Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04 / 283. szám

KÖLYÖK Kí SZOMBAT, 1993. DEC. 4. Jön a Mikulás! Játék! Játék! Játék! Karácsonyi kirakó Azon a télen korán le­esett a hó. A Nyuszi elgon­dolkodva ballagott az erdő­szélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gon­dolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gon­dolatai meg sötétek. Egy­szer csak zajt hallott, meg­állt, hegyezte a két tapsifü­lét. Mi ez a zaj? Valami pat­tog... Beleszimatolt a leve­gőbe: füstöt érzett. Egy ki­csit félt a Nyuszi, de kíván­csisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba. -Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Lá­tom, tüzet raksz. Minek az a tűz? - Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándé­kot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűz­nél .. És ha már ég a tűz, fő­ZÖK neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Az ádventről szóló írá­sunk első részében a kará­csonyt váró időszakhoz kapcsolódó szokásokról ol­vashattatok. Elmeséltük az ádventi koszorú történetét is - most a csillagról, a házi­kóról, s a gyertyagyújtások­hoz énekelt dalokról szó­lunk. A csillag is fényforrás, el­űzi a sötétséget, ezért sze­Mikulás-levesbe egy-két ká­posztalevélkét? - Szíves örömest ­mondta a Nyuszi -, haza­szaladok érte! Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visz­szatért a tölgyfa alá. fénye­sen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrá­ndozptt. - Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! - kiál­totta, mikor meglátta Nyu­szit. - Nagyon finom lesz ez a leves! - Magam is úgy gondo­lom - mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztalevele­ket a csuporba, melyet Bar­na Mackó a tűz fölé akasz­tott. - Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el őzikéért! Mókus fürgén pattant, ug­rott egyik ágról a másikra, s hamarosan visszatért Őzi­kével. - Illatos füvecskét hoz­repel az ádventi jelképek között. Jézus így beszél ma­gáról: „Én vagyok... ama fé­nyes és hajnali csillag." Közismert a napkeleti böl­cseket Betlehembe, Jézus Szülővárosába vezető csil­lag története. Az ádventi házikó állítása már kevésbé elterjedt szo­kás. A négyhetes várakozás első napján készíthetjük ke­ménypapírból, s annyi ab­lakot vágjunk rajta, ahány napja van adventnek. Az első vasárnap reggel nyit­hatjuk ki az első ablakot, amelynek színes, átlátszó papírból készült ablakán át egy aznapra szóló üzenet olvasható, ezt meg is tanul­ják a gyerekek. így nyitogatjuk sorban az ablakokat, míg végül kará­csony este a kapu is kinyílik, s megjelenik a jászolban fekvő Gyermek. A házikó­hoz hasonlatosak az ádven­ti naptárak is, amelyek abla­kaikban kis képeket is rejte­nek. Holnap ádvent második vasárnapja következik. Egy hete a következő, jól ismert tam a Mikulás-levesbe! ­mondta Őzike. - A Kisróka még nincs itt? - A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leves­hez - mondta Nyuszi. - Ne is hívjuk ide! - De bizony idehívjuk! ­mordult föl Barna Mackó. ­Idehívunk mindenkit az er­dőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás­levesbe, akár nem! Meghív­juk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bíz­zad csak rám, Nyuszi, tu­dom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt vá­runk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: - Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is. Az erdei apróságok ha­marosan mind megérkez­tek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kis­farkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz. És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást. j -i. /sVaí\' i laaBDioaioiaaiDiGxo Jo GO C3 CG TG |30D|000 • • •aniaam •QD;3 Qi Jm dalocskát énekelhettétek az első gyertya meggyújtása­kor: „Ég a gyertya, ég, El ne aludjék, Szíveinkből a szeretet Ki ne aludjék!" Holnap a következő szö­veggel énekeljük ugyanezt a dallamot: „Ég a gyertya, ég, Fusson a sötét, Szívünkből a rosszaság is Kitakarodjék." A harmadik és negyedik heti dalokról majd a jövő hé­ten... VÍZSZINTES: 1. Boldog érzést tudató versike első sora. 9. A kutyát is ...viszik ugatni (nagyon hideg az idő). 10. Nem is felett! 11. Rag, a -re párja. 13. Magyar pogánylázadó volt. 14. Hamvasság. 16. Energiám. 17. Éneklő szócska. 18. Ahol a kalapácsot megmar­koljuk. 20. Római ötven­egyes. 21. Festőművészek nem nélkülözhetik. 23. Eu­rópa Kupa, röv. 24. A sze­lén és a neon vegyjele. 26. Mutatni kezd! 27. Ajtó, bejá­rat. 29. Megbélyegez. 31. Regényszerzők. 32. Liba­hang. 33. Női név. 35. Palo­tai ... (írónő volt). FÜGGŐLEGES: 1. ...Bo­leslav (cseh iparváros, MLADÁ). 2. Kutya. 3. Bee ... (a közelmúlt egyik híres ze­nei együttese). 4. Szemé­Amint már bizonyára hal­lottátok: december 22-én karácsonyi műsort rendez a Sportcsarnokban a Száz­Minden évben izgalom­mal várjuk a Mikulást: ci­pőnket, csizmánkat fényes­re tisztítva tesszük az ablak­ba vagy az ajtó elé. s reggel kíváncsian keresgéljük a csokoládét, mogyorót. De vajon tudjuk-e, ki is valójá­ban a Mikulás, akit Télapó néven is ismerünk? Kezdjük mindjárt a ne­vével: a nálunk meghonoso-' dott „Mikulás" elnevezés cseh eredetű, de a jóságos adakozó a kisázsiai Myra (ejtsd: Müra) városának volt püspöke, s Nikolausznak hívták. Amikor szüleit elvesztet­te, azon kezdett gonolkodni, roppant vagyonát hogyan fordíthatná Isten dicsőségé­re. Megtudta, hogy elszegé­nyedett szomszédja három leányát alantas pénzszerz­ésre igyekszik rábírni. Ni­koiaosz három egymást kö­vető este. három arannyal telt zsákocskát dobott be az ablakon a házba, hogy a le­ányokat, s a családot meg­lyem. 5. Kicsinyítő képző, a -ke párja. 6. Vidd innen! 7. Zár, ahogyan a táviratban ír­ják. 8. ...-attól. 9. A versike második, befejező sora. 12. Nem görbe. 15. Magam szintén ne. 19. Ennivaló. 22. Népszerű ifjúsági író (Ist­ván), vagy ajtózárás. 24. Át­ölel. 26. Annak ellenére. 28. Könyvek helye is lehet. 30. Erő feszül benne. 34. A nik­kel vegyjele. 35. Kettőzve: kisleányok kedvelt játéka. 36. A tetejére. Szűcs Gyula Beküldendő: a kétsoros versike megfejtése. Beérkezési határidő: de­cember 8. Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borí­tékra, levelezőlapra írjátok rá: „Kölyökrejtvény." Jó mu­latást! szorszép Gyermekház és a Bartók Béla Művelődési Központ. A számtalan meg­lepetést, játékot és érdekes­mentse. Valószínűleg innen származik az a hagyomány, hogy a Mikulás az ablakon át ajándékozza meg a jó gye­rekeket. séget tartogató esemény tá­mogatója lapunk, a Délma­gyarország. S itt, a Kölyök-oldalon már most elkezdjük a játé­kot1 Három héten át, három képtöredéket találtok majd, az első már itt is van. Úgy gondoljuk, nem lesz nehéz kitalálni, mit is ábrázol majd a teljes kép... Ha mindhárom részletet összegyűjtöttétek, ragasz­szátok föl egy papírlapra, írjátok rá a neveteket, lakcí­meteket, s vigyétek maga­tokkal a Sportcsarnokba! A képkirakóval sorsoláson ve­hettek részt, s a szerencsés nyerteseket apró ajándé­kokkal örvendeztetjük meg. A később szentté avatott Miklós püspök csodákat is tett: kimenekítette a viharba került hajósokat, megsokas­ította egy másik hajó gabo­narakományát, hogy segít­hessenek egy éhező váro­son, és még hosszasan so­rolhatnánk. . Szent Miklós sokak védő­szentje (így természetesen a gyermekeké is), Görög­ös Oroszország, Szicília, Lotharingia patrónusa. Középkori népszokásaink között szerepelt az is, hogy december 6-án, Miklós nap­ján a „püspök" kíséretével együtt meglátogatta a gyer­mekes házakat, ahol a kicsi­ket kikérdezte, s imádko­zásra buzdította. Ezután ­viselkedésükhöz mérten ­megajándékozta, vagy vir­gáccsal megfenyítette őket.. Mai hagyományaink tehát innen gyökereznek. Az édes­ségosztogatás szokása múlt századi német városokból származik, a gyerekek nem kis örömére. ••MHMHHrtMHMMMHHHriMHMHHHB Megfejtések - nyertesek Múlt heti keresztrejtvényünk készítője a következő „talá­lós kérdést" adta föl: Hol lapul legjobban a nyúl? A kissé meglepő válasz: Az úthenger alatt. Nyerteseink: Török Rita, Algyő, Lőrinc u. 45. (Rita még ezt is odaírta a megfejtés mellé: „szegény nyuszika!" Örü­lünk, hogy ilyen jólelkű kislány, és sajnálja a rejtvényben szerencsétlenül járt állatot!), Győrfi Zita, Szeged, Etelka sor 4. IV. 21., Révész Gábor, Szeged, Ásványhát u. 9., Fodor László, Kiskundorozsma, Basahíd u. 21., és Csergő Gábor. Sándorfalva, Munkácsy u. 59. Angol rejtvényünk megfejtése így szól (persze más he­lyes megoldást is elfogadtunk): vízszintes sorok: foot. el­bow. head. Függőleges: fingers, nose, hand. Nyertek: Kovács Ilona, Szeged, Kátay u. 2KA., Kiss Haj­nalíka, Szeged, Tabán u. 10. V. 15., Varga Krisztina. Zsom­bó, Felszabadulás u. 23., Moravszki Ágnes. Szeged, Pille u. 28., és Bajtai Zoltán, Szeged, Csaba u. 52. Gratulálunk a szerencsés nyerteseknek, a többieket pe­dig további közös játékra bíztatjuk! A nyereményeket ezút­tal is postán küldjük el. Adventi készülődés Szent Miklós puttonya

Next

/
Thumbnails
Contents