Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 13. A VÁROS 11 Pengeváltás a lakásprivatizációról Rousseau és a szegedi önkormányzat minden kormány/orma közül termeszeiénél fogva a legjobb az, amely leginkább kötődik a közakarathoz - tehát az, amelynek tagjai a legkevesebb olyan személyes érdekkel bírnak, mely a népérdekkel ellentétes. Az érdekek ezen kettőssége esetén ugyanis elkerülhetetlen, hogy a vezetőkben olyan partikuláris akarat alakuljon ki, mely a közügyek intézésében gyakran elnyomja az általános akaratot... Ha egy nép boldogsága vezetői becsvágyának akadályává lesz, ez a nép nem kecsegtetheti magát azzal, hogy valaha is boldog lehet." (Rousseau) A „valaha" talán túlzás - kiváltképp, ha négyévenként új vezetőket választhatunk de egyéb tekintetben Rousseaunak igaza van. Ajánlom ezt figyelmébe minden olvasónak, de a szegedieknek különösen, mert immár Szeged népe is azon népek közé tartozik, amely nem kecsegtetheti magát - nem lehetnek illúzió vezetőivel szemben. E vezetők ugyanis bizonyították, hogy személyes érdekeik érvényesítésében a legkevésbé sem zavartatják magukat a közérdek miatt. Az önkormányzati ügyekben járatosak láthatták ezt már eddig is, de olyan kézzelfogható, nyilvánvaló (és (gy arcátlan) megnyilvánulása ennek mégsem volt eddig, mint most: az önkormányzati lakásállomány felújítási listájának ügye. Mipt ismeretes, az Országgyűlés tavaly nyáron rendelkezett arról, hogy az önkormányzati tulajdonú bérlakásokat - a felújítási listán szereplő lakások kivételével - a bérlőknek megvételre fel kell ajánlani. Szeged vezetői, hogy a törvény szellemét áthágják és betűjét megkerüljék, amint neszét vették, hogy a Parlament hozzálát a téma tárgyalásához, sebtében maguk is rendeletet alkottak: az eddig eladási tilalmi listán szereplő lakásokat, ahogy mondani szokták, egyetlen tollvonással felújítási listára tették. A több ezer ember elemi és immár törvényes érdekeit sértő rendelet bizonyítja, hogy a július 15-én elfogadott lista olyan lakásokat is tartalmaz, amelyek felújítása a rendelet meghozatala előtt néhány hónappal fejeződött be, vagyis a listának semmi köze a lakások tényleges állapotához. A malőr persze ráfogható a sietségre, de hát mi indokolja a sietséget? Szinte látom, ahogyan a polgármester a képébe mosolyog a hoppon maradt bérlőknek: „a határozat meghozatala a soron következő széptemberi ülésig az ügy természeténél fogva nem volt halasztható". (Merthogy interpellációmra adott válaszában a polgármester úr ezt írta szó szerint...) A szabály (törvény) áthágása maga is szabálytalanul történt: a július 15-én előterjesztett listát nem véleményeztették az illetékes szakbizottságokkal, holott az adott témában ezt a közgyűlés szervezeti és működési szabályzata kifejezetten előíija. Ám mielőtt bárki abban kezdene reménykedni, hogy az így hozott határozat érvénytelen, s ez majd orvosolja a rafinált jogtiprás előidézte helyzetet, ki kell ábrándítanom a kedves olvasót: a város vezetőinek gyakorlatában az a legkevésbé érdekes, hogy a hozott határozatok a maguk alkotta rendeletet sértik. Miért is lenne az, hiszen nem okoz itt zavart a törvények vagy akár az Alkotmány megsértése sem. íme egy példa: a város közgyűlése szeptember 16-án rendeletet alkotott az önkormányzati tulajdonú, nem lakás céljára szolgáló helyiségek albérletbe adásáról. Az alig egyoldalas, mindössze három szakaszból álló rendelet nekifutásból öt, magasabb szintű jogszabályba, közöttük az Alkotmányba ütközik. Idézhetnénk Rousseau-t megint: „A törvényeket olyannyira megsokszorozták, hogy senki sem volt képes mindet betartani". S ez mentségül szolgálhatna bármely állampolgár számára..., na de Szeged Megyei Jogú Város képviselő-testülete számára is? Mit csinál ott a jegyző, és miért van a jogi bizottság? Marionettfigurák a város vezetőinek kezében? Hogy a jogi végzettségű polgármesterről ne is beszéljünk. Mert érdemes-e a polgármester jogi végzettségét említeni, ha az nem sokat ér, ha nem párosul a jog iránti érzékkel, illetve a jog iránti tisztelettel. Az iménti rendelet történetének pikantériája ugyanis nem maga a rendelet törvénysértő volta. (Ez az önkormányzat tevékenységében nem rendkívüli esemény.) Az igazán érdekes és megdöbbentő a folytatás. A köztársasági megbízott november 10-én kelt leiratában hívta fel a (jogi végzettségű most már csak zárójelben) polgármester figyelmét a rendelet jogsértő voltára. Képzelhetik meglepetésemet, amikor december 23-i keltezéssel, karácsonyi ajándékként levelet kaptam az IKV-tól. amelyben a cégem által bérelt üzlethelyiségek bérleti jogviszonyát az önkormányzat felhívása alapján - felmondja az iménti - rám egyébként nem vonatkozó —, többszörösen törvénysértő rendelkezésre való hivatkozással! Először azt hittem, valami személyem elleni, a lakásfelújítási listák ügyében tett interpellációm és a vétkes irodavezető elleni fegyelmi javaslat miatti büntetésképpen foganatosított intézkedésről van szó (hátha én sem igazodom el a jogszabály-dzsungelben, és szó nélkül kiköltözöm, ha meg nem költözöm ki, akkor sincs semmi). Még inkább meglepődtem tehát, amikor az IKV igazgatójától megtudtam, hogy nem egy ellenem irányuló, bosszú jellegű lépésről van szó, azonos tartalmú levelet 43 (azaz negyvenhárom) bérlőnek küldtek ki. Akik megkapták a felszólító levelet - véleményem szerint természetesen ne költözzenek ki -, hanem idézem az IKV igazgatóját: „fellebbezze meg, biztosan nem indítunk pert - legfeljebb csak utasításra mert valószínűleg pervesztesek lennénk". Közügyről van tehát szó. Arról, hogy a (jogi végzettségű) feledékeny polgármester elmulasztotta időben értesíteni az illetékeseket, a közgyűlést, emfgyen tudatlanságban tartMa (rendhagyó) est a Hágiban... Lakásprivatizáció Szegeden - ez a ma esti beszélgetés tárgya. Megvásárolhatók-e a szegedi lakások, s ha nem, miért nem? Kik és miért döntöttek erről, mennyiben lehet nyilvánosságra hozni indokaikat? Milyen további lépéseket terveznek a lakások privatizációja érdekében? A kérdések megválaszolására elfogadta a meghívást dr. Lippai Pál polgármester, dr. Tóth László jegyző, dr. Petri Ildikó és dr. Szilvásy László képviselők, valamint Tóth Dezső, az IKV igazgatója. A házigazda Tráser László. Gondolatébresztőként az alábbiakban Csapó Balázs független önkormányzati képviselő e témáról szóló cikkét és a szegedi polgármesteri hivatal válaszát közöljük. ván, hbgy a rendelet, amely alapján a kiköltöztetést foganatosítanák, nem alkalmazható és nem alkalmazandó. így aztán törvénysértő eljárások sorozata indult szegedi polgárok ellen. Felesleges zaklatás! Vajon kinek az érdeke ez? Kecsegtethetik-e magukat ezek a polgárok azzal, hogy itt (valaha is) boldogulhatnak? Bízhatnak-e abban, hogy a jog érvényesíthető? Ilyen mértékű mulasztásért a polgármester ki előtt felel? Büntetőjogilag senkinek! S emígyen visszakanyarodva Rousseau-hoz, álljon itt még egy idézet: „Valahányszor az uralkodó Fotó: Nagy László hatalom egy valóságos cselekedetéről van szó, mely csupán az általános akarat kinyilvánítása, a népnek nem lehetnek képviselői, mivel lehetetlen annak biztosítása, hogy a képviselők akarata ne helyettesítse a nép akaratát, s hogy ne kényszerítsék arra az egyes embert, hogy olyan, a nép nevében adott parancsoknak engedelmeskedjék, amelyeket nem a nép adott, s amelyeket a nép nem is akart adni. Ez a népfel. ség megsértésének bűne, amelytől igen kevés kormányzat mentes." A szegedi önkormányzat sem. A jelenlegi. Dr. Csapó Balázs önkormányzati képviselő A hivatal válasza „Mindenütt és minden időben sok volt az elégedetlenség a kormányokkal, törvényekkel és közintézményekkel; nagyrészt azonban csak azért, mert az ember mindig kész nekik róni fel hibául azt a nyomort, amely magához az emberi léthez tartozik elválaszthatatlanul" (Schopenhauer). Tisztelt Képviselő Ur! „A Rousseau és a Szegedi Önkormányzat" címmel közzétett tájékoztatója, a közgyűlésen elhangzott interpellációi amelyekre közvetlenül is választ adtunk a képviselő úrnak -, a nyilvánossághoz való fordulása indokolja, hogy tájékoztatóját kiegészítsük, s nyilatkozzunk az Ön által felvetett kérdésekre. Kik hozzák a döntéseket, milyen felelősség terheli az apparátust a döntések előkészítéséért? Ön előtt is ismert az Önkormányzat és Szervei Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 10/1992. (IV. 29.) Kgy sz. rendelet. Az önkormányzati hatáskör címzettje a közgyűlés. A közgyűlés azonban jogosult egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira átruházni, s e hatáskör gyakorlásához utasítást adhat vagy a hatáskört visszavonhatja. így nem vitatható az a joga, hogy előterjesztést napirendre tűzzön és megtárgyaljon külön bizottsági véleményezés nélkül. Mielőtt a közgyűlés július 15-én napirendjére tűzte volna az önkormányzati tulajdonban lévő lakóépületek felújítási címjegyzékének jóváhagyását, elfogadta Szeged Megyei Jogú Város hosszú távú városfejlesztési koncepcióját. E koncepció két fontos rendelkezésére kell képviselő úr figyelmét felhívni. A koncepció rögzíti, hogy „reális veszély, hogy az erkölcsileg és fizikailag is avult belvárosi épület- és lakásállomány elszegényedő rétegek lakóhelyévé váiik, ugyanakkor az utcafronton felfutó vállalkozások - bankok, kereskedők, vendéglátók - magas színvonalú környezetet hoznak létre, miközben a slumos tömbbelső változatlan marad. Az ellentmondás egyensúlyra törekvő önkormányzati beavatkozással oldandó fel." Ugyancsak a hosszú távú koncepció említi, hogy a lakáshiány növekedésének állandó forrása a jelenlegi gazdasági helyzet, melyet a város saját erejéből nem képes megoldani. A koncepció feltételezte, hogy rövid időn belül olyan országos lakáspolitikához igazodhatunk, amely a helyi lehetőségek messzemenő felhasználásával az ezredfordulóra a lakásigénylők számának és a várakozási időnek nagyságrendekkel történő csökkenését eredményezheti. Mindannyiunk előtt ismert, hogy ilyen lakáspolitika jelenleg nem létezik. Ahhoz, hogy a város saját erejéből hozzáfogjon a városrészeket, utcákat, tömböket magában foglaló rekonstrukcióhoz, biztosítani kellett annak anyagi, technikai feltételeit. A testület már korábbi döntésével gondoskodott a lakásgazdálkodási alap létrehozásáról, s készül a belvárosi tömbrekonstrukciós program, melyhez kapcsolódik az 1993. július 15-én elfogadott felújítási címjegyzék. A képviselő úr felvetése szerint ez az intézkedés az elidegenítési kötelezettség végrehajtásának megakadályozását szolgálta. Ezzel kapcsolatban szükséges néhány tájékoztató adatot közölni. 1969-től 1990. év végéig 3003 lakás került értékesítésre. 1992. év végéig az értékesítés további 2750 lakással növekedett. Napjainkig 6013 lakás került át a bérlők tulajdonába, és 3629 lakás van az értékesítést lebonyolító szervezeteknél. Jelenleg az illetékes szakbizottságok további 985 lakás elidegenítésének előkészítésével foglalkoznak. A felújítási címjegyzék jóváhagyásával a munka nem fejeződött be. A közgyűlés 1993. október 21-én hozott határozatával kötelezte a Városüzemeltetési és Műszaki Iroda vezetőjét, valamint az ingatlankezelő Vállalatot, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok felújítási tervét 12 éves időtartamra készítse el, és azt 1994. március 31-ig terjessze a közgyűlés elé. A munka folyamatosságának biztosítása érdedében jóváhagyta az 1_994. évi lakóházfelújítás tervezési, kivitelezési és bontási címjegyzékét, előirányozva azok pénzügyi fedezetét. A felújítási címjegyzéket egyébként a jelenlévő képviselők egyetlen tartózkodás mellett fogadták el. Képviselő úr, amint a közgyűlésen elhangzott interpellációjában is felvetette, törvénysértőnek tartja az önkormányzati tulajdonban lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiségek albérletbe adásáról szóló önkormányzati rendeletet. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. tv. I. §-a alapján 1991. szeptember 1. napjával kerültek .önkormányzatunk tulajdonába az Ingatlankezeő Vállalat által kezelt, bérbeadás útján hasznosftott, nem lakás céljára szolgáló épületek, valamint a lakó- és vegyes rendeltetésű épületekben ievú, nem lakás céljára szolgáló helyiségek is. A jogalkotó azonban a tulajdonba adással egyidejűleg nem teremtette meg a tulajdonjog alkotmányos gyakorlásához szükséges feltételeket, mivel hatályában fenntartotta a helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984. (IV. 15.) Mt. sz. rendeletet, valamint az annak végrehajtására kiadott 8/1984. (IV. 15.) ÉVM sz. rendeletet. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a tulajdonos önkormányzat a jogi személyek esetében korlátozás nélkül, magánszemélyek esetében pedig meghatározott feltételek fennállása esetén volt köteles engedélyezni a helyiségek albérletbe adását. Az Alkotmánybíróság 29/ 1993. (V. 6.) AB sz. határozatával megállapította, hogy a fenti jogszabályok, valamint alkalmazásuk elrendelése egyaránt alkotmányellenes, ezért azok 1993. december 31. napjával történő megsemmisítéséről rendelkezett. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásával rámutat arra, hogy az Alkotmány Magyarország gazdaságát piacgazdaságként deklarálja, amely a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának alkotmányi biztosítását is magával vonja. A kötött helyiséggazdálkodásra vonatkozó szabályozás az önkormányzati tulajdonra vonatkozóan is szükségtelen és aránytalan korlátozást tart fenn, és ezzel sérti az önkormányzati tulajdonhoz, mint alapjoghoz való jogot és a tulajdon szabadságát. A 34/1993. (X. 8.) Kgy sz. rendelet tehát az Alkotmánybíróság határozatának szellemében készült, s mintegy átmeneti szabályozás az Alkotmánybíróság által megsemmisített és az új, a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó törvényi rendelkezések alkalmazása között. Az önkormányzat 1993. december 31. napja előtt történt rendelet alkotása nem eredményezett jogbizonytalanságot, vagy az állampolgárokra hátrányos jogkövetkezményeket. Végezetül képviselő úr Rousseau-idézeteihez kapcsolódva legyen szabad megjegyezni, hogy Rousseau a képviseleti rendszert általában öszszeegyeztethetetlennek tartotta a népszuverenitás eszméivel. A főhatalmat szerinte sem képviselni, sem elidegeníteni nem lehet. Minden törvényt magának a népnek kell hoznia. A törvény egyetlen megjelenési formáját ezért a népgyűlésben látja, a kormányzással, tehát a végrehajtó funkcióval szerinte a képviselőket lehet és kell megbízni. Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal