Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15 / 12. szám

A Tindersticks londoni koncertje Gyújtósgyújtás Egy londoni klubkoncert atmoszférája semmihez sem hasonlítható. A teljesen ismeretlen, de roppant lel­kes fellépőket, illetve a kö­zönség viselkedését látva és hallva, az ember tényleg átérzi a mondás igazságát, mely szerint a rock korunk népzenéje. Ezt az érzetet keltette a brit főváros Isling­ton nevű negyedében, a Garage (Garázs) nevű 500­600 férőhelyes koncertte­rem színpadán az Animals That Swim (Úszó Állatok ­gitár, basszus, trombita meg egy állva doboló rövid ga­tyás énekes, virgonc utca­zene) és a Drugstore (Dro­géria - négy álomkóros tinédzser, neogombafejű gitárcrs-énekes, klasszikus felállást, hetvenes éveket idéző sűrű gitárfolyam), ám a termet zsúfolásig megtöltő nézők és a kijárat előtt hosszú sorban várakozók nem e két együttes kedvéért érkeztek ezen a koratéli estén, hanem a harma­dikként fellépő Tindersticks miatt (a tinder taplót, gyúj­tóst, gyúlékony anyagot, a sticks botokat, rudakat, fa­darabokat jelent, a fordítás­sal mindenki megpróbál­kozhat maga). A hattagú Tindersticks az utóbbi hónapok egyik leg­nagyobb londoni szenzá­ciója, néhány obskurus kis­lemezzel, majd egy cím nélküli debütáló dupla al­bummal bukkant elő az ismeretlenségből. A This Way Up nevű független minicég gondozásában megjelent, hihetetlen mű­Stuart Staples, a Tindersticks énekese (Fotó: Csorba Gábor) vészi nagykorúságról tanús­kodó dupla lemez 21 boron­gós, szomorú, néhol kissé egzaltált szerzemény hall-, ható. A borítón az együt­tesről csak egy apró, el­mosódott fénykép látható, a tagok neve sincs feltün-­tetve, az újságírók azonban kiderítették, hogy a Tin­derstickset a nottinghami származású Stuart Staples gitáros-énekes vezeti, aki­nek ez a második zenekara a teljes érdektelenség kö­zepette kimúlt Asphalt Ribbons (Betonszalagok) után. A dalokat az énekes a zongoristával közösen írja, bemutatkozó albumuk szer­zeményein két éven át dol­goztak, majd két hét alatt rögzítették őket egy kicsi stúdióban, ahol annak ide­1 1 i I I 1 1 1 § ÖD 1 I 1 1 I I a • I 1 1 1 I ® Divatdzsungel Van egy jó hírünk - már reméljük, hogy az -: a Divatdzsungel rovat 1994­ben sem szűnik meg. Csak éppen egy kissé átalakul. Megszokhattátok, hogy eddig a Eldorádó jóvoltából az éppen aktuális trendekről, avantgárd irány­zatokról, ismert szegedi arcokról olvashattatok e cím alatt. Hát ezek után nem így lesz... De nem ám. Hiszen ezek után rátok is számítunk. Szeretnénk egy kicsit bevonni ben­neteket, a kulisszák mögé hívni, akár főszereplővé tenni. Nyárig tartó sorozatunkban havonta egy-egy stílust szeretnénk részletesen bemutatni, az öltözék egészétől a leg­kisebb kiegészítőkig, részletesen és aprólékosan. S itt az első pont, amely hozzátok kapcsolódik. Kedves Olvasó, írd meg nekünk, hogy mire vagy kí­váncsi, miről írjunk részletesebben. Foglalkoztat a kalapok különös világa? Az őrült cipők „ketrece"? A kelekótya ötletek kavalkádja? Problémát okoz, hogy mit mivel vehetsz fel? Hogy mi áll jól neked? írj..! -S ne sajnáld a levelezőlapot akkor sem, ha át szeretnél változni, ha meg­untad régi önmagadat, vagy éppen hogy önnönmagadat keresed. Mi megpróbálunk segíteni. Átváltoztatjuk rovatunkban havonta megpróbál­kozunk eo" metamorfózissal, melynek eredményéről beszámolunk a Tini­magazin hasábjain. S a lényeg: az Átváltoztatjuk rovat vendégei kedvezményesen vásá­rolhatják meg a nagy varázslat kel­lékeit, az Eldorádó ruháit. A sorozat legvégén pedig ismét a segítségeteket kérjük: írjátok meg, melyik átváltozás sikerült a legjobban, A levélírók között az Eldorádó aján­dékait sorsoljuk ki, a legsikeresebb átváltoztatott pedig visszanyeri ruhája árát. Hát nem őrület? Mindössze csak írni kell a Ti­nimagazin címére - majd lesni a lapot... jén a Who együttes Tommy című rockoperája is készült. A koncertszínpadon min­den tekintet a Tindersticks énekesére szegeződik, amint rágyújt az első dalra. Stuart Staples ócska szürke öltönyt visel, huszonhét és negyven között behatá­rolhatatlan arca egy deka­dens dandyé, alkoholosan puffadt, álmos, kissé mac­kós. Van egy ósdi gitárja is, néha pengeti: amikor éppen nem, akkor cigarettára gyújt. Saját bevallása sze­rint minden fellépés előtt fél üveg whiskyre van szük­sége, hogy bátorságot önt­sön magába. Énekhangja súlyos, néha motyogós, ám mindvégig hipnotikus. Kí­sérőzenekarának egyéni ízt a divatjamúlt orgona és a nyugtalanító hegedű, illetve a néha megjelenő trombita ad. A szövegek baljósak, zaklatottak, az ének és a zene Leonard Cohen, Nick Cave, a Velvet Under­ground-os John Cale. illetve bizarr módon az ötvenes­hatvanas évek slágerpáro­sa, Lee Hazzlewood és Nancy Sinatra árnyát idézi meg, mégis öntörvényű, hi­teles és eredeti. A Tinder­sticks tömény, időtlen hang­zású muzsikája méltó társa az előbb felsoroltak remek­műveinek. A zenekar tagjai kicsivel több mint egy órát játszanak törékeny, lírától delíriumig húzódó repertoárjukból, majd szerényen levonulnak a színről. Maga Staples kis­sé zavarban van az állandó sikertől. A Gyújtós hevesen lángol, de eddig még sosem égett le. Déri Zsolt Állítólag... ... nyárra ígéri új stúdió­albumát az R. E. M. Addig is kiadtak egy négylemezes gyűjteményt feldolgozá­sokból, kislemez B-olda­lakból és instrumentális darabokból. ... P. J. Harvey legkö­zelebb koncertlemezzel kedveskedik híveinek. ... már elkészült máso­dik szólóalbumával Frank Black, a Pixies hajdani ve­zére. ... jövő.hónapban jelent­kezik második nagyleme­zével a Flole (Lyuk) nevű dögös kis zenekar is, melyet Courtney Love, a nirvánás Kurt Cobain felesége vezet. .... február közepén jelenik meg Morrissey új albuma (Vauxhall And I), melyet egy kislemez (The More You Ignore Me The Closer I Get) előz majd meg januárban. ... az utolsó simításokat végzi második albumán az Auteurs együttes, melynek évnyitó nagy- (New Wave) és évzáró kislemeze (Lenny Valentino) tavaly az angol rock legragyogóbb gyöngy­szemei közé tartozott. ... nemsokára koncert­lemezt ad ki a New Order. A dobos és a billentyűs szatellitzenekara (The Other Two) a napokban jelentette meg debütáló korongját. ... februárban tényleg megjelenik a Stone Roses négy éve ígérgetett második stúdióalbuma. Állítólag. - dzs ­m indie- Világ Külföldi: 1. Depeche Mode Ultra rare trax 2. 4 Non Blondes Bigger, Better, Faster, More! 3. Cannibal Corpse Tomb of the Mutilated 4. Metallica Hungárián rock 5. Skinny Puppy Twelve inch anthology 6. Hüsker Dü Zen Arcade 7. Red Hot Chili Peppers Red hot and rainy 8. Metallica Open graves 9. U2 Philadelphia special 10. Pearl Jam Pearl Jam Hazai: 1. Wahorn Komoly zene 2. Auróra felTámadás 3. Nyers Dundi Pocak 4. Azok a boldog punk napok Válogatás 5. Tankcsapda A legjobb méreg 6. eFeMeR Félmesék 7. C.A.F.B. Ne bízz senkiben 8. The Garde Another story 9. Trottel The same story goes on 10. Prosectura Szép az élet?! Sági Hanglemezbolt Somogyi u. 19. The Breeders: Last Splash A Breeders (kb. Tenyésztők) szatellitzenekarként indult, Kim Deal, a Pixies basszista leánya és Tanya Donelly, a Throwing Muses kettes sorszámú gitáros-énekesnő hozta össze a kilencvenes évek hajnalán, alkalmi szóra­kozásként. 1993-tól Tanya már saját zenekara, a Bell) élén nyomul, a Breederst a Pixies feloszlása óta Kim viszi tovább Kelley nevű húgával, egy barátnőjével és egy barátjával. Virgonc kis zene ez, a lányok azt csinálnak amit akarnak, és nagyon élvezik. Három percnél rövidebb dalok, erős Pixies-hatások, bár a szövegek még tökkelütötteobek (amerikai rockbetegség). Az album csúcspontja a Cannonball (Ágyúgolyó), a tavalyi év legmeghökkentőbb kislemezslágere. The Jesus And Mary Chain: Sound Of Speed A JAMC, a nyolcvanas évek egyik legfontosabb ze­nekara a kilencvenes években még nem alkotott nevéhez méltó produkciót. Ezen az albumon is csak itt-ott már megjelent dalokat, újrakevert változatokat, kislemez B­oldalakat, feldolgozásokat és egyéb stúdióhulladékokat gyűjtöttek egybe (az 1990-es Rollercoaster, EP remek címadó dala mégis hiányzik). Ettől függetlenül ez a hetven hosszú perc tele van gyöngyszemekkel, a Ffe/d-fivérek gitárjai még mindig a mezőny élvonalában gerjednek. Guns N'Roses: The Spaghetti Incident? A Guns N'Roses lemezcége elérkezettnek látta a pillanatot, hogy piacra dobja a hosszú évek óta ígérgetett feldolgozáslemezt. Műsoron főleg punkklasszikusok (no meg néhány kakukktojás: Nazareth, T. Rex, miegymás). Az előző dupla-dupla albumnál húzósabb, életrevalóbb anyag ez, de kissé egysíkú. A sikálós átlag fölé csak kevés dal emelkedik: az elnyűhetetlen New Rose, a kacagtató Down On The Farm vagy a felkavaró Ain't It Fun. A Guns jó ízléssel választotta ki a feldolgozandó punkelőadókaí (ha azok dalait nem is). A lemez nagy érdeme, hogy a fejlődőképesebb rajongók figyelmét ráirányítja o^yan nevekre, mint a New York Dolls, a Dead Boys, Johnny Thunders vagy Iggy Pop és a Stooges. - déri -

Next

/
Thumbnails
Contents