Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-01 / 280. szám

SZERDA, 1993. DEC. 1. SPORT 7 Női kézilabda-vb Döntetlen az oroszok ellen A magyar szakvezető az első meglepetést azzal okozta, hogy Németh Helgát bizta meg a za­varó szerepkörrel. A későbbiek során bebizonyosodott, hogy ez jó döntés volt, hiszen a fiatal já­tékos sok labdát halászott el az ellenfél elől, s ezekből később n­emegy gól született. A kezdés azonban nem sikerült, Morsz­kova két és Veraksz.ó egy talála­tával 3-0-ra elhúztak az oroszok. Ez még önmagában nem lett volna különösebb baj, de az an­nál inkább, hogy perceken keresz­tül a magyarok képtelenek voltak bevenni Bogdanova kapuját. Ezután emberhátrányból két gólt is lőttek Erdősék. Ali. percben 3-3 volt az állás. Kilenc perc múlva ismét két gól volt a különbség (7-9), de Németh és társai újból fordítani tudtak. Fordulás után Szilágyi a jobbszélről még egyenlített, de utána sokáig csak a hátrány ledolgozása maradt a Laurencz­csapatnak. A 39.percben már 18-14-re vezettek az oroszok. A hajrára újból egyenlő lett az állás (49. p.: 21-21), majd felváltva hol itt, hol ott volt az előny. Az 57. percben 24—23-as állásnál Erdős sajnos hétméterest hibázott, majd Goricsnaja állította be a 24-24­es végeredményt. Magyaroszág - Oroszország 24:24(12:13) Bodö, 4000 néző, vezette: Johansson, Kjellqvist (svédek) Magyarország: Szopóczy ­Szilágyi 7. Németh 4, Kökény 1, Tóthné 3, Csapó 1, Erdős 5/1 csere: Meksz (kapus), Varga 3, Oravecz, Farkas Oroszország: Bogdanova ­Goricsnaja 3, Mozgovaja 3, Ve­rakszo 2, Gyerjugina 3/2, Gu­szeva 3, Szabadas 1 csere: Cser­niseva, Vidrina, Morszkova 9/3, Gaszanova. Hétméteresek: 2/1, illetve 7/5. Kiállítások: 16 perc plusz Tóthné végleges kizárása (44. p.), Uletve 4 perc. Fogyatkozik a kubai küldöttség A kubai sportolók minden idők legnagyobb méreteit öltő disszidá­lási hullámát jegyezhetik fel a 17. Közép-amerikai és Karibi Játékok szervezői. A tíznapos sportfeszti­vál során ugyanis napról napra je­lentős számban fogyatkozik a 931 tagú kubai küldöttség. A Puerto Rico-i San Jüan városában immá­ron 39-re növekedett azon szigetor­szági delegáltak száma, akik szállás­helyüket elhagyva, politikai mene­dékjogért folyamodtak az Egyesült Államokhoz. A kubai csapat legne­vesebb sportolói is élnek a kínál­kozó alkalommal. A tornászok kö­zül a háromszoros aranyérmes Jose Tejada, valamint Roberto Aldaza­bal, a nyújtó bajnoka épp úgy meg­ragadta a lehetőséget, mint a vívó Alfonso Donáti, aki fiával együtt távozott. Említhető a súlyemelő verse­nyen 3-3 aranyérmet szerzett Lino Elias Ocana és Emilio Lara Rod­riguez is, ók is elhagyták a kubai szálláshelyet. Sikerkedv Ezzel a címmel tart holnap elő­adást Gazdagh László a Máv diák­otthon nagytermében (Boldog­asszony sgt. 23.). Mint azt az elő­adó előzetesen elmondta, általános bemutatóról van szó, módszert is­merhetnek meg az érdeklődők, amit lehet specializálni a mun­kában, a magánéletben, a tanu­lásban és természetesen a sport­ban, sőt külön a sportágakra lebont­va is. December 2-án 17 órakor vár mindenkit Gazdagh László, aki egyébként a sikeresen szereplő Pick Szeged férfi kézilabdacsa­patának felkészítésével is foglal­kozik... • A történet minden szegedi sportszerető előtt ismert: a nyolcvanas évek közepén egy olyan tehetséges fiú bontogatta szárnyait a Tisza-partján, akire hamar felfigyeltek a szakembe­rek, s beválogatták a moszkvai ifjúsági Európa-bajnokságra készülő magyar csapatba. Szél­pál László szerepelt is az aranyérmes piros-fehér-zöld együttesben, így nem csoda, hogy több, élvonalbeli klub is „észrevette". O az Újpestet vá­lasztotta, s Göröcs Titi az első mérkőzésen már csatasorba is állította. A három év alatt, amit a liláknál töltött, bronzérmet és bajnoki címet szerzett csapatá­val, amelyből csak egyszer-két­szer hiányzott - sérülés miatt. „Szupi" egészen 1987 no­vemberéig küzdött az újpesti színekért. Aztán következett az az eset. amit Szélpál László legszívesebben kitörölne az emlékezetéből. Egy kezelés so­rán fertőzést kapott (a gerinc­velője sérült meg...), s már úgy nézett ki, hogy járni sem tud többé. A betegséget szívóssá­gával, kimondhatatlan akarat­erejével legyőzte ugyan, de úgy tűnt. hogy nagy szerel­méről, a fociról örökre le kell mondania. Egyszer azért még megpróbálkozott a játékkal: le­ment edzeni, de hamar abba­hagyta. Nem esett jól a moz­gás... Utána sokáig nagy csend vette körül. Egészen ez év nya­ráig, amikor meghívást kapott (az ugyancsak Szegedről el­származott) Véber Gyuri 24. születésnapjára. De erről már beszéljen ő maga.;. - Éppen az Újpest egyik edzőmeccsét néztem, amikor többen is megszólítottak. A csapat szurkolói, akik ennyi idő után sem felejtettek el, melegen érdeklődtek, hogy mi van velem, hogyan érzem magam, nincs-e szándékomban visszatérni? Nagyon jól esett a kíváncsiságuk, meg az a szere­tet, amellyel négy év után is körülvettek. Elszorult a tor­kom, felelni sem tudtam ne­• A nagy visszatérés előtt „Szupi" már látja az alagút végét Hemingway írja halhatatlan művében, az „Öreg ha­lász és a tcnger"-ben: az embert megverni lehet, de le­győzni soha... E gondolat jutott eszembe, amikor arról hallottam: Szegeden egy fiatalember, egy hajdan neves futballista (aki négy évvel ezelőtt súlyos sérülése után már annak is örült, hogy megmenekült a tolókocsitól) ismét edzésbe állt, újra futballozni szeretne. kik... Igaz, akkor még magam­ban sem tisztáztam semmit. Hazafelé, a vonaton sokat tépe­lődtem, rágódtam a dolgon. Az állomásról hazafelé a taxiban állt össze a kép: megpróbálom, újrakezdem! Otthon már meg­másíthatatlan tényként közöl­tem élettársammal: ismét ját­szani akarok! • S aztán? - Természetesen az elhatá­rozás csak akkor ér valamit, ha a kivitelezés is megtörténik. Szerencsémre olyan emberek­kel akadtam össze, akik nélkül soha nem gondolhattam volna a visszatérésre. Szponzort ke­restem, és találtam is, a Tisza Volán és Kővári Árpád szemé­lyében. Egyelőre csak öt hóna­pos szerződést kötöttünk, de ha kell, egész biztosan meghosz­szabbítjuk. Egyébként mások is rengeteget segítenek. A MacLine, Nyerges Gusztáv és csapata szintén támogat, de ugyanezt mondhatom el min­denkiről, akivel az utóbbi idő­ben „hivatalból" találkoztam. Kezdve az edzéseimet irányító Lóczi Istvántól, az „agytrénin­geket" vezető 'Gazdag Lászlón, a Szegedi Dózsa FC vezetőin, szertárosán és a Szeged SC gyú­róján át egészen a Makosházi Általános Iskola igazgatójáig. Ők valamennyien önzetlenül mellém álltak, hogy sikerüljön elhatározásomat megvalósíta­ni. • Hogyan haladsz az edzésekkel? - Jó erőben vagyok, de le­szek még jobban is! Ott tartok, hogy jólesik a mozgás, s ami a legfontosabb, bírom is! • Akkor már beszél­hetünk a közelebbi tervek­ről is. - Szerencsére igen. Bemen­tem egy alagútba, s már látom a végét. Úgy tervezem, hogy a tavaszi idényre már egy csa­pattal (tehát nem egyénileg) alapozom, s bajnoki rajtra már „készen szeretnék lenni". • Melyik csapatban akarsz játszani? - Még nem tudom, de Sze­geden semmiképpen nem! • Miért? - Sajnos, Szegeden a labda­rúgással foglalkozó vezetők­nek sikerült módszeresen tönk­retenniük ezt a szép játékot. Nem látok biztosítékot arra, hogy szeretett városomban új­jászülethetnék mint focista... • Az UTE-hez visszatér­nél? - Ha tíz csapat hívna és köz­tük lenne az UTE is, akkor a lila-fehéreket választanám... • Ez a visszatérés, bár­hogy végződik is, nagy bra­vúr lesz... - Én is úgy tartom, s ha si­kerül, megemelem magam előtt a kalapom...De miért ne sikerülne? Mindent ez alá rendelek. Ha tudom, hogy reggel hatkor edzés, akkor este tízkor már az ágyban vagyok. Mindent a fociért, mindent az NB I-ért! Mert NB l-es játékos szeretnék lenni újra! Kívánjuk, hogy sikerüljön. A magyar focinak nagy szük­sége van a „Szupikra"! P. Sándor József • Botrányos jelenetek a Körcsarnokban Kikényszeritett aranyérem... A 71 kg-os súlycsoport döntőjében a szegedi Kiló Andor (balról) vitathatatlanul jobb volt ellenfelénél, ám az ukránok másként látták... • A harmadik magyar ver­senyző, a szegedi Filó Andor a 71 kg-osok között a combrúgá­sos kick-boxban (a sípcsonttal a combot is lehet támadni - a szerk.) lépett a ringbe. Ellenfe­le az ukrán Ukraincev volt. Rendkívül kiegyensúlyozott, kemény három menetet láthat­tunk, a két versenyző a maxi­mumot hozta ki magából. A mérkőzés végén a három (nemzetiségüket tekintve: né­met, marokkói és belga) pon­tozóbíró közül kettő Filót, egy pedig ellenfelét látta jobbnak. Filó Andor tehát világbajnok lett - gondoltuk mi, naivak. Az éremosztásig azonban történt egy és más. Ukraincev az eredményhir­detés után nem hagyta el a rin­A látványos show-műsorral fűszerezett full-contact kick-box világbajnoki döntők jó szórakozást ígértek a Budapest Körcsarnokba látogatóknak. A magyar csapat­ból négy versenyző került a döntőbe, természetesen ne­kik szurkoltunk leginkább. A 67 kg-os Szabó Árpád im­ponáló magabiztossággal verte az ukrán Timofejevet, majd Budai Barnabás kapott ki (vitatható bírói döntés­sel) német ellenfelétől. get, hanem körbe-körbe járva ékes orosz nyelven magyará­zott valamit, hergelte magát és a közönséget, nem is ered­ménytelenül; nem volt hajlan­dó tudomásul venni a bírói döntést. Ukrán honfitársai né­hány jugoszláv és marokkói sportolóval együtt hadonászva gyülekezni kezdtek a ring kö­rül. A jelet egy berepülő kólás­doboz adta meg. Erre vagy hatvanan felmásztak a ringbe, és elkezdték az ukrán verseny­zőt a levegőbe dobálni. A kö­rülbelül ötezer néző hangos füttykoncerttel „jutalmazta" a programon kívüli műsort. A hangulat pattanásig feszült a csarnokban, nem sok hiányzott a tömegverekedés kitöréséhez. A kritikus pillanatban Ennio Falconi, a nemzetközi szövet­ség elnöke kért szót, és némi hebegés-habogás után gyorsan kijelentette, hatáskörénél fogva világbajnoknak nyilvánítja Ukraincevet is, tehát ebben a súlycsoportban két aranyérmet adnak ki! Ez a bejelentés meg­nyugtatta az ukránokat, akik ünngpleve kísérték versenyző­jüket a dobogó felé. Lassan le­csillapodtak a kedélyek, s foly­tatódtak a programok. Kétségtelen, ezzel a nagyon diplomatikus lépéssel elejét vették egy esetleges botrány­nak, amely „beszennyezte" volna a háromnapos rendez­vényt, jelentős antireklámot csinálva a sportágnak. De mi­lyen sportolói, illetve edzői magatartás az, amely a három bíró döntését veszi semmibe (Ukraincev edzője meg sem próbálta csillapítani, jobb belá­tásra btrni versenyzőjét), és úgymond „erőszakkal" kény­szeríti ki a számára kedvező eredményt? Ez az eset prece­denst teremthet a jövőre nézve is. A sportvilág eddig ismerte a hivatalos óvás fogalmát, most úgy látszik, új dolgot kell meg­ismernünk: a kikényszerítést! A magyar full-contact kick­box-válogatott, mindezek elle­nére, sikeres versenyt zárt. Két világbajnoki aranyérmes (Sza­bó Árpád és Filó Andor) mel­lett két ezüst- (Budai Barnabás és Gönczi János) és hat bronz­érem fémjelzi a csapatot. Kü­lön meg kell említenünk a sze­gedi Tigers Clubot és edzőjgt, Németh Ferencet, az aranyér­mes Filó Andort és a bronzér­mes Molnár Csabát, valamint az ötödik helyezett Rusz Ala­jost, aki szintén ebben a klub­ban készült a versenyre. Kép és szöveg: Háis László • Holnap este 7 órakor A Szegedi Olajbány a Garden étteremben A jól sikerült Szedeák va­csora után holnap ismét a ki­váló étrendet összeállító Gar­den étteremben találkoznak azok, akik a hagyományterem­tő összejövetel folytatói lesz­nek. Csütörtökön este hét órá­tól ugyanis a Szegedi Olajbá­nyász kajak-kenusai invitálják a szimpatizánsokat a Talent Centerbe, ahol többek között találkozhatnak a négyszeres világbajnok Bohács Zsolttal, az ifjúsági vb-n aranyérmet szerzett Csíkos Gáborral, va­lamint Petrovics Bélával, Sza­bó II. Gáborral, Kajner Gyu­lával, Páger Zoltánnal, Reden­czky Antallal és Telek Gáborral. A vacsora, mint egy héttel ezelőtt is 2000 forintba kerül, aminek nagyobbik részét a klub támogatására fordítják. Egyébként már érkezett egy felajánlás is. Gasztány Ferenc ugyanis magán gyűjteményé­ből az est alatt tárlatot rendez. A képek természetesen megvá­sárolhatók, s az első 100 ezer forint az egyesület kasszájába kerül. Szóval holnap este hét óra­kor a kajak-kenusoké a Garden étterem! • Úszás Bikádi Gábor-emlékverseny A neves mellúszó, Bikádi Gábor emlékére Kecskeméten rendeztek utánpótlásversenyt. Megyénket 5 úszószakosztály is képviselte ezen a rangos viadalon, ahol több mint 200 induló volt. Csongrád megyé­ből ezúttal is a vásárhelyiek és a szentesiek szerepeltek leg­jobban, de két szegedi úszó is győzni tudott. A 16 verseny­számból nyolcszor megyénk versenyzője állt a dobogó leg­felső fokán. A hódmezővásár­helyi Paku Zoltán és Nagy Gergely, valamint a szegedi Lukács Lilla elnyerte korosztá­lya legjobbja címet és az ezzel járó tiszteletdíjat is. Eredmények. 100 m delfin, leány, mell: 1. Lukács Lilla (Szeged) 1:33,93. Fiú: 1. Nagy Gergely (Hód) 1:25,61. 100 m ifj. leány, gyors: ... 2. Bajjusz Andrea (Hód) 1:02,91. 100 m után­pótlás leány, gyors: ... 2. Csá­szár Timea (Szentes) 1:09,42. Fiú: 1. Paku Zoltán (Hód) 1:00,58. 200 m delfin, fiú vegyes: 1. Nagy Gergely (Hód) 2:44,81. 100 m ifj. leány, pille: 1. Nagy Olga (Sze­ged) 1:10,46, 2. Bajusz" Andrea (Hód) 1:10,74. 200 m serdülő, fiú, pille: 1. Kádár Róbert (Szentes) 2:23,05. 100 m utánpótlás, leány, hát: 1. Csá­szár Timea (Szentes) 1:17,08. Fiú: 1. Paku Zoltán (Hód) 2:23,74.

Next

/
Thumbnails
Contents