Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-13 / 290. szám

HÉTFŐ, 1993. DEC. 13. KÖZÉLET 3 A demokrácia elkötelezettjei gyászoljuk Boross Péter tévébeszéde A Magyar Televízió vasár­nap kora este megszakította műsorát, néhány percig gyász­zenét sugárzott, majd Boross Péter belügyminiszter mondott rövid beszédet. „Honfitársaim! Magyarok, itthon és szerte a nagyvilág­ban! Fájdalmas kötelességet rótt rám a sors. Dr. Antall József, Magyarország miniszterelnöke ma délután, 5 óra után elhunyt. Hősies küzdelmet vívott a be­tegséggel, az ország sorsa irán­ti elkötelezettségéből merített erőt, és a legutóbbi időkig teljesíteni tudta kormányfői feladatait. A váratlanul rátört újabb betegségen már közis­mert akaratereje sem tudott úrrá lenni. Halála nagy veszte­ség mindnyájunk számára. Emlékét államférfiként és Rendkívüli Vasárnap este fél 8-ra Bo­ross Péter rendkívüli ülésre hívta össze a kormány tagjait. A mintegy másfél órás tanács­kozás után Juhász Judit szó­vivő ismertette a kormány által jóváhagyott közleményt: „A Magyar Köztársaság kormánya megrendülten tu­datja, hogy dr. Antall József miniszterelnök 1993. december 12-én 17 óra 15 perckor el­hunyt. A hír vétele után a kormány rendkívüli ülést tartott, ame­lyen részt vett Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke és Szabad György, az Ország­gyűlés elnöke is. Antall József ellenzéki poli­tikusként és később kormány­főként egyaránt múlhatatlan érdemeket szerzett az önkény­uralom felszámolásában, a Magyar Köztársaság demok­ratikus, parlamentáris, alkot­mányos rendjének kialakí­tásában, függetlenségének, európai integrálódásának, nem­zetközi elismertségének hely­reállításában és a szociális piacgazdaság kiépítésében. Fáradhatatlanul küzdött a ma­gyarság felemelkedéséért még a betegség megpróbáltatásai között is. hosszú idő után első demokra­tikusan választott kormány elnökeként a történelem meg­őrzi. Szívünkben tovább él a nagytudású ember, és a nehéz helyzetben is magabiztosan dönteni tudó politikai szemé­lyiség emléke. Olyan ország született újjá kormányfői tény­kedése során, amelyet a régió­ban joggal neveznek a stabili­tás szigetének. Magyarország elismertsége szorosan kapcso­lódik ahhoz a személyes tekin­télyhez, amelyet a nemzetközi politikai közéletben kormány­főként kivívott magának. An­tall József kötelezettséget ha­gyott ránk. Őrizzük meg az ország alkotmányos rendjét és nyugalmát. A kormány e köte­lezettségét teljesíteni fogja." mányos rendnek megfelelően ügyvezető kormányként végzi munkáját, teljesíti köteles­ségét." Juhász Judit ezután ismer­tette Göncz Árpád levelét, amelyben a köztársasági elnök tájékoztatja a kormánytagokat arról: az Alkotmány 33/A pa­ragrafusának c. pontja alapján a jelenlegi kormány megbí­zatása megszűnt, ezért felkéri Boross Péter eddigi belügy­minisztert, hogy további in­tézkedésig ügyvezető minisz­terelnökként lássa el feladatát. A kabinet tagjai a köztársasági elnök döntésével egyhangúlag egyetértettek. Göncz Árpád magához kérette a frakcióvezetőket A kormány felkér minden intézményt a gyász lobogó­jának kitűzésére. A temetés időpontjáról - a családdal egyetértésben - ké­sőbb történik intézkedés. A Magyar Köztársaság Kor­mánya Antall József szelle­miségét követve az alkot­Göncz Árpád köztársasági elnök vasárnap este 8 órára magához kérette a parlamenti pártok frakcióvezetőit, és tá­jékoztatta őket arról: a rendkí­vüli kormányülésen az Alkot­mány 33/A paragrafusának c. pontja alapján átadta Boross Péter belügyminiszternek to­vábbi intézkedésig szóló ügy­vezető miniszterelnöki meg­bízatását. Erről tájékoztatta Faragó András, a köztársasági elnök szóvivője a tanácskozás alatt a sajtó munkatársait. Göncz Árpád a kormányülésen bejelentette, hogy Antall Jó­zsef miniszterelnök halálával a kormány megbízatása meg­szűnt, s az Alkotmány 39/B paragrafusa alapján az új ka­binet megalakulásáig hivatal­ban maradó kormány munkáját Boross Péter ügyvezető mi­niszterelnökként irányítja. A Göncz Árpádnál vasárnap este folytatott megbeszélésen megjelent Kónya Imre az MDF, Kuncze Gábor az SZDSZ, Gál Zoltán az MSZP, Kövér László a Fidesz, Csépé Béta a KDNP frakcióvezetője, valamint a 36-os frakció kép­viseletében Bejczy Sándor. A köztársasági elnök tájékoztatta a kialakult helyzetről a frak­cióvezetőket. Faragó András szóvivő azt is elmondta, hogy a köztársasági elnök hétfőn politikai tárgyalásokat kezd a pártok vezetőivel. Egy szegedi emlékkép: önkormányzati képviselőkkel Történelem, immár A ggódtunk. Százezrek, talán milliók is imádkoztak érte, s biztosan így tettek nagyon sokan azok közül is, akik politikai ellenfeleire voksolnak. Egység, ponto­sabban közös lelkület alakult ki személye körül, hiszen Antall JózsefTel együtt érzett az ország. A kórházból érkező hírek egyértelműen hatottak: né­hány napja mindenki a miniszterelnökre gondolt. Szörnyű lehetett egyszerre birkózni a halállal és a feladattal. Szívszorongva szembesülni a családtagok aggódásával és azzal a tudattal, hogy egyre gyarapodik az elvégzendő munka. Imádkozni, bízni es dönteni, ijjen, dönteni akkor is, amikor a betegség elhatalmasodásával együtt nőtt ágya körül, s mindenütt az országban az együttérzés is. Köztudott, már fiatalemberként a miniszterelnöki feladat fölvállalása volt az életcélja, kínosan pontos és mindig befejezettt körmondatait évtizedeken át fogal­mazta befelé, hogy egyszer, mintha katedrán állna, elmondhassa mindazt a helyzetre hangolva, amire és amiből készült. Nagyon sokan a lehető legjobb választásnak tartották, amikor ő lett a kommunizmus utáni első miniszterelnök. Komoly, fölkészült, kemény férfi volt, minden izében konzervatív és politikus. Hfvő ember és demokrata. Főként miniszterelnöksége első évében említette többször, hogy történelmi időket élünk, s valóban csak a történelem nagy mázsaházában mérhetők le igazán azok az értékek, amelyek az első koalíció idején születtek: a szabadság, a függetlenség és a parlamentarizmus. Na­gyon nehéz, talán lehetetlen is, epp a gyász óráiban ér­tékelni a politikus nagyságát. Távolság kell, időben és lélekben egyaránt. Van viszont egy dolog, amit már most biztosan kijelenthetünk: Magyarországon Antall József miniszterelnöksége alatt alapozódtak meg a mo­dern polgári demokrácia garanciái. Három és fél év alatt egy összecsukló régió eladóso­dott országában izmosodott meg és állta a próbát a jogállamiság. Ez a kormányfő életműve. Hatalmas mun­ka. E lakadok itt, ennél a szónál: kormányfő. Talán az is elismeri, aki minden lépését vitatta, hogy Antall József igazi feje, vezetője, sőt professzora volt kormá­nyának. Olyan politikus, aki szakmai és emberi kvali­tasaival érte el, hogy őt magát, s vele együtt hazánkat bátran nevezhették európainak a spanyol királyi udvartól ? német kancellari hivatalon át egészen a Kremlig. Értékeinek pontos mércéje, hogy nem csupán politikai partnere, hanem baratja is volt Helmut Kholnak. A mindig kiegyensúlyozott államférfi Isten akaratá­ban megnyugodva hunyta le a szemét. Ma mindenki az ő örököse. Ezt követeli tőlünk a tiszteletadás igénye és az a tény, hogy hazánk a többség akaratából arra haladt, amerre a miniszterelnök kormányzott. Lehetett volna többet tenni? Másként? Jobban? Hasonló fölvetések hallatán maga Antall József mon­daná azt, hogy történelmietlen kérdésekkel fölösleges dolog foglalkozni. Egy adott örökség súlyát kellett tovább cipelni, s mennyivel különb az a testamentum, amit ő hagyott ránk. A z özvegyre gondolok. Mit érhet számára az, hogy a mai lapok, a nagyvilág politikai kommentátorai egy reálpolitikus demokratától búcsúznak? A miniszterel­nöki hivatalban, a kórház egy félreeső szegletében, az MDF központjában, s otthon tízezerszám gyűlt föl az aggódó, együttérző levél. Mikor olvassa el? Mikor bont­ja ki az elsőt? Most, amikor egy választás hangrobaja törhet ránk, gondoljunk arra, hogy mi a realitás. Vagyis: mi a politika s mi az élet valósága. És így hajtsunk fejet Antall József, egy nagy vállal­kozás beteljesítőjc előtt. Nagy formátumú, felkészült politikus volt Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök: Mint embert és mint politikust is nagyra becsültein Antali Józsefet. Elsősorban azért, mert minden körülmények között szolgálni akarta a magyar népet. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy a rendszerváltozás után az ó kezébe került az átmenet levezénylése, és most, az új választások előtt sokat veszítettünk halálával. A választások pergőtüze elkezdődött, megindult az egymásra szavakkal lövöldözés, ezért volna szükségünk az ő higgadt politikai vonalvezetésére. Lehettek rossz tanácsadói, de ő mindig a magyar nép érdekét tartotta szem előtt. Számomra a legjobb tulajdonságai a türelem és az éleslátás voltak. Bármikor mondottak ellent neki, nem veszítette el a türelmét, kicsit gunyorosan, de mindig higgadtan válaszolt. Emlékszem, első személyes találkozásunkra a választások után. Ott ültem mellette, amikor a szegedi ifjúság kifütyülte, de ő bölcsen, sértődöttség nélkül mondotta: mindenkinek lehet más véleménye, ezért nem szabad megsértődni. Antall József becsületes, igaz magyar ember volt és biztos vagyok benne, hogy hatása lesz a jövőben is. Az egyház, a papság ma mindenütt imádkozott az elhunyt lelki üdvéért. Dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott: Nagy formátumú, felkészült politikust veszített el az ország Antall József személyében. Tavaly, tavalyelőtt, amfg betegsége engedte, szinte hetente találkoztunk vele az államtitkári értekez­leteken és hihetetlen tisztelet alakult ki iránta. Nem a pozicíója, hanem a felkészültsége miatt. Rá kellett jönnünk, hogy rendkívül élesen átlátja a problémák lényegét. Egy-egy témához, aminek az anyagát a miniszterelnökségi hivataltól megkapta, több véle­ményt tett hozzá, és saját műveltségét is. Én harminc éve gya­korló jogász vagyok, de egy-egy jogi kérdésről olyan felké­szültséggel tudott vitatkozni, mintha maga is profi lett volna. Ugyanígy a közgazdászokkal, a környezetvédőkkel is. Mégpedig higgadtan, józanul, még a kormány presztízsét érintő kérdé­sekben is minden rosszindulat nélkül. Tudott és mert is dönteni, és döntéseiben is emberi volt. Soha nem éreztette, hogy ő az ország első számú vezetője. Minden­kinek, minden kollégámnak tudta a nevét, és ha találkoztunk, egy kézszorítás, egy emberi szó mindenkinek jutott. Mindig jó érzéssel jöttem el onnan, ahol találkoztunk. Dr. Bratinka József, országgyűlési képviselő, az MDF Szeged városi szervezetének elnöke : — A szörnyű esemény hatása alatt állok, a Miniszterelnök Úr halála mélyen megvisel. Nehéz ilyenkor fogalmazni, bár a találkozások, a hétköznapok pillanatai ezernyi villanásban törnek elő, amelyek mozaikokban, összeállva arra emlékeztetnek, milyen ember volt dr. Antall József. A nagy tudású ember, európai szintű államférfi a maga szines egyéniségével hatással volt rám, ránk, akik a Parlament folyosóján beszélgetve, vagy a frakcióüléseken a sziporkázó elemzéseivel, ötleteivel megis­merkedhettünk. Különösképpen az volt maradandó, ahogyan az olvasmányélményeit az adott helyzetre alkalmazta, amilyen találóan sikerült az irodalomból, a históriából példákat felmu­tatnia a dolgok megvilágítására. Szellemes társalgó volt, ugyan­akkor végtelenül szerény a saját személyes igényeit illetően, a saját személyes sorsával sem terhelt soha senkit. Egészségügyi gondjairól is alig tudtunk, hosszabb időn át. A nagy formátumú ember Magyarország történelmét és jelenét dolgozta össze, s ilyenféle kiindulópontból tartott nekünk és sokaknak, idézőjelben értve, történelemórákat. A konkrét helyi problémákat, az ország helyzetét miniszterelnökünk ilyen élményszerúséggel volt képes érzékeltetni többek között az Európa Tanács főtitkárával, Catherine Lalumiere asszonnyal. Azért tudom ezt most külön is említeni, felidézni, mert e beszélgetésen magam is jelen voltam. Az előbb kaptam egyébként Franciaországból egy telefont, amely csak megerősíthet abbéli hitemben: miniszterelnökünknek Európa legnagyobb államfői, kiemelkedő politikusai között lesz a helye. Király Zoltán, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke: - Megrendített dr. Antall József halála, miként az emberi vég, a halál mindenképpen megrendítő esemény. Különösképpen érvényes ez akkor, amikor ilyen hallatlan küzdelmet folytat a betegséggel, s mégsem Ő győzött, nem tudta legyúrni a betegsé­get. Először az ember hiánya az, ami eszembe jut, azonban a politikus hiányát is érzem. Ázért hangsúlyos ez, mert Antall Jó­zsef körül nem voltak hozzá hasonló formátumú személyiségek, és itt elsősorban a saját pártjára gondolok. Ezért nem tudom félretenni a gondolatot, hogy milyen politika fog ezután következni. Antall József, mint ember és mint politikus is hiányozni fog az ország közéletéből. Nekem emberileg nagyjából három maradandó momentum jut eszembe, két közvetett találkozás és egy rövid ideig tartó személyes beszélgetés. Először azt a képet tudom felidézni, amit közvetlenül a választások után, 1990 áprilisában láttam,a Parlament MDF frakcióülésére tartva a buszról hátranézve láttam. Egy régi vám-rendszámú személy­kocsit kesztyűben vezetett egy férfi. Az jutott eszembe, hogy ez egy úriember. Antall József volt. Másik alkalom amire vissza­emlékszem, egy személyes beszélgetés nagyjából ugyanebben az időszakban. A sajtóval kapcsolatos fenntartásairól beszélt, meg­lehetős hosszasan. Fontosnak tartom azt a mozzanatot, amikor 1990 májusában frakcióülésen az MDF-SZDSZ paktumot be­jelentette, s vitát a téma fölött nem engedélyezett. Tekintélyével hatott, hogy a szavazásra bocsátott véleménnyilvánftási igénye­met elutasították. Valójában ezt a tekintélyelvűséget, a tekintélyét érvényesíteni képes egyéniséget éreztem meghatározónak a későbbiekben is, mindvégig. Annus József országgyűlési képviselő (MSZP): Az ember megrendül ettől a szomorú hírtől. Percekkel ezelőtt hallottam Göncz Árpád köztársasági elnököt beszélni, aki azt mondta, úgy hittük, ez a nagyon erős ember mindennel megbirkózik. Én is ezt mondhatom. Régen, még fekete hajúan, lobogón, fiatalon ismertem meg Antall Józsefet egy kandidátusi védésen. Megrendítő ennek a nagy munkabírású, elhivatott embernek a halála. Az én véleményem is az, hogy Antall Józsefnek, mint mi­niszterelnöknek rendkívüli feladata volt, aminek a véghezvitelét rengeteg akna, akadály - gazdasági helyzet, piacok összeomlása - nehezítette. Tiszteletre méltó munkát végzett, és remélem, hogy a koalíció úgy őrzi meg az emlékét, hogy a demokrácia talaján marad és időben kiírja a választásokat. Mint az ellenzék képviselője annak örülnék, ha a következő időszak az Antall József-i demokráciatiszteletben telne el. Sokan, sok mindent mondhattak róla, de azt senki sem állíthatta, hogy nem volt elkötelezett demokrata.

Next

/
Thumbnails
Contents