Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-28 / 302. szám

6 VISSZAPILLANTÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. DEC. 30. Sokkal jobb volt régen, mondják sokan. Túl a hatvanon, nyugdíjasként, én is tanúsíthatom. Az volt csak a szép idő, amikor harmincéves voltam. Jelzem, éppen Londonban dolgoztam akkortájt. Hajaj... A gróf (hiábavaló) intelmei Lám, hiába figyelmeztetett Rákosi elvtárs: „Elvtársak, az lesz a vége, hogy megeszitek az aranytojást tojó tyúkot." S Iám, bekövetkezett. Most azután se tyúk, se tojás. Igaz, a tyúkot végül ő és az elvbarátai zabálták fel. Nekünk csak a sánta bal lába maradt. De azt elrágcsáltuk, nem vitás. Most azután fizethetünk. Igaz, az egész tyúkért. Rákosi pajtás pedig jókat röhög a markába a másvilágon. Ha csak nem a pokolba került, ainit őszintén remélek. • Bél-Alföld humora a szegedi rádióban Ki korán kel, kabarét lel! Nyugdíjasnak lenni nem igazán jó. Ki van próbálva. Hanem kormánynak lenni még rosszabb lehet. Azt kiabálja a nép, hogy sokat költ, szórja a pénzt szíre-szóra. Ezért nem marad a nyugdíjasnak. Sok volna az is, ha felét herdálná el. Hát bizony sok ebben az. igazság, ha jobban meggondoljuk. Más népek nteg azt kajabálják, hogy adjon a kormány több pénzt. Legalább kétszer-háromszor ennyit. Kellene nagyon bányásznak, orvosnak, nővérnek, parasztnak, s akkor a pedagógusokat még nem is említettük. Hát bizony, ebben is sok a jogos. Csak hát honnan vegye a kormány a pénzt? Lehetne többet nyomtatni. No de tudjuk, ettől csak a színes papfr lenne több. Lehetne azután emelni az adót. Jaj, csak azt ne, hörgi a vállalkozó. S igaza is van alighanem. Ha mindent elsumákol a ftskus, törje magát a fene nagyobb jövedelemért. A szegény emberen meg nincsen mit keresni, hacsak a gatyát le nem húzzák róla. Minap is szombaton, úgy ebéd után, találkoztam egy erőst mátyós atyafival a Szent György téren. Rázta az öklét a templomra kegyetlenül. Hogy szombat délután lévén, nem kapja ki a szociális segélyt. Hát tőle bizony már semmit sem lehet elvenni. Ha nincsen semmi itt se, ott se, jöjjön hat az a híres külföldi tőke. De bizony, nem nagyon akar jönni, hányják szemére a kormánynak. A miniszterek csak utazgatnak. A pénz meg sehnl. Ide Szegedre meg még csak nem is szivárog. A pénz és a tőke nem azonos. A pénz arra való, hogy elköltsék. A tőke meg arra, hogy fialjon. Olyan ez, mint a mag és a vetnivaló. Bölcs ember a vetőmagot meg nem eszi. Mert ha megeszi, jövőre hal éhen. Ha csak csoda nem történik. Márpedig a csoda éppen azért az, mert minden száz évben egyszer, ha bekövetkezik. Hát a gazdag Nyugat pénzt nekünk nem ad, csak tőkét. Adott már pénzt egyszer, még a kommunistáknak, azután mi lett belőle. Hát bizony frász se. Illetve csak az. Gulyáskommunizmus. A tőke kizárólag profit reményében jön, ha jön. Ha meg jön, mi van? Kiárusítják az országot - süvöltik sokan. Meg hogy földet külföldi itt ne vegyen. Hát igen. Jól is néznénk ki, ha olcsón megvenné. No el nem vinné talán. Még használná is. Hisz anélkül jövedelem nincsen. Termelne talán ezt meg azt. S ha már megtermelte, el is adná. Úgy lehet, ha nekünk nem tellene rá, még ki is vinné az országból. A hasznot is talán. Vélhetően nem maga túrná a földet, hanem az alkalmazottai. No nem ingyen. De miért menjen el alkalmazottnak az, aki maga lehetne tulajdonos? Ha volna pénze és tudása. S ha nincsen? Adjon neki pénzt a kormány ahhoz, hogy talpra álljön, meg ahhoz is, amit termel. S adjon végül a vevőnek is, hogy vásárolni tudjon. Hogy a kormány honnan vegye a pénzt? Mi sem egyszerűbb. Tegye ügyesebben a dolgát. Keresse a külföldi tőke barátságát. Világos ez kérem... Megint mások szerint a külföldi tőkére nincs is szükség. S hitelre sem. Hisz nem vagyunk mi senkinél sem alábbvalóak. Tudunk mi is annyit, mint az a fránya külföldi. No ez azután már valóban súlyos érv. Különösen itt Szegeden, ahol végtére is az egyetlen magyarként elnyert Nobel-díj termett. Igaz, Szeged kezét-lábát törte valaha, hogy egyeteme legyen. S ami még ennél is több, óriási összegeket áldozott azért, hogy a Kolozsvárról kivert Universitas fedelet kapjon. Hanem mára már csak a büszkeség maradt. Ha az egyetem fejlődni akar, hát menjen csak pitizni a kormányhoz szépen. Mi bizony nem adunk, mert mi már olyan okosak vagyunk, hogy az egyetem nekünk smafu. Bővüljön az egyetem a juhszélen, de nem olyan értékes területen, ami még virágkertészetnek is hasznosabb volna. Vagy vigye el a balhét az a félszáz tulajdonos, akinek pechjére ott van telke, ahol majd az egyetemnek kellene a hely. Ha a francia pénzt fektet a város valamelyik közüzemébe, nyilván azért teszi, mert hasznot remél a tőkéje után. S ha azt ki akarja vinni, csak ésszerűen viselkedik. Ám az effajta ármányt honfi kebel el nem tűrheti. Kell-e nekünk külföldi pénz? Hisz tudunk mi mindent. Jó érv. De azért ellene is lehet vetni. Ha mi tényleg mindent tudunk. Hát miért nem csináltuk már eddig is. Na jó. A komenezmusban nem lehetett. De három éve már az önkormányzaté az üzem. Semmi nem állt a fejlesztés útjába. Igaz, Róma sem épült föl egy nap alatt. De mi van a fejlesztési tervekkel? Biz' azok már rég készen lehetnének, szépen alátámasztva gazdasági számításokkal, ütemtervekkel, miegymással. Most majd lesznek. De miért kellett erre három évig várni? No persze, ha egy külföldi beszáll, akkor ott dolgozni kell, mert ő profitot akar, amit magyarázkodással pótolni nem lehet. Ha a bolt jól megy, benthagyja a nyereségét, hogy még több haszna legyen. Ha az üzlet nem megy jól, a profitot beteszi a bankba. Ott legalább jó kamatot kap. Ha azonban másutt - külföldön akár - jobbak a befektetési feltételek, hát odamegy a haszon. No de mi a helyzet abban az esetben, ha belföldi a befektető? Illetve belföldi volna. Mert eddig azért ilyen vállalkozó föl nem bukkant. Hát pontosan ugyanez. Ha nem érdemes a hasznot benthagyni a vállalkozásban, ő se vesz rajta Wringley Spearmint rágógumit, ő sem teszi befőttesüvegbe, hanem elviszi máshová. Vállalkozni - különösen fejlesztésre - csak távlatos biztonságban lehet. Ha a fejlesztés lehetősége olyan, mint a kutya vacsorája - azaz a mindenkori közgyűlés mindenkori éves költségvetési szeszélyeitől függ -, akkor abból hanyatt esett fene se lesz. Félek attól, hogy ezt megint csak a saját kárunkon fogjuk megtanulni. Most, hogy a közgyűlés az ajánlkozó külföldi tőkét látványosan kidobta. Sokan attól tartanak, hogy külföldi csak azért veszi meg a magyar vállalatot, hogy becsukja, s így szabaduljon meg a konkurenciától. A veszély valóságos, ámbár a csatornázás esetében az ilyesminek - valljuk meg - kicsi az esélye. Az persze nagyon igaz, hogy az a jó üzlet, amelyik mind a két fél számára előnyös.. Hogy ez így legyen, erre való az alkudozás meg az ügyvéd. Mindkettővel élni kell, és tudni kell, meddig lehet elmenni. Németországban a kárpótlás vállalatok esetében akként történik, hogy a pályázó bizonyos garanciákat kell adjon. A foglalkoztatásra például. Tapasztalataik szerint a rendszer működik. A baj inkább az, hogy az egykor fennhéjázó cucilista nagyvállalatok jelentős része a kutyának sem kell. S alighanem ez a mi bajunk is. Egyebekben, ha valaki a külföldi tőkével kapcsolatban tárgyilagos véleményt akar hallani, nálunk érdemes a konzervgyáriakat meghallgatni. Vigye a külföldi a profitját, ahová akarja, csak legalább a munkahelyeink lennének végre biztonságban. Bizony, ha a most kiebrudalt franciák szegedi tapasztalataikat elmesélik a klubban, hát még várhatnak egy ideig... Volt egyszer egy nagyon szegény ember, akinek egyetlen vagyona egy tépett tyúk volt. No, ez a szerencsétlen madár nem tojt, csak egyet hetenként. Arra járt egyszer egy világot látott koma. Meglátja a tépett tyúkot. - Tiéd ez a csökött tyúk? kérdezi. - Enyém hát. - No, ha a tiéd, ajánlok neked valamit. Tudok, amit tudok. Bízd hozzám a jószágot. Ha egy héten belül nem ad heti hat tojást, hát leütheted a fejemet. - S mibe kerül ez nekem? élénkül föl a szegény ember. - Hát neked biz semmibe. Csak adsz nekem három tojást hetente. Csóválja fejét a szegény ember. - Nem lesz az jó. Csak nem hagyom magam heti három tojással megrövidíteni. Semmiért. Majd' elfelejtettem mondani, hogy emberünk nemcsak szegény volt, de lükött is kicsinyég. Gyerekkorában fejbe rúgta a ló. S mindez nem máshonnan jutott eszembe, minthogy mostanában éjszakánként Széchenyi gróf Hitel című könyvét olvasom, ha elkerüli szememet az álom. Az ember azt hihetné, hogy több mint másfélszáz év már csak elég volt arra, hogy intéseit megtanuljuk. Nem volt. Igaz, hol vannak ma már honunk ama szebblelkű asszonyai, akiknek művét a zseniális gróf ajánlotta egykoron. Borvendég Béla Az év utolsó napján, december 31-én, pénteken már korán(?) reggel nyolc órakor kabaréval kezdheti az ébredés utáni órákat, aki vevő a szatírába mártott humorra. Harmadik alkalommal jelentkezik kabaréval a szegedi rádió, immár hagyományt teremtve az ízes, Dél-alföldi humor bemutatásával. Nyolc és kilenc óra között, a Kossuth hullámhosszán, az URH sávon invitálják jókedvű rádióhallgatásra a szatíra kedvelőit, a műsor készítői. A szerzők és a szereplók mindent megmutatnak, pontosabban elmondanak, amin érdemes mulatni, mert évközben bizony, ugyanezen hírek hallatán, néha csak a földhöz vágtunk valamit. Legalább ennyit könnyít a Tisztelt Hallgatón a műsor, ha meghallgatja az eltelt év komolynak látszó fonákságait vagy éppen görbének tűnő komolykodásait. Mézes Tibor jelenetei az életünkben fontosnak gondolt eseményeit kacagtatja ki velünk, mert humor szűrőjén átgyömöszölt valóságból élesen különválnak a nevettető esetek. . A rádió(sok) sem kerülheti ki a görbe tükörbe kacsintást. A Szeged Városi Rendőrkapitányság keresi Farkas István (Orosháza, 1972. február 18. an.: Kiss Klára) Kondoros, Zrínyi u. 21. (ideiglenes lakása Szeged, Kereszttöltés u. 28/a. IV/l5.) sz. alatti lakost, aki 1993. október 9-én reggel 4 óra körüli időben a Szeged, Kereszttöltés u. 28/a. 1V/21. számú albérletéből ismeretlen helyre távozott. Nevezett a klinika idegosztályán rendszeres orvosi kezelés alatt áll. Személylelrása: kb. 190 cm magas, erős testalkatú, barna hullámos vállig érő hajú, szeme kék, szemüveges, kerek arcú, Kossuth-szakált és bajuszt viseit. Különös ismertetőjegye: bal kéz mutatóujján két ujjperce hiányzik, bal kéz hüvelykujja görbe, homlokán középen lencse nagyságú forradás. Ismert ruházata: sötétkék színű flanel ing, barna magas nyakú pulóver, Levis márkájú farmeröltöny, sötétszürke téli vadászkabát, magas szárú sötétbarna bőrcipő, szürke-fehér amitől még a tavalyi bosszúságunk is kacagásba oldódik. Dóczi Tamás, Móra Ferenc Sándor és Tóth Szenesi Attila nagymesterei a humorral pácolt hirdetéseknek, híreknek és körkapcsolásos rádióközvetítéseknek. Kruzslicz Pál újragondolja a Feszty-körképet, méghozzá 1990-re datálva a legújabb honfoglalást. Ördög Ottó és Dudás Zoltán együtt és külön-külön előadott jeleneteimagánszámai a legjobb perceit nyújtják a közel egyórás összeállításnak. A szereplök nemcsak megelevenítik a kitűnő írásokat, hanem egyéni ízzel-zamattal fűszerezik a szerzők humorát. Dobos Katalin, Bicskey Lukács, Galkó Bence, Lakatos Béla és Hevesi Tamás a hallgató szórakoztatását tartották a legfontosabbnak. A szegedi rádiókabaré legújabb összeállítását Lang János és Marik István szerkesztetterendezte és reményeik szerint, a hallgatónak tetsző, legjobb számokból állította össze. A döntés Önökre vár: 31-én reggel - reméljük - érdemes lesz hallgatni a szegedi stúdió vidám műsorát. csíkos kötött nyaksál, fekete kötött sapka és ugyanilyen kesztyű. Farkas István eltávozása alkalmával magával vitte iratait, valamint kb. 7-8000 forint készpénzt. Aki az eltűntről bármilyen adattal rendelkezik (jelenlegi tartózkodás hely, vagy az eltűnés óta látta), a 07-es, vagy a 477-577/15-24. telefonon értesítse a rendőrséget. • Keresi a rendőrség Homlokán lencse nagyságú forradás NYEREMÉNYSZELVÉNYEK DÉLMAGYARORSZÁG DÉLVILÁG E heti tét: 25 000 Ft így játj 5 • Hogyan töltse ki a szelvényt? A: születési év utolsó két száma, Bt születési hónap száma, C: a születés napja, D: a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekeknek még nincs személyi igazolványuk. Ők az utolsó, D rubrikába a szülők bármelyike igazolványának két utolsó számát beírhatják. Természetesen a szelvények külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szerkesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hétfőjén, 12 és 15 óra között várják munkatársaink. A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhelyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F. u. 2. (városi könyvtár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen vehető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer forint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten senki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, na megvették a HDS & Délmadár a heti számát. legyen szerencséje a H0R0SZ2C-KAL! A n l B A I i i* 1, tikos B C n l D C I i i* 1, tikos D NÉV: NÉV: A 3, játékos B A 1 31 B C 3, játékos D C 31 D NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál Tel.: 62/481 -281, Németh Andreánál. Megvásárolható: a megye összes településén a hírlapárusoknál, rikkancsoknál és az élelmiszerboltokban. Gyere, vár a Papagáj, élelmiszer-mesevár! A Szabadkai úton, a műjégpálya mellett. Nyitva: 0-24 óráig, a hét minden napján. Tel.: 62/321-370 _ t