Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15 / 12. szám

VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 SZOMBAT, 1994. JAN. 15. • Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. Sárga Lada kombi Azt hiszem, innen tudja meg a barátom, hogy a gyakran kölcsön kért Ladájával egy ízben Lakitelken jártam, persze, Lezsák tanár úrnál, hiszen ki másért ment volna akkor oda az ember. Néhány nappal az emlékezetes sátoros értekezlet után belehallgathattam a magnószalagon rögzített beszédekbe, amelyek mögött oly történelmien verte az eső a lakodalmas ponyvát. Mesélte a házigazda: a találkozót megelőzően hét napon át, tízpercenként gördült el egy rendőrautó a tanya előtt, miként látogatásom alatt is, sőt a környező villanypóznákat is megmászták, gondoltuk, a lehallgatókészülékek elhelyezése végett. Mosolyogtak is a fórumosok, amikor az eső szétverte a külső mikrofonokat, bár egyvalaki, a fáma szerint, kabátja hajtókáján mégis bejuttatott egy be nem tervezett mikrofont. Valahol e ruhadarab azon magasságában, ahol most MDF-jelvényt visel, csak ezt kívül. Azt hiszem, három fórumos felvétel készült, az egyiket elásták. Úgy, ahogy Konrádék földelték el a Szelényi Ivánnal írt tanulmányt az értelmiség útjáról az osztályhatalomhoz. Szóval, akkor még egységes földelés. Szóval, immáron hatalom. Én onnan nézem a dolgot, hogy ez az ember akart valamit, most meg szabadon csinálhatja, és ha nehezen is elviselhető ez a jezsuita tempó, neki mégiscsak inkább van joga elhivatottnak lenni ébben az újban, mint azoknak, akik a régiben is az elkötelezettségről papoltak. A meghagyott gyermek nőtt ki - párttá válva - az első kormányt összeállító koalíció vezető pártja, az MDF. Lezsák mindvégig vezető poszton maradt, most épp ügyvezető pártelnök, de az eltelt évek során semmit sem változott. Most is népben-nemzetben gondolkodik, a választásokra készülő testület élén állva is változatlanul azt mondja, hogy nem rétegpárt az övé, nem valamely társadalmi érdek, konkrét teendő végett száll síkra, hanem az összmagyarság összérdekéért. Az egész népet és nemzetet kell jobb anyagi viszonyok közé segélni, mindenki jusson be a piacgazdaságba, legyen béke, biztonság, tyúk a fazekában e hon valamennyi hú fiának. Ekkora föladat fölvállalása közben természetes, hogy nem bíbelődhet azzal: mi is a farmergazdaság, és a magánosítás során parcelláját visszanyert kisparaszt miből vesz vetőmagot, hogyan fizeti a bankkölcsönt, s ha megtermelt valamit, akkor azt el tudja-e adni a piacon itthon avagy külhonban, s mire megy azzal, amit ekként kézhez vesz. Lezsák nem húzott szmokingot - bár Amerikában mégis, ha már ott az a nemzeti viselet nem képezte át magát tanár-színjátszóvezető-népművelőből hadvezérré vagy vízügyi szakemberré, sőt még a magasabb fizetését sem veszi föl. Megható aszketizmussal tanít a lakitelki iskolában, ingyen járja az országot, tart előadásokat, nyilván órarendi fegyelemmel egyezteti az eseményeket, hogy mindenütt eleget tehessen kötelességének. Lopott idejében versel, drámát költ, hogy szótlan ne maradjon az új nép-nemzeti magyar rockopera. Aki se fiatal, se öreg, se középkorú, se munkavállaló, se munkanélküli, se nyugdíjas, se tanult, se tanulatlan, se tulajdonos, se tulajdontalan, se kisebbségi, se többségi, se férfi, se nő, csak úgy általában és nagy összességében magyar, nem is lelhet jobb szószólót vágyaihoz, mint éppen őt. Miért enné hát meg Lezsákot akár a forradalom, akár a konszolidáció, akár a riválisok? Egy falat tagolatlan magyarság: nem ehető, de nagyon jól mutat bármelyik tányéron, akármit szervírozzanak is. Berkes Erzsébet • Mondtak és mondanak róla cifrábbakat is, a liberális oldalon nem örvend közszeretetnek. Mesélhetnék róla én is hiteles történeteket. Azt például, hogy a nyolcvanas évek végén az istennek sem akarták kiadni a verseskötetét. Nem azért, mert ellenzéki volt, hanem azért, mert rossz volt a kézirat. Vajon mit ért a Kádár-rendszerből az, aki e néhány sorból tudja meg, hogy az MDF mai ügyvezetője végül is az MSZMP magas rangú funkcionáriusának köszönheti a kötetét? Az ő kérése-utasítása nélkül Lezsák Sándor nem jelent volna meg. De nem költői adottságairól akarok írni, még csak nem is dalszövegírói képességeiről viccelődni. Művésznek, művészeti mesterembernek valószínűleg tehetségtelen ez a csorba fogú, furcsa - némelyek szerint sátáni - mosolyú, nyakig felgombolható parasztingben járó néptanító. Őszinte elismerésem viszont a lakitelki sátorverőé, a profi szervezőé, az alapítványgründolóé, a háttérpolitikusé, aki nélkül az Tanyasi Savonarola MDF aligha lett volna kormányzati hatalom. Megint csak egy hiteles történet. Lakitelek közelében élt egy paradicsomtermesztő ügyvéd. Napközben palántázott, esténként jogi tanáccsal látta el a környékbeli gazdákat. Az ellenzéki körökben közismert néptanító fölkereste, s azt mondta neki, hogy ne fogadjon el pénzt a téesszel, a korabeli államhatalommal pereskedő parasztoktól, jól jön még a szavazat a közelgő választásokon. Az ügyvéd be is került a demokratikus országgyűlésbe. Lezsák szép csöndesen feltöltötte embereivel a koalíciós padsorokat. S mert folyamatosan tartotta a kapcsolatot az alulról jött politikusokkal, valószínűleg az elsők között vette észre, hogy a tömegtámogatás kimerülőben, a (ki)választottak is kezdenek elfordulni a kormányzattól. Lakitelek-alapítvány, milliárdokkal vagy „csak" százmilliókkal. Népfőiskolai hálózat, pályázatok vállalkozók, emlékiratíró parasztok és népi politikusok számára. Saját hetilap, saját káderek a rádióban és televízióban. A pártapparátus megújítása. Mind-mind alkalmas arra, hogy átlendítse a holtponton a népnemzeti mozgalmat. S ami legalább ennyire fontos: hogy az MDF-et is átmentse a választások utánra. Szerintem az ezredfordulóhoz közeledő Magyarországon egyféle tömegszükségletet fejez ki a népnemzeti mozgalom és a hozzá kapcsolódó párt. Legyen hát neki sajtója, iskolai hálózata, akár milliárdos alapítványa is. Ha tőkeerős, méltányolható ellenzék lesz az MDF, akkor ebben múlhatatlan érdemei vannak Lezsák Sándornak. Zöldi László Lezsák Sándor A gond csak az, hogy ebbe az elhivatottság-tenyészetbe, a küldetéses bölcsészek közé bepréselték magukat a párfzolgálatosok is, és éppen ez nem történhetett volna meg, ha a szent célt nem szentesíti maga Lezsák, a pártember. így aztán - ha nem is bizonyosan - kikövetkeztethető egy lázas és makacs konspiratőr ugyanabban a Lezsák Sándor-i koponyában, amelyben valaha líra meg ellenzéki irodalomszervezés fogant. Jól tudom, a régi poétáért nosztalgiázni ugyanolyan fölösleges, mint a kölcsön Ladáért. Ez sárga volt, amaz elsárgult. Mégis konokan tér vissza és menetel ebben a nyolc évben a szelíd és egyenes alanyi azzal a tárgyiasulttal szemközt, aki a megszerzett hatalom eszköze. Egyszer felszabadultabban kellene erről beszélni. Dlusztus Imre Lezsák Sándor mondja A lakitelki Tartuffe • A francia forradalom óta szállóigévé lett igazság: a forradalom megeszi saját gyermekeit. Vagy azért, mert tovább akarják vinni, amit elkezdtek s az üdvözítendők ezt egy idő után nem bírják idegekkel. Vagy konszolidálódik a mozgalom és mások kellenek békére, mint kellettek a harcra. A megevés módozatai elég változatosak: Dantont kivégzik, mert nem akart továbbmenni; Trockijt száműzik, meggyilkolják, mert riválisa lehet a vezérnek; Majakovszkij - állítólag - öngyilkos lett, mert nem úgy képzelte a rendet. A mi legutóbbi rendszerváltásunk káprázatos teljesítményeinek sorában az egyik legkáprázatosabb karriertörténet a Lezsák Sándoré. Az ő lakitelki udvarán gyűlt össze először, 1987-ben a rendszerváltoztatásban nyíltan reménykedők csapata. Innen Tanuló vezető Egy Skodám volt, benne kétszázezer kilométer, amikor üzemképtelenné vált. Valaki egy autót adott kölcsön, de azzal felborultam. Jönnek a hiénák Nyugatról sokszor nem segítség érkezik, hanem hiéna természetű emberek, akik fölismerve a megzavarodott helyzetet, a tapasztalatlanságot, még azt az értéket is lerombolják, amit itt létrehoztak, és kimentik a hasznukat. Ki itt belép... Nem hiszem, hogy épp ebben az időszakban valaki karriervágyból, népszerűséget hajhászva lépne be az MDF-be. Mi van még hátra? Lehet, hogy még többet kell kihozni ebből a kevés időből. Választás előtti mélypont Innen szép nyerni • A magyar közéletben mindig vannak valamiféle hívószavak, amik elhangzására egy nemzet hajol össze cinkosán. É hívószavak gyakran a humoros vénát provokálják, más kor inkább a vad, löttyös indulatot. Nem akarom sorolrji a példákat, mindenki tud eleget, de tény, hogy manapság a „Lezsák" is egy ilyen hívószó. Akadt olyan közíró, aki fáradhatatlan energiával még azt is kikutatta, hogy a lezak kifejezés a szlovák nyelvben állítólag valami heverészőt, lustálkodót jelent. Amikor tehát Lezsák Sándorról rajzolnék portrét, elöljáróban le akarom szögezni: Lezsák nem a lakitelki sátorveréskor született. Már előtte hosszú éveken keresztül nagyon határozott keménységgel szervezte az írószövetség József Attila Körében és Lakitelken is a másképpen gondolkodást. És ez akkoriban nem volt éppen veszélytelen móka, A rendszerváltás majdnem mindenkinek a Nagy Csalódás évada volt. Hiszen az emberi agy sémákban gondolkodik: aki a mi giminkbe jár, aki a mi csapatunknak szurkol, aki tesz valamit ezek ellen, aki a virágot szereti... Nos, a rendszerváltás kiderítette, hogy nem mind jó ember. Én el tudom képzelni, hogy arrafelé, a népnemzeti gerincek író, költő, tanár. Kispest, 1949. okt. 30. Sz.: Lezsák Lajos, Magyar Ilona. Nős, 1971, Sütő Gabriella. Gy.: Levente, 1973, Gabriella, 1974, Anna, 1977. T.: Szegedi Tanárképző Főisk., magy.-tört., 197175. É.: 1968-69 kocsikísérő rakodómunkás, majd az OSZK könyvtári segédmunkása, 1969-74 a szikrai tanyasi isk. képesítés nélküli tanára, 1975- Lakiteleken tanít, 1969-85 a Művelődési Ház színjátszó csop. vez. műv. előadó. A Bethlen Gábor Alapítvány titk., 1987 háza kertjében alakult meg az MDF, 1988- eln.ségi tag, Lezsákről Hasonlat 1. A titokzatos tanyasi Savonarola. Buják Attila újságíró, a Kurír munkatársa Hasonlat 2. Az MDF jezsuitája. Bánki András, a Magyar Hirlap főszerkesztő-helyettese Kés frontos harc Az országos választmányi ülésen ismét bebizonyította, hogy egyszerre több fronton is képes hátba döfni a kollégákat. Nádori Péter újságíró, a Magyar Narancs munkatársa Másodállás Ritkán fordul elő a történelemben, hogy egy konzervatív kormánypárt kijelölt ügyvezető elnöke másodállásban dalszövegíróként tevékenykedjen és politikai táján se lehetett piskóta, amikor valamelyik régi barátról kiderült, hogy valójában judeoplutokrata pszeudobolsevik nemzetáruló - de hát Lezsák is csak a nemzet egyik részének (és nem biztos, hogy a nagyobbik részének) maradt meg a lakitelki sátorverő. Nem lehet könnyű e tudatban élni. És ezt komolyan mondom. Lezsák, az ember egy szempontból érdekel igazán: aminek látszani akar. Akadt olyan ismerősöm, aki erővel Jack Londonnak öltözött, a másik John Lennonra vette a figurát. Lezsák gyűrött, rendszerint világosszín zakójá1989-90, 1991-92, 1993. jan.máj. aleln. máj.- ügyvez. eln., a Bács-Kiskun m. választmány eln. 1991- a Lakitelek Alapítvány kuratóriuma eln. Kilencek Irodalmi Díja (1982), a clevelandi József Attila Társ. irodalmi díja (1984), a floridai Helikon Nközi Kult. Társ. díja (1990), Pilinszky János-díj (1993). F. m.: verseskötetek: Békebeli Éjszaka (1983), Fekete felhő, teafű (1988), dráma: Nyolcvan vödör levegő (1988), rockopera-versek: Atilla Isten kardja (1993). C.: Magyar Demokrata Fórum Elnöksége, 1372 Bp. Pf. 427. mondják programok helyett verses eredetmítoszokat írjon. Lezsák Sándor dalszövegírói és pártelnöki aktivitása azt jelzi, hogy az MDF kormányzása negyedik esztendejében sem tudja eldönteni, hogy a konzervatív polgárok, a nemzeti radikálisok vagy éppen a romantikus költők pártjának tekinti-e magát? Hegyi Gyula költő és publicista, a Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje Tévedés kizárva Lezsák Sándorban erősen él a küldetéstudat, és ez időnként azt eredményezi, hogy tévedhetetlennek képzeli magát. Fodor Gábor, az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje, a Fidesz volt alelnöke Lezsí&'Mím?níisz önmagának. Bodor Páj közíró, a Magyar Újságírók Szövetségének volt elnöke val, fehér ingével, melynek papi gallérját sötétkék vagy fekete pulóvere alá rejti - enigma. Ilyen viseletet a katolikus és református papok hordanak szabadidejükben, mondhatni, ez a papi civil-, a papi szabadidőruha. Márpedig hogy valaki miért akar egyházi férfiúnak látszani vidéki néptanító létére, írásaiban miért akarja épp ezt a képet sugározni - amiért Beke Kata kevés beleérző készséggel, de annál frappánsabban a „lakitelki Tartuffe-nek" nevezte - rejtély. Azt gondolom, aki e kérdésre választ talál egykor, megfejti a Lezsák-rejtélyt. Nem én leszek az. Szántó Péter