Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 20. Lovasprogrammal az Expóra HANGSÚLY 11 Expo Lovarda címmel hirdette meg világkiállítási programját a Magyar Lovas Kör, a magánlovasok országos egyesülete. E program célja a lovasfogadók, -tanyák, a magánlovardák felkészítése a világkiállításra érkező vendégek fogadására, országos lovas túraútvonalak kijelölése, illetve az Európai Lovas Túrázók 1996os magyarországi találkozójának megszervezése. Azok, akik január 30-áig a Magyar Lovas Kör címére (1087 Budapest, Kerepesi út 7.) érdeklődő levelet juttatnak el, részletes tájékoztatást kapnak az elképzelésekről, a programba bekapcsolódás lehetőségeiről. Csak a képek Hang is van a tévében, de nem értem, amit viszont látok, hang nélkül is megértem. Ha bozóttüzet lát valaki napjainkban, könnyen kitalálja, csak Ausztráliából jöhettek a képek. Az adás végén veszem észre, japán stáb is filmezett ott, meg német is, volt egy harmadik is, de mire oda jutottam volna az olvasásban, elkapkodták előlem. A borzalmak borzalma a bozóttűz. Amikor ég már a kerítés is, és ami azon kívül van, minden, de locsolják rendületlenül a faházakat, nehogy lángra kapjanak azok is. Tehát nemcsak a kertek alá kúszott be a borzalom, pörköli a házakat is. Vált a kamera, csupa elpusztult, üszkös, itt-ott még parázsló hajlékokat látunk. És mellettük még mindig oltanak. A tűzoltók a magukkal hozott vízzel, a lakók viszont a csapról. Itt kezd belémnyilalni valami hazai keserűség. Mert ha nálunk akkora aszály lenne, amekkora ott környékezte a bozótot, akkor avval kezdték volna, hogy természeti nehézségekre hivatkozva beszüntették volna a vízszolgáltatást. Ezek meg? Locsolnak világnak! Föl nem fogható előttem, ha ég a fél ország, hogyan maradhat ép éppen a vízvezeték? Tenyérbe való kis denevérek versenyt másznak fölfelé a fa törzsén. Allatfilmekben is nagy jelenet lehetne. Egymás mellett mászik két bőregér, a félelem annyira egymás mellé sodorja őket, ahová odakapaszkodik körmös szárnyával az egyik, pontosan oda akar kapaszkodni a másik is. Följutnak azért sok ezer társukhoz, és ott égnek el, fejjel lefelé lógva. Megkompolyított kenguru vágtázik, befelé, a tűzbe. Szegénykém, csak nem a filmesektől ijedtél meg? Fonott drótkerítés legtetején boszorkányos ügyességgel mászik valami eljámborult apró ragadozó, de úgy, állatcirkuszban menő szám lehetne. A kerítés túlsó felén ég a világ, az innensőn pedig talán soha nem járt, azért tekinget bizalmatlanul. Az is meglehet, erről az oldalról kutya szokta riogatni. Aztán valami csókaféle látható, sajnos, az is megégve. Hatalmas lehetett ott a pusztítás. A bozót is érték, ahol az is nehezen marad meg, a benne élő állatok is azok, a házakról nem is beszélve. Mivel a szövegből semmit nem értek, nem tudhatom, miféle kísérettel mehettek a filmesek, de gyanítom, ekkora veszedelemben kísérőre se nagyon telik. Filmeztek tehát, amit láttak. Nyargaló boszorkányszelet például, lángokból tornyokat sodorva. Ha Arany János ilyet láthatott volna, a Toldiba is beleírta volna. Ő még csak a porból rakott forgószelet hasonlítja a füstokádó nagy kéményhez. Amikor írta, legföljebb próbaútját futotta a Vácra járó első gőzmozdony is. És az emberek? Ismétlem, nem lehetett kísérőjük a filmeseknek, ráadásul, ha három nemzet munkájából szerkesztették egybe a fölvételeket, nem hiszem, hogy a három nemzet fiai előre megegyeztek volna, hogy a kincstári optimizmustól el nem térnek, ha odaég az egész szigetország, akkor se, de itt csupa higgadt embert láthattunk. Akinek a háza égett, az se siránkozott, akié már leégett, és a hamuból kaparta elő a még előkaparhatót, az is tudott bizakodni. Legalább két buszra való tolókocsis beteget menekíthettek valahonnan - talán szociális otthonnak mondanánk a mi nyelvünkön -, sorban várták a szerencsétlen öregek, hogy őket is kiemeljék tolókocsijukból, fölvigyék a buszba, és vigyék utánuk a tolókocsit is. Mekkora csatazajjal, kétségbeesett jajveszékeléssel járna nálunk egy ilyen kitelepítés. Ott meg? Még az is nyugodt volt, akinek vizes törülközőt raktak borogatásként a homlokára. Kalapot emeltem előtted, Ausztrália! Horváth Dezső • Kovács János, a VGV zöldfelületgazdálkodási osztályának vezetője először arról beszél, hogy tavaly háromszáz iskolázott fát ültettek el, s most - minthogy az enyhe tél megengedi - folytatják a fásítást. A VGV a Nagykörúton belül dolgozik, az Északi városrészben, Felsővároson, valamint a Rókusi körút-Makkosházi körút környékén pedig alvállalkozók telepítik a fákat. A már tavaly bevált faültetési módszer szerint minden telepítést teljes földcserével végeznek, s gégecsövön táplálják a növényeket. Utóbbi megoldásnak köszönhető, hogy a '93-as, igencsak aszályos nyáron is csak kevés fa száradt ki. Ugyancsak tavalyi kezdeményezés a fákról levágott nyesedékek hasznosítása: az összezúzott anyagot komposztálják, illetve talajtakaróként forgatják vissza a természetbe. A komposztálást idén már nagyüzemi méretekben szeretnék folytatni. Később a lehullot falombot is hasonlóképpen hasznosítják - kivéve a forgalmas utak mentén álló fák leveleit, mert azok már erősen szennyezettek a kipufogógázokból származó nehézfémektől... Szeged mintegy 3 millió négyzetméter zöldfelületet mondhat magáénak, ebből a VGV 2,1 millió négyzetméterért felelős. Ha eleget akarnak tenni a városi közgyűlés „zöldrendeletének", akkor a zöldterület fönntartására legalább 101 millió forintot, felújításra és fejlesztésre pedig 25-25 millió forintot kellene költeni. Enélkül lassan, de folyamatosan tovább pusztul városunk zöldje, tovább fojtogat bennünket a por, csupasz lakótelepi „parkok" rontják amúgy í j mL lLB-Ü 'BwBQriww1 M H; 1 Fotó: Schmidt Andrea • Öntözni muszáj! • A iákat is cserélni kell m Az elvi Maradványpénzből" nem nő fű... A városi közgyűlés tavaly rendelkezett a zöldterületek létesítéséről, védelméről és fenntartásáról, világosan megfogalmazva az elvégzendő feladatokat. Ha a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat zöidfelületgazdálkodási osztálya meg akar felelni a követelményeknek, akkor a tavalyi 60 millió forirft helyett idén legalább 101 milliót kellene kapniuk a költségvetésből. És akkor még csak a fenntartásról beszéltünk... sem túl fényes közérzetünket. A Széchenyi téri pázsit „itatására" automatikus öntözőberendezés kellene. Az újszegedi liget, a Mátyás király tér, s a Széchenyi tér faállományának fölújítását persze idén is folytatják, a zöldfelületek gondozásához használt gépparkot is fejlesztik. De a fenntartást külön kell választani a parképítéstől, rekonstrukciótól, s meg kellene változnia annak a szemléletnek, amely a „maradék-elv" szerint juttat pénzt a zöldfelületgazdálkodásra. A gondozott park életminőséget (sőt: egészséget) javító tényező is. A pénz híján elhanyagolt fenntartás a még valamelyest zöldellő területek fokozatos pusztulásához, az érintett városrészek leértékelődéséhez vezet. Ny. P. Hatvani már régen nem kisgazda! Az elmúlt napokban több sajtó cikkekben foglalkozott Hatvani Zoltán körül kibontakozott „prosti" ügyben. Ezekre a következőképpen szeretnék reagálni. Tekintettel arra, hogy Hatvani Zoltánt a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt hónapokkal ezelőtt a tagság soraiból jogerősen kizárta - így őt politikai ellenfélnek nem is tekinthetjük, ezért teljes mértékben elhatároljuk magunkat Hatvani Zoltán mindenféle tevékenységeitől, illetve viselt dolgaitól. A pártból való kizárásnak tényét annak idején átiratban közöltük dr. Lippai Pál polgármester Úrral, és dr. Tóth László jegyző Úrral, azzal a kéréssel, hogy az Önkormányzati Testülettel ismertetni szíveskedjen, hogy a jövőben a Független Kisgazdapárt nevében és képviseletében Hatvani Zoltán nem nyilatkozhat. Elhatárolódásunk azért is szükséges, hogy a jövőben a sajtó ne mossa össze egy valódi keresztény alapokon nyugvó párt és annak szimbólumaként hangoztatott „Isten, Haza, Család" jelszavunkat, Hatvani piszkos ügyeivel. Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Csongrád megyei Szervezete Pancza István megyei főtitkár A fenti levél, amelyet szó szerint, változtatás nélkül adunk közre, faxon érkezett szerkesztőségünkbe. Utóiratként mindössze annyit fűznénk hozzá: jeleztük, jelenleg Hatvani úr nem tagja egyik kisgazdapártnak sem. • A Környezetünkért Egyesület ez év márciusában már harmadik alkalommal rendezi meg az INTACT Nemzetközi Környezetvédelmi Kongreszszust és Kiállítást. A rendezvény célja: minden esztendőben környezetvédelmi szempontból vizsgálni az ipar egyegy területét. Két éve a fémfelületkezelési eljárások környezetünkre gyakorolt hatásáról volt szó, tavaly a közlekedés és környezetvédelem kapcsolatát vizsgálták. Az INTACT '94 eseményeit március 22. és 25. között rendezik meg. A fórum az energiatermelés és -fogyasztás környezetvédelmi szempontú elemzését állítja középpontba. A téma mindig időszerű - most azonban különösen az, hiszen a • piacgazdaság viszonyaihoz Környezetvédők az energiáról igazodó, az energiagazdálkodást szabályozó törvényi feltételek kidolgozása jelenleg is folyik. A rendezők várják a fórum iránt érdeklődők jelentkezését. Elsősorban azokra számítanak, akik az energiatermelésben, elosztásban, -fogyasztásban gyártóként, fogyasztóként, kutatóként, fejlesztőként, stb. vesznek részt. Bővebb felvilágosítást az INTACT Kongresszusi Iroda ad a 06-1-127-1975-ös telefonszámon, amely egy telefaxkészülék hívószáma is egyben. Ny. P. • Új módszer Mártélyon Tiszta vizet a holtágba! (Folytatás az 1. oldalról.) ismert ugyanis, hogy az önkormányzat korábban már lépéseket tett annak érdekében, hogy az ATIVIZIG kezelésében lévő, de egyelőre állami tulajdont képező tiszai holtágat a város sajátjának mondhassa. A tulajdoni vita azonban még a mai napig sem rendeződött. Az önkormányzat - mivel mindenképpen érdekelt a vízminőség javulásában - mégis szerette volna, hogy a rendszer próbaüzembe állításával, legalább 50 centiméterrel, emelkedjen a holtág vízszintje. A vízgazdálkodási társulat meg rs kérte a Démásztól az ehhez szükséges energiát, de az nem tisztázódott, ki vállalja majd a több százezer forintot igénylő elképzelés megvalósítását, valamint akkor - a vegetáció miatt - az élővilág számára sem lett volna igazán kedvező ez a beavatkozás. A kérdés decemberben vetődött fel újra. Akkor az ATVIZIG Hódmezővásárhelyi Szakaszmérnöksége kezdeményezte a Tisza megemelkedett vízszintje miatt - egy új módszer kipróbálását. A Démász szerencsére - rugalmasan - ismét bekapcsolta a telepet az energia-szolgáltatási rendszerbe, így december utolsó hetében megindulhatott a próbaüzem, mégpedig a javasolt szivornyás módszer alkalmazásával. Néhány perces üzemeltetés után már meg is történt a mártélyi fővízki vételt biztosító szivatytyúk nyomócsöveinek légtelenítése, és az akkor - Mindszentnél - 474 centiméteres tiszai vízállásnak is köszönhetően elkezdett áramlani a víz a holtágba. Miután pár nap elteltével az ATIVIZIG kevesellte az így befolyt vizet, az erőteljesebb feltöltés érdekében kinyitotta az úgynevezett „tiltót" is, ami elválasztja az élő Tiszát a holtágtól. Ezzel egy hét alatt a holtágban 314ről 492 centiméterre növekedett a vízmagasság, amely ott 820 ezer köbméter többletvizet jelentett. A beavatkozás sikere nemcsak a holtág védelme miatt óriási jelentőségű, hanem azért is, mert ezen módszer alkalmazásával a társulat most közel félmillió forint kiadástól kímélte meg a holtág sorsát szívén viselő önkormányzatot, mivel ennyi pénz kellett volna az egyébként energiafelhasználást, valamint emberi és gépi közreműködést is igénylő munkákra. Pozitívumként említhető az is, hogy az új eljárással - persze megfelelő tiszai vízállás mellett - folyamatosan más alkalommal is növelhető a vízmennyiség a holtágban. N. Rácz Judit • Határforgalmi statisztika Többen utaznak Az elmúlt évi hivatalos idegenforgalmi statisztikája még nem készült el. A Határőrség adataiból viszont máris kiderül, hogy 1993-ban 113 millió útlevelet kezeltek, ami 15 százalékos növekedést jelent a megelőző évhez képest. Ebben az adatban, mint Krisán Attila, a határőrség szóvivője szerdán elmondta, valamennyi magyar és külföldi állampolgár szerepel, mégpedig annyiszor, ahány alkalommal átlépte tavaly a magyar államhatárt. A határőrség adataiból megtudható az is, hogy a legnagyobb mértékben - 125 százalékkal - a magyar-ukrán határszakaszon növekedett a forgalom, a horváton 98, a szlovénon 72, a szerben 20, az osztrákon pedig 5,8 százalékos utasforgalom-növekedést regisztráltak. A magyar-román határállomások elmúlt évi forgalma megegyezik az 1992. évivel, míg szlovák viszonylatban 6,9 százalékkal csökkent az átlépők száma. Ugyancsak az elmúlt évben 33 millió járművet léptettek át a határőrök, ami 17,7 százalékkal több az 1992. évinél. A magyar határállomásokon 103 ezer vízumot adtak ki a beutazó külföldieknek, ami 60 százalékos csökkenést jelent. Ezzel kapcsolatban a szóvivő rámutatott: az átutazó vendégmunkások szívesebben szerzik be a követségeken a vízumot, mert ez olcsóbb megoldás, ráadásul a határátkeléskor már nem kell várni az okmányra.