Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JAN. 13. A VÁROS És A MEGYE 9 • „A poroszos 'hivatalmegye' helyett a 'területfejlesztő' me­gyének van szerintem jövője" ­nyilatkozta lapunknak röviddel tavaly májusi kinevezése után Nagy Imre, adódott hát mostani találkozásunkkor az első kérdés: mint vélekedik erről nyolc hónapnyi tapaszta­lás után. Korábbi, pénzosztó szerep­köre megváltozván, sajátos, koordináló feladat hárul a megye önkormányzatra, s szer­vezetén belül az egyes önkor­mányzatok építészeti, telepü­lésfejlesztési együttműkö­déséhez asszisztáló főépítészre is - tudtuk meg a rögtönzött „munkaköri leírás" talán leg­fontosabb részletét. Ami a gyakorlati nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ha egy telepü­lési önkormányzatnak bármi­nemű fejlesztési elképzelése érinti a szomszéd községet, vá­rost, a megyei főépítészre hárul a feladat, hogy a felek érdekeit - mint egy zenekar hangszereit - összehangolja, nem is any­nyira a békesség, mint inkább a szakmai korrektség, vagy a párhuzamosságok kiküszö­bölése érdekében. Vagy ha az egész megyét érintő elkép­zelésben készítenek elő dön­tést, a területfejlesztési iroda stábjával együttműködve ugyancsak jut feladat a főépí­tésznek. Előbbire hozta fel Nagy Im­re példának a szentesi repülő­tér teijeszkedésének ügyét. Ott ugyanis a tervek szerint Szeg­vár közigazgatási területét érintené a bővítés, mindkét önkormányzatnak érdeke hát, A területfejlesztés hangszerei „Az önkormányzatok együttműködéséhez asszisztálok" „Bemutatjuk környezetünk formálásának folyamatát." (Fotó: Enyedi Zoltán) hogy optimális megoldás, megegyezés szülessen. Éppen most készül szerencsére mind­két település külterületeinek rendezési terve, s az előzetes tárgyalások szerint a reptér­fejlesztés ezekbe beépíthető. A készség érzékelhető, az átrendezés technikai részletei ­ilyen például a repülőtér körüli védőterület kérdése - ezután tisztázandók. Nagyobb területet érint az a A város. A megye. A dél-alföldi régió. Mit jelent vajon a benne élőknek? Mit jelent most és mit évek, évtizedek múltán? A lehetséges válaszok közül egyet próbálunk ma is részletezni, folytatásaként a szegedi főépítész, Orosz Bálint közreműködésével készült, január 11-én meg­jelent cikkünknek. Ezúttal Nagy Imrét, Csongrád megye főépítészét kérdeztük meg arról, milyen feladatok hárul­nak rá, s a vele együttműködőkre 1994-ben. koncepció, mely Ópusztaszer és térsége fejlődésének távla­tait fogalmazza meg, s amely­nek megvalósítására az érintett települések egymással és a megyei önkormányzattal együttműködési megállapodást kötnek rövidesen. Ennek terve­zete elkészült már: leglénye­gesebb tétele a kölcsönös in­formációadás a térségi fejlesz­tés minden kérdésében. S persze a lépések összehango­lása - hiszen közel vagyunk már 1996-hoz, s az akkorra tervezett rendezvénysorozat impulzust adhat egyebek között az idegenforgalomban a tranzitturizmus megállítását célzó törekvéseinknek. A rendezvények programcsoma­gokká alakítása is ezt szolgál­hatja. Az egyes fejlesztési el­képzelések kölcsönös ismerete kiküszöböli az esetleges párhuzamosságokat, lehetővé teszi a szövetkezést - lévén az idegenforgalom az épített környezettől elválaszthatatlan - építészeti értelemben is. Az egész megyét érintő fejlesztési koncepció előmun­kálatairól érdeklődvén a me­gyei főépítésztől megtudtuk: jelenleg a különféle szak­területek részanyagainak szin­tetizálása ad munkát a Rákóczi téren területfejlesztéssel foglal­kozó team-nek - várhatóan szeptemberben tájékoztatják a közgyűlést az addigi fejlemé­nyekről, a munka előrehalad­táról. Ennél sürgetőbb, s gyakor­latiasabb tennivalónk - tájé­koztatta lapunkat a főépítész ­, hogy összeállítsuk annak az országos építészeti kiállításnak a megyei anyagát, mely április­ban nyílik, s a 80-as évektől napjainkig mutatja be környe­zetünk formálásának építészeti, településrendezési eredmé­nyeit, s folyamatát. A gyűjtő- és válogató mun­kában nyilván előnyös, hogy Nagy Imre tagja a dél-alföldi tervtanácsnak, s ott alkalma" nyílik szembesülni gyakorlati tervezési kérdésekkel, a Dél­Alföld sajátos építészeti prob­lémáival is. Ezek közül említve egyet: az önkormányzatoknak föladatott a lecke azzal, hogy ki kell jelölniük fejlesztésre szánt külterületeiket, tanyás térségeiket. (Ez ugyanis a még véget nem ért kárpótlási folya­mat miatt cseppet sem egysze­rű...) S tenniük kell ezt pontat­lan, egymásra nem épülő, olykor ellenmondásos jogsza­bályok támasztotta nehézségek közepette! Nem véletlen, hogy egy közelmúltbeli külterületi konferencián a tanyakérdésben igencsak megoszlottak a szak­mai vélemények. Hogyan lehet például engedni új tanyák építését azokban az esetekben, amelyekben a földterületétől megfosztott régi tanya tulaj­donosát hátrányos helyzetbe hozza az az előírás, mely szerint 3000 négyzetméternél kisebb földrészleten legfeljebb gazdasági épület húzható fel, lakásként szolgáló nem? Némi bizakodásra ad ugyan okot, hogy ennek az ellenmondásnak a feloldása - Nagy Imre isme­retei szerint - legalább már „napirenden van"... Pálfy Katalin • Csata a bástyán Négy és fél métert zuhant a katona Bárki megtanulhatja azt a viselkedési formát, amellyel jó esélye lehet a fölösleges konfliktus­helyzetek elkerülésére. Nagyon sarkítva: ha nem kötekedik, bizonyá­ra nem keveredik olyan könnyen bajba, vereke­désbe, mintha megjegy­zéseket tesz másokra, kihívó dolgokkal tereli magára a figyelmet. Ezt a leckét bizonyára ala­posan megjegyezték azok a szegedi fiatalok, akik az alábbi történet szereplői. Mindegyikük, s remélhetőleg mások számára is tanulsággal szolgál. Tavaly nyáron, július első napját mutatta a naptár. Két fiatalember - már csak 40 nap volt hátra nekik a leszerelésig, ennyit „mutatott a centi" - az egyik diszkóban megismerke­dett két leányzóval, akik felvé­telizni érkeztek Szegedre. A civilbe öltözött fiúk, ahogy azt egy kimaradáson lévő katoná­hoz illik, megitták a magukét. A hölgyekkel a Tiszához sé­táltak. A régi híd lábánál lévő körbástyára telepedtek, roman­tikus környezetet biztosítva a társalgáshoz, udvarláshoz. Az építmény 4 és fél méterrel ma­gasodik a part fölé. Peremére ültek, lábukat lefelé lóbálva beszélgettek. (Lehet, ha befelé fordulnak, semmi nem törté­nik.) A parton alattuk sétált el a 17 éves M. Tamás és barátja. Mindketten rövid hajat visel­tek, mint a skinheadek. Az egyik katona „szellemesen" rá­juk köszönt: - Rátok ne essünk már 40-nel! (A negyven, ugye, a hátra lévő napokat jelentette. Lehet, ha nem kötnek belé­jük,...) Hát, erre már válaszolni il­lik: - Ne ugassatok! - szólt a fogadj isten. És a megszólítot­tak - ahelyett, hogy hagyták volna a fenébe az egészet - el­indultak fel a bástyára. Ez nem maradhat ennyiben alapon. M. Tamás, aki egyébként aktív sportoló, cselgáncsos, a feléje lépő részeg T. Norbertet te­nyérrel megütötte, majd mellbe rúgta. Az ütések hatására a fia­talember lezuhant a bástyáról. Valami csoda folytán élve úsz­ta meg a 4 és fél méteres esést. Odafönt a többiek tovább ve­rekedtek. A másik katona leü­tötte a társát lerúgó fiút. A játszma a bástyán ezzel véget ért. Az ügyet a megyei bírósá­gon tegnap tárgyalta dr. Maráz Vilmosné tanácsa. M. Tamást életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt 1 év, fiatalko­rúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a végrehajtást egy esztendő pró­baidőre felfüggesztette. Az ítéletet valamennyi érdekelt tudomásul vette. V. Fekete Sándor ^^ Kávé­ul™ kóstoló Kávékostolót tartunk jan. 10-16. a Fekete sas utcában, a Delikát üzletben legyen a vendégünk. O/Par Delikát Erboris - Hungaria Kft. • Rendeletelőzetes Lakások és helyiségek bérlete A Parlament I993. június hó 2. napján tartott ülésén fogadta el a lakások és helyiségek bér­letére, valamint az elidegení­tésükre vonatkozó egyes sza­bályokról szóló 1993. LXXVII1. törvényt, közisme­ten a lakástörvényt, amely az elidegenítésről szóló rendelke­zések kivételével 1994. január hó 1. napján lépett hatályba. A lakástörvény a tulajdoni formá­tól függetlenül, minden lakás­bérlőre érvényes általános szabályok mellett az önkor­mányzati bérlakásokra számos esetben eltérő szabályokat álla­pít meg, amely a bentlakó bérlőre nézve kedvező. A bérbeadás szabályai A lakástörvény megszünteti az önkormányzati lakáskiutalás eddig jól ismert intézményét. A lakásbérleti jogviszony 1994. január 1. napjától min­den esetben a bérbeadó és a bérlő szerződésén alapszik. Az önkormányzati bérlakások esetén a bérbeadás feltételeit az önkormányzatok a törvény keretei között önállóan állapít­hatják meg. Elkészült a bérbe­adás szabályairól szóló helyi rendelettervezet, amelyet a különböző bizottságok és szak­irodák előzetesen véleményez­tek. A vélemények, javaslatok bedolgozása után várhatóan a januári közgyűlés tárgyalja majd a tervezetet és kerülhet elfogadásra, amely a lakás­törvény helyi végrehajtását hi­vatott részletesen szabályozni. Az önkormányzat tulajdoná­ban álló bérlakások esetén a tu­lajdonosi jogokat a képviselő­testület gyakorolhatja, a testü­let helyi rendeletében szabá­lyozza majd, hogy a tulajdono­si, így közöttük a bérbeadói jogok tényleges gyakorlásával - a szociális alapon történő bérbeadással, a bérlő szemé­lyének kiválasztásával, a tulaj­donosi nyilatkozatok megté­telével, pl. a lakáscseréhez, az albérletbe adáshoz, a tartási szerződéshez stb. - kit bíz meg. Az előzetes elképzelések szerint a szociális alapon tör­ténő szerződéskötés feltételeit, az igénybejelentés szempont­jait várhatóan a szociális bi­zottság határozza majd meg. Nagyon alapos és körültekintő, talán az eddiginél is több szempontot magában foglaló értékelésre lesz szükség, hi­szen a bérbe adható lakások száma már 1993. évben is kev­és volt, s előreláthatólag 1994. évben tovább csökkenni fog a bérbe adható lakásállomány. A szociális alapon történő bérbeadás csak akkor funkcio­nálhat és jelenthet tényleges la­káshoz jutási lehetőséget, ha az önkormányzat a meglévő la­kásállományából megtarthat egy bizonyos nagyságrendű bérlakásállományt azzal, hogy az ott megüresedő bérlakásokat felhasználja szociális alapon történő bérbeadásra. Ha erre nem lesz lehetősége az önkor­mányzatnak, vagy ezzel nem kíván élni, akkor nem lesz mi­ből a lakással nem rendelkező családokat, közöttük a fiatal házasokat bérlethez juttatni. A használatbavételi díj A lakásmobilitás lecsök­kent, az építkezés feltételei szi­gorodtak, drága a lakásépítés, így a lakással rendelkezők kö­zül kevesen szánják rá ma­gukat építésre, ezért minimális számban került vissza az el­múlt évben többszörös hasz­nálatbavételi díj ellenében ön­kormányzati bérlakás. A ren­delettervezet a mobilitás előse­gítése érdekében emelni kí­vánja a lakás-használatbavételi díj visszatérítésének nagyság­rendjét, ezzel is segíteni kíván­ja a már lakásukat kinőtt csalá­dok továbblépési lehetőségét, és egyben a visszakerülő lakásokkal növelni szeretné a bérbe adható lakások számát. Albérletbe adás Önkormányzati lakások nem lakás célú bérbeadására csak kivételesen és csak az önkor­mányzat rendeletében megha­tározott feltételekkel kerülhet sor a jövőben. A bérlő lakásának egy részét nem lakás céljára 1994. január 1. napja után csak az önkor­mányzati rendeletben meghatá­rozottak szerint és a tulajdonos hozzájárulásával használhatja. Új rendelkezés a lakástör­vényben, hogy az albérletbe adáshoz a tulajdonos hozzájá­rulása szükséges. A rendelet­tervezet szerint a jövőben az önkormányzati bérlakás csak meghatározott részét (nagysá­gát) lehet majd albérletbe adni, és ehhez minden esetben a hozzájárulást meg kell majd kérni. A jövőben sem lesz arra lehetőség az elképzelések sze­rint, hogy az önkormányzati bérlakás bérlője lakásának akár csak egy meghatározott részét is nem lakás céljára albérletbe adhassa. F, a „felezett" kategória A közalkalmazottak jogállá­sáról szóló törvény szerint két­féle jogcímen sorolhatják a közalkalmazottakat a legmaga­sabb F kategóriába. A két, vagy több diplomá­sok meghatározott köre, az elismerten posztgraduális kép­zést végzők, illetve a tudo­mányos fokozattal rendelkező közalkalmazottak a Kjt. szerint alanyi jogon, kötelező jelleggel 1994. január l-jétől megkapják az F-be való beosorolást, és az ennek megfelelő bért. („FI" ­a kötelező!) A közalkalmazottak mun­káltatói (igazgatók, óvodaveze­tők) a jó munka elismerése­képpen, felsőfokú végzettségű közalkalmazottak esetén, a fentebb megfogalmazott felté­telek hiányában is az F kate­góriába, tehát a legmagasabb fizetési csoportba sorolhatják egy-egy dolgozójukat. („F2" ­az adható!) Az önkormányzat az A, B1, B2, C, D, E, „FI" beosorolá­sokhoz a törvény alapján köte­les fedezeteket biztosítani, részben állami segítséggel, az intézmények költségvetésében. Februárban már e szerint lehet folyósítani a fizetéseket, mert Szegeden az önkormányzat a különbözetet a költségvetés elfogadása előtt megelőlegezte az intézményeknek. E kötelezettsége teljesítése után, amennyiben nem merül­tek ki a saját tartalékai, a fenn­tartó városi önkormányzat mérlegelheti, megengedi-e az intézményvezetőknek, hogy egyes közalkalmazottakat kife­jezetten jó munkájuk elismeré­seként is F kategóriába sorol­janak. Az önkormányzat tisztában van azzal, hogy a közalkalma­zottak döntő többsége minősé­gi munkát végez, azonban pusztán ez okból nem biztos, hogy közülük mindenki befér a közismerten szűkös anyagi lehetőségek szabta keretbe. A közgyűlés csak az intéz­mények költségvetésének elfo­gadásakor rögzítheti, talált-e forrást a jó munka anyagi elis­merésére, következésképpen az „F2"-re javasoltak csak attól az időponttól - igaz visszamenő­legesen - kaphatják meg az így megemelt illetményüket. Önkormányzati bérelőleg A Parlament elfogadta a közalkalmazotti illetményrend­szer 1994. január 1 -jei beveze­tését. Az önkormányzati finan­szírozású intézmények eseté­ben a bevezetésből adódó többletkiadások nagyobb része (több mint 60 százaléka) az állami költségvetést terheli. Az állami támogatás folyósítására a Pénzügyminisztérium és Bel­ügyminisztérium tájékoztatása szerint a későbbiekben kerül sor. Annak érdekében, hogy a közalkalmazottak már január hóra is megkaphassák a maga­sabb bért, az önkormányzat a teljes összeget megelőlegezi.

Next

/
Thumbnails
Contents