Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-01 / 280. szám
SZERDA, 1993. DEC. 1. 9:4 Panaszkodtak a kisteleki vállalkozók, hogy nehezen jutnak hozzá alapvető információkhoz: milyen jó lenne, ha egyszer a „kampányoló" politikusok után gazdasági szakemberek is fórumot tartanának a városban; tanácsokat, ötleteket adnának, segítenének eligazodni a gazdasági élet útvesztőiben. Bizony lennének kérdések nem csak a pártvezérekhez, hanem a gazdasági szakértőkhöz is. Tegnap este teljesülhetett volna a kívánságuk, ugyanis vállalkozói fórumot hívtak össze a kisteleki városháza nagytermébe délután 5 órára az Agrárkamara, a Progress Alapítvány, az IPOSZ, a KISOSZ, a TB Igazgatóság, az APEH és más szervezetek mintegy tucatnyi szakértőjének - köztük Bagi Ádámnak, Pászti Tóth Gyulának közreműködésével. A szakértők rendre meg is érkeztek, csak a vállalkozók nem akartak gyülekezni, fél hatra sem gyűlt össze annyi érdeklődő, hogy legalább minden második válaszadóra jusson egy kérdező. A fórum így elmaradt. Lezsák Sándor legutóbbi nagygyűlése zsúfolásig megtöltötte a nagytermet, a múlt héten Király Zoltán is sokakat vonzott. Lehet, hogy a politika még mindig érdekesebb, mint a gazdaság? Minden bizonnyal nem erről van szó, mondják, rossz volt a tájékoztatás. Profi politikusok ezt már nem engedhetik meg maguknak. A gazdasági élet szereplői még igen? Állítólag többen Szegedre mentek, a meghívón ugyanis csak annyi állt, hogy a fórum a Városháza nagytermében lesz. No, de melyikében? Arra nem mertek gondolni, hogy ennyi szakértő egyszerre rohamozza meg Kisteleket... H. Zs. MIEP-igazgató Tóth-Kurucz János országgyűlési képviselőt választotta pártigazgatónak a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöksége. A párt alapszabálya szerint a pártigazgató irányítja a párt hivatalát, amely a jövő hétre kidolgozza a végleges szervezeti és működési szabályzatot, valamint a szám- és ügyviteli rendszert. Főszerepben a Szeged története A Szeged története című ötrészes helytörténeti munka volt a fő téma tegnap este a Dugonics Társaság történettudományi és helytörténeti szakosztályának ülésén. A néprajzi szakosztály után a városháza dísztermében most a történészek mutatkoztak be. A Szeged története eddig három kötetben négy résszel jelent meg, és mint a sorozat szerkesztője, Kristó Gyula professzor főreferátumában elmondotta, az utolsó kötet jövő év májusában, Szeged város napjára kerül a közönség elé. A munkáról, melyre 1978-ban született megbízás, elhangzott, hogy immár 55 szerző és 32 lektor dolgozik vagy dolgozott rajta, akik munkáját egy egész apparátus segítette. A város történetét átfogó sorozat mégsem jött volna létre, ha a felsőoktatási intézmények, a Csongrád megyei Levéltár, a Somogyi-könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum kutatói nem állnak a vállalkozás mellé. Az első nyilvános ülés további referátumait a Szeged történetéhez kötődő intézmények vezetői, dr. Blazovich László levéltári igazgató, dr. Gyuris György, a Somogyikönyvtár igazgatója és dr. Zombori István, a múzeum osztályvezetője tartották. P. I. HAZAI TÜKÖR 5 • Gázpermettel hadakozó felek m A szepségflastrom illata m A Puttony nyitott a becsületes embereknek A C gomb titka A rendőrség hálóján fennakadt F. P. 42 éves, foglalkozásnélküli, büntetett előéletű váci lakos. Szegedi bűnlajstroma az október 29-i esettel kezdődik, amikor - fején álarccal - bement a Csongrádi sugárúti egyik élelmiszerüzletbe, s pénzt rabolt. A bent tartózkodó elárusítónő csuklóját megfogva gázt permetezett az asszony arcába, belökte a raktárba, s rázárta az ajtót. A pénztárból 60 ezer forintot vitt el, majd elmenekült. Alaposan gyanúsítható azzal is, hogy november 2-án a Boross és Rigó utcák sarkán, a Puttony ABC-ben is hasonló módszerrel próbált pénzt szerezni. Ott azonban megfutamították... • A Puttony ABC tulajdonosa, Magyarné Hradek Judit két éve kereskedő, akkor váltotta fel a katedrát Mercurius mérlegével. Üzletébe már kétszer betörtek, egyszer pedig betörést kíséreltek meg. A rendőrök gyorsan léptek, s az említett eset volt az első nyílt kísérlet pénzrablásra. A novemberi eseményt megelőzően - a közeli Kálvária téren történt postarablás miatt - megbeszélte az eladókkal azt a viselkedésmódot, ami rabláskor ajánlott. A húszéves Csorba Mária a következőképpen élte át a november 2-i történéseket: - Bejött a megviselt, pulóverét a keze fejére lehúzott férfi, s mikor udvariasan megkérdeztem, mit tetszik parancsolni, röviden azt válaszolta, nem kér semmit, csak a pénzt... Gyorsan kivettem a pénztárgép fiókjának kulcsát, erre fel a férfi utasított: nyomjam meg azonnal a C gombot, mert akkor nyílik a pénztárgép. Most utólag mulatságosnak tűnik az eset, de éppenséggel ezt a gépet a C gombbal nem lehet nyitni. Közben a többi kulcsot is kivettem, s mikor a férfi felemelte a kezét, hogy a gázzal lepermetezzen, lefedtem a fejemet, s hátralépve a telefonhoz nyúltam. Ekkor Szilvi felé lépett a „vásárló". A 18 éves Gyuris Szilvia így emlékezik arra a néhány pillanatra: - Megnyomta a gázpermetet, fejemet elfordítva lehajoltam, s a polcról a női dezodorok közül a piros Dané flakont elővéve, visszapermeteztem. (A piros Dané személyre szóló dezodor; butánt, alkoholt, isopropylt, phanoxyethanolt és vizet tartalmaz, illata kis mennyiségen finoman nőies, töményen elviselhetetlen lehet.) „Vendégünk" meglepődött, megfordult, gondolom, a tömény női illatot nem kedvelhette, mert kirohant a boltból. November 13-án, Szilvia-napon ajándékba piros Dané dezodort kaptam. Az eset tanulságait minden kiskereskedő értékelheti; az bizonyos, hogy a lányok lélekjelenléte és az a mód, ahogy feltalálták magukat, példamutató. Az is igaz, nem minden bűnözőt lehet megfutamítani női dezodorral... Pataki Sándor 1989. december 12. Ezúttal: tragikomédia (Sulyok Erzsébet) „...Abszurd helyzeteket teremt kies városunkban (is) az az országosan érvényes rend, hogy minden tanácsi intézmény vezetőjét a végrehajtó bizottság jogosult kinevezni... Amelynek némely szakmai kérdésről, amiben döntenie muszáj - tisztesség ne essék halovány fogalma sincsen, se egyenként, se együtt... Békesség csak akkor bír lenni valamely szakmai közösségben, ha ők maguk választhatnak maguknak szakmai vezetőt. Ezt nem engedik a jelenleg érvényes rendeletek. Amelyek ziher. hogy megváltoznak a nem túl távoli jövőben." „... érv nemigen hangzott el a teremben, demagógiából, csúsztatásokból, személyeskedésekből viszont nem volt hiány. s olyan finomkodó 'szóvirágot' is volt szerencsénk lejegyezni. miszerint az ominózus Ruszt-interjú nem más, mint 'kaki az ajtónk előtt'." „A színészek a december 7-i Lear előadás közben aláírták azt a papírt, miszerint kikérik a munkakönyvüket, ha a vb meghirdeti a pályázatot, vagyis kérdésessé válhat, hogy ók és Ruszt jövőre is együtt dolgozhatnak." 1989. január 30. Gregor lépett... „Gregor József levelét megírta...: nem újítja meg fél év múlva lejáró vezetői megbízatását..." a mai napon már bizonyossá vált, hogy a Ruszt József által robbantott bomba felmérhetetlen károkat okozott mind a színháznak, mind a közönségnak, ezzel együtt Szeged teljes szellemi életének... ...A szegedi városi és Csongrád megyei sajtó teljesen egyoldalúan tájékoztatja a közvéleményt a színház helyzetének alakulásáról... Burkoltan, vagy nyíltan a színház jelenleKis színházi kronológia gi vezetőségét teszik felelőssé az előadások elmaradásáért, holott a színház vezetősége az eltávozott színészeknek nem mondott fel, ők önkényesen, szerződést szegve távoztak... ...Szeged város tanácsának végrehajtó bizottsága tanácstalansága, valamint hozzá nem értése miatt nem alkalmas a színházban kialakult súlyos helyzet megoldására..." 1990. március 9. Főrendező — háború után (Mórok Tamás) „- Kidolgozás alatt áll egy intendatúra, amely talán hónapok múlva életbe lép. Nem tartotta kockázatosnak most elvállalni a főrendezőséget? - ...Ön el tudja képzelni, hogy manapság, amikor minden trösztöt szétszednek, éppen most kezdjenek valamit trösztösíteni és még áttekinthetetlenebbé tenni?" 1990. március 15. Hagyjuk abba a hazudozást!? Pál Tamás a zenekarról, a szlnházbotrányról, az intendatúráról. (Sulyok Erzsébet) „- Vagyis támogatja az új szervezeti-működési rend kidolgozását, amire Nikolényi István kapott megbízást a tanácstól? - ...Az én elképzelésem szerint az intendatúra egyáltalán nem valami trösztösítést, összevonást jelent, hanem éppen az ellenkezőjét: a részlegek gazdasági és művészeti önállóságát. Minden tagozat a vezetőjével, kis számú kiszolgáló személyzettel és erős érdekvédő szervezettel - jól megélne." Gyimesi nekigyürkűzik, Gregor kacagja... E meghitt pillanatot fotóriporterünk, Nagy László örökítette meg. 1990. április 14. Az intendatúra (Nikolényi István) „...A többtagozatú színházak irányítása más városokban sem mentes az eleve beépített konfliktusoktól. Szegeden azonban a szakmailag rosszul előkészített, különböző szintű hibás döntések sorozata után mára zaklatottá, időnként működésképtelenné vált a nem kevés áldozattal újjáépített Nagyszínház, a kisszínházbeli előadások színvonala a város színházszerető közönségét messze nem elégíti ki... Az okok lényegében visszavezethetők egy koncepciótlan művészetirányítási gyakorlatra, és egy korszerűtlen, intézménycentrikus színházi szerkezetre... Az eddigi intézménycentrikus szemléletet kell fölváltani tehát egy racionálisabb, értékközpontú, funkcionális struktúrának. Az integrált egységek biztonsági, a párhuzamokat kiiktató laza burája tudniillik önállóbbá, elkülönültebbé, karakteresebbé teheti a különböző művészeti műhelyeket, melyeknek művészeti és gazdasági önállóságával párhuzamosan megnő a művészeti és gazdasági felelőssége is." 1991. január 7. Gregor: „ Nélkülem " (Pacsika Emília) „- Intendatúra? Nélkülem... Megalomán elképzelés összevonni három intézményt: a kőszínházat a szabadtérivel és a szimfonikus zenekarral... Tavaly óta lóg a kard a fejünk fölött. A régi vezetés nem döntött rólunk, az új önkormányzatnak meg nem tudjuk, mi a célja velünk... Szerintem nem a struktúrában kell keresni a bajt. Alkalmas személyek kellenek vezető posztokra, ennyi az egész." 1991. április 20. Jöjjön Fortinbras? Rendkívüli társulati illés (Mórok Tamás) „Szeged színházi hagyományai kötelezik a várost, hogy a színházi élet problémáit botrány nélkül oldja meg - kezdte az alpolgármesternő ( dr. Ványai Éva - a szerk.)" „Hányan olvasták a pályázatomat? - kezdte Nikolényi István. A jelenlevőknek mintegy a fele nyújtotta föl a kezét...'A rendszerből következik, hogy a tagozatvezetők maguk határozzák meg, kivel dolgoznak, hány vendéget hívnak - a rendelkezésükre bocsátott anyagi kereteken belül.' ...Nagy László igazgató közölte. hogy az igazgatóság úgy döntött: nem kíván részt venni az önkormányzat által létrehozott bizottságban, melynek feladata az új rendszer kidolgozása... ...Ványai Éva egy alkalommal azt is mondta, hogy az összevonás már eldöntött tény... Az alpolgármesternő később helyesbítette magát: egyelőre csak a struktúraváltás Végleges." 1991. október 2. Színházigazgatót keresnek, a szabadtériét már megtalálták, avagy porlódi pályázatiáda (Sulyok Erzsébet) „Mint emlékezetes, a szeptemberi közgyűlésen nem volt elég 21 igen a szegedi színházak szervezeti átalakításához, az intendatúra létrehozásához; a konzervatív frakcióban ülő városatyák többsége (17-en) tartózkodott a szavazástól, s ezzel elfogadhatatlannak ítélte dr. Ványai Éva alpolgármester előterjesztését. Közel egyéves vajúdás után tehát számos színházi szakember javaslatával ellentétes álláspont született, maradt, mi volt, külön intézmény a színház és külön a szabadtéri. A közgyűlés a kulturális bizottság feladatául jelölte a szükséges teendőkről szóló javaslatot: írjanak-e ki pályázatot a két intézmény igazgatói állására, s ha igen, milyen feltételekkel? A javaslat megszületett: csak a színházigazgatót keressék pályázat útján, a szabadtéri igazgatójának és művészeti vezetőjének hívják meg dr. Nikolényi Istvánt." 1991.november 13. „Mindennap van sikerélményem " Dr. Ványai Évával beszélget Sulyok Erzsébet „- Kudarcnak tekinti az elutasítást? - Egyáltalán nem. meg vagyok győződve, hogy lakossági igény a színház jobbítása, ezért is kezdtünk el ezen dolgozni és a kezdeményezésünk a változtatásra országosan is egyedülálló, úttörő jellegű, a hibáival együtt elismeréssel beszéltek róla a szakemberek. Miért érezném kudarcnak?" (Folytatjuk.)