Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994, JAN. 19. • Kézilabda MK Elmaradt a makói meglepetés Kupa kolomp ja majdnem véget vetett a mérkőzésnek Nyíregyháza KC -Makó KC 31-23(19-9) Nyíregyháza, Bujtosi csar­nok, 1300 néző, vezette: Gyúró, Láda. Nyíregyháza: Boczák Tóvizi 5/1. Tóth 5. Medve 3/1, Uzejrovics 9, Prolics 5, Kun 1/1. Csere: Szabó (kapus), Jankovics 2. Berényi, Varga I. Déváid. Edző: Szőke Istvánt és Bartha Dénes. Makó: Farkas - Szabó A. I. Paku 3, Gera 4, Szabó L. 7, Zsódi 4/1, Gilinger 1. Csere: Barna (kapus), Gulácsi 3, Vincze. Edző: Kander László. Kiállítások: 6, ill. 12 perc. Hétméteresek: 6/3, ill. 1/1. Az első félidő 15. percében már 9-3-ra vezettek a hazaiak. Ilyet még nem láttam! Járt már néhány neves csapat a bujtosi csarnokban, de ennyi vendégszur­koló ínég sehonnan sem jött. A férfi kézilabda Ma­gyar Kupa visszavágója előtt már fél órával zengett a sportcsarnok a jó kétszáznyi makói drukker hangjától. Pedig csak egy NB Il-es csapatot jöttek buzdítani, amelyik már kiverte a Tatabányát, és ugyanezt kísérelte meg a nyíregyháziakkal is. Az első meccsen kétgólos előnyhöz jutottak a csongrá­diak, így még bizakodhattak. Pedig az elején még szoros volt az eredmény, amiről főként Zsódi gondoskodott. A 21. percben majdnem véget ért a találkozó. Az egyik, magáról megfeledkezett vendégdrukker egy kolompot, társa pedig kólásdobozt hajított a játék­• Bokor Béla jelenti Walbrzychből Lengyelföldön a Papíron A sok extrával felszerelt Ikarus buszból való kiszállást követően mindnyájunknak jólesett egy kis csontropogtató mozgás, melyre senkit nem kellett bíztatni. A figyelmes vendéglátók a városon kívül, erdőkkel övezett vadászkas­télyban szállásoltak el bennün­ket, biztosítva a teljes ma­gányt, s csak a mérkőzésre való koncentrálást. A bőséges vacsorát követően még azt is felajánlották, hogy a csapat 22 órától edzést tarthat, amennyi­ben álmatlanságban szenvedte, de ezt a gesztust Nyári mester természetesen elutasította. A fiúk között a hangulat egész­séges önbizalomra vall, hiszen egy nyert játszma után már Európa legjobb nyolc csapata között érezhetik magukat a KEK-ben, hiszen Szegeden az első mérkőzésen 3:0 arányban győzték le lengyel ellenfelüket. Hogy ez fog-e sikerülni? Es­tére minden kiderül. A mér­kőzés fél 7-kor lesz a Walbr­zych városi sportcsarnokban. Már a mérkőzés helyszínén tartózkodnak a litván játékve­zetők is. A szegediek vendég­játékát hatalmas érdeklődés kí­séri a városban, s reméljük, a fiúk nem okoznak csalódást. S nézzük, hogyan látják az esélyt a csapat vezetői a visszavágó mérkőzés előtt. Dr. Csiszár Előd orvos: Pop Sorín bokasérüléssel bajlódik, de vállalja a mérkőzést, csak­úgy, mint a térdét fájlaló Hulmann Zsolti. A többiek egészségesek s vidámak, s sze­rintem hozni fogják az egyik szettet. Szlovákián cs Csehor­szágon keresztül 16 órás fá­rasztó buszozás után „lan­doltunk" tegnap a késő délutáni órákban a KEK visszavágó mérkőzés hely­színén a lengyel VValbr­zychbcn. A kedves kis bá­nyászváros majdnem akko­ra lélekszámú, mint Szeged, s csodálatos hegyektói öve­zett völgyben fekszik. Az időjárás nem igazán foga­dott kegyeibe bennünket, mert itt igazi tél van, min­den kellékével együtt. György Károly, technikai vezető: Egyértelmű győzelmet és továbbjutást várok. Nusser Elemér másodedző: Nagyon félek a mérkőzéstől, egyértelműséget nem merek kijelenteni, de nagyon szeret­ném, ha a csapat továbbjutna, s a fiúk letennék névjegyüket Walbrzychben. Nyári Sándor vezetőedző: Nagyon nehéz mérkőzés előtt vagyunk, amit már többször is elmondtam, s nem azért, hogy megadjam a kezdő alaphan­gulatot. A lengyel csapat Sze­geden is bizonyított, hogy bár­milyen eredménye képes. Na­gyon jó erőből áll, két lengyel felnőtt és két ifjúsági váloga­tott is játszik soraiban, ami ön­magáért beszél. Igazi bravúr­nak könyvelném el, ha a fiúk kicsikarnák a továbbjutást. Ma a csapatom már tart ott felké­szültségben és játékintelligen­ciában, hogy egy játszmára rá tud koncentrálni. Bízom a to­vábbjutásban. • Bicskei - Bornik Zabrze? Az exkapitány újabb ajánlata Immáron hetek óta munkanélküli Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, aki honi kapitányi ténykedése óta Dél-Koreában és Svájcban is dolgozott. - Eleddig a honi NB II-ből két klub vezetése keresett meg vezetőedzői posztot fölajánlva; egy élvonalbeli együttessel is tárgyaltam, de ők nem vezetőedzőként kívántak foglalkoztatni ­emlékeztetett Bicskei Bertalan. - Négy napja Svájcból hívtak telefonon. A származását tekintve félig magyar, félig lengyel Gornik Zabrze-klubelnök kért fel arra, vállaljam el az ottani sikercsapat edzéseinek irányítását. Közölte, volt vezetőedzőjük lett a lengyel válogatott szövetségi kapitánya. • Válasza? - Az elnök hozzáfűzte, egy másik jelöltje is van. Nem hagy­tam kétséget afelől, hogy ha valóban engem választ, akkor is csak 1994. június 30-ig kívánnék szerződést aláírni a Gomik Zabrzé­vel. A döntés még nem ismert, várom az újabb telefont. térre. Szerencsére senkit sem talált a kolomp. A „Kuka" becenévre hallgató tettest pillanatok alatt fülön csípték, és kivitték a lelátóról. A kedélyek megnyugodtak, a játék mehetett tovább. Szünet után érthetetlenül leengedett a hazai együttes, pedig a makóiak egyre fárad­tabbnak tűntek. Akik aztán éltek az elpuskázott nyíregy­házi lehetőségek adta előnnyel és Szabó L. vezérletével hat gólra (26-20) közelítették meg a nyíregyháziakat. Ettől többre aztán már nem futotta tudomá­nyukból, és elmaradt a meg­lepetés. A nagyobb tudású csa­pat került a legjobb nyolc közé. Szőke István: Lelkes ellen­felet győztünk le nem túl jó játékkal. Főleg a szünet utáni teljesítménnyel vagyok elége­detlen, a pénteki bajnokiig védekezésben is javulni kell. Kander László: Gratulálok a nyíregyháziaknak, ezen a mérkőzésen valóban jobbak voltak. Úgy érzem, a vereség ellenére szépen búcsúztunk. Főként ha figyelembe vesszük, hogy NB ll-es, amatőr csapat­ként a legjobb nyolc közé ju­tásért mérkőzhettünk. Minden játékosomat dicséret illeti, miként a lelkes közönségünket. Mán László • Ma 17 órakor Pick Szeged-Komló A Pick Szeged férfi kézilab­dacsapata ebben az évben elő­ször lép pályára bajnoki mér­kőzésen ma délután 5 órakor az újszegedi Sportcsarnokban. A Tisza-parti együttese ellen­fele a Komló lesz. Ebben az évadban a két együttes még nem találkozott, ugyanis az NB l-es mezőny még mindig az őszi fordulóknál tart. Egy biz­tos azonban nem lesz könnyű találkozó, hiszen az ellenfél a hat közé szeretne kerülni. Becker boldog apa A 26 éves német teniszcsil­lag, a háromszoros wimbledoni győztes Boris Becker felesége, Barbara Feltus (27) egy 3500 grammos egészséges kisfiúnak adott életet a müncheni klini­kán. „Közölhetem önökkel, hogy boldog apa vagyok" - mondta Becker a várakozó újságírók­nak az egyik müncheni klini­kán. A Becker-família ügyei iránti zabolátlan érdeklődés groteszkségére utal, hogy az eseményről az egyik német hírügynökség gyorshírben szá­molt be. A legnépszerűbb né­met televíziós show már szom­bat esti adásába betervezte a gyermek megszületését, egye­nesben akarták kapcsolni a kórházban tébláboló Beckert, ám a gyermek nem volt tekin­tettel a műsorkészítőkre, nem várt néhány napot. A csecse­mőnek a neve egyelőre nem is­mert, mert Becker nem kívánta közölni a nyilvánossággal. A keddi szülésnél Becker is jelen volt, már hajnali három­kor felesége, a színesbőrű szí­nésznő, Barbara Feltus ágyánál rostokolt. Becker és Feltus néhány héttel ezelőtt kelt egybe, s a fotóriporterek már napok óta nem mozdultak el a Becker­villa elől, várván Feltus beszál­lítását a münchen-bogenhaus­eni klinikára. • A volt Forma-l-es autós gyorsasági világbajnok, az amerikai Mario Andretti (54) nagyon megsértődött a britek kedvencére, Nigel Mansellre. Mansell, aki 1992-ben meg­nyerte a Forma-l-es világbaj­nokságot, egy évvel később a tengerentúli IndyCar verseny­sorozatban is a legjobbnak bizonyult. Mansell és Andretti csapat­Mario Andretti mérges Nigel Mansellre társak a Newman-Haas ver­senyistállónál, de nincsenek a legjobb viszonyban. Andretti szerint Mansell csak erős segítséggel tudta megnyerni az IndyCar bajnokságot. - Elismerem, hogy Mansell remekül versenyez, de a csapat csak őt segítette, én szinte nem is léteztem. Ezt nem így érez­tem. Ez így volt! - jelentette ki a Forma-1 1978-as világbaj­noka, Mario Andretti. Andretti igencsak fogad­kozik, hogy ebben az évben Mansellnek nem lesz olyan könnyű dolga, mint tavaly volt. - Biztos, hogy a következő szezonban Mansellnek nem lesz ekkora fölénye. A bajnoki címre legalább kilencen esé­lyesek. Ami pedig engem illet, én az első öt között szeretnék végezni, mivel ez lesz az utolsó évem az IndyCarban. • Aki manapság saját adóbe­vallásán kívül más izgalmak felé is csábul, az nem biztos, hogy megyénk főútvonalainak, menetirány szerinti jobb olda­lát keresi fel szabadidejének kulturált eltöltéséhez. Sokkal inkább olcsó jegyet vált vala­melyik labdarúgó-mérkőzésre, ahol aztán a „B" közép hath­atós támogatásával elengedheti magát... Ha sziporkázóan ke­mény a mérkőzés, gólokkal jobbak a hazai kedvencek, s kétségbeejtően sportszerű a vendégcsapat, akkor még min­dig ott van a lehetőség az él­vezetre - lehet szidni a játék­vezetőket... Jellegzetes fekete ruhájuk vonzzák az ellenté­teket, működésük milyensége, a fordulót követő napokban, ezreknek ad beszédtémát az utcán, a munkahelyen. Ettől a miliőtől búcsúztatta a napokban a CSLSZ JB el­nöksége Somogyi Istvánt (48 éves), aki kereken negyed­százada vizsgázott a labdarúgó játékvezetői tudományból. A megyei első osztályú minősí­téssel rendelkező sportember civilben a Szegedi MÁV Igaz­gatóság főmunkatársa. • Somogyi úr! Honnan ez a „beteges" vonzalom a játékvezetéshez ? - Huszonhárom éves vol­tam, amikor egy sportsérülés következtében, orvosi javallat­ra. pályafutásom zenitjén abba kellett hagynom a versenysze­rű labdarúgást, s hogy ne sza­kadjak el imádott sportágam­tól, játékvezetői vizsgát tettem. • Sejtette, hogy mit vállalt? - Csak annyit tudtam, hogy a hétvégék foglaltak, s nem biztos, hogy sötétedés a saját ágyamban ér... • Megvonta már az ilyen­kor szokásos mérleget? - Természetesen. A pályán is precízvoltam, így az uno­kámnak szánt noteszomba is belekerültek azok a mérkő­zések, amelyeken közremű­ködtem. • A pályán nincs helye a mérlegelésnek m Negyedszázadon keresztül fújta a sípot Búcsú a zöld gyeptől... Somogyi István (jobbról), kollégája, Itánóczki Sándor társaságában, amikor még fújta a sípot. • Hallhatnánk ezekről? - Kimutatásom szerint 1537 meccsen fújtam a sípot, vagy lengettem a zászlót, az előké­szítőstől a megye egyig, Eper­jestől Rúzsáig, Csanádpalotától Baksig. Százötven megyei első osztályú mérkőzést vezettem, az elsőt 1974-ben Vásárhelyen a helyi Porcelánnak a Sándor­falva ellen (2-2), az utolsót az ősszel Csongrádon a Móravá­ros ellen (1-2), akkor búcsúz­tattak. • Mint a legilletékesebbtől kérdezem, milyen tulajdon­ságokkal rendelkezzék a jó játékvezető? - A legfontosabb a tökéletes szabályismeret, emellett a ha­tározottságot, a gyors reagáló képességet említeném. Legyen jó emberismerő, értsen egy keveset a pszichológiához, ne engedje magát a közönségtől befolyásolni, s harmonikus kapcsolatot tartson a partjelzői­vel, nem utolsósorban monda­nám, fogadják el a játékosok. • Kíváncsivá tesz, létezik ilyen bíró? - Miért nem ezt kérdezte mindjárt? • Biztosan sok élményben volt része csodálatos pálya­futása során, egyet megosz­tana olvasóinkkal? - Miért ne? Talán öt éve történt egy megyei első osztá­lyú meccsen, hogy a hazai csa­pat jobbszélsője labdával együtt is olyan gyors volt, mint biankóit vezetékben az áram... Nem szépítem a dolgot, a mér­kőzés végére, annak rendje és módja szerint elfáradtam. Már el is felejtettem, hogy vásárol­tam tombolajegyeket, amikor számomra ismerős számot har­sogott a hangszóró. Tévedés kizárva, nyertem. Csapzottan futottam az öltözőből a nyere­ményemért. és majdhogy föld­be gyökerezett a lábam, amikor pórázon elébem tuszkolták az amúgy is ideges főnyereményt, egy birkát. Szenvedésemet látva egy néző hangosan meg­jegyezte: „Sporttárs, talán még nem késő pályát változtatnia..." • Hogyan tovább? - Azért végleg nem szakltok a játékvezetéssel, mert gyer­mekmérkőzésekre továbbra is eljárok, s ha szükség van rám, partjelzést is vállalok alacso­nyabb osztályban. Tagja va­gyok a JB oktatási bizottságá­nak, ahol, remélem, igényt tar­tanak negyedszázados tapasz­talatomra. Ars poeticám vál­tozatlan: „Homines dum do­cent, diskunt",1 azaz, „Tanítás közben az ember maga is tanul..." Bokor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents