Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-17 / 294. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 17. KAPCSOLATOK 15 Válasz a biztosítótól A DM december 4-i számának Csörög a Westel rovatában „A számla sem biztos?" címmel cikk jelent meg, mely intézetünket érinti. Ördögh Mátyás rokona, özv. Pósa Kálmánná káreseményével kapcsolatosan nyilatkozott, illetve mondott véleményt, mely az újságban megjelent. Ezzel kapcsolatosan az alábbi észrevételezést, illetve pontosítást teszem. A Családi Otthon Biztosítási szerződés csak abban az esetben tartalmaz önrészt, ha a káresemény nem éri el az 500 forintot, e feletti kárnál a teljes kárösszeg kifizetésre kerül. A káranyagba levő számlánál nem önrész került levonásra, hanem más irányú felújítási munkálatok kerültek elvégzésre. A megkötött szerődés csak a biztosítási káresemények által okozott kárt téríti meg. Az elavult őlom és pvc vezeték cseréjének anyagköltsége és az ehhez kapcsoldó munkadíj felújítási munka, melyet kifizetni nem áll módunkban, hiszen ez a megkötött szerződéssel ellentétes lenne. A helyszínen az eljáró kárszakértő munkatársam erről tájékoztatta a károsultat, és helyesen csak a csőtörés által okozott kárt térítette meg. Ezt a károsult aláírásával tudomásul vette. Dr. Schneider Klára, az AB-Aegon megyei igazgatója Dóci nyugdíjasünnepség December 10-én több mint száz nyugdíjas vett részt Dócon, a művelődési házban a közelgő ünnepek alkalmából rendezett találkozón. A képviselő-testület tagjai: Asztalos György, Király Endréné. Lázár László, dr. Tóth István, Tóth Mihály, Vedrédi Balázsné és a polgármester Belovai Pál felajánlották decemberi tiszteletdíjukat a rendezvényre; Vajda Júlia, Andrejcsik István és Koczka Ferenc szegedi művészek gondoskodtak a jó hagulatról színvonalas Összeállításukkal és a sándorfalvi citerazenekar is örömmel tett eleget | r • felkérésünknek, akik műsorát nagy tapssal fogadták az egybegyűltek. Itt mondok köszönetet a fellépőknek, hogy szabad délutánjukat feláldozva, minden díjazás nélkül, örömet szereztek a dóci nyugdíjasoknak. Köszönetemet fejezem ki azoknak is, akik segítségemre voltak a rendezvény szervezésében. Valamennyi segítőmnek a további munkájukhoz sok sikert, a közelgő ünnepek alkalmából minden jót kívánok. Tóth Margit könyvtáros Nyugdíjasén munkanélkülifórum Algyőn Az algyői művelődési ház-" ban november 30-án Pócsfalvi Csaba, az országos Nyugdíjbiztosítási Önkormánzyzat tagja tartott előadást, illetve beszélgetett az érdeklődőkkel. A téma fontosságát mutatja hogy azon részt vettek a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Munkástanácsok, a Munkanélküliek Érdekvédelmi Szövetsége; a pártok részéről az MDF, a Kisgazdapárt és a Fidesz képviselői. (Találó megjegyzés hangzott el arról, hogy a MÉSZ a tagság megszűnése miatt valószínűleg nem fog feloszlani.) Pócsfalvi Csaba, aki a Népjóléti Minisztérium főtanácsadója, köszönetet mondott dr. Bratinka Józsefnek, a terület országgyűlési képviselőjének a szervezésben végzett segítségéért; valamint a parlamenti munkája során, az előterjesztésekben való részvételéért, amellyel a nyugdíjasok és a munkanélküliek érdekét igyekezett képviselni. Bratinka József munkatársai révén kért elnézést a távolmaradásért, mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) ülésére Rómába kellett OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Bocsássa meg, Feri bácsi! Jó pár napja megdöbbentő képet mutattak lapjukban arról, hogy Kiss Ferenc mellszobrát „erős legények", vandálok lelöktél talpazatáról. Ügyes a fotós, rögtön észrevette, hírül adta, találó képaláírással, ez igen! - gondoltam. Meg azt is gondoltam hogy ez szégyen, a művészi érték és az emlékezet, a tiszteletadás semmibe vétele, ez nem kultúra; ez otrombaság, lelketlenség. Gondoltam, majd a nevét viselő iskola megtisztogatja, felemeli, Visszateszi. Sokszor járok arra, s látom, hogy Feri bácsi még mindig lent van a sárban. Fiúk! jövőnk reménységei - nincs köztetek legény, akiben megindulna a tettvágy: emeljük fel az öreget... Vagy a tanár úr, vagy az igazgató úr, vagy a pedellus... Elmennek mellette, ott a bejárat előtt minden nap... és ennyi? Feri bácsi biztos arra tanította gyermekeit, az erdészeket; ha egy fát meggyötör a vihar, leszakítja ágát, emeljétek fel, kötözzétek össze sebeit; ha egy kis madárkát kivet a vihar fészkéből: tegyétek vissza! Ez a szellemiség biztos ott van a falak között... Keressétek meg, fiúk! Fehérvári Béla Az előadó tájékoztatta a hallgatóságot a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat működéséről. Többek között arról, hogy az milyen hatalmas vagyon és pénz elosztása felett rendelkezik. Eközben nem hallgatta el, hogy ő - a keresztény szemlélete miatt feltétlenül mások segítésén fáradozik, s elítéli azokat, akik a nyugdíjelosztásból nagy jövedelmet szeretnének felvenni, illetve nyilvánvalóan ateista múlttal keresztény csoportokat szerveznek. A hallgatók a nyugdíjkorhatár emeléséről érdeklődtek. Megtudhatták, hogy ez az elkerülhetetlen lépés egyrészt később és foki 'atosan, másrészt a dolgozói igényeihez alkalmazkodva (annak függvényében, hogy megelégszenek-e alacsonyabb nyugdíjjal) fog történni. Szóba kerültek a munkanélküliség enyhítésének ötletei, például az igazolt önfenntartók elismerése, illetve a társadalombiztosításba való bevonása, az algyői energiák melegházi hasznosításának lehetőségei stb. A munkanélküliek kb. egyharmadát Pócsfalvi Csaba nem döntő tényező a munkanélküliség terén. Ugyanakkor a környezetvédelem érdekében pedig sok új munkahelyet lehet teremteni, amire máris volt példa. Páldául ez évben Szegeden, amikor megteremtették a kamionok vasúti szállításának lehetőségét. Fodor Imre (aki a Moi Rt.nek két hete nyugdíjasa) elmondta, hogy a jól szervezett munkahelyek, például az algyői olajipar, jelentős számú és viszonylag jól megfizetett dolgozót tudnak alkalmazni, de természetesen ma már csak a megfelelő munkát végzőket veszik fel. A rendezők és a vendégek megegyeztek abban, hogy feltétlenül érdemes a témában, mind a résztvevő szervezetek, mind a hallgatók tekintetében kibővítve, talán már az új faluházban, egy másik, hasonló témájú fórumot rendezni. Kelemen Gábor Faikas Dezső emlékére Gyuris János kórusve/ető m hL JSN »' * T- T* Ur»m. eeqlc*. ho^y mlnSjTx ezimirj ** 6791 Szeged-Kiskundororsma. Kamilla utc 2 TbI:K36(62)36 1-306 „nótórius"-nak nevezte, akikről a társadalomnak az emberiesség alapján és szociálifltcsatornákon keresztül kell gondoskodni. A másik egyharmad „szakmai" munkanélküli, akiknek sajnos tudomásul kell venniük. hogy át kell képezniük magukat. A harmadik harmad pedig - mint minden jól működő árutermelő gazdaságban - biztosítja a megfelelő munkaerőáramlást. Mert tetszik vagy nem tetszik - a munkaerő is áru! A hallgatóság egyetértett azzal, hogy akik munkanélküli segélyt vesznek fel, azokat be lehesse"n vonni közhasznú munkába, például környezetvédelmi célokra. Ez a téma most a Parlament munkájában is terítéken van. Egyébként az előadás, illetve a beszélgetés során a környezetvédelmet végig döntő tényezőként vették figyelembe. Vinc'ze Tibor, a Fidesz zöld frakciójának képviselője elmondta, hogy nem kell félni a környezetvédelem munkahelycsökkentő szerepétől. A környezetet legjobban szennyező iparágak viszonylag kevés dolgozót foglalkoztatnak, és azok átstrukturálása (bezárása) • Farkas Dezső, a Dél-Alföld megújuló magyar egyházzenéjének negyven éven át volt lánglelkű apostola most lenne 65 éves. Ezt tudtuk róla. Sokan, tisztelői ismertük erényeit. Azt azonban, hogy csendben verseket is (rogat, családján, barátain kfvül kevesen tudták. A szép verses esten rajzolódott ki valamennyiünk számára, milyen gyönyörű gondolatok, milyen lényegretörő sóhajok fogalmazódtak meg rímekbe szedett soraiban. Az est programját színesítették a kötetből nagy átéléssel előadott költemények. Emberi nagyságát, személyes varázsát érző, szerető, határozott egyéniségét a visszaemlékezések megelevenítették. A válogatott alkotásokból álló kötet méltó emléket állít Kiskundorozsma jeles fiának. Megjelenése Zsoldos Sándor főszerkesztő gondos munkáját dicséri. A bensőséges est megszervezését a Dorozsmai Napló munkatársai kezdeményezték. Vass József műsorvezető. Ács Gézáné, Sebők Péterné, Horváth Ildikó és ifj. Farkas Dezső közreműködők emelték a rendezvény fényét. Gyuris János a rókusi templom énekkarával adózott szeretett mestere, karnagya emlékének az ő egykori műsorszámival. A közel két éve elhunyt Farkas Dezső lelki üdvéért Mádi György plébános úr mondott imádságot. Takács Ervin piarista pap tanár, a lelki jóbarát, méltatta az ünnepelt életét: 1951 őszétől Kiskundorzsmán volt kántor. Hamarosan nekilátott a híressé vált „Hozsanna" Kórus megszervezéséhez, amivél már karácsonykor zengedezni is tudtak a megszületett Kisjézusnak. Felvette a kapcsolatot Bárdos Lajossal és egész életében Kodály és Bárdos szellemében elkötelezett munkatársa volt az „éneklő Magyarországnak" az Alföld templomaiban. Tudta, hogy a szent zene művelői eleven hittel, alapos ismeretekkel kell, hogy rendelkezzenek. Ezért minden áldozatra képes volt a teológiai tanulmányok érdekében. A szent zene alázatos szolgája egész életében rendszeresen írt verseket is. Kötelményeiben a mély lelkű ember szólal meg. Igazi beteljesülését Istennel való személyes találkozása jelentette verseiben. Miképpen a templom karnagyi dobogóján is. A hit, a vers, a zene csodálatos hármas együttesét mutatja be a Tükör a sárban cfmű verse: A kis tükör a sárban énekelt..." (foglalja össze önmaga életét). Mi, akik ismertük Farkas Dezső küzdelmes életét, egy olyan emberrel találkozhattunk, akit evilági életútja nem sározott össze, és aki egész életében teremtőjének énekelt. Tisztelői • Az élet - úgy látszik többnyire igazolja a bölcs közhelyeket. Mint jelen esetben a cfmbéli kifacsart mondást az a kis sajtótörténeti visszapillantás, amit napilapunk adott közre a szegedi színház történetének több mint egy évtizedes múltjából; bizonyítva, hogy nincs új a nap alatt - már ami a színház és a színigazgatók pálya- és vesszőfutását illeti. Rövid távon pedig különösen szembeszökő az ismétlődés. Mert miről árulkodik ez a nyilván szándékos megfontolással válogatott - sajtó„rückblick"? Hogy a színházzal többnyire baj van, a fenntartó nem igazán tudja „kezelni dédelgetett gyermekét"; mindig újabb és újabb igazgatók, főrendezők, tagozatvezetők állnak vagy állíttatnak az intézmény, a tagozatok élére, hogy megoldják a már kezelhetetlen konfliktusokat - avagy állnak vagy állíttatnak fel a bársony1 sajlótörténelem a színház tanítómestere székből, mert nem tudták sza-partján egy társadalmi- sem kérdőjelezem meg akár a gyok, hogy a gazdaságosabb megoldani a konfliktusokat. (Sz£pH^z8nfe "[messzebb nyúló ttírtéhejét ismerve megkocskáztatom, rövid időszakoktól eltekintve kisebb-nagyobb válságok gödrein bukdácsolt mindig Thália szekere.) Ha azonban összevetjük a tfz év színházi botrányait a mostanival, akkor egy valamit észre kell vennünk. Korábban inkább csak a színházvezetők, rendezők alkalmasságáról, illetve alkalmatlanságáról folyt a vita; most pedig előtérbe került a pénz. Vagyis az, hogy kevésnek bizonyul a még oly soknak látszó állami, fenntartói támogatás a színház működtetésére. Hát akkor próbáljuk megvizsgálni, kevés-e az a sok, vagy sok-e az a kevés. Neobarokk palotánk a Tigazdasági - és színháztörténeti szempontból - felvirágzó korszakban épült, gyaníthatóan már akkor is túlméretezve. Azóta ugyan megtöbbszöröződött a város lakossága, de s itt nem akarom részletezni az untig ismerteket: a mozi, a tévé megjelenését, a rétegigények kibontakozását, a fizetőképes kereslet szűkülését, az állami szubvenció effektív értékének csökkenését stb. tényként kell elfogadnunk, hogy jelenleg túlságosan nagy és drága színházunk, társulatunk van. Éppen elképzelhető, hogy a város költségvetéséből ki lehetne többet szakítani a színházra, de én - naiv jóhiszeműen - feltételezem, az az összeg akkor máshonnan fog nagyon hiányozni. Ezzel persze egy pillanatig balett, akár az operatagozat létét, mert - ugyancsak naiv jóhiszeműen - azt is feltételezem, hogy nincs olyan kulturált városlakó, aki megszavazná bármelyik tagozat megszüntetését a pénzügyi gondok enyhítése céljából. A kérdést tehát most úgy kell feltenni, hogyan lehetne ezt a szívünknek és erszényünknek egyként drága intézményt takarékosabban, gazdaságosabban működtetni. És most ne várják, hogy előállók valami eredeti és tökéletes megoldást kínáló ötlettel. (Ahogy a cikkgyűjteményből ismételten kiderült, korábban már megvizsgáltak többféle variációt, gondolom, pénzügyi számításokkal együtt, s most újfent ezeket a változatokat rántották elő.) De abban majdnem biztos vaműködtetés kimódolását a „hózzáértők okos gyülekezetére" kellene rábízni, nem pedig a kívülállók laikus igyekezetére. És hol van ez az okos gyülekezet? Hát a színházban kellene lennie! Az igazgatóból, a tagozatvezetőkből, a rendezőkből, a gazdaságvezetőből (és a többiből) álló kis csapatnak kellene együtt kidolgoznia, hogyan lehet az adott pénzügyi keretek között jól működtetni az intézményt, no meg azt, hogyan és honnan lehetne még pénzt szerezni. De - ahogy az utóbbi hónapok gyors egymásután bekövetkező eseményeiről tájékozódtunk - ebből a színházi vezérkarból lassan már csak az igazgató maradt a fedélzeten. Márpedig „Egyedül nem megy...!" Hát akkor gondolkozzunk el azon, vajon miért hagyták el a legjobb erők a színházat, azok, akik az elmúlt rövid idő alatt is bizonyították tehetségüket, tudásukat. Az ő „vezénylésükkel" születtek itt végre figyelemre méltó előadások. Tanuljunk a sajtótörténetből s a bölcs közhelyekből miszerint az „Ismétlés a tudás anyja" - még egyszer ideírom az 1989. szeptember 4-i interjú néhány sorát: „A szfnházvezetés minden ellenkező híreszteléssel szemben: szakma... Kipróbált, tájékozott, kapcsolatokkal rendelkező ember kell, aki érzékeny az értékekre, a tehetségekre, tehát össze tudja fogni ezeket és találkoztatni az értékeket az igényekkel". Nóvák Mária