Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

KEDD, 1994. JAN. 18. INTERJÚ 7 • Tanár úr, ugye meg­egyezhetünk abban, hogy ez egy tegeződős interjú lesz, mivel már az egyete­men túltettük magunkat a magázódás korlátain. S ha már ezekre az évekre uta­lok, no meg arra, hogy a ta­nítványod voltam, kezdjük azzal: hogyan lesz a Camus­kutató filológusból nyelv­történész, majd politikus? - A kérdés jogos. Számom­ra ugyan logikus ez a folyamat, de elképzelhetőnek tartom, hogy a külső szemlélő számára túl nagy fordulatokat hozott az életem. Egyetemistaként a francia filozófiai irodalommal foglalkoztam. Montesquieu-től Camus-ig. Mivel ez izgatott, franciaországi ösztöndíj-leh­etőséget kerestem és találtam, ahol aztán megtanultam, mi­lyen igényesek tudnak lenni a franciák a nyelvi kérdésekben. Hazatérve ezért a magyar nyelvtörténetbe ástam be ma­gam, ezt is oktattam, majd már a magyar nyelv képviselő­jeként, lektorként kerültem vissza Franciaországba, ahol ezúttal már a politika is meg­érintett. Magyarországon ez­után, a nyolcvanas évek köze­pétől, a francia parlamen­tarizmushoz viszonyítva ele­meztem az eseményeket. Ek­korra szerveződött meg a hazai ellenzék, s amikorra elérkezett a fordulat, jónéhányan azt mondtuk egymásnak: eddig csak beszéltünk róla, most már csinálhatjuk is. • És hozzáláttatok. Ne haragudj, de adott a jelkép a munkátokhoz, hiszen Camus-nél épp a Sziszifusz­mítoszjt elemezted. - Az emberi élet filozófiai szinten a körforgásról, az örökös újrakezdésről szól, s a kérdés az, hogy ebben a fo­lyamatban van-e haladás. Ezért is foglalkozott Camus a témá­val. Belátható szerintem, hogy a világ mégis csak megy előre, és a világ olyan, amilyenre mi, emberek formáljuk. A politika szintjén már nem a gondolat értéke minősíti az embert, ha­nem az, hogy mit csinált meg. Innen nézve a politikus siker­orientált ember, akinek a vá­gyaira senki sem kíváncsi, vi­szont minden szavazó rákérdez arra, hogy mit tett. A politika dolga az, hogy leképezze a filozófiai megközelítést, azaz bebizonyítsa, mégha bonyolult érdekegyeztetések árán is, hogy van haladás. • Sziszifusz fölgörgeti a " követ, ami aztán legurul. - Én nem hiszek a politikai szkepticizmusban, mivel ren­geteg dolog történt, kialakult a jogállam, működik a demok­rácia, piacgazdaságra álltunk át, vagy hogy személyes dol­gokat említsek: te főszerkesztő Kampányhólabda Politikusi interjúsoroza­tunkat Bratinka Józseffel indítjuk. Hogy miért éppen vele? Mert a kormánypár­tokkal szerettük volna kez­deni, mert ő éppen a legna­gyobb kormánypárt kép­viselője és ráadásul az ABC elejére is sorolható egy kép­zeletbeli osztálynaplóban, így hát neki jutott a legne­hezebb akadály - hisz mint tudjuk, minden kezdet ne­héz - és az első választás no meg továbbkérdezés joga. Nos, Bratinka József az MSZP-s Annus Józsefet kérte föl interjúalanynak a maga számára. És hogy mennyire izzasztja meg? Azt is hamarosan megtud­hatják lapunkból. Aki a W is magyar-francia szakos A történelem szamomra fontosabb erö, mint a tudomány Bratinka József képviselővel tf lettél egy privát lapnál és ve­lem, a képviselővel szabadon beszélgethetsz a politikáról. • Tizenkét éve egyikőnk sem gondolhatta a másik­ról. Miről szól számodra ez a tucatnyi év? - A barátainkkal azt gon­doltuk, hogy a mi életünk a folytonos igazodással telik majd el, s nem lesz esélyünk arra, hogy az egész megváltoz­zon. A népi írókat olvasva belém itatódott az a sejtés, hogy valami mégis megmoz­dulhat, ám a nyelvtörténet tanulmányozásakor döbbentem rá arra, hogy olykor-olykor milyen reménytelennek látom a helyzetet. Ezt úgy értsd, hogy akkor ébredtem rá a magyar nyelv legrégebbi forrásainak csodálatos tisztaságára, amikor egy politikai vákumban kellett élni. • Mit jelent számodra politikailag francia sza­kosnak lenni? - A francia filozófiai iro­dalom nagyon korán fölvetette a kérdést, hogy miként éljenek együtt az emberek. Ez azután azt hozta magával, hogy a francia szegény ugyanolyan demokrata, mint a gazdag, de lagalábbis ugyanannyira fon­tosnak tartja, hogy kifejezze a véleményét. A gazdag pedig kötelességének érzi, hogy lehetőségei révén minél többet adjon vissza a társadalomnak. Franciaországban az utcasep­rőtől az egyetemi tanárig min­denki részese a nagy politikai kultúrának. A franciák meg­tanulták már, hogy nincsenek kizárólagos igazságok. A mar­xizmusban éppen ez, a kizá­rólagos igazság igéje volt a legnagyobb ártalom. Jó jel, hogy ezt a marxista dogmát pillanatok alatt ledobta magá­ról a magyarság. • Az Interparlamentáris Unióban, az Európa Parla­mentben vagy az Európa Tanácsban viselt tisztségeid hogyan hoznak hasznot a szegedi választópolgárnak? - Mi Szegeden Olyan tér­ségben élünk, ahol másoknál is pontosabban érzékelünk bizo­nyos külpolitikai összefüggé­seket. A mi életünk szerves része, hogy átugrunk Aradra vagy Temesvárra, hogy vendé­gül látjuk a Szabadkán élő nagynénit. Attól, hogy én Strasbourgban vagy Brüsszel­ben beszédet mondok, nyilván nem lesz több Szegeden a nyugdíj. De az én munkám hozzátartozik ahhoz a nagy egészhez, ami Magyarország biztonságos működését szol­gálja. Egyébként törekszem kifejezetten szegedi megoldást keresni néhány problémára. • Például? - Nagykövetek, külföldi vállalkozók szegedi látogatá­sához, kéttannyelvű iskola működéséhez, lektorok foglal­koztatásához, francia kulturális egyesület létezéséhez járultam hozzá kisebb-nagyobb mér­tékben. • Mit jelent modern meg­közelítésben a politikai kereszténység ? - Nem jelent feltétlenül vallásosságot, hiszen a keresz­tény párt, ahogy a franciák mondják, nem áldozó párt, el­lenben olyan szervezet, ame­lyik politikai megoldásaiban igyekszik követni a krisztusi elveket. A keresztény párt nem feltétlenül ideológiai párt, ha­nem olyan program- vagy nép­párt, amelyik a középpontba állítja az erkölcsiséget. • A Magyar Demokrata Fórumban a tisztázó viták után mit kell értenünk azon, hogy magyar? - Úgy ítéljük meg, hogy a saját értékeinket, történelmün­ket, múltunkat kell megtartani, és épp ezzel a konzervatív megközelítéssel kell résztven­nünk Európa integrációjában. És ha már itt tartunk, mi kon­zervatív, értékörző alapon liberálisak is vagyunk, hiszen a magyar történelem szerves része a múlt századi nemzeti li­beralizmus, de ha a gazdaság­politikánkat nézzük, akkor is azt látjuk, hogy teljesen ter­mészetes módon hirdetünk li­berális piacgazdaságot. A gond az, hogy az ellenfél negatív minősítésére pazaroltuk el, kölcsönösen, a konzervatív és a liberális jelzőt. • Ráadásul a szabadság egyszerre konzervatív és liberális érték. - így van, hiszen ez az egyik legnagyobb európai hagyomány. Még a puha dikta­túrában is járt némi tisztelet az egyénnek, s hogy mennyire fontos nekünk a szabadság, azt csak akkor tudhatjuk meg, ha Líbiában, Kínában vagy Ka­zahsztánban járva azt tapasz­taljuk, hogy Európán kívül nem is tudnak mit kezdeni ezzel a fogalommal. Tehát mindenki, aki demokrata, szükségképpen liberális is. • Véleményed szerint fó­rum még a Fórum? - Igen. A párt fórum jellegét az adta, hogy különböző múl­tú, ízlésű emberek jöttek össze a konzervatív és nemzeti érté­kek szolgálatára, s egy ilyen közegben természetes a belső vita. Nem véletlen, hogy az történt, ami. De ezen túl va­gyunk és biztos vagyok abban, hogy a kiválások után semmi­vel sem lett kurtább a párt fórum-jellege. • Ha el kellene hagynod az MDF-et, melyik pártba lépnél át? - Nem tudom elképzelni, hogy elhagynám a pártot. Én az MDF féllegális időszakában tanultam meg, hogy milyen egy párt, vele együtt változ­tam, fejlődtem. Másrészt az ember szavahihetőségét kérdő­jelezi meg számomra egy párt­közi átigazolás. A független­ségben sem hiszek, mert egy országgyűlésben mégis csak kell valamit képviselni, vala­miféle elkötelezettség nélkül nincs politika. • Negyvenkét éves vagy, politikusként még bármi lehetsz, kutatóként már va­lamivel kevesebb az esély. Nem tartod elvesztegetett időnek azt a jónéhány évet, amit a politikával töltöttél? - Kétségtelen, hogy hosszú időre eltávolodtam a szakmám­tól. Én a szó klasszikus értel­mében kutató bölcsész voltam, olyan ember, aki nagyon sok időt töltött a könyvtárban. Szövegeket olvastam, elemez­tem, s mind e közben igyekez­tem a lehető legtöbb érvet fölsorakoztatni egy-egy állítás mellett. Ez a politikában arra jó, hogy minden mondatot többször is körbejárok, kerü­löm a demagógiát, az olcsó megoldást, a tudós ugyanis állandóan vitatkozik önmagá­val, ne feledjük, hogy az első görög filozófiai írások párbe­szédes formában jelentek meg. Ez az állandó belső vita, ez a tipikusan tudósi attitűd nagyon jól működhet a politikában: megóv jónéhány rossz szótól. A másik határozott kutatói követelmény a pregnancia, tehát az az igény, hogy bizo­nyos dolgokat nagyon határo­zottan és pontosan körül kell írni. Ugyanakkor nem érnek semmit a szép gondolatok, ha az árnyaltság és a közérthe­tőség kettős követelményének nem felelünk meg egyszerre. Visszatérve az elvesztegetett időre: való igaz, hogy egy kandidátusi disszertációtól szólított el a politika. Nincs mit tenni, most történelmet kell csinálni, és ez számomra fontosabb erő, mint hogy egy szobában üljek és tudományos munkát folytassak. • Mit gondolsz, lesz még hasonló fordulat az éle­tedben? - A nagy filozófusok azt mondják, hogy az emberi élet ciklusokból áll, nem véletlen, hogy a parlament is négyéven­te vált, újul meg. Elképzel­hetőnek tartok tehát egy újabb fordulatot, de azt is be kell vallanom, hogy a magyarság képviseletét a nagyvilágban testhezálló feladatnak tartom. • Hogy érzed: megváltoz­tatott a politika? - Ez egy felgyorsult peri­ódusa az életemnek, óráról órára kerülök új helyzetbe, gyakran kell véleményt mon­danom fontos dolgokról, sok emberrel kell beszélnem, szó­val tanulnom kell az embe­rektől és a helyzetekből is. Szükségszerű, hogy változzam. • Ez egy olyan beszélgetés, aminek az a folytatása, hogy te kérdezel valakit, aki a politikával foglalkozik, majd ő választ interjúalanyt és így tovább. Mi a véle­ményed az ötletről? - Ez a hólabda jó ötlet, kér­dés. hogy a politikusok meny­nyire tudnak belépni az újság­író szakmába. • Kit választasz? - Annus Józsefet. Dlusztus Imre DÉLMAQYARORSZÁQ DÉLVILÁG QQLG>S fi. E heti tét: 25 000 Ft iÓJÁTÉ KA • ÍGY Hogyan töltse ki a szelvényt? gyan te A: születési év utolsó két száma, B: születési hónap száma, Cl a születés napja, D: a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekek­nek még nincs személyi igazolványuk. Ők az utolsó, D rubrikába a szülők bár­melyike igazolványának két utolsó szá­mát beírhatják. Természetesen a szelvé­nyek külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szer­kesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hét­főjén, 1 2 és 15 óra között várják munka­társaink. A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhe­lyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F. u. 2. (városi könyv­tár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. DO! bet alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy stán utaljuk ki, vagy személyesen ve­ető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer fo­rint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten sen­ki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, ha megvették a HDS & Délmadár a heti számát. Legyen szerencséje a H0R0SZ -KAL! | NYEREMÉNYSZELVÉNYEK A B A i •teless B C D C i •teless D NÉV: NÉV: A J, jateko 1 • A 1, átékos B C J, jateko H C 1, átékos D NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! JÜJD£> , Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési Tel.: 62(481-281, Németh Andreánál. Megvásárolható: a megye összes településén a hírlapárusoknál, rikkancsoknál és az élelmiszerboltokban. Gyere, vár a Papagáj, élelmiszer-mesevár! A Szabadkai úton, a mű­jégpálya mellett. Nyitva: 0-24 óráig, a hét minden napján. Tel.: 62/321-370

Next

/
Thumbnails
Contents