Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-14 / 291. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. DEC. 14. IS OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEKON: 481-460 Kübekházi ünneplés Nem a legjobb fekvésű község Kübekháza. Kint van a „végeken", ahogy mondani szokták. Innen már nem vezet út tovább. Az itt elzártan élő emberek azonban nem adják föl a harcot. Kesergés helyett próbálkoznak, tesznek, vállalkoznak ki-ki a maga módján. Nemrég a kübekházi asszonykórust kapta fel szárnyaira a hfr, most pedig a sport területén mutatkoznak babérok. A község egyik lakója Filó Andor. 22 éves fiatalember aranyérmet nyert a november 28-án Budapesten megrendezett 9. full-contact kick-box világbajnokságon. A kis faluban gyorsan szállt a hír. Gratulációk, figyelmesség, meleg kézszorítások, fölfokozott érdeklődés kísérte az újdonsült világbajokot, ahogy ez. már lenni szokott. Az. általános iskola pedagógusai felismerték az eleven példával való nevelés lehetőségét, azt, hogy egy ilyen esemény hatásosabb száz osztályfőnöki óránál is. Beszélgetésre invitálták volt tanítványukat, hogy egy kis rögtönzött ünnepélyen gratuláljanak az. eredményhez. Lelkes taps és éljenzés fogadta az ifjú bajnokot, amint az éremmel és serleggel kilépett a nevelői szoba ajtaján. A szemek felcsillantak, a szívek megdobbantak. Különösen a nyolcadikos lányok körében volt nagy az élénkség. A köszöntő szavak után szerény ajándékot adtak a falu büszkeségének, és egy nemzeti színű szalaggal átkötött papírtekercset (díszoklevél), amely az elismerő szavakon kívül tartalmazta az iskola minden tanulójának és tanárának aláírását. A faluban a lelkesedés akkora, hogy azóta már a kickbox tanfolyamok szervezésénél tartanak, amelynek oktatója természetesen az új világbajnok lenne. Filó Andor esete azt példázza, hogy (miként azt már a 6:3as angol-magyar mérkőzés idején is láttuk) az eredményesség előfeltétele nem feltétlenül a pénz, a jó anyagi ellátottság, hanem a rendszeres, kitartó munka, az emberi öszszeszedettség és célratörés. Egy tornaterem nélküli kis faluból is kerülhet ki világbajnok, ha megvan hozzá a megfelelő hit. önbizalom és akaraterő. Hallottam, hogy Magyarországon soha nem épült annyi tornaterem, mint az utóbbi három évben. Örömmel üdvözölhetjük ezt a sikert, de nemcsak az egészségre nevelés miatt. A sport a legjobb jellemnevelő. Természeténél fogva kevesebb lehetőséget ad protekcióra, részrehajlásra, rászoktat minket a szabályok tiszteletére és a vereségek méltósággal való elviselésére. A sport egyik eszköze lehet az évtizedek óta dúló erkölcsi válság leküzdésének. Ezért támogassuk a sportot anyagiakkal és megfelelő szemléletváltással, hogy emberebb emberré váljon öreg s fiatal. Kübekháza pedig legyen büszke, arra, hogy most már nemcsak egy Bordán Irénje van (a színésznő a község szülötte), hanem egy Filó Andorja is. Kövér Károly I És hol vannak a katonák? - kérdezi a Marlene Dietrich által énekelt sanzon. Magyar viszonylatban nemcsak a doni 2. hadsereg katonáiról van szó. hanem a magyarországi harcokban fogságba esett honvédek tízezreiről is. A Honvédelmi Minisztériumnak van egy névsora vagy tízezer és még valamennyi meghalt honvédről, ami csak töredéke a 2. hadsereg 120 ezer halottjának, valamint az itthonról hadifogságba hurcolt és ott rossz bánásmód, nélkülözés, járványok miatt meghaltak számának. Ezenfelül még vagy százezer (vagy Isten tudja mennyi) civil állampolgárunkat is deportálták „malenki robot"-ra, férfiakat, nőket (lányokat, asszonyokat) egyaránt. Összességében az elhurcolt katonák és civilek száma nagyságrendileg közel akkora lehet, mint a nácik által koncentrációs táborokba hurcoltaké, a meghaltak számát tekintve is. Terjed az a dicséretes szokás, hogy az I. és a II. viklágháború halottainak közös Hova lett a sok virág? emlékmüvet avatnak, feltüntetve rajta nemcsak a katonák, hanem a deportáltak neveit is. Vajon felírják ezekre a gulágokban elpusztult civil állampolgárainkat is? A múlt történéseire tényszerűen és lehetőleg elfogultság nélkül emlékezni ajiemzeti öntudathoz tartozik. De lehetne-e valamivel még többet is tenni? A közelmúltban hallottam, hogy a 60-as években két halottnak hitt - férfi tért haza Nagyszalontára. A háború vége felé estek szovjet fogságba és mintegy 20 évet töltöttek egy szibériai táborban a kínai határ mellett. A szovjet-kínai határvillongások során a kínaiak elfoglalták a tábort és őket mint román állampolgárokat hazaküldték. Jó két éve a magyar tévé készített riportot egy idős férfivel, aki a II. világháborúban került fogságba és vagy ötször próbált megszökni, de mindannyiszor elfogták és visszavitték. A Szovjetunió összeomlása után végre hazakerülhetett, ma Nyíregyházán él. Elképzelhető, hogy nem mindenki volt ilyen szerencsés, és ha a lágerből ki is engedték, de olyan eldugott helyre száműzték, hogy a hazatérés már legfeljebb álmaiban él. A KDNP szegedi szervezetének az a véleménye (és ezzel bizonyára sokan egyetértenek), hogy ha egyetlen ilyen magyar élne csupán ő is megérdemelné, hogy végre-valahára hazajusson. De az is lehetséges, hogy többen is életben vanak még. Hazasegítésük első feltétele, hogy tudjunk róluk. A hivatalos út hosszas és körülményes, de elkerülhetetlen. Gyorsítani lehetne a dolgot, ha a FA K médiákban (rádió .tévé, országos sajtó) megjelenhetne egy felhívás (többször is), hogy aki környezetében magyar emberről tud, közölje ottani külképviseletünkkel, és ha a hír igaznak bizonyul, jutalomban részesül. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület tiszteletreméltó tevékenységét (a hősi halottak emlékezetének ápolása) is ki lehetne bővíteni a - sajnos már biztosan nem sok - még élő segítésével. De a nemes cél nem lehet érdektelen a volt politikai foglyok és politikai üldözöttek szervezetei számára sem. De az is remélhető, hogy a volt Szovjetunió utódállamaiban (pl. Ukrajna, Kazahsztán) élő magyarok is közreműködnek, amiben tudnak. Ehhez persze az ottani követségek közreműködése nélkülözhetetlen, de szükséges némi pénz is (hirdetés, jutalom, hazautazás stb.). A költségek fedezése alapítvány által megoldható; amelyet az egyik elhurcolt felesége azzal a reménnyel hozott létre, hogy e nemes cél nemcsak az érintettek, hanem a hazai és nyugati magyarság körében egyaránt támogatásra talál. Dr. Szabó Rezső Köszönjük, Mikulás! Balogh Sándor vállalkozó (Szeged, Fürj utca 13.) rendezvényeinken zenével szórakoztatja - ellenszolgáltatás nélkül - otthonlakóinkat. Balogh úr évek óta teszi ezt, amit a Vakok Otthona lakói szeretettel és örömmel fogadnak. Ezúton köszönöm meg fáradozásait intézetünk nevében: Lázár Sádorné igazgató A Lady-Line Bt. ezúton mond köszönetet a december 5-én, a nagycsaládosoknak megrendezett Mikulás-nap ünnepség támogatóinak: a Szegedi Fonalfedolgozó Vállalatnak. a Westel Rádiótelefon Kft.-nek, a Szeged Nagyáruháznak, a Szegedi Távközlési Igazgatóságnak, a Florin Rt.nek, az Első Magyar Kenderfonó Rt.-nek, a Szőregi Virág és Dísznövény Afésznek, a Dél-Tisza menti Afésznek, a Bessy Kft.-nek, a Mars üzletháznak, a Merlin Alföld Kft.-nek, a Chio Szegedi képviseletének. a Hatos Rétes boltnak, a Szerencsjáték Rt.nek és a Talent Centernek. A Gyermekgyógyászati Klinika dolgozóiként úgy érezzük, az újság hasábjaira kívánkozik az a köszönetnyilvánítás, melyet a szegedi Béke Utcai Általános Iskola lelkes tanulóinak és tanárainak szeretnénk kifejezni, már hatodik éve tartó Harmados Mária és Nagy Lászlóné pedagógusok vezetésével - végaett munkájukért. Hívó szavunkra egy-egy mesejátékkal, bábdarabbal, apró, maguk készítette ajándékokkal mindig készek örömet szerezni a „kis pizsamásoknak" Télapóra, gyermeknapra, ahogy ez az idei Mikulás ncpon is megtörtént. Minden kis betegünk nevében köszönjük ezt a szeretetteli segítséget. Szí- élyes üdvözlettel: Prof. dr. Pintér Sándor tanszékvezető egyetemi tanár Kegyeletsértés Szerettük, és nem felejtjük. Betegségével együtt éltünk. O volt a Ferike. Váratlanul bekövetkezett a tragédia. Méltóságteljes utolsó búcsút szerettünk volna, de felelőtlen emberek a Makói Rekviem Temetkezési Vállalat - munkatársai kegyeletsértő módon jártak el, annak ellenére, hogy anyagi feltételeiket messzemenően teljesítettük. A ravatalozóban a koporsó mellett csonkig égett gyertyák voltak. A koporsót lezáró csavarok elhelyezése sem történt meg hiánytalanul. Testvérünket a sírig egy lyukas kerekű kocsin vitték. A koporsót leeresztés közben fölborították, mert az iroda erre megbízott dolgozói a szertartás közben eltávoztak. A gyászolók segítségével tudtuk halottunkat a sírba helyezni. Behantolni sem lehetett tisztességesen, mert törött nyelű, csorba lapáttal nehezen lehet dolgozni. Tény, hogy Deszken más család is hasonló körülmények között volt kénytelen elbúcsúzni szerettétől. Az iroda által vállalt szolgáltatás becstelen teljesítését nem tudjuk megbocsátani. Dr. Juhász Erzsébet és Juhász Éva • A Széchenyi téri bazár - „Csillagszóró show" - megnyitásának kora estjén végigsétáltam a pavilonsoron. A karácsonyi vásár képe megkapó: a hullámzó nyüzsgő sokaságnak a kis színes égők fűzére ad ünnepélyes keretet. Az első benyomásom szerint a nyitányon a kíváncsiságból bámészkodók voltak többen - velem együtt -, mint a vásárlók. Forgalmasabb pavilonoknak azok bizonyultak, ahol az ínyencségekkel és a forralt borral melegséget is nyújtottak az elárusítók. Magam otthon melegedtem fel, s melengettem gondolataimat a fagyos decemberi napok ellentmondásairól: fények-árnyak, örömök-gondok. Értelemszerű elemzésemet az adventről és karácsonyról kiegészítem érzelmeim tükröződésével, beleértve magam mások meglátásába is, bár nem nehéz körvonalazni, hogy kinek mit nyújt december, a várakozás időszaka. - A karácsony a család, a gyermekek ajándékozási ünnepe. - A karácsony a keresztény vallású emberek számára Jézus Krisztus születésének évfordulója, emlékünnepe, a Jeruzsálem melletti betlehemi jászollal, az angyalok örömhírével. - Karácsony este (szent este), karácsony előestjén hazánkban (is) jellemző a családi együttlét, egymás megajándékozása, hangulatos virág, ünnepi vacsora netán karácsonyi pulykával. Alig-alig akad család, ahol elmaradt hat) a karácsonyfa állítása vagy zöld fenyőgally kitűzése, összességében a karácsony a vallásos ünneplés mellett a béke és a szeretet ünnepe - zárom a sort, közben azon töprengek, hogy a karácsony miként lehetne az elesett egyedülállók, a rászorulók és a hajléktalanok meghitt ünnepe is. Hogy milyen népszokások előzik meg és kísérik a karácsonyt, azt az újságok, különböző folyóiratok ismertető írásaiból is megtudhatjuk. így ezúton a személyes véleményem alapján egészítem ki azokat. A; adventi koszorú otthoni készítése vagy vásárlása újra divatos szokássá vált az utóbbi időben. Tapasztalásom. hogy több iskolában (sőt olyanról is tudok, ahol osztályonként) ott díszeleg és meggyújtják a gyertyákat. Azt viszont nem tudom, hogy ezekben a semleges világnézetű iskolákban mit tudnak meg a gyerekek az advent jelentéséről. A latin eredetű nemzetközi szó ugyanis anynyi, mint „eljövetel", „megAdventben élni érkezés ", Krisztus várása, előkészítő időszak Jézus születésének megünneplésére, vagyis a keresztény hitben Krisztus viszajöveteleként értelmezhető. Adventben élni az Isten eljövetele utáni újbóli vágyódást és a megtérést érzékelteti, a vasárnaponkénti gyertyagyújtással a sötétség felszakadozik és lesz mind világosabb az Isten közeledésével. Babonás nem lévén december 13-án nem fogtam hozzá a kilenc különféle fából összeálló lucaszék készítéséhez, s így kimaradok abból az élményből, hogy az éjféli misén felismerném a templomban tartózkodó boszorkányokat. Ehelyett arra gondolok, hogy egyes tájegységekben mily nagy tisztelettel ápolják a Jézus születésének történetét bemutató keretjátékokat, a sokféle betlehemes játék szép hagyományait. Szívesen cserélném fel városi napjaimat az apró falvak életével, ahol a karácsony a család, a rokonság ünnepén túl az egész falu összetartozását jelenti. A gyerekek, ifjak házról házra járó játéka, éneke nemcsak a lakások légterét tölti be, hanem az ottlakókat szeretettel is feltölti. Egyes szokások alól én (a családom) sem lehet kivétel, helye van a karácsonyfának, fenyőgallyaknak. Átérzem ugyanis az európai néphit sugallatát, miszerint a pusztító hideggel dacoló örökzöld gallyak, fák életerejüket áramoltatják a ház lakóira, a környezetre, és bőséget, áldást hozva minden bajt elhárítanak felőlük. A karácsony lélektani jelentőségét is elfogadom, hiszen az ajándékozással az érkezés elején gondoskodunk szeretteinkről, hogy az új évben mindenük meglegyen, semmijük se hiányozzon, hogy ajándékainkkal is gazdagodjanak. A felsoroltakat örömünkre kiegészíti a csodás természet két ajándéka is: a lakásban novembertől virágzó piros fellevelű mikulásvirág és a karácsony táján - ciklámen színpompában virágba boruló karácsonyi kaktuszDecember hava - a bronz, ezüst és aranyvasárnapokkal - a nagy vásárlások ideje. „Nem mindenkinek telik sok és értékes ajándékra" - a szöveg ismerős a tévéből. Elmondható mégis, hogy a szűkös 1993-ban is a karácsony hónapja. A pénzszűke ellenére várható a vásárlók forgataga. A postai kézbesítők táskái ezúttal is megnehezednek a karácsonyi lapok áradatától, és napokkal előtte úton-útfélen mondjuk, hallhatjuk: Kellemes ünnepeket kívánok! A szavak olykori darálását felülértékeli a szívünk belsejéből feltörő óhaj. Szeretve akarjuk, hogy áldassék meg azok karácsonya, akik Jézus Krisztus születését örvendezik az Istent dicsőítve, de áldassék meg mindazon jóakaratú emberek karácsonya is, akik a földön békességet akarnak. A közös összefogással elképzelhető, hogy egyszer majd olyan világban élünk, amikor a kőszíveket összetöri a szeretet ereje. Hadd higygyük, lesznek még olyan karácsonyaink, amikor az értelem és a szív nem gyűlölködik, kihull a kézből a gyilkoló fegyver. Az idén még aggodalommal és szomorúsággal éljük meg környező világunk nyomorúságát, mert szeretetünk a félelem árnyékában lapul. Ha sokaknál el is marad a bőség, legalább az örökzöld ágak adják át különös életerejükkel számukra a maradandót: hitet. A hitet, hogy legyen erőnk - jó jellel - a bőség élvezetéhez eljutni. Az adventra is illő szólást - (Hadd) legyen (egyszer) neki (is) karácsonya - pedig módosítotton kívánhatjuk: nemcsak "neki", hanem mindenkinek és nemcsak egyszer, de mindig legyen boldog karácsonyunk. Most és mindenkor az adventi koszorúk gyertyáinak fénye világosítsa meg a karácsony igaz szellemével a lelkünket. E gondolataim megfogalmazása után érdeklődéssel és nagy tisztelettel olvastam el a megyés püspök úr adventi jegyzetét. Úgy vélem, hogy polgári személyként és az ökumenikusság ápolásával magam is (sokakkal együtt) hasonló hullámhosszon kívánom az advent beteljesülését. Adventben élni? Ki Krisztus várásában, fogadásában, ki a béke és a szeretet megérkezésének reményében, hogy az mielőbb eljön, megérkezik. Pleskó András