztem valami elégtételfélét. Sandi István Kónya Imre nemrég tévéinterjúban célzott rá: csak nem képzeli valaki, hogy az MSZP posszibilis partnere Nyugatnak s a NATO-nak? Mintha tán az ország elfelejtette volna, hogy Hom Gyula javasolta elsőnek, némi közdöbbenetre, belépésünket a NATO-ba, s mai politikusaink közül aligha vetélkedhet vele valaki nyugati ismertségben, tekintélyben. (Amit Kónya jól tud.) Azt sem értem, hogy az MSZP-nek, amely tele van friss, múlt nélküli, fiatal értelmiségiekkel, miért nincsenek fiatal, virtuóz vitázói, sem pedig teoretikusai, akik esélyesen szállhatnak vitába TGM fölényes intellektusú, az MSZP-ről a Beszélőban közölt tanulmányával? És miért nincsenek igazi (fiatal!) népszónokai? Hom Gyula kiválóan ügyes eszű, remekül érvel, pompásan kezdeményez, de még nem épült köréje új, fiatal, modem, tekintélyes pártvezetés. Holott jó néhány százezer választópolgár, akinek ez öt évvel ez-' előtt eszébe sem jutott volna, most az MSZP-re szavaz. Undorában a magyar Zsirinovszkijoktól, a szájtépéstől, a nyomortól; attól, amit az állásés szinekúra-halmozó politikusokról lát; az elfogult alapítványokba ömlesztett-mélyfagyasztott, pénzzé konvertált hatalomtól. Lehet, hogy a hatalmon kívül eltöltött négy esztendő kevés volt politikai purgatóriumnak. Az MSZP lélektani szerencséje azonban, hogy sosem az ő fő- és mellékalakjai képviselték itt e poklot. Gondolom, Rákosi Hom Gyulát is kivégezte volna. Bodoi Pál A két lábon járó átmenet Horn Gyula nélkül a Szocialista Párt kevesebb ballasztot cipelne magával. Horn Gyula nélkül a Szocialista Párt nem tartana sehol. Hom Gyula tehát a megtestesült ellentmondás. Illene feloldani, de inkább csak magyarázni lehet. Pufajkás múltjával nem tudok mit kezdeni. Az én nemzedékem, amelynek tagjai 1956/57-ben már éltek, de kisgyerekként nem igazán tudták felfogni a körülöttük történteket, korántsem rendül meg a pufajkás bejelentéstől. Ráadásul történelemmel sokat foglalkozó emberként szemem előtt lebeg Martinuzzi Fráter György példája. A mohácsi vész után kezdett komolyabban politizálni, és akarvaakaratlanul is a törökök kezére játszotta Buda várát. Ha akkor hal meg, árulóként vonul be a történelembe. Még néhány évtizedig azonban életben maradt, s megpróbálta jóvátenni a bűnét. Hazafiként tartjuk számon. Ha Horn Gyulával történt volna valami jóvátehetetlen 1957 tavaszán, vajon ki emlékezne rá? Most lépten-nyomon emlékeztetnek a pufajkájára, pedig nem is ez a lényeg. \ lényeg alighanem az, hogy ez a dörmögős, fanyar humorú politikus átmeneti vezető. A Németh Miklós és Pozsgay Imre távozása után támadt űrben senki sem kérdőjelezhette meg az elsőségét. Mozgalmon belüli tekintélyével sikerült összetartania a különböző frakciókat, szervezőkészségével pedig cselekvőképessé tenni a szocialistákat. Csak éppen megosztja a párton kívüli közvéleményt. Egyszerre integráló és megosztó hatású személyiség. Alkalmas arra, hogy a legerősebb baloldali mozgalmat elvezényelje a választásokig, nem hiszem viszont, hogy a választások után huzamosabb ideig megtarthatná a pártelnöki funkcióját. Vagy azért nem, mert a Szocialista Párt kormányzati tényező lesz, s akkor jöhetnek az új, „tiszta" emberek. Vagy azért nem maradhat meg elnöknek, mert elvesztette a választásokat, s akkor új emberek szervezik újjá a mozgalmat. A vele készült interjúk alapján nem nehéz arra következtetni, hogy Horn Gyula fölmérte a helyzetet. Tudja, vagy legalábbis sejti, hogy homokzsák egy fölfelé törekvő léghajón, mégis úgy véli, hogy ez a megfelelő magasság, ha társaival együtt célba akarnak émi. Reálpolitikus tehát, akinek valószínűleg lesz néhány sora a középiskolai történelemkönyvekben. Azt majd ő megbeszéli magával nyugdíjas korában, hogy ez a néhány sor sok-e vagy kevés. Zöldi László Horn Gyula • Politikus. Bp„ 1932. júl. 5. Sz.: Horn Géza, Csörnyei Anna. Nős, 1956, Király Anna. Gy.: Anna, 1956, Gyula, 1969. T.: Közgazd. tud. Főisk., Rosztov, SZU, 1950-54, Pol. Főisk., 1967-70. É.: Műszerész ipari tanuló, 1954-59 a PM forgalmiadó-főoszt. főelőadója, 1959-61 a Külügymin. szovjet önálló oszt. munkatársa, 196163 Szófiában, 1963-69 Belgrádban diplomata, 1969-83 az MSZMP KB külügyi oszt. munkatársa, konzultánsa, oszt. vez. h., 1983-85 oszt. vez., 1985-89 külügyi áll. titk.. 1989-90 külügymin. 1954-56 az MDP, 1956-419 az MSZMP tagja, 1985-89 az MSZMP KB, 1989 a PIB, 1989- az MSZP Eln.sége tagja, 1990- az MSZP eln. 1990- országgy. képv. (Somogy m.), 1990-93 a külügyi biz. eln. 1990- a stockholmi SIPRI ig.tan. tagja. 1991- az európai tiszteleti szenátus tagja. A közgazd. tud. kand. (1977). Károly-díj (Aachen,* 1990). F. m.: Cölöpök (1991). C.: Országgyűlés Hivatala, 1054 Bp., Széchenyi rakpart 19. Tel.: (1)111-1400. Horn Gyula mondja Van benne valami Aki sokat beszél a múltról, annak nincs mondandója a jelenről. Régszülöttek En nem ismerek olyan politikust, aki 1990 májusa után született volna. Kormánymondat Az emberek gyalázásával nem lehet rokonszenvet ébreszteni. Bírálat A mai hatalom odáig jutott. hogy már-már a demokratikus intézmények működését, a szabadságjogok érvényesülését fenyegeti. Zsugori uram A többpárti rendszer nem kerülhet többe, mint az egypárti. Adózási koncepció A borjút nem lehet megfejni, csak a tehenet. Kitekintés A szomszédokkal nem pereskedni, hanem kereskedni kell. Horn Gyuláról mondják Felemás múlt Akik csak a pufajkát látnák rajta, lefejtik róla a diplomatafrakkot. Bodor Pál közíró, a Magyar Újságírók Szövetségének volt elnöke Fordítva Legtöbben a diplomatafrakktól nem látják a pufajkát. Kalaskő Jenő költő és zongorista, a Pesti Hírlap főmunkatársa, a Magyar Újságírók Közösségének oszlopos tagja Közéig a választás? Horn Gyuláról az jut eszembe, hogy öreg kecske is szívesen megnyalná a sót. Horváth Lajos a Magyar Élet és Igazság Pártja társelnöke, csurkista, országgyűlési képviselő Némi elismerés Szerintem nagy érdemei vannak mind a magyar politikában, mind a magyar történelemben. Ám a hátán cipeli a múltja keresztjét. Fodor Gábor a Fidesz volt elnöke, mandátumáról leköszönt országgyűlési képviselő Könnyű annak, aki alulról kezdi: hátra nincs hova, csak előre. Választani azonban ott s akkor is lehet. Ha telepi proligyerek voltál, szegény többé nem akarsz lenni. Ideje hát, hogy vagyonért tekerj. Kocsi, villa, befolyás. Mindehhez a legrövidebb út, ha simulékony leszel, pofa alapállás, bájmosoly föl, joviális bárgyúság lefelé. Ha a dolog nem jönne be - oly forgandó a mi történelmünk kereke -, sipp-supp, fordíts köpenyt, tégy néhány önostorozó nyilatkozatot, s minden rendben: tiéd pénz, paripa, fegyver. Karrieri szempontból nem célirányos, mondhatnám: nem-rendes a Horn Gyula viselete. A kommunista magyar karriert az ő káderlapjához találták ki. Kifutógyerek, sokgyerekes prolicsaládból, kivégzett balos apával, '56-ban megölt fivérrel. Szovjet diploma, pufajka, hűség: eriggy fiam. te vagy a lobogó! Erre mit csinál? Akadékoskodik, felugrál; mindazt, ami aládolgozna Az álmodó realista - bírálja. Normális az ilyen? Vagy még annál is karrieristább? Többet akar? Igen, többet. Végzetes narkóra szokik rá: a tényekre. Képzeljük csak el! Idegösszeomlásig tanulja magát, nyelveket bifláz, hivatali feletteseivel vadul, olyankor se kussol, amikor elég egy telefon, és nemhogy díszvacsorára nem hívják többé, de csíkosba is öltöztethetik. Nem szívjóságból marad el a telefon: ez a makacs fazon tudja, hogy mi van; kerülgethető, de megkerülhetetlen. Mára úgy tetszik, hogy kiszervezte maga alól azt az apparátust, amelyik fölemelte. Csakhogy annak, amelyik az általa is rakott lépcsőn föllábalt nem kell. Sőt! Benne nevezik meg a baloldali veszélyt. O az örököse annak a csődtömegnek, amit egységesen a szocialisták nyakába varrnak. Mit számít az, hogy reformkommunista volt? Mit az, hogy a világpolitikáig taktikázta a magyar jelenlétet? Nem számít, hogy a parlament mai nagyotmondói az ő háttérmunkái folytán juthatnak a befolyásosak színe elé. Horn Gyula azért van, hogy elvigye a balhét. Most kéne összerogynia: el van árulva! De nem, mondja a tényeket, revideálja önmagát, pontosít, újra elemez. Hisz abban, hogy hazája javára fordítja a tényeket. Nana: haza? Ki hallott tőle nyilatkozatot arról, hogy mennyire mélymagyar ő? Ez az ember a tények ismeretéből születő döntésekről álmodik, az egyeztetett érdekek türelmes összeigazításának rabja. Tudja, mi van, mégis azért töri magát, ami lehetne. Ez az ember soha életében nem lesz nyugodt. Ennek addig nyugta nem lesz, amíg a valóság változik. Meneküljetek: ez egy realista! Persze, ha a valóságot formálva akartok cselekedni, tartsatok vele! Berkes Erzsébet