Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

SZERDA, 1994. JAN. 19. A zenei öröm akcentusa INFORMÁCIÓ 13 A Szegedi Zeneisko­láért Alapítvány utolsó téli hangversenyén nem mindennapi eló'adó-tár­sítás várta a közönséget: együtt lépett fel Gregor József világszerte ismert operaénekes, és a sze­gedi konzervatórium fiatal hallgatóiból álló Musica Parlantc kama­razenekar, Meszlényi László vezényletével. A krónikás nem szívesen hangsúlyozza, hogy a Musica Parlante zenészei fiatalok. Még azt gondolná valaki, az előadás némely hibáját ezzel kellene elegyengetni. Nem: önálló előadásukban Háendel F-dúr concerto grosso-ja, Ales­sandro Marcello d-moll oboa­versenye, Vivaldi kicsiny c­moll sinfoniája vagy Mozart F­dúr divertimento-ja így, ezzel együtt volt rendkívül izgalmas. A kamarazenekar fiatal, tehát itt-ott (tegyük hozzá: nem gyakran) intonációs gondjai vannak, ám ezt leszámítva fris­sen, kedvvel és a zenélés örömteli lendületével ragadják meg a hallgatót. Felkészítésük kiválósága nem csupán abban van, hogy egybefogott és át­gondolt játékmóddal állnak elő, hanem abban is, hogy a barokk zenét korabeliségében, pontosabban: a zenélés kora­• A pénzügyi források előte­remtésére - a vízdíjak megha­tározott része mellett - eleinte több lehetőség is látszott: ked­vező kamatozású külföldi hi­telek, támogatások. Mára azonban kiderült: a jelentősen megemelendő víz- és csator­nadíjakon felül legföljebb állami céltámogatásban re­ménykedhetünk, az ország költségvetésétől, valamint a mindenkori kormányzat jóin­dulatától függően. A beruházás lebonyolítására és a vízművek üzemeltetésére közben felmerült külföldi cé­gek bevonása, közös vállalatok alapítása. Kezdetben a dán Krüger cég vezette vállalatcso­port volt a tárgyalópartner ­nekik csak a szennyvíztisztító volt a fontos - mára ebből a francia Compagnie Genera­le des Eaux (rövidítve CGE) maradt lehetséges befekte­tőként. A szegedi víz- és csatorna­szolgáltatás külföldi tőkebe­vonással történő privatizáci­ójára ugyanakkor nyilvános, nemzetközi pályázat sohasem volt. Nem is lehetett, hiszen az önkormányzat privatizációt szorgalmazó vezetői az elé­rendő célokat meg nem fogal­mazták, a feltételeket meg nem határozták. Ezekre mindig el­fogadták a külföldi befektető követelményeit. Ilyen előzmények után és körülmények között tette meg ajánlatát - hosszas tárgyalások után - a CGE egy önkormány­zati többségű (51 százalék) üzemeltetési társaság, egy külföldi többségű (70 százalék) vízügyi kivitelezési társaság. beli lelkiségben szólaltatják meg. Vagyis szabad, kísérle­tező örömmel, megőrizve a mű adta variációs értelmezhetőség izgalmas játékát, megtöltve a megtölthető zenei teret, nem mereven rögzítve azt, ami a ze­nében elmozdítható, nem előre szabályozva azt, amit csak a hallgató hallása szabályozhat (ki-ki lelki habitusa szerint), és mégis, ezt az egészet kiszámí­tott, kigondolt formába öntve játszanak. A Musica Parlante zenekarnak, ha úgy tetszik, akcentusa van, egyéni, érdekes zenei beszédmódja, amely mintha abból a korból - Vival­di, Monteverdi, Haendel és Bach korából - származnék, amikor a zene sokkal inkább mindenki élvezete, szórakozá­sa, magafeledt időtöltése, sőt: közügye volt, mint azóta bár­mikor. Meszlényi László kamara­zenei együttese (mert ő e kife­jezési mód atyamestere) a Gre­gor Józseffel közös hangver­senyen a zenélés egy másik csodáját is felélesztette, azt, amikor az ária hangszeres kísérete nem csupán kíséret, hanem az énekhang természe­tes környzete, nem csak díszítő háttér, de fogantató közeg is. Gregor József világszínvona­lon énekli a Mozart-áriákat (a koncerten: Sarastro áriája, Oz­min áriája, a „Ti lasco o cara" és az Un bacio di mano hang­versenyáriák), a tehetség ter­mészetességével, hangjával teatralitást is teremtve képes arra, hogy a jól igazított kama­razenei kísérettel a mű világát egy-egy részlet útján megnyis­sa. A Musica Parlante fiatal zenészei pedig ráéreztek erre, s frissen, élettel és színekkel teli hangzással járultak hozzá e bámulatosan kifejező előadás sikeréhez. Panek Sándor • Sokat időztünk túl a Tiszán, de talán nem rója föl senki. Élesebbek1 itt az idő vonalai, mint akárhol. Csányi Kálmánnétól meg­tudtuk az előbb, hogy 1980­ban jöttek ki a városból. Mar­hát, disznót, birkát kezdtek tar­tani, de, ahogy mondtuk már, jól beletenyereltek. Az összes tehenet levágták, mert nem kaptak annyit a tejért, hogy kifejni megérte volna. Férje és az ő keresetéből él a család. A szövetkezettől összesen har­minc aranykoronát kapnak majd, ha jövő augusztusban befejeződik a teljes fölszá­molás, abból pedig legföljebb másfél hektár föld jut. A meg­élhetéshez kevés, az éhen­haláshoz sok. Két jó szót nem tudna mondani, ha a jövőről kérdezem. Teljesen sötét világ­ba csöppentek bele, tapogatni se lehet, nemhogy látni valamit is. Bekukkantottunk a boltba is. Ha jól hallottam. Vitézkocs­mának mondja most is az itteni nép, noha a kocsmai szerepet kihelyezett változata, a büfé­bódé tölt be. Szépen látogatják a szomjas betyárok. Bent, a boltban, a legnagyobb pult hasa is, teteje is kenyérrel van megrakva. Kedden és pénteken hoznak két-két mázsát, most éppen péntek van. Anyóka rakja tele összes szatyrát, azt mondja, sütni akart otthon, mint régen, megvan a kemence is, de mindent elvert a jég, kénytelen innen vinni. Ő is azt mondja, úgy zajlanak mostaná­ban a dolgok, józan ésszel nem lehet tudni, mit is csináljon az ember. Boltosék hónapokkal ezelőtt fölkerestek, hátha tudnék se­gíteni, hogy ne árverezzék el fejük fölül a boltot, de mire kiértünk volna, arra kértek te­lefonon, egyelőre ne menjünk. Most derül ki, aki akkor fenyegette őket megvétellel, egyelőre visszalépett. Ha meg tudnának egyezni, az is lehet, megvennék. Amíg ember van, addig boltnak is kell lennie. Konok az itteni nép, maradni akar, és Kukoricaföldön a szövetkezet első elnöke. (Fotó: Enyedi Zoltán) Vetni, vetni, vetni! biztosan nem szeretné se tíz, se tizennyolc kilométerekről hoz­ni a kenyeret, a sót meg a cuk­rot. Be is kormosodna az ég, ha már bolt se lenne, mert a mostani magánosításban telje­sen elmagányosodnának az emberek, ha még bolti alkalom se lenne a találkozásra. Van, persze, akinek a boltba se kell bemennie, elég, ha a kinti büfé előtt horgonyoz le. Ne felejtsük el azonban, hogy a régi ismeretség alapján voltaképpen Parónai Jánost ke­ressük. Megmutatják a tanyá­ját, jó sok gépet látunk ott, de őt nem találjuk otthon. Ujabb útbaigazítás következik, men­jünk oda, ahol a kukoricás lát­szik, mert most törik a kuko­ricát. Hiába a sok gép, kézzel törik. Felzötyögünk autóval a töltés oldalába, begyalogolunk a kukoricás közepén is túlra, ahol a kis csapat töri a termést, és máris nyújtjuk a kezünket. Nagyon megnéz a hajdani el­nök, mosolygásra áll a szája, de nem ismer meg. Amikor av­val akarom rávezetni, én vol­nék az a pasas, aki annak ide­jén megírta, hogy a nagy falu négy szövetkezetéből ez az egy lett csak nyereséges, még na­gyobb mosolyra futja igyeke­zetéből: huszonhat éven át, amíg ő volt az elnök, ha kevés volt is a nyereség, de ráfizetés soha nem volt. Nem az ő ér­deme, nehogy oda könyveljem, ahová nem való, kizárólag a tagság érdeme. És föltétlenül ne írjam az utód-elnök rová­sára se a bukást, mert nem ő tehet róla. Sajnos, azt se lehet mondani, hogy a bukás is a tagság érdeme lenne, mert ek­kora veszedelmet nem lehet a nyakába varrni. A körülmé­nyek lettek olyanok. Amikor ő nyugdíjba ment, akkoriban kezdődött a tánc, és azóta is tart, egyfolytában. Ki tehet róla? A körülményeket még csak pörbe se lehet hívni. Nem akarom sokáig fönn­tartani, mert a segítők sora gyorsan halad, de rákérdezek azért, volt-e szerepe a régi vitézségnek, hogy olyan sokáig nem ismerték a veszteséget. Netán annyira rájuk ijesztettek volna egy-két kilátásba helye­zett ankét-pofonnal? Azt mondta, volt a dolognak ilyen oldala is, egészen biztos, hogy volt, de az igazi ok a vérükben volt. Ami el nem kerülhető, azt a lehető legjobban szabad csak csinálni. Addig, amíg a körül­mények megengedik. Jégverés utáni kukoricatábla aszálycincálta soványka termé­sét törögetik most. Nem az övé, a fiáé, ahogy a gépek is az övéi. Minden rokon minden pénzét beleölték a gépekbe, ezért kérdezte meg a fiú, ami­kor a jég elment, hogy most mit csináljunk. Vessünk? Ne vessünk? A bölcs és sokat ta­pasztalt ember azt a tanácsot adta, vessünk. Az ugyan nem biztos, hogy haszna lesz, de egészen biztos, hogy nem lesz, ha nem vetnek. Ami érté­ket belevetettek, az legalább . visszatérült. Magánparaszti bölcsesség az újra magánparaszti világ­ban. Még néhány szóban emlé­keztetem a hajdani kemencés pogácsára. Örömmel legyint rá. A régi nagyságok akármi­kor kijöttek ide, mindig kiszól­tak, süssenek valamit, és az ő asszonyaik mindig készek vol­tak a finomságokra. Vadászat se múlhatott el, hogy a pus­kázó emberek ne kóstolhattak volna valamit, legalább köröm közül, induláskor. Mert a vad nem várhat, ha puska van a kézben. Hajtás után, a lelőtt vadak mustrája után aztán job­ban jutott idő egy kis kvater­kázásra is az istenadta nép te­remtő közelségében, meleg, készséges és fölséges kiszol­gáltatottsága mellett. Azok * voltak ám a szép idők! Ez a mostani viszont iszo­nyatosan cudar. Csenevész ku­koricában ritkán terem a re­ménység. Legföljebb a követ­kező évre halasztódik, mert ha már reménykedni se lehetne, megehetné a fene. Abban persze, sajnos, sok az igazság, hogy mostanában csak a bolond látja itt rózsaszínben a világot. Ekeszaggatóan ke­mény a nagyon jó föld, mondta az előbb az elnök-utód, sorra pusztulnak a drágán megvett téesz-gépek is. Pedig azoknak dolgozniuk kell, mert különben elpusztul a Rákóczi földje. Talán találnak valakit, aki kijavítja őket. (Folytatjuk) Horváth Dezső iMMMUM lllllBlllllllilllllMlllllllllllllilllBI • A sovány tehén meg a... Milliárdok - honnan ás hogyan? Senki sem vitatja, hogy minőségi válto­zásra van szükség a város vízellátása és csatornázása fejlesztésében, a meglévő ve­zetékhálózat felújításában. Azt sem vonja kétségbe senki, hogy a közeljövőben szük­séges a szennyvíztisztítás fokozatos ki­építése is. A fő kérdés mindig az volt és maradt, hogy miképpen teremthetők elő a szük­séges milliárdok ennek a programnak a megvalósítására, illetve, hogy az önkor­mányzat és esetleg gazdasági társasággá alakuló vízművállalata képes-e ennek lebo­nyolítására, megszervezésére. valamint egy, az előző kettőt összefogó beruházási társaság létrehozására. Az ajánlat vizsgálatára, a megállapodás végleges tartal­mi és formai kialakítására tár­gyalóküldöttséget bízott meg a közgyűlés, melynek jómagam is tagja voltam. Feladatunk volt a testület elé terjeszthető változat egyeztetése a CGE képviselőivel. Feladatomat nem teljesíthettem: nem sike­rült az önkormányzatnak és a lakosságnak is előnyös, de a befektetőknek is elfogadható feltételeket kiharcolnom. Az ajánlat vizsgálata, meg­vitatása során kiderült, hogy azok, akik az egyenlőtlen feltételek ellenére is elfogadása mellett kardoskodnak, nem­csak a vízművek jelenlegi álla­potát nem ismerik, hanem az ajánlat elfogadásának követ­kezményeit sem kívánják végiggondolni. Az üzlet támo­gatói vakon és kritikátlanul hisznek a franciák vállalatmű­ködtetési, beruházaslebonyo­lítási és technológiai tudásá­ban, ugyanakkor lenézik és megvetik a hazai, helyi szakér­telmet, eredményeket, tapasz­talatokat és szakembereket. Azon sem lehet tehát cso­dálkozni, hogy a befektetési ajánlat értékelésére felkért független, külső - mégcsak nem is szegedi - szakértők véleményét megkérdőjelezték, mivel azok sem lelkesedtek annak elfogadásáért. Természetesen a lakosság tájékoztatása is elmaradt, bár, mint fogyasztók, a legérintet­tebbek. Talán még most sem késő összefoglalni mit is ajánlanak, mit hoznának a franciák: 1. A három vállalkozásba összesen 310 millió forint tő­két. Összehasonlításul: Szeged 1993. évi költségvetése 10,5 milliárd forint, a víz- és csa­tornaközművek becsült értéke 7 milliárd. Ez a tőke teljes egészében a vállalkozások alaptőkéjébe kerül, hogy biz­tosítsa a megfelelő tulajdoni hányadot, ezzel a meghatározó befolyást azok működésében. 2. Az otthon alkalmazott technológiákat. Ezekről a felkért szakértők megállapították, hogy részben korszerűek ugyan, de ezek itthon is ismertek, beszerez­hetők, részben rosszabbak vagy egyenértékűek hazai eljá­rásokkal, szabadalmakkal, részben pedig máshonnan ol­csóbban is beszerezhető azo­nos értékű megoldás. 3. Hatékony vállalatvezetési és szervezési módszereiket, melyek alkalmazásával kelet­kező megtakarítások képezik profitjuk alapját. Ennek tartal­mát nem sikerült kiderítenünk, ugyanakkor külön díjazást is próbáltak kémi érte. Ez a titko­lózás érthetetlen, hiszen a szer­vezési módszerek ugyanúgy know-how-nak számítanak, mint az előző pontban említett műszaki eljárások. Most nézzük meg a másik oldalt: mit kérnek ezért cserébe a befektetők? 1. A víz- és csatornaközmű­vek működtetésének, ezzel Szeged vízellátása ellenőrzé­sének meghatározó jogainak jelentős részét. 2. Kizárólagosságot a köz­célú vízellátási és csatornázási építkezések 90-95 százalékára, 25 évre. 3. Garantált árbevételt és ez­zel profitot 25 évre előre meg­határozottan emelkedő, az inflációval és a forintleértéke­lésekkel ezen felül évente kor­rigált vízdíjak útján. Ha a be­vétel nem felel meg az általuk tervezettnek, az önkormányzat köteles kiegészíteni. 4. Részben garantált, ver­senyben korlátozott piacot az érdekeltségükbe tartozó kül­földi cégek termékeire, pl.: vízmérők, gépek, berendezé­zek, szerelési anyagok stb. 5. Garantált, verseny nélküli piacot technológiai eljárásaik alkalmazására. 6. Az érdekérvényesítés biztonságát a kívánságukra létrehozandó, általuk megha­tározott feladatú önkormány­zati bizottság és a vállalatok felügyelőbizottságai személyi összefonódásán keresztül. 7. Az esetleges vitás kér­dések rendezésére nemzetközi bíráskodást, ezzel korlátozva ­annak költségei és időigé­nyessége következtében - az önkormányzat érdekérvénye­sítési lehetőségét. Úgy gondolom, hogy erre mondják: jó üzlet, de nem ne­künk! Básthy Gábor oki. gépészmérnök önkormányzati képviselő Orvosi újdonságok Az űj évben fellendülés vár­ható a gyógyszeriparban és az orvosi műszertechnikában ­vélekednek amerikai szakér­tők. Egy amerikai biológiai konferencia szervezői óvatos derűlátással azt állítják, hogy 1994 robbanásszerű eredmé­nyeket hoz a biológiai tudomá­nyokban. Az „előrejelzések" szerint az alábbi újdonságok jelennek majd meg a piacon: - beültethető defibrillátor (szívkamraremegést megszün­tető készülék); - vizelési prob­lémák nem sebészi úton törté­nő kezelése; - a koszorúér-szű­kületet megszüntető készülék; - az autoimmun betegségek (például szklerózis multiplex és ízületi gyulladás) gyógyítá­sára alkalmas gyógyszerek; ­új gyógyszerek a cukorbete­geknek: - védőoltás melanoma ellen (a bőrrák egyik fajtája); ­olyan zsírsavakat tartalmazó csecsemőtápszer-adalékanyag előállítása, amelyek csak az anyatejben találhatók meg. 1994-ben egyébként várha­tóan egyre kevesebb amerikai veszi majd igénybe a bizto­sítótársaságok szolgáltatásait, és a költséges kórházi ellátás helyett inkább hatékonyabb gyógyszereket és alternatív or­vosi kezelést választanak majd.

Next

/
Thumbnails
Contents