Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 31. SZILVESZTER '9311 Van képünk és tizenöt sorunk Csiperke telefonál Csiperke úr aznap tizenháromszor telefonált. Mindenféle baja volt, a szomszédjával, a miniszterekkel, a tejföllel, a kultúrával, az ufókkal, sőt, még a saját feleségével is. Közben persze megkérdezte koromat, szemem szinét, családi állapotomat. Mit mondjak. Csiperke úr az idegeimre ment. Éreztem, ez a fickó csúfot űz belőlem. Úgy döntöttem, megleckéztetem. Fogtam magam, és szóról szóra leírtam, amit mondott. Még a feleségével kapcsolatos nehézségeit is. Névvel, telefonszámmal. Elfoglalta a Csörög rovat felét. Vígan kacarásztam magamban egész este. na most aztán jól megkapta a telefonlovag. Holnap nyilván rajta röhög majd minden ismerőse. Na és amit az asszonytól kap szegény pára! Másnap reggel lerobbant a kocsim. Hívtam egy taxit, rá sem néztem a sofőrre. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a férfi megkérdezte, hova lesz a fuvar. Jesszusom, hiszen ez A Csiperke! - A Sajtóházba mondtam, és éreztem, remeg a hangom. Csikorogva indult el a kocsi. Megértően néztem magamra a két ülés közt heverő Délmagyarból. Keczer Gabriella Idén... Mozgalmas év volt. Lapozgatom a jegyzetfüzete(i)met és kiderül, hogy Dóctól Szegeden keresztül Hamburgig, Domaszéktól Darmastadton és Heidelbergen keresztül Baksig, majd Bécstől Budapestig, azután az újszegedi Ligetből hőlégballonnal Szatymazig is eljutottam... A legtöbb időt mégis itt helyben. Szegeden, a Torony alatt töltöttem. Azután megírtam a hallottakat. (A látottakat már ritkábban. Azt a tévé köz vet (tette...) Konfliktusaim? „Élesben"- soha. Ám a visszacsatolás újságfróéknál is fontos körülmény, hasznos is időnként. Egyik képviselővel interjút készítettem, korábban írásaimban a nevét is alig frtam le, most azt kérdeztem tőle: igaz-e. hogy polgármester akar lenni? A következő Torony alatti tanácskozás szünetében már „visszahallottam", hogy én az idézett városatya házi újságtrója vagyok... Elejtett szavakból, megjegyzésekből azt is megtudtam, hogy tudósításaimban ' nem kapnak azonos terjedelmet a frakciók, meg, hogy egyegy fontosabb kérdésről írhatnék bővebben is. (Bár, a fontos kérdések közérthető formában és idejében az Olvasó elé kerülnek az Ön kormányoz rovatunkban - is.) Élmény? Kellemes meglepetés? Sok. Mégis talán az a legszebb, hogy idén jóval több lapot hozott a posta karácsony táján, mint tavaly... Kisimre Ferenc Kezdő kapitány Nem vagyok kezdő a Délmagyarország kispályás labdarúgócsapatában, pláne, ha neves tornán indulunk, vagy nagyobb közönség előtt játszunk. Ez a bizonytalanság arányban áll játéktudásommal, miután inkább szeretem, mint tudom ezt a sportot, s ha előnyeimet kezdik sorolni, a gyorsaság után akár abba is lehetne hagyni az egészet. Hiába hordtam a labdát, volt több pár tiszta zoknim, szappanom, csináltattam egy garnitúra „Egy százalék" feliratú mezt, a kispadon kezdtem. Legutóbb azonban csoda történt, egy ősz végi tornán kapitányként mutatkozhattam be. Természetesen nem én lettem a legöregebb, különösen nem a legügyesebb játékos, egyszerűen csak minden „délmagyaros" kidőlt a sorból, s egyedül maradtam főállású tollforgatóként. A többiek egykori munkatársak, külsősök, pártoló tagok, barátok voltak. Sajnos erre a felismerésre csak megkésve - az első mérkőzés alatt, csereként a kispadon ülve - jutottam, s ezt kijavítandó jelöltem magam a második fordulóra, immár kezdőnek. Kovács András ASER Enciklopédia SZAZALEK: Jégen ütött lyukak statisztikai fölmérésének végeredménye. MADÁRETETŐ: A házépítés különleges módozatát példázó megállapítás. A megszokott befedési eljárások helyett egy nagy testű szárnyast ültetnek a falakra, amely testével védi a bent lakókat. KÖPŐCSÉSZE.: Illetlen ivóedény, amely tartalmát időnként az asztalnál ülők arcába pöki. SZERVIZELÉS: Az a pillanat, amikor az autószerelők egyszerre végzik kisdolgukat. FÍRHANG; A „Függöny" cfmű opera nagyáriájának (kezdősora: „Szerelmem leng e selymen") ötödik hangja. DISZKRÉT: Titkos tisztás, amelyet hanglemezek gyártására rendeztek be. BUKFENCET HÁNYNI: Talajtorna közben rosszul lenni. NYELVVIZSGA: Magyar szakos szigorlatozó utolsó feladata, amelynek során ízlelőszervét kell megmutatnia a vizsgabizottságnak. MIMIKA: (becézett alak): Élénk arcjátékáról ismert Puccini-operahősnő. Nyilas Páter K. B(ela), egyben Izabella Király B(éla, egyben Izabella is, s hogy miétTvan ez így, alább kiderül) legutóbbi szegedi látogatása nagy show volt, de hogy igazából mekkora, az csak a nagyobbacska osztályközösségnyi ember számára derült ki. A mintegy 30-40 lélek előtt akkor már zászló volt bontva (sugaras bíbor szívvel, Nagy-Magyarországgal), s futtatva volt az eszme. És üdvözölve Király Béla Izabella. Előbb azonban a párt felkérte az ő díszvendégét. Király Béla Izabellát. fáradjon a dtszemelvényre. A politikusasszony, aki csak mellesleg volt aznap Izabella, természetesen felfáradt. Hozzátesszük, odafönt egyre komorabb arccal hallgatta a vezérszónokot, a pártprogram szerves rés-zeit, tudniillik a társadalom bűnöző elemeinek feldarabolását, a vese és a koponya kiszögezését, s mint lehetséges alternatívát, köztéri kiszárítását. Talán súgott is valamit, ami közvetítők útján eljuthatott a mikrofonig, mert a szegedi recept valahol a közepe táján megszakadt, s a szónok átadta a helyét, ahogy ő nevezte, Szabó Béla Izabellának. Az azonosítás egyre nehezebb volt, hiszen súlyponteltolódás következett be, a névből a Királybé eltűnt, lődörgött ugyan valahol a közepén egy nagy B, döntött azonban az Izabella. Aki azt mondta, hogy ő szerencsére nehezen hozható zavarba. És ezt mindenki el is hitte neki. Happy end. Vagy ahogy egy tiszta ma: gyar ember mondaná: minden jó, ha a vége jó. Ódor József Volt egyszer egy középázsiai ország. Ennek az országnak a fő ideológusai úgy találták, hogy a nép kezd elkanászosodni, csak megy a maga feje után és nem akar hallgatni a jó szóra. Nosza kitalálták, hogy bálvány kell az istenadtáknak, hadd lelkesedjenek érte, és még nevelődnek is. Nem olyan sok idő múlva a fülükbe jutott, hogy messze nyugaton egy Atilla nevű vezérről, aki hadaival végigmészárolta fél Európát, rockoperát írtak. Több se kellett. Megbízták az ország főzenészét valamint íróatyját, készítsenek rockoperát a nagy Batu kánról. Ő sem volt kisebb, mint az az Atilla. Nem is telt bele fél év, a rockopera elkészült. Látványos egy rockopera volt. Arról szólt, hogy Batu kán naggyá lett, mert isten akaratából dicső módon tizedelte meg a puhány és civilizálatlan magyarokat a Kárpát-medencében. A színpadot az életképtelen magyarok lenyilazott, lefejezett hullái borították s Batu kán nagysága láttán az emberek úgy érezték, soha nem volt magasztosabb az ország. Minden rendbejött, csak a magyarok morogtak egy kicsit. Panek József Attila Francia vendégem azok közé tartozott, akik hittek LéviStrauss professzornak, és meggyőződésük, hogy a világban nincs alsóbb rendű hagyomány. A kultúra, mondta, a történelem szorításában alakul, • és ha lélegzethez jut, civilizáció lesz belőle. Egyszer azonban megütközve pillantott rám. - Attila! Csak nem ó? - nézett fel egy újságból, amelynek vastag címe az új magyar ősnemzeti rockopera bemutatóját hirdette. De igen, mondtam bajt sejtve, ő az, megzenésítve. - Le fléau de Dieu! Az Isten ostora, aki végigrombolta a keresztény Nyugatot! Egy rockoperában ünneplik? Nem hittem volna, hogy egy nemzet büszke lehet rá - felelte értetlenül: Ki-ki választhat, hogy mire büszke, még egy nemzeten belül is, mondtam óvatosan; különben Vercingétorix sem volt humánusabb fickó, mégis lett belőle képregény. - Lehet - felelte -, de ugye megérti, én akkor is furcsállom. (Megértettem). De a beszélgetés másra terelődött. Lassan elindultunk a dóm felé. Szép idő volt, mellettünk a járdán ötéves fiúcska futkározott az anyja körül. Vendégem megtorpant. - Ezt fordítsa le! - kiáltotta hirtelen. -Mit? - Hát azt, amit a gyereknek mondott. - Csak annyit-mondott, hogy maradjon nyugton. - De hogy szólította meg? Hát bizony. Azt mondta: „Attila, kicsi fiam, ne szladgálj annyit!" Panek Sándor Falusi budi Béci barátom, társulatával együtt, nagyon szerette a vidéki kiszállásokat. A környező falvak szinte mindegyikét becserkészték már, egyesekbe úgy mentek, mintha haza mennének. Tudták, hogy hol, milyen a közönség, a fogadtatás, mennyi kell a sikerhez, milyen nagy a kultúrház színpada. még azt is, hol áll az illemhely. Ahova most utaztak, ott is sokszor járt már Béci. Megint szívesen ment, csak délelőtt ne evett volna annyi szilvát. Már az autóbuszban izgettmozgott, nagyon csikart a hasa, váltig fohászkodott, hogy kibírja odáig... Ahogy kinyílt az autóbusz ajtaja, nem is állt le senkivel beszélgetni, mint máskor tette, hanem irány egyenesen a kultúrház udvarának végébe. Ott állt a deszkából eszkábált fabódé, a mentsvár... Pillanatok alatt megkönnyebbült, s boldogan dörzsölgette markában a kissé érdes újságpapírt. Felállt, felhúzta a nadrágját, s önkéntelenül hátra tekintett. Legnagyobb megrökönyödésére az előadásra gyülekező falusiakat látta. A budinak hiányzott a hátulja. P. Sándor József A felmentő sereg Mintegy harmincan lehettek. A felmentő - fekete - sereg ünnepelt. A vendéglő körüli gépkocsipark több tízmilliót ért. Taxis barátom, aki erőszakkal gyömöszölt kocsijába, saját felelősségének tudatábanköltségére vitt a helyszínre: - Ez itt Csongrád megye „stricitársadalmának" színe-java. A krém. Lehet, van közötfük csaló és rabló is. E három „szakma" együtt jár... A bíróságon decemberben felmentett - emberöléssel, -kínzással, lányok megerőszakolásával és eladásával vádolt menőt éltetik... A menők menőjét finom itókák uralták. Fülbevalója azért nem volt mindegyiknek... Vastag arany nyakláncoktól görnyedeztek, és súlyos karperecek húzták dolgos kacsóikat. Egyetlen nő képviselte az „árut". Itt rivalgás volt a csevely. E „felmentő sereg" láttán - keserűen. önkritikusan - így tehetem fel az év kérdését, talán sok olvasónk nevében is: ha már igazságot nem szolgáltatunk, akkor a jog fegyverét is hagyjuk a tokban rozsdásodni? Pataki Sándor