Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 13. szám

HÉTFŐ, 1994. JAN. 17. • Szeged alpolgármestere nem kertel „A lakásprivatizáció gazdasági kérdés" BELÜGYEINK 3 • Kezdjük a lényeggel! Miért kellett 8400 lakást felújítási listára helyezni? - A tavaly nyári lakástörvény előkészítése közmegegyezést sejtetett, mi is reális rendelkezést vártunk az előzetes információk alapján. Ezzel szemben - véleményem szerint - politikai döntés született. Úgy vélem, hogy a törvény „helyzetbe" hozta a bérlőket, mint potenciális választókat. Ezért kellett Szeged önkormányzatának cselekednie. • Azaz pár nap alatt felújítási listára tenni a még el nem adott 8400 lakást? - Az önkormányzatnak vannak olyan feladatai, amelyeknek mindenképpen meg kell felelnie. Van például olyan elhelyezési kötelezettségünk, ami miatt lakást kell biztosítanunk az arra rászoruló embereknek. Lehetnek ugyanis olyan személyek, akik ideiglenesen nem tudják megoldani lakásproblémájukat; családok, elsősorban fiatal házasok, pályakezdők és azok, akik szociális helyzetük miatt nem képesek önálló otthon megteremtésére. Két évvel ezelőtt hatezer ilyen igénylő volt. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az említett 8400 otthon alig nyolcada Szeged lakásállományának. • Az ön által említett viszonylag alacsony hányad ezek szerint részérdek? - Igen, s ez lényeges dolog. Szerintem ugyanis meg kell különböztetni az ő érdeküket a városétól. Szegednek az a fontos, hogy a tulajdonával megfelelően gazdálkodjon. • Sokaknak nem tetszik az a fajta „gazdálkodás", hogy még minden, az önkormányzat tulajdonában lévő lakásra eladási tilalmat vezettek be. - Pontosítsunk! Mi nem a lakók ellen készítettük ezt a listát, de ez a rendelkezés kényszerűségből őket is sújtja. Nincs másról szó, mint hogy az önkormányzat nem kívánja nagy hirtelen és áron alul eladni a tulajdonában lévő üzlethelyiségeket, és erre nem is kötelezhető. Ebben az Alkotmánybíróság határozata is megerősít minket. A nyáron hozott lakástörvény hatályba lépése előtt ezért kellett sürNem kis vihart okozott a szegedi lakások „tilalmi" listájáról közölt két cikkünk (Délmagyarország, 1993. december 10-11.). Olvasóink észrevételei alapján úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük e témáról az önkormányzat egyik vezetőjét. Ezúttal Tűhegyi Józsiéi alpolgármester fejti ki gondolatait. gősen lépnünk. A város vagyonának védelmében szükség volt arra a bizonyos felújítási listára. Erre a törvény lehetőséget adott, és mi éltünk vele. • Miért sérti Szeged érdekeit, ha lakói megveszik bérlakásaikat? - Csak akkor sérti, ha a teljes lakásállományt vagyunk kötelesek eladni. Ebben az esetben nem tudunk megfelelni azoknak a feladatoknak, amit beszélgetésünk elején már említettem. Ezekhez a feladatokhoz pedig a szakemberek véleménye szerint háromnégyezer lakás megtartása feltétlenül indokolt. Ha gazdaságossági szempontok szerint mérlegelünk, nyilvánvaló nyereségként könyvelhető el a mentesülés a felújítási terhek alól, másrészt pedig az önkormányzat érdeke, hogy gazdaságosan fenntartható lakásvagyona maradjon. A városi tulajdonban maradó lakások bérlőivel pedig fel kell vállalni az érdekek ellentétéből fakadó konfliktusokat. • Mennyiben volt szempont e lista elkészítésénél, hogy zömmel belvárosi épületekről van szó? - Tulajdonképpen ez okozza a valódi problémát. Minden világvárosban a központ valamiféle üzletnegyeddé alakul át, bankokkal, szórakozóhelyekkel, exkluzív boltokkal. A lakások ügye, a lakosság ezeken a területeken kissé háttérbe szorul. Szegeden is hasonló folyamatnak lehetünk tanúi. Úgy fogalmaznék, hogy Szegeden a Belváros - mint gazdasági övezet - újrafelosztása a tét. Funkcióváltás folyik, amit - megítélésem szerint - a városnak kell „levezényelnie". Nem engedhetjük ki közösségi tulajdonból viszonylag olcsón a lakásvagyon legértékesebb , Előregyártott vb-gerendák, áthidalók kedvező áron, házhoz szállítással. ' Isolyth 5 cm, 10 cm-es hőszigetelő MODUL-BAU Velux tetőablakok 5% engedménnyel! MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022, 474-481 Szentes, József A. u. 24. részét egy kisebb csoport érdekei miatt. Ez kemény gazdasági kérdés, és szerintem a város számára csak ez az elfogadható megoldás. A városképi jelentőségű és műemlék jellegű házakon kívül különösen azokhoz az épületekhez kell ragaszkodnunk, amelyekben üzletek vannak. Az ezekért fizetett bérleti díj komoly bevételt jelent Szeged költségvetésében, tavaly például 400 millió forintra rúgott ez az összeg. Ezért ezekre az épületekre továbbra is szükségünk lesz, különösen ha arra gondolunk, hogy a Belváros rekonstrukciójához irdatlan öszszegre volna szükség. • így viszont a bérlők ki vannak téve az önkormányzat kénye-kedvének, a bérleti díj a csillagos egekig emelhető! - A vállalkozókkal és a bérlőkkel együtt közösen ki kell dolgozni egy olyan rendszert, amelyben garanciát kapnak a határtalan emelés ellen. Úgy gondolom, hogy méltányos lenne például figyelembe venni az üzletek rendbehozatalára tett ráfordításaikat. Biztos vagyok abban, hogy rövid időn belül találunk minden érintett számára elfogadható megoldást, meg fog szűnni ez a fajta bizonytalanság. Hadd tegyek ehhez azonban még hozzá egy gondolatot az albérleteztetésről. Pont azok hangoskodnak az üzletek eladása érdekében, akik a várostól bérelt helyiségeikben az általuk fizetett díj többszöröséért tovább albérleteztetnek. Szedik az extraprofitot, amiből a város nem részesül. Ez nem túl etikus dolog, Szegednek pedig mindenképpen bevételkiesés. • Meddig tartható fenn ez a felújítási lista? - A felújítási lista az Alkotmánybíróság döntésével gyakorlatilag jelentőségét vesztette a vagyon megtartásának szempontjából, felülvizsgálata márciusig elkészül, de arról szó sincs, hogy befagyasztottuk volna a lakások eladását. Az elmúlt esztendőben 3629-et ajánlottunk fel megvételre, s a következő napokban újabb ezerrel bővül az eladási lista. Folytatódik tovább tehát a lakásprivatizáció, de véleményem szerint a város lakásvagyonának egy részét, a már korábban említett okok miatt meg kell tartanunk városi tulajdonban. V. I. P. Egy felkészült angyal röpte a déli fényben, dekázva Ari z már nem rossz, ha a Parlament NándorLlJ fehérvári termében két főszerkesztő a fociról beszélget. Igaz, nem ezért hívták őket, elvégre a köztársasági elnök mondott itt pohárköszöntőt, mégis olyan jó, mi több szívmelengető érzés az Élet és Irodalom fölött aratott számos győzelmünkre emlékezve odabiccenteni a lap legfrissebb vezérének, Kovács Zolinak, aki négy éve még heti rovatot tartott a DM-ben, s persze sokkal gyakoribb panasznapokat is, lévén az ÉS kapusa. Hogy miért fontos ez? É!pp itt és most? Mert ezen az újévi köszöntőn, vagyis Göncz Árpád közvetlen szavai után, tisztesség ne essék szólván, fröcsögött a politika. Nem azért, mert csináljuk, hanem mert csinálják. Nem mintha jól esett volna, csak mert ez a dolgunk. És ahogy bezuhant a Duna fölül a déli fény, azt láthatta a Budáról Pest fölé kanyarodó angyal, hogy ebben a szép épületben nyolcvan elegáns férfi poharat tartván maga elé erősen ráncolja homlokát, s ha ez az égi küldönc még a fülét is az ablakra tapasztotta, majd mindegyik mondatban azt hallhatta: Orbán. Igaz, ebben a személynévben a foci és a politika összetalálkozott, mégis ez a fővárosi illetőségű, figyelmes angyal jól tudhatta ehelyütt szárnyallván, hogy nem kell többé sportra, de még sportszerűségre sem gondolnia. Tócsák borította pálya, mez ki, sportszár le, fölérúgunk még a bírónak is. Magyarán: aki itt sajtót csinál, az politikát is. A politika, mint tudjuk, a hatalom műfaja: több gólt elérni, több prémiumot szerezni, aztán többet fogyasztani és leosztani, akár csak a Milán vagy a Bayern München világában. Vagyis, ha az a cél, naponta négy cikkben gyalázzuk a pártszépségverseny listavezetőjét, ám ha fordul az a kocka, ami el van vetve, akkor jöhetnek az önérteimező elemzések, publicisztikák, miegyebek, hátra arc, lépés indulj, mint néhány éve, tűzpiros tagköhyvvel. Azt akarom mondani: 1989 óta nem használtunk olyan gyakran politikusnevet, mint ezen a télen. Akkor Pozsgay volt a legtöbb fontos politizáló mondat alanya, állítmánya, de még jelzője is, ma Orbán Viktor a leggyakrabban használt magyar szó: mondattanilag meghatározó, szófajilag határozó szó. Őrület. Még szerencse, hogy ez a túlképzett angyal, ott az Országház harmadik szintjének magasában, ahogy csodálatosan lefeszített rüszttel dekázott a gömbölyded Nappal, nem értette, miért lehet egyébként elegáns mondatok eleje, közepe vagy vége egy személynév. Honnan is érthetné meg ez a párttatlanul szárnyaló, technikás, ám nemtelen lény, hogy fóbiákban verhetetlen ez az ország? Az, ahol egyébiránt Szárszóról Kenderesre vonulhat egy népnemzeti kormány. Mondjuk meg őszintén: nem vagyunk teljesen hülyék? Van egy, a többnevűség mohamedán bűvöletében élő kisgazdapárt, amelyik zseniálisan tönkreverte önmagát, mégis befuthat a törvényhozásba. Van egy MDF-ünk. amiről kevés jobbat vagy rosszabbat lehet mondani, mint hogy az, ami. Van egy olyan KDNP, amelyiknek második emberét épp annyian ismerik, mint a Rába ETO kézilabdacsapatának balátlövőjét. Van még egy Szocialista Pártunk is, kellően felfutó népszerűséggel, melyben helyet kap őhajlongása Hajdú János meg Hámori Csaba, nem beszélve Horn Gyuláról, aki lassacskán tisztább pufajkát ölt, mint amilyen volt Orbán dzsekije, amikor a pufajkásfélék begyűjtötték. Mégis Orbánnal vagyunk elfoglalva. Szóval álljunk meg egy szóra, angyalkák. Ne higgyük már el, hogy történelmi múltidő nélkül is lehet igeragozni a politikát. Ne gondoljuk azt, hogy önállóan sütögetni egy narancsízű tortát olyanféle bűn, mint munkásőrből vagy párttitkárból vezérújságírónak lenni a mai, gyümölcsékszeres pudingban. Miért hisszük azt, hogy elfogadni a pártszolgálatosokat annyit tesz, mintha tejszínhabverés után kinyitnánk a kézmosáshoz a melegvizes csapot? Hát nem ezek révén lehetett pogrom. Ebes, Kistarcsa, háromszáz kezdetű parcella? Hát nem ezek • mindentnyaló nívódijasok húzzák föl, ha kell, a karszalagot? • i nnan kezdtem, hogy a sajtóvezérek a ParlaSJ mentben Orbánról beszéltek, mintha nem lenne Pethő, Kuncze, Békési, Kónya, Csurka vagy Torgyán. Mintha Orbán Viktoron múlna minden. Mintha tényleg nemzetvezető lenne. Pedig lesz egy választás, amelyen ott tolonganak a Nemzeti Demokrata Szövetség, a Köztársaság Párt vagy a Vállalkozók Pártja jelöltjei is, hogy a többiről ne is beszéljünk. Vagyis nem Orbán nemzette, szülte és nevelte egymaga azt, ami kampány. Mert dekázni jól tud, vagyis angyalian tehetséges ugyan, de nem ennyire. • Gyulay Endre megyés püspököt kérdeztem ebből az alkalomból, milyen egyházi hagyományok tanúskodnak a vallás betegellátásban játszott szerepéről. - Tudjuk, maga Jézus komolyan törődött a betegekkel, szegényekkel, elesettekkel, s mindig is szívügye volt az egyháznak, hogy példáját kövesse. Ismeretes, hogy az első kórházak is egyházi létesítések voltak. Külön szerzetesrendek alakultak, amelyek az ápolást feladatuknak tartották. • Az ötven felé járók halvány, gyermekkori emlékeiben föl-föltűnnek a keményített, pörge fejfödőt hordó apácák... - Magyarországon is tevékeny részt vállaltak a beteggondozásban az apácák is, egészen a második világháborúig. Szegeden is dolgoztak a jellegzetes kalapot viselő szatmári irgalmas nővérek. Külön kápolna volt számukra és a betegek számára a klini• Szombatonként szentmise a nőgyógyászati klinikán „Belső megnyugvást ad a betegnek W kán, a kórházban és a börtönben is. A Il-es kórházban néhány éve ismét létesült kápolna, ahol minden héten van ismét szentmise, s ahova folyamatosan térnek be imádkozni a mozogni képes betegek. • Püspök úr miben látja jelentőségét annak, hogy most a SzOTÉ-n, éppen a szülészeti és nőgyógyászati klinikán adatik meg a hívők számára a szentmisén való részvétel? - Akár a szentmise maga, akár a gyónás, az áldozás, nagy belső megnyugvást ad az embernek. Úgy érzi, Jézus leveszi az ő válláról a keresztet. Kicsit saját maga viszi, mint vitte a keresztúton... S ezt a megkönnyebbülést nem csak a beteg érzi. Volt egy híres seMeghitt, ünnepélyes, mondhatni történelmi esemény színhelye volt szombaton délután a SzOTE szülészeti és nőgyógyászati klinikája. Akár egy korszakhatár szimbólumaként is értékelhető, hogy 47 esztendei szünet után e falak között ismét misére gyűltek össze a reményt kereső betegek, a várandós és a már hálát adó, boldog kismamák. A misét Szeles Sándor nagyprépost celebrálta. bészprofesszor, aki műtét előtt azt ajánlotta betegeinek, gyónjanak, áldozzanak. Növendékei kérdezték, miért kéri ezt, hisz senki nem hal meg a keze alatt. Ő azt felelte: olyan nyugalmat ad ez az ő számára, hogy egész vérkeringésére jótékony hatással van, belső szervei oldódnak a feszültség alól, amelyet az operációra való fölkészülés okoz. Ez a kezdeményezés a szülészeti klinikáról jött, mi pedig szívesen élünk a lehetőséggel. Öröm számomra, hogy ott is szolgálják a híveket, ahol az új életek megszületnek, ahol a családi összetartozás érzése kibontakozhat. Jelentőségét talán'növeli az, hogy az idei esztendő a családok nemzetközi éve, amelynek szellemiségéhez csatlakozott az egyház és a pápa is. • Püspök úr, ön szerint gyógyít a hit? - Aki a hitben él, az Istentől várja mindig is az erőt. Ilyen értelemben gyógyít a hit, de nem mágikusan, nem orvosi beavatkozás nélkül. A csodák ritkák, Isten különleges ajándékai, nem rendszeres események. A szülészeti és nőgyógyászati klinika igazgatójától, dr. Kovács László professzortól azt tudakoltam, mi késztette erre a hívő betegek iránti gesztusra? - Visszafele számítva a harmadik tanszéki elődöm, Batizfalvy János professzor idejében volt az utolsó mise a klinikán, azután betiltották. Évtizedek óta tapasztalom, a hit gyakorlásának hiánya miféle szorongást idéz elő a betegekben. Rendre látok rózsafüzérjüket Szezont nyitott a Rotary Szombaton este a Forrás Szállóban megrendezett Rotary-bállal nyitott az idei, kimerítő menetelést ígérő báli szezon. A telt házas, jó hangulatú jótékonysági esten sikerrel debütált a nagyközönség előtt az új főszakács. Bodor Gábor. Képünkön: Tekulics Péter, a Rotary Club soros elnöke, Gregor József, aki itt is kedvet teremtett a jóhoz és Zádori János, aki civilben a Kábelgyár igazgatója. (Fotó: Nagy László) takaró alatt morzsolgató asszonyokat, látom, amint vizit idején riadtan dugják el titkon olvasott Bibliájukat. • Az orvos szerint a lelki béke segíti a gyógyulást? - Régi tapasztalat: a test és a lélek harmóniája kell ahhoz, hogy a beteg gyógyuljon. Ilyen értelemben is hasznos lehet a közös ima, a gyónás és az áldozás. Most, amikor az épület kisebb átalakítása után lehetővé vált, hogy egy 50-60 embert befogadó várót alakítsunk ki, fölmerült az ötlet: visszatérhetnénk betegeink érdekében a régi szokásokhoz. Püspök úrhoz fordultam segítségért, aki készséggel állt szolgálatunkra. Ezután minden szombaton fél 5-től misére gyülekezhetnek itt hívő betegeink, közöttük szívesen látjuk a szomszédságban lévő klinikákról érkező vendégeket is. Ch. Á.