Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-13 / 290. szám

Szabó Bence győzött A franciaországi Nancyban rendezték a kardvívó Vi­lág Kupa-sorozat újabb versenyét. A viadalon nagy ma­gyar siker született: Szabó Bence győzött, Köves Csaba ötödik. Boros György hetedik lett, de a 32-es direktki­eséses táblára került Navarrete József (10.), Kovács Ba­lázs (15.), Abay Péter (24.), Bujdosó Imre (26.) és Csongrádi László (29.) neve is. SPDRlilA A DELMAGYARORSZAG KFT. MELLEKLETE Villogtak a szegediek: fi Papiron SC bevette a bresti erődöt! Az edző: Nvári István A doki: dr. Csíszér Előd A nem kis dicsőséget kihar­coló csapat vasárnap délután fél 1 órakor landolt a szegedi repülőtéren. Az érkezést köve­tően a játékosok és vezetőik rohantak szeretteikhez, hogy beszámoljanak a nem minden­napi élményről, mert az van bőven. Nyári Sándor vezető­edzőnek, és a csapat orvosá­nak, dr. Csíszér Előd főorvos­nak - aki gyógyító tevékeny­sége mellett pszichológusa, lel­kiatyja és ki tudja még mi min­dene a társaságnak - nem sok idó jutott a pihenésrq. Kora délután a szerkesztőségi szobá­ban randevúztunk, ahol nekem nem volt más dolgom, mint­hogy hallgassam és jegyezzem szavaikat. Az érkezés Az edző: - Kellemes lít után szálltunk le a bresti repülőté­ren. ahol a mienken kívül egy fia gép nem volt. A kifutópálya fényárban úszott, ami azért is volt meglepő, mert Beloru­sziában szigorú energiataka­rékosság van érvényben, az oroszok ugyanis nem adnak áramot nekik... Szállodánk - a legkomolyabban mondom ­megfelelt az európai normák­nak, egy- és kétágyas, színes televízióval ellátott szobákban szállásoltak el bennünket. Ez is meglepetés volt. mint a terem is. ahol játszottunk. A lila isko­la terménél jóval kisebb hely­ségbe kalauzoltak bennünket edzeni, s mikor kértem, ha le­het, oda vigyenek, ahol a meccset játsszuk, bólintottak, ott vagyunk... A doki: - A sárgára és kékre festett hajópadló, no meg a félhomály kissé megfogta a srácokat, hajtogatták is: „ Doki bú', nekünk itt annyi..." Sze­rencsére mást gondoltak, mint amit mondtak, bizonyság erre az eredmény. Pillanatnyi letar­giájukat a Nusser-féle tréfás gyakorlatok gyorsan tovaűzték, a játékosok felszabadultan, jó hangulatban tették dolgukat. Az étkezéssel kapcsolatban ­biztos, ami biztos - mindenre felkészültünk. Miután vodká­val fertőtlenítettem a torkomat és a gyomromat, mindig én voltam a „kóstoló", csak utá­nam, a jóváhagyásommal ehet­tek. Kintlétünk során - hál' Is­tennek - semmi rendellenesség nem fordult elő, igazán nem lehet panaszunk a vendéglátás­ra. A mérkőzés előtt Az edző: - Szombaton dél­előtt fél 10-kor bőségesen megreggeliztünk, majd gyako­rolni szerettünk volna a mérkő­zés színhelyén. Óhajunk nem találkozott házigazdáink elkép­zelésével. ezért a szálló halljá­ban, illetve folyosóján történt meg a fiúk alapos átmozgatása, akik - mondanom sem kell ­élvezték ezt az újszerű edzés­vitelt. A doki: - A srácok megle­pően higgadtan, mondhatni ha­láli nyugalommal várták a dél­utánt. A rövid ideig tartó eliga­zításon Sanyi kiemelte - a ma­gyar röplabdázás és a klub szempontjából egyaránt -. éle­tük egyik legfontosabb meccse vár rájuk! Valamennyiük el­szánt volt, sugárzott róluk a magabiztosság, látszott rajtuk, hogy hisznek a továbbjutásban. Az első játszma Az edző: - Már a kezdést jelö bírói sípszó előtt vibrált­iz/.ott a levegő a „csarnokban". A Hulmannék tudatában vol­tak, olyat produkálhatnak. amely magyar férfi röplabda­csapatnak több mint tíz éve nem sikerült: európai kupában a legjobb nyolc közé juthat­nak! Hasonló eltökéltséget fe­dezhettünk fel a brestieken is, várható volt, hogy nem adják olcsón magukat. Adok-kapok jellemezte az első perceket, dobhártyát re­pesztó ricsaj kísérte a hazaiak minden megmozdulását, akik el is húztak 3:0-ra. Az ered­ményt befolyásolni próbáló hangulatról csak annyit, ha ütöttünk, ha nem, a vonalbírók zászlaja állandóan felfelé mutatott, mindig out-ot jel­zett... Az első számú játékve­zető, szerencsénkre, nem volt partner ebben a „látásmód­ban", a későbbiekben többször felülbírálta kollegáit, mondhat­ni egyedül vezette a találkozót. A hazaiak lendületét időben si­került megfékeznünk, a kiváló­an röplabdázó Voronkov, Pop és az abban az időszakban jól játszó Vámos vezérletével si­került fordítanunk 8:4-re. Nem sokáig tartott örömünk, mert 9:8-ra, majd 13:12-re a bresti­ek vezettek. Ekkor a fenome­nálisan röplabdázó Hulmann valamint Csíkos kívülről és a hármason belülről mindent be­ütött. drámai csatában nyer­tünk 15:13-ra, s számunkra ezzel minden eldőlt! A doki: - A srácok végtelen nagy önuralommal viselték a játékvezetők mesterkedéseit, egyszerűen nem vették fel az. eléjük dobott kesztyűt! Semmi, a félelmetes hangulat sem zökkentette ki ritmusukból őket, testben és lélekben is pá­lyán voltak. A második játszma Az edző: - Mikor, ha nem ilyenkor cserél az. ember? Az elszürkülő Vámost a jó formá­ban levő Melkvi. Csíkost Pol­gár. a sérülését még érző Po­pot Petheő váltotta fel. A meg­viselt házigazdák neki-neki ve­selkedtek (edzőjük rimánkodva kérte őket, legalább egy ját­szmát nyerjenek), de a már la­zán, ám mégis jól röplabdázó csapatunk ezt a szettet is ab­szolválta. A doki: - Megnyugodva és könnyedén, lezseren is kiváló­an röplabdáztak a fiúk. A harmadik játszma Az edző: - Ezt a játékrészt túlzottan könnyedén vette a társaság, olyannyira, hogy már-már kezdtem aggódni. Kénytelen voltam figyelmez­tetni őket - „Édes gyermekeim, ha így játszotok, ebből öt szett lesz, ami aligha tesz jól nekünk a szerdai, mariboriak elleni meccs előtt!" -, s ez használt. Összekapták magukat, és iz­galmas csatában ezt a játszmát is begyűrtük. A doki: - Hatott az atyai ta­nács, megijedtek, hogy esetleg tovább kell szenvedniük, ezért inkább ezt a játszmát is hozták. A„végszó" Az edző: - Győzelmünk igazi értéke, hogy a rendkívül fontos első játszmát, ami bizto­sította továbbjutásunkat a KEK-ben, drámai csatában, rá­adásul idegenben nyertük meg! Sikerünknek óriási, ma még felbecsülhetetlen hatása lehet szakosztályunk további életé­ben... A doki: - Nekem is az véle­ményem, mint Sanyinak... A mérkőzés jegyzökönyve. Zapadnij Bug Brest­Papiron SC Szeged 0:3 (-13,-9,-14) Férfi KEK-mérkőzés. Brest, 500 néző. Vezette: Fufuren (orosz), Racsin (fehérorosz). Brest: IVANOV. KOVAL­CSUK. A. Biletski, Best, Vo­rosztyjanov, Vjatkin. Csere: Mirzov, V. Biletski. Soroka, Virkovski, Vasziljev. Edző: Petr Khilko. Papiron SC: Csíkos, SCHILDKRAUT. HULMANN, Vámos. POP. VORONKOV. Csere: PETHEŐ. MELKVI. Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. GYÜRKIERNŐ Akik kivívták a továbbjutást. (Fotó Gyenes Kálmán) Az itthoni, imponáló 3:0-as győzelme ellenére is féltő aggódással vártuk a Pa­piron SC Szeged fehéroroszországi „ki­rándulásának" eredményét. Amikor szombaton este tudomásomra jutott, hogy Brestben is a szegediek nyertek 3:0-ra, először nem akartam hinni a fü­lemnek. Percekbe tellett, amíg „meg­emésztettem" a szenzációs eredményt, amit a sportág európai berkeiben - ha nem is „világraszólóként" - mindenkép­pen kiválóként jegyeznek! Azért is, mert a Papiron a röplabda őshazájában, ott vívta ki legjobb nyolc közé jutást a Ku­pagyőztesek Európa Kupájában, ahol igen magas szinten űzik ezt a játékot. Hulmann (háttal, 7-es mezben) elementáris erővel bombázta a brestiek térfelét Fiúk megvan, továbbjutottunk! Petheő, Schildkraut, Csíkos (takarva) és Hulmann boldogságtól sugárzó arccal örül a megérdemelt sikernek

Next

/
Thumbnails
Contents