Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 31. Pukk LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Playboy-évforduló Az 50-es évek puritán Amerikájában szórakozni vágyó „modern ember" igényeinek kielégítésére életre hívott Playboy idén decemberben ünnepelte negyvenedik születésnapját. A szexuális szabadság korszakának leáldozta és az AIDS világméretű terjedése változtatásokra kényszeríti a közismert magazint, amely próbálja megvetni lábát az új tömegkommunikációs eszközök piacán és kiszélesíteni olvasóinak körét. A Playboy atyja, Hugh fjefner 1953-ban 27 esztendős eleven, életvidám fiatalember volt, akinek fantáziáját leginNovemberben és decemI berben is csörgött a Westel a | közérdekű problémák, tapaszI talatok meghallgatására. Magam inkább a tengernyi pa| nászt értelmeztem, benne egy I kevés — a ..Jóság-sziget" érI denével - elismerés, dicséret, I gratuláció köszönet. ValaI mennyit csokorba szedni képI telenség, csak néhány részI területet említek. A panaszos áradat enyhébb I formája az elveszett tárgyak I keresése. Örömmel nyugtázI ható, hogy közülük (még egy I óriás kutya is) gazdára talált. I „Vegyes felvágott" kesergéI sek: sok minden rendezetlen, I hemzsegnek a valutázók és el| tűntek a valutázók (a DugoI nics térről), mindenütt kiáb| rándító kosz van, a temetőből I még decemberben is ellopják [ a virágot stb. Jellemzők voltak I az ügyfélszogálati allergiák, a I vevők és boltosok közötti afI férők pro és kontra érvekkel. I Leggyakoribbnak mondható a I tömegközlekedési gondokI bajok siráma: balesetveszéI lyes helyek, úttalan utak hej pekupákkal, bukkanókkal; íz| léstel en reklám ú buszok, vilI lamosok; sok a kesergés a • menetrendi kilengések miatt; I kirívó a „röszkei örökzöld", I az utasok lemaradása; itt és ott j rövidnek tartják a gyalogoi soknak szóló jelzést; kerékpá| rosok kontra autósok szópárkább az kötötte le, mint általában a férfiakét: a nők. Hefner ezzel a meggyőződéssel, 300 dollár készpénzzel, valamint Marilyn Monroe 500 dollárért vásárolt aktfotójával indította világhódító útjára lapját. A magazin, amely ötvözi az interjút a humorral és az erotikával, s elkerülte a pornográfia fertőjét, kis híjáit „Stag Party"-nak nevezték el, és majdnem a szarvast választották jelképéül. Végül azonban Playboy-nak keresztelték a lapot, és a közismert nyuszi lett a jelképe. (Egy amerikai olvasónktól, név és cím a szerkesztőségben.) Hogy mi a lényeg December 31-ben, azt mindenki másként gondolja. De hogy mi jut róla eszünkbe, az eléggé egyöntetű: vidám társaságok, dobhártyaszaggató dudák, frászt és mentőt hozó petárdák, a tizedikről ledobott és az ötödik emeleti erkélyt vidám lángokba borító csillagszóró, a szerpentinszalagok végeláthatatlan kígyói, a még júliusban is előelőbújó konfetti, az éjféli virsli vagy töltött káposzta, az ésszel fölfoghatónál jóval nagyobb mennyiségben fölzabált sütemény, az év valószínűleg legnézhetőbb tévéműsora, amit azonban soha nem látunk, a dübörgő zene, a keserű hajnali eszmélés, és a csillagászok minden ellenkező állítása ellenére az év - folyamatos átalvás miatt - legrövidebb napja: Január 1. Aki másként ünnepel, az nyilván másképp gondolja mindezt, de azért egy dolog nyilván mindig és mindenütt közös: a pezsgő, meg a velejáró hangos pukk, amellyel a dugó kiszabadul a mélyzöld üvegből, utat engedve a habzógyöngyöző szökőkútnak a vadonatúj dohányzóasztal vagy szőnyegpadló felé, ő maga pedig matematikusszemeket gyönyörködtető szabályos prabolapályát leírva, telibe trafálja a papírlampiont, mely ezáltal félrebillen és a benne ég'ő gyertya egy pillanat alatt láng ba borítja, jó alkalmat nyújtva arra, hogy kipróbáljuk a karácsonyra kapott import szódásszifont, vagy az új üzenetrögzítős telefon nyomógombjai közül a 0-ást és az 5-öst. Persze legtöbb esetben a pukkanást nem követi kataszrófa, csak a talpas poharak meghitt csilingelőse. Vagy semmi, olyan esetben, amikor a pukk be sem következik, mert a remekbe szabott műanyag dugó („magyar áru") megmozdítása után csak egy fáradt szisszenés hallatszik, aztán a dugó nem mozdul tovább. Ilyenkor nyúlunk a következő üvegért, mondván: a másikat majd kinyitjuk később. Lefejtve a fóliát az üveg szájáról, látjuk, hogy ez a dugó sem parafa, ami pedig biztos záloga lenne egy jókora pukknak, hanem ez is műanyag. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a dugó alja lyukas és nem teli, mert ez utóbbiak mellett sziszszen tova előszeretettel a pezsgő lényege. Biztató jel, amikor a fáradt szisszenés elmarad a dugó megmozdítása után, az viszont már kevésbé az, amikor a dugó ennek ellenére sem jön ki. Hiába rázogatjuk az üveget, vagy adjuk át a társaság legerősebb markú tagjának, a dugó csak hosszas közelharc árán adja meg magát, persze hang nélkül. Amikor az italt kitöltjük, kiderül, hogy az a bizonyos fáradt szisszenés már az üzletben elhangzott mintegy fél évvel Szilveszter előtt, vagy ugyanennyivel az előző után. Mit tehetünk ezután az illúzió megőrzése érdekében? Nos, mutatóujjunkat dugjuk a szánkba, párhuzamosan a szájnyílással. ily módon lezárva azt, fújjuk föl a képünket, mint Louis Armstrong, aztán hirtelen billentsük ki az ujjunkat a szánkból. Ha ez az üveg nyitásával egy időben történik, az illúzió tökéletes: egy szerény, kicsi, de kétségkívül pukk. Zoltán Csaba Imádom a közgyűlési! Tisztelt Szerkesztőség! Lehet, hogy levelemet meg sem fogják jelentetni, s mint már annyiszor, most is a papírkosárban fogja végezni „pályafutását". Tudniillik, én most arról (is) szeretnék írni, hogy végtelenül érdekesnek tartom az Önök szerkesztési koncepcióját, nevezetesen, hogy rendszeresen tudósítanak a szegedi városatyák és -anyák tanácskozásairól. Minderre szükség van, nagyon nagy szükség (bár az időnként rendet bont...), mert az élő közvetítések során az ember nem tud a sorok között olvasni. Tessék elhinni, hogy alig várom azokat napokat, amikor a közgyűlésekről szóló tudósítások megelennek, mert akkor már korán reggel kiveszem a lapot a postaládából! Sót, azokra a napokra külön is készülök: előre lemondom a barátnőim látogatását, a kozmetikust, a kutyát sem sétáltatom, a barátom is csak este hívhat fel telefonon és kizárólag koMérlegen a telefonosrovat baja, de a gyalogosok is beleszólnak. Kérdésem: mi lenne, ha a közlekedési illetékesek is csörögnének a felelőtlen, udvariatlan, kárt okozó utasok, gyalogosok ürügyén? Keserű panaszok a kegyeletsértő „temetőbeli autózásért", a szovjet hősi emlékmű és temető elhanyagolásáért. Válaszképpen valaki védelmébe veszi az idős, beteg, mozgásukban korlátozott temetőbe járókat és köszönet hangzik a „magyar kiskatonáknak", hogy rendbetették a temetőt. Kétségbeejtő félelmet okoznak a féktelen viselkedésű emberek, a lopások és betörések. Elmarasztalják az élesztőt, a halat, a tojást és a benzint felvásárló délvidéki beutazókat, de itt is jelentkezik a védőangyal, aki az együttérzés kezelésére hívja fel a figyelmet gondjaik megértésében. Külön kategória volt a Matáv. a Dégáz és a Szetáv eljárásait bíráló panaszsor. Elmarasztalják a Matávot és ami igaz, szaporodtak a pozitív módszerei is, melyet ezúttal én is megerősítek. „Átfázott" felháborodások a számlák és a hideg lakások miatt, ahol sapkában, zokniban, melegítőben bújtak ágyba. És jelentkezik Pista bácsi az Agyagos utcából. (Én is ott lakom és csodálom az általa parkosított környezetüket.) Sokan orrolnak rá, amiért védelmébe vette a távhőt. Kutyabajok: félelem a kóbor és a nagy testű, szájkosár nélküli kutyáktól, a panellakások nyugalmát zavarják a törpe kisebbség ebecskéinek „ugandírozásai". Éxtrajelzések: a Lövölde utca megközelítéséhez helikoptert bérelne (ha volna) az egyik telefonáló. Hol lehet találni babajavítót? Ki javítja meg a babakocsi kerekét? Számomra frappáns szópárosítások, játékos címszavak voltak: Kábel-bábel Tor(a)túra - Lehangoló - Vigyázat akció! - Csak langy Lámpapatái ia. Egy névtelen telefonáló panasza kapcsán szkeptikus, amiért a Csörög-rovatban közzétettek nem értek célt. Szerintem már az is előbbre vinné közös problémáink megoldását hogyha a sérelmezők bátran megneveznék magukat. Érdemes csörögni, mert meggyőződhetünk a reflexiókról is. Vannak ugyanis, akik megvizsgálják a kérdéses esetet, beismerik a szabálytalanságot, helyesbítenek: („Ez a bolt nem az a bolt"), avagy váltig vallják a maguk igazát. Hasznos dolog csörögni, mert jelentkeznek a megtalálók, a panaszok bizonyos mértékben nevelő hatásúak. A Csörög életünk torz tükörképe: hát ilyenek vagyunk, mi emberek. Kibuggyan belőlünk a keserűség, s bár tudjuk, hogy az legtöbbször süket fülekre talál, csak akadnak, akik felfigyelnek rá, akár fekete, akár piros pontokat osztogat a Csörög. A gondokkal terhelt világunkban sok a zokszó, a bánat és kevés az elismerés, az öröm. Naivitásnak tűnik, ha a fordított arányt képzelnénk el? Mi lenne, ha megszűnne a sok kifogás, vele együtt ez a rovat is, mert tejben-vajban fürösztenénk érzelmeinket? Ahogy ismerem magunkat, előbb-utóbb megúsznánk a békességes egyhangúságot. „Jóból is megárt a sok", újból vétkeznénk és ismét csörögne a panaszos Westel, mint ahogy egyébként 1994ben is sajnálatosan várható. Pleskó András SZILVESZTER'9313 Szövegelés Példa „A feleségem azt mondta, hogy elmegy cigarettáért, és többé nem jött vissza." „Rá fogom beszélni a feleségemet a dohányzásra." Program „Mit szoktál csinálni, amikor pihensz?" „Otthon, vagy a munkahelyen?" Ajándék „Fiacskám - mondja a biológus a nejének. - Pompás | meglepetést készítettem a születésnapodra." „Kíváncsivá tettél..." „Rólad neveztem el a legújabb influenzavírust." Idó'zavar „Kiasszony! Már megint nyitva a blúza." „Még mindig rövid az ebédidő, Főnök." Relativitás „Ügyvéd úr, ön szerint mennyi ideig tart ez a cécó?" „Nekem talán másfél óráig, magának legalább nyolc évig." Visszaeső „Ember, úgy látom, hogy ez már a harmadik infarktusa! Nős?" „Harmadszor, doktor úr." moly témákról társaloghat velem...Egész nap olvasok. Kizárólag közgyűlési tudósítást. Mit tegyek? Ez a hobbim! Hogy miért ragadtam tollat? Kifogásolni szeretnék valamit! Már engedtessék meg nekcin, hogy adófizető polgárként és előfizetőként elmondjam észrevételeimet, amelyek építőjellegű szándékot rejtenek. Jójó, tudom, az Ön kormányoz (de nem én) című alrovatuk kulisszatitkokat is kiszivárogtat a Torony alól, de hát miért nem adnak nagyobb teret a Városházának?! Kifogásolom továbbá, hogy a tudósító által idézett elv..., bocsánat, urak és hölgyek fotóit soha nem látom a lapban, csak időközönként egy két totált a díszteremről! (Kérek a képviselőkről is egyszer-egyszer totált!) Meg azután a tudósítóról sem készült még soha totál. Miért? Restellik? Vagy sokba kerül? Ismerek Makkosházán egy olcsó maszek fotóst, én állom a költségeket. Végezetül: BÚÉK Önöknek, de azért Írjanak már többet a Városházáról! Őszinte tisztelettel hű előfizetőjük (az egész utca nevében): Viruló Rózsa sk. Tisztelt Hölgyem! Örömmel vettük levelét, építőjellegű segítő szándékát pedig külön díjazzuk. Az Ön által írt levél semmiképpen sem kerül a papírkosárba. Ellenkezőleg: azonnal rendkívüli értekezletet hívtunk össze, amelynek központi témája az Ön által előterjesztett javaslatok megtárgyalása, majd elfogadása volt. Ezek szerint: a közgyűlési tudósítások a jövőben különkiadásban jelennek meg, 53+1 képpel (ez utóbbi a tudósítóé), de a hamarosan beinduló saját közgyűlési televizióháózátunk is közvetítetni fogja éjfél után kettőtől ezeket a tanácskozásokat. Mi is BÚÉK Önnek, de lenne egy jó tanácsunk: a kutyáját és barátját továbbra is sétáltathatja, közben pedig lapunkat is olvashatja ... K. F. Áfás számla Tisztelt szerkesztőségi Maca vagyok, leánykori nevem is Maca, de bocsássanak meg, a vezetéknevemet most nem árulhatom el. Foglalkozásom egyéni vállalkozó, persze nem túl régóta, csak amióta már nekem is szabad egyénileg vállalkozni. Eddig inkább a Tóni vállalkozása voltam, no persze nem csak egyedül, hanem még három másik lány is. Az ő nevüket pedig egyáltalán nem írom le, mert ók nem lettek vállalkozók. Csak én. Különben most is azzal vállalkozom. amim van, de ez nem olyan egyszerű. A munka még csak menne, régi ügyfeleimet sem zavarja az adószámom, ameddig ugyanazok a számaim, mint korábban, amikor még zavarásztak bennünket a rendőrök, de ez a rengeteg adminisztráció... A múltkor például áfás' számlát kértek tőlem, mire mondtam, hogy azt már semmi pénzért sem. De nem kellett volna annyira megijednem. mert a kolléganők felvilágosítottak, hogy az nem valami különleges kívánság, hanem csak azt jelenti, hogy a pali el akar számolni velem. Én ezt máig sem értem, hiszen rendben elszámoltunk. Hát ilyen dolgok bonyolítják az életemet. Ma már van pénztárkönyvem is, még nem írtam bele semmit, de már kétszer elázott, s egyszer el is veszítettem. Nem mondták ugyanis. hogy nem kell mindig magammal vinnem. Most már azt is tudom, hogy gyűjtenem kell a számlákat. A kozmetikusomnak és a fodrászomnak ez nem nagyon tetszik, néha, ha jó napom volt, nem is kérek tőlük, de amikor ruhát veszek, mindig ráíratom a tetejére, hogy ... Maca, az aljára meg azt, hogy munkaruha. Azt mondják, akkor lenne nekem a legjobb, akkor fizetnék legkevesebb adót, ha lenne kilométerpénzem. Én erre azt mondtam, hogy nekem bőven megvan a kilométerem, a pénzre sem panaszkodom, de nem erre gondoltak. Az sem jó, amire először gondoltam, hogy a régi barátságra való tekintettel a Tóni néha kivisz, meg néha be is hoz, s én ilyenkor adok neki a napi keresetből, mert az kellene, hogy nekem legyen saját kocsim. De nincs. Nem tudnának valahogy segíteni? Kedves Maca! Örülünk, hogy bizalommal fordult szerkesztőségünkhöz, fel is hívtuk ügyében az adóhivatalt. Azt mondták, hogy utazzon inkább taxival, mert jövőre úgyis kötelező lesz a taxaméter... Lehet, hogy ném tudja, mi az a taxaméter? Hát körülbelül olyan, mint az áfás számla. K. A.