Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-08 / 286. szám

SZERDA, 1993. DEC. 8. KÖZÉLET 7 Legyen beszélő viszonyban önmagával a társadalom! Konrád György levele Antall Józsefhez Miniszterelnök Úr! Kedves Antall József! íme, nyílt levélben fordulok hozzád, amelyet ma a Radnóti Színházban számos írókolléga társaságában föl fogok olvasni, egyetértésük reményében. Betegséged híreit véve, kérlek, fogadd nagyrabecsülésemet férfias helytállásodért. A leghatalmasabb ellenféllel szembenézve rendkívüli bátorságról és akaraterőről adtál tanúbizonyságot. Kétszer találkoztunk, 1989 novemberében a francia követtől hazahoztál kocsin és a ház előtt, kikapcsolt motorral egy óra hosszat beszélgettünk, majd 1992 novemberében, amikor hivatalodban fölkerestelek, s mindkét alkalommal jól telt az idő, voltak szellemistiláris közös nevezőink, bölcsész kortársak között aligha lehet ez másként, és sajnálatos véletlennek tartottam, hogy azelőtt nem ismertük egymást. A szellemes társalgópartner oldottságát, humorát, a ranglartó egyenrangúság e két találkozás során tapasztalt légkörét sajnálattal hiányoltam nyilvános megnyilatkozásaidban, amelyeket ünnepélyesebbre és komorabbra formáltál, mint sokan publikumodból igényelték volna. Körülmények, karizma és betegség együttes hatásának tudom be ezt. S ne vedd kéretlen bizalmaskodásnak, ha miniszterelnöki monológjaid közül azt a taxisblokád utáni, betegágyadról adott nyilatkozatodat éreztem a legbölcsebbnek, ha bölcsnek az olyan választott köztisztviselőt tekintjük, aki bár csak a rész választotta, az egészhez lojális. • Kilencvenkettőben hivatalodban tea mellett nagyjából azt mondtad, hogy téged, ahogy a betegség előrehaladásának esélyével számot vetsz, kicsinyes érdekek mind kevésbé foglalkoztatnak. Szó volt a televízióról és a rádióról, szavaidból azt a következtetést szűrtem le, hogy teher rajtad ez az ügy, és megkönnyebbülnél, ha egy korrekt médiumtörvény által megszabadulnál tőle, most azonban még egyelőre és ideiglenesen el akarod érni a hatpárti megegyezéssel kinevezett médiumelnökök távozását, mintegy végkielégítésül a jobboldali radikálisoknak, akiktől válni készülsz. Több mint egy év telt el azóta, teljesült az akaratod, s a helyzet mindannyiunkat megszégyenítően visszatetszőbb, mint volt. Hogy a demokrácia nem hozott javulást sok ember életében, sőt, hogy nem kevésnek a nyomort hozta meg, ebben a még nagyobb szégyenben a felelősség és az esély is eloszlóbb, a sugározott sajtó ügyében azonban a változtatás esélye kézzelfoghatóbb és a felelősség rendkívül koncentrált: a te kezed ügyében volt, van is, remélem még, mindenesetre a te tisztségedhez kapcsolódik. • Ami ma a rádióban és a televízióban zajlik, az mind nonszensz lenne, ha lenne törvény, amely már szinte volt, és amelyet az utolsó pillanatban te megváltoztatni rendeltél vagy hagytál. Nem vagy ártatlan abban a tényállásban, hogy ma nincs törvény, és hogy a két jelölted működésével és önkényeskedésével olyan széles körű visszatetszést keltett. Az egész volt kommunista KeletEurópa azzal bizonyítja a legszembeötlőbben felkészületlenségét, éretlenségét a közeli integrációra a földrész nyugati felével, hogy nem képes a közszolgálati rádiónak és televíziónak rendezett függetlenséget biztosítani a kormánytól. Jóllehet a mielőbbi integráció óhaja kormánypolitikád tengelye, amelyet az ellenzék is támogat, ennek az olyannyira árulkodó hitelességi próbának a magyar demokrácia kormányzásod éveiben nem tudott megfelelni. Amit a két teljes elnöki jogkörrel felruházott vezető mond és tesz, olyan groteszk és inkonzisztens, annyira híján van a nyilvánosság és az értelmiségi szakmák iránti komolyan vehető tiszteletnek, hogy elképedünk: csakugyan ők a megtestesítői a te intecióidnak, ez a hamis és vulgáris összevissza beszéd fejezné ki valóban a te kormányod szellemét? Nem tekinthetem másképp ezt az állapotot, mint függőben lévőt, ideigleneset és karnyújtásnyi távolságban rendezhetőt, tehát drámaian jelképest. A döntés kapcsolója egy nagybeteg ember kezében van - a tiedben. A kis érdek fölé emelkedő és nagy érdeket szolgáló elhatározás tőled indulhat ki. • Az előző parlament az utolsó fél évében meg tudta haladni önmagát, és sorozatosan elfogadott olyan sarkalatosnak mondott törvényeket, amelyek utat nyitottak az alkotmányos demokrácia kifejlődésének. Az új parlament számos jó vagy vitatható törvénnyel tovább folytatta ezt az alapozó munkát. Ha van nyílt sebként működő baja a magyar demokráciának, akkor az alkotmány értékű médiumtörvény hiánya az. A sajtószabadság, és benne a sugározott sajtóé, a demokrácia sine qua nonja. Nála nélkül nincs. Az a nép, amelynek nincsen szabad sajtója, szánandó. Mi szánalmasak vagyunk ezzel az alpári mizériával, amely arról szól, hogy szabade nekünk hivatalos szűrés nélkül megtudnunk, hogy mi van áz országban, vagy nem szabad. Demokrácia akkor van, ha ez a kérdés nincs. Ha van valami, amihez az íróknak a respublikában közük van, az a szabadság, illetőleg a cenzúra viszonya a sajtó különböző szintjein, mert ez a létezési föltételük. Meg kell hogy gondolkoztasson ennyi nem akármilyen írónak, művésznek, tudósnak a közös rosszalló gesztusa. Nem mániákusok jöttek össze petíciózni, nem semmittevők, akik unalmukban akadékoskodnak. A nevek mögött megfontolt személyek állnak, akiknek van szemük-fülük látni-hallani a nyilvánvalót, szagolni is szinte, hogy a dolgok e téren nincsenek rendben, s a törvény híján az áljogászias önkényeskedés halmozza ballépéseit. Munkajogi kérdéssé degradálni az objektív tájékoztatás eltulajdonítását az országtól olyan álnaivitás, amely legyintésnél többet nem érdemel. • Akkor van szenvedélyes idegeskedés ügyek körül, ha azok nincsenek törvényesen rendezve. Te érvényben tartottad azt a miniszteri határozatot a Kádár-korszak egyik legrosszabb évéből, 1974-ből, amely éppenséggel a sajtó önállósodásának volt hivatva gátat vetni. Nyomasztónak állítottad a törvény hiányát, s az valóban nyomasztó. Maradék erőddel - sok ember óhajával egyezően - kérlek, hass oda, hogy a kormány médium-törvényjavaslata, miután a kormánypárti többség nem engedte napirendre tűzni az ellenzéki törvényjavaslatokat, tartalmazza azt a formulát, amelyet az ország túlnyomó többsége nevében a képviselők túlnyomó többsége el tud fogadni, és amely, ha érvényesül, akkor a sajtóviszonyokat elrendezi az élet, de médiaháborúra többet nem fognak okot adni, mert normálisak lesznek európai értelemben. Tudom, fantasztikusan hangzik a választási hadjárat előtt, ha nem is kiengesztelődést, de procedurális megállapodást kötni, rögzíteni az országos eszmecsere szabályait, hogy ennek jóvoltából a mérkőzés sportszerűsége a szavazatok megoszlásától függetlenül a nemzet önbecsülését emelhesse. Hadd legyen a sajtó által a gondolkozni tudó társadalom zavartalan beszélő viszonyban önmagával. Ha a magyar demokráciát közös vállalkozásnak tekintjük, amelynek gyarlóságaiban tevőlegesen és szenvedőlegesen mindannyian osztozunk, ez a vállalkozás egy remélhetően normális tabellaátrendeződés előtt új lendületet nyerne, ha kormányod európai szabványok szerint demokratikus, a már egyszer közösen elfogadotthoz közel álló törvényjavaslatot teijesztene elő, amely kétharmados többséggel törvénnyé emelkedve olyan szimbolikus érvénnyel bírna, mint a közönség figyelő szeme és a bírói sípjel előtt a csapatkapitányok kézfogása. • Meggyőződésem, hogy a magyar írótársadalom túlnyomó többsége üdvözölne egy ilyen fordulatot, azok is, akik a helyzet törvényes rendezéséig tiltakozásképpen megvonták közreműködésüket a rádiótól és a televíziótól, azok is, akik nem, és ezek között azok is, akik politikai nyilatkozatot tettek közzé a nem közreműködő kollégák döntése ellen. Ebben a közmegelégedésben osztozna a magyarság zöme határon belül és kívül egyaránt, továbbá jelzés értéke lenne a szűkebb és tágabb külföld szemében, hogy íme, ezen túl vagyunk, elsőként az új demokráciák között. Miért ne tennénk le sikerrel ezt az érettségi vizsgát? Miért ne bizonyítanánk be, hogy ebben a kritikus vonatkozásban nagykorú demokrácia vagyunk? Miért ne viselkednénk mi is olyan civilizáltan, mint nyugati lakótársaink a közös földrészen? • Kedves Antal József, igen tisztelt Miniszterelnök Úr, kérlek, tegyél egy gesztust. Jelezd, hogy még ebben a ciklusban, döntésed hatókörében, indiszpozíciódon felülemelkedve rendezni akarod ezt a kérdést. Kormányzásod közel négyéves időszakának és vele a magyar parlamenti demokrácia első fejezetének az általános megítélése a kortársak és az utókor szemében lényegesen kedvezőbbre fordulna egy ilyen siker nyomán, és kitűnne, hogy az uralkodó tendencia mégiscsak a folyamatosság a demokratikus törvénykezésben. Fossza meg a kormány a sajtószabadság védelmében fellépőket összejöveteleik indokától. Legyen ez a törvényjavaslat annak az elhatározásnak a jelképes kinyilvánítása, hogy a tömegközlés által a magyar polgárok szabad párbeszédben állnak egymással, van okuk tehát az önbecsülésre. Mint többé-kevésbé egészséges ember nem tudom igazán elképzelni megpróbáltatásaidat. Amennyire mégis, fogadd együttérzésem kísérletét és ámulatomat, ahogy a vaksorssal való szembeszegülésedet figyelem. Úgy tapasztaltam, hogy sokan éreznek hasonlóképpen irántad. Jobbulást, enyhületet és lelki békét kíván tisztelő kortársad, Konrád György Az író levelét december 4én, szombaton olvasta fel a Radnóti Színházban. Szegedi közéleti személyiségek véleménye Póda Jenő: Nincs lelki ráhangolódás - Konrád György levelét két oldalról is megközelíthetem. Tartalmi részét tekintve rögtön egy másik levél jut eszembe. Göncz. Árpádé, ugyancsak Antall Józsefnek címezve, amelyben kormányfői előterjesztést kér a médiahelyzet rendezésére. A baj az, hogy a köztársasági elnök kihagyott egy logikai lépést: nem fogadta el a médiaelnökök lemondását. Bármilyen konstrukció is következzék ezután a Rádiónál és a Televíziónál, az jogi eszközökkel, azaz a bíróságon megtámadható. Nem hiszem, hogy ilyen helyzeteket szabad volna előidézni. Van ugyanis ebben a noszogatásban valami, ami bizonytalanságot kelt. Hogy nem logikus. Nem menetrendszerű. Személyes véleményem lesújtó. A levél íze, vonalvezetése kifogásolható. Konrád olyan asszociációs körből válogatta szavait (enyhület, kortársad stb.), amelyek azt sugallják, Antall József a halálos ágyán fekszik, s ez a nagybeteg ember tegyen még utoljára valamit, mert ez a közvélemény elvárása. Rossz hangulatban tettem le az újságot, amelyben Konrád írását olvastam. Régóta nem értek egyet több dologban sem Konrád Györggyel, de ez a megnyilatkozása egyenesen megdöbbentő volt. Á legfelső körök között az utóbbi időben színvonalas párbeszéd alakult ki, a Konrád-levél sokat rontott ezen. Egyébként a parlamenti hangulatot, a folyosói beszélgetéseket figyelve nem látok esélyt médiatörvényalkotásra, nincs idő, energia, lelki ráhangolódás. Géczi József: Csurkásodás után szellemi polgárháború - A szocialisták elképzelése annak idején egy közalapítványi konstrukció volt, Kosa Ferenc készítette, tulajdonképpen ez vált a médiatörvény-tervezet alapjává. De a Parlament nem fogadta el. Meg kell mondanom, hogy az ellenzék s mi szocialisták is hibát követtünk el, hogy nem szavaztuk meg a kurtított, de a „lukakkal" is működőképes törvényt. Az utolsó pillanatA politikai palettán elfoglalt helye szerint nyilván mindenki másként értékeli Konrád György fentebb közölt sorait. Azt azonban aligha lehet elvitatni, hogy napjaink már-már viselhetetlenné fokozódó politikai feszültségeinek közepette megszólalt egy olyan hang, amelyre érdemes odafigyelni. Ezért közöltük Konrád György levelét, és ezért is kérdeztük az üggyel kapcsolatban néhány szegcdi közéleti személyiség véleményét. vei ma már nem eldönthető, hogy ez a televízió a kormánypárti centrumpolitikát favorizálja vagy egyoldalúan csurkista vonalat követ, némelykor Antali-ellenes éllel. Sajnálatos, hogy Antall József politikai környezetének összeválogatásánál a lojalitásra helyezte a hangsúlyt, így, hogy ő maga kiesett, az MDF centrumának eltűnt a politikai tartalma, csupán taktikai célok, főleg a hatalom akarása tartja össze. Antall József személyének felértékelése Konban tudniillik egy szélsőséges polarizációba szaladt bele a Parlament. A sikertelen szavazás után két sugárzó arcot láttam az ülésteremben: Harasztit és Csurkát. Előbbi abban bízott, hogy megmarad a duális demokrácia: egy liberális és egy kormánypárti tévécsatorna; utóbbi pedig, hogy ezt a helyzetet hamarosan felszámolhatja. Az MDF centrumának meggyengüléséDr. Szilvásy László: Nem túl etikus.. A Kerszténydemokrata Néppárt Csongrád megyei szervezetének elnöke szerint ha a szerző levelének minden ötödik bekezdésében nem utalna a miniszterelnök úr betegségére, sőt, kiolvasható a halálos betegségre való utalása is, nos, ha ez nem volna, akkor egy nyílt levélnek nevetegyen valami jót is...Mert ezt is ki lehet olvasni a levélből. Egyszóval, nem tartom etikusnak az így és most megírt levelet. • A fentiek, és az utóbbi időben annyit taglalt média-ügyek kapcsán, Ön hogyan vélekedik a honi tájékoztatásról? - Véleményem szerint az írott sajtóban végképp nincs szó arról, hogy a legcsekélyebb korlátozása lenne bárkinek is, leszámítva persze, a tulajdonos vagy a főszerkesztő által foganatosított korlátozó intézkedéseket. A kormánynak, vagy a kormányzó pártoknak itt azután semmi beleszólása sincs. Hogy az elektronikus sajtóban van-e, azt én nem tudnám megítélni. Nyilván, hogy van olyan értelmű intézkedése a kinevezett alelnököknek, amelyek hasonlóak, mint az írott sajtóban a főszerkesztőké. Az egész sajtóügy akkor kezdődött, amikor az Esti Egyenleg főszerkesztője ellen megindították a fegyelmi eljárást. Ennek az eljárásnak a végén megszűntették a közalkalmazotti jogviszonyát. Végül is ez egy munkajogi kérdés. rád György részéről szép és emberi gesztus. Úgy tudom, Antall József Németországból való hazajövetele utánra tervezte, hogy a tavaly decemberi médiatörvény-változatot újra beviszi a Parlament elé. Betegsége azonban felerősödött, a kormány részéről pedig nem érzékelem a beterjesztés szándékát. Csurkásodás van. Viszont februárban sem volna még késő a törvényalkotás. Ha nem sikerül, szellemi polgárháború következhet. Dr. Péter László: A visszafogottság segíthetne zett írást végülis felolvashat a szerző - bárhol. De amikor olyan körülmények vannak, amelyre ő is utal, vagy tudni vél, ilyen esetben semmiképpen sem tartom a keresztényi erkölccsel teljesen egybevágónak, hogy ezt felhozva és mintegy erre hivatkozva kéri a miniszterelnök urat, hogy még Az irodalomtörténész, Sze1 ged díszpolgára mondja: Én nem vagyok sem kormánypárti, sem ellenzéki, mindkét félben látok hibákat éppúgy mint erényeket. De ezt a levelet nem lett volna szabad közzétennie Konrád Györgynek, mert olyan utalásokat tartalmaz a miniszterelnök egészségi állapotára - a maradék erejére, indiszponáltságára hivatkozik - amelyek nem férnek össze egy írótól elvárható humanizmussal. A médiatörvényről nem tudok nyilatkozni, hiszen a részletkérdéseket nem ismerem, márpedig az ördög a részletekben bújik meg. Így azt sem tudom áttekinteni, ki a felelős, valószínűleg mindkét fél. Az azonban bizonyos, hogy ez az egész ügy az emberekből megdöbbentő indulatokat kelt. Ijesztő elfogultságra látok példákat pro és kontra. Olvasom például a Népszabadságban a véleményeket: az egyik az mondja, Hankiss és Go'mbár óta jobbak a műsorok, a másik pedig, hogy rosszabbak. Szerintem ugyanolyanok: vannak rosszak és vannak jók. Az lenne a megoldás, hogy mindkét fél fogja vissza és mérsékelje magát, az ellenzék pedig ne vigye ki a társadalomba a médiaügyet. Üljenek le tárgyalni a parlament kulturális bizottságában és egyezzenek meg végre. Ami a társadalom meghasonlását illeti, sajnos ennek történelmi okai vannak. A második világháborútól kezdve több mint ötven év terhét hurcoljuk magunkkal, és nem is várható, hogy három-négy év alatt meg tudjunk szabadulni tőle.