Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. Nov. 6. írástudók árulása?... Veszedelmes következtetésre jutó cikk jelent meg a napokban a hrüszszeli Le Soir című újságban a Nemzetközi Stratégiai Intézet igazgatóhelyettesének, Michael Dewarnak a tollából. Ebben Dewar azt mondja: „Veszedelmes dolog lenne biztonsági garanciákat adni olyan országoknak, mint 'Magyarország, miközben több mint egymillió magyar él Erdélyben, 300 ezer a Vajdaságban és így tovább." A külpolitikai guru természetesen a NATO-tagságra céloz, mely szerinte „sem most, sem tíz év múlva" nem következhet be. Mint amerikai magyarnak, legyen szabad a kategorikus „szakértő" figyelmét egy pár elhanyagolt ténvre fölhívnom: 1. A NATO alapvető célja az európai és atlanti térség biztonsági szavatolása. 2. Európában és Amerikában több országnak van jelentős nemzetiségi, faji és etnikai kisebbsége. (Pl. U. S. A., Belgium, Spanyolország, Anglia, stb.) 3. Magyarország már a XIII. és XV1-XVII. században töltött be a mostani NATO-hoz hasonló szerepet, amikor is - Lengyelországgal együtt - Európa épségét és biztonságát kellett hogy védje a mongol világhatalom betörése és az oszmán (müzlim) birodalom terjeszkedése ellen jó másfélszáz évig. Ezekben a gigantikus erőfeszítésekben a magyar nemzeti lét majdnem megsemmisült. 4. A több száz, sőt több ezer éve a saját területükön élő népeknek megvan a történelmi, természeti és emberi joga az ottani életre. Ez a jog erősebb az őket megsemmisíteni, vagy beolvasztani akaró politikai jogoknál. 5. A magyarság több mint 1100 éven át élt Európában, épitve annak kultúráját, véres és százados áldozatokkal, védvén annak területi épségét és biztonságát, ezért legalább olyan „bona fide" tagja az európai közösségnek, mint akármelyik NATO tagállam. 6. Végül, a XX. század második felében, 1956han, a magyarság nemzeti fölkelésével lerombolta a szovjet szisztéma erkölcsi hitelét, 1989-ben szétverte Magyarország és Ausztria között a vasfüggönyt, és a területén tartózkodó kb. 50 000 keletnémet állampolgár Németországba való kijutásával elősegítette a berlini „wall" lerombolását és a két Németország egyesítését. Julién Benda szerint a XX. században az „írástudók árulása" folyt, és talán még folyik. Szeretném, ha ebbe a „folyamatba" nem kellene besorolnunk azokat a politikai mindentudókat és csalhatatlan „szakértőket" is, mint amilyen Michael Dewar a fentebb említett dictuma alapján. Pető Feienc Houston, Texas Új Buli Basa a román romáknál • 1989júniusáért Teng vállalja a felelősséget Teng Hsziao-ping, a legnagyobb hatalmú kínai vezető teljes felelősséget vállalt az 1989-es demokratikus tüntetések leveréséért és az azt követő megtorlásokért korábban elhangzott, de eleddig nem publikált beszédeiben és beszélgetéseiben. • A hét elején rendezték meg a dél-romániai Strehaia városban a „nomád- és üstkészítő cigányok pártjának" első kongresszusát. A kongresszus az eddigi Buli Basa (törzsfőnök) helyébe újat választott. Julián Radulescut, aki idén „minden cigányok császárává" koronáztatta magát, Mihai Gheorghe váltotta le. Egy sajtókonferencián Gheorghe kijelentette: újjá fogja éleszteni a régi cigánytörvényeket. Ezek közé tartozik az az élénken vitatott törzsi szokás is, amely szerint menyasszonyokat, akik nem szüzek. amikor férjhez mennek, az egész közösség előtt meztelenül egy cölöphöz kötik és addig ütik nedves kötéllel, amíg „csábítójának" nevét megmondja. Utána mind szülei, mind a közösség kitagadja és a hegyek közé űz.i. Ettől kezdve más cigányoknak szigorúan tilos kapcsolatot tartani a „bűnössel". A többi romániai cigánnyal • A Tienanmen téri diáktüntetések leverésével kapcsolatos állásfoglalásai akkor kerültek nyilvánosságra, amikor megjelent műveinek harmadik kötete a Kínai Kommunista Párt központi szerkesztőbizottságának válogatásában. Ezt Teng 1982 és 1992 között elhangzott beszédeiből, írásaiból és hivatalos tárgyalásainak jegyzőkönyveiből állították össze az első számú vezető személyes ellenőrzése alatt. A kötetben közölt dokumentumok zömét korábban nem publikálták. Teng teljesen jogosnak és elkerülhetetlennek nevezte a hadsereg bevetését a tüntetők ellen egy tanzániai politikussal 1989 novemberében folytatott beszélgetésében. Mint mondta, cselekedni kellett, mert a szocializmus volt veszélyben, „meg kellett akadályozni a békés evolúciót". (Ezzel a fogalommal a Kelet-Európában végbement békés rendszerváltást jelölik Kínában.) Teng kijelentette akkor afrikai vendége elótt: nem haboznánk újra leverni a zavargásokat, ha megismétlődnének. Minden erőnkKáosz Athénban Az egész városra kiterjedő áramszünet és káosz bénította meg tegnap az életet Athénben. Több százan ragadtak a liftekben, az utcákon hatalmas közlekedési dugók alakultak ki, nem járnak a trolibuszok és a vonatok. A légijáratok késéssel indulnak, a kórházakban pedig elhalasztották a műtéteket, s a biztonsági riasztóberendezéseket is megbénította az áramkiellentétben az „üstkészítő romák" a román lakosság körében is bizonyos tekintélynek örvendenek. Ez munkájuknak köszönhető, amely bizonyos jólétet is eredményez. Az üstkészítök között nem találni koldusokat. Egyébként belső törvényeik a lopást rendkívül szigorúan büntetik. Gheorghenak az a kívánsága, hogy minden üstkészító cikel megőrizzük a szocialista rendszer stabilitását. 1989 szeptemberében egy kínai származású amerikai professzor előtt azzal igazolta a tüntetések vérbe fojtását, hogy a tüntetők győzelme esetén polgárháború tört volna ki az országban, mely sokkal nagyobb áldozatokat követelt volna. Ugyanebben a beszélgetésben teljesen indokoltnak nevezte a „főkolomposok" megbüntetését, azokét, akik „vétettek a kínai törvények ellen". Ugyanott azt ígérte, hogy a „megtévedt részvevőket" nem bántják, hanem „hosszú évek szívós munkájával átnevelik őket". maradás. A hatóságok szerint az áramkimaradást az okozta, hogy rengeteg por rakódott le az elektromos távvezetékeken. Az elektromos művek arra számít, hogy az eső majd letisztítja a vezetékeket, ugyanakkor Athénban tavasz óta nem volt kiadós eső. Az elmúlt hetekben számos alkalommal volt kisebb áramkimaradás a város külünböző részében, de a hatóságok cáfolták, hogy nagyobb méretű áramkiesés előfordulhat. Most ez bekövetkezett. gány gazdagodjék meg, nem áll messze a realitástól. Az Evenimentul zilei című újság munkatársai, akiket az új törzsfőnök vendégül látott, beszámoltak Gheorghe villájáról. Az épület földszintjét csaknem egészében fehér márvánnyal borították. A Buli Basa nehéz aranygyűrűket visel minden ujján, felesége pedig egy húsz dukátos masszív arany nyakláncot. Csupán Strehaieban két étterem, három bolt és egy üstkészítő műhely van Gheorghe tulajdonában. Teng a tüntetések leverésére Pekingbe vezényelt csapatok előtt (egyértelmű utalással) a kelet-európai rendszerváltásra és a nyugati hatalmak „aknamunkájára" hárította a fő felelősséget a „zavargások" kitöréséért. Kijelentette a katonák előtt: „a zavargások a nemzetközi légkör miatt elkerülhetetlenek voltak". Ugyanakkor hozzátette, hogy „saját hibáink" is siettették azok kitörését. Ezek között első helyen említette az elszabadult inflációt, a másodikon pedig Csaó Ce-jang akkori pártfőtitkár tevékenységét. Csaó „megosztotta a Lord Owen, az EK jugoszláviai közvetítője szerint semmilyen kezdeményezéssel nem lehet elkerülni a katasztrófát a térségben a télen, ha a kezdeményezés nem tartalmaz békés rendezést. A brit diplomata úgy vélte, hogy nincs hamarosan kilátás a béketárgyalások újrakezdésére. - Mindhárom oldalon úgy döntöttek, hogy folytatják a harcot - idézte Lord Owent pénteken a Financial Times, a közvetítő genfi sajtóértekezletéről beszámolva. Lord Owen különösen sajnálta, hogy Tudjman horvát elnök nyilvánosságra hozta az Oslóban tartott Krajina-tárgyalásokat. A tárpártot, és láthatólag a zavargók pártjára állt" - mondta Teng. Kárhoztatta, hogy a (tüntetések leverésekor megbuktatott) pártfőtitkár „a kapitalista szabadságjogokkal kacérkodott". Kifejezetten kiemelte saját személyes szerepét a demokratikus mozgalom elfojtásában. Az említett kínai származású amerikai professzor előtt kijelentette: „Szerencsére a helyemen voltam (az események alatt), és sikerült megoldani a súlyos problémát". Hozzátette azonban, hogy nem tekinti kizárólagos „érdemének" a „probléma megoldását". - „Szerencsére van egy csoport idős, tapasztalt élvtárs (a vezetőségben). Ők is felismerték a veszélyt, és támogatták a zavargás elfojtásának gondolatát" - mondta, de neveket nem említett. gyalások összeomlottak, és nincs szó folytatásukról. A brit közvetítő képtelen őrültségnek nevezte a Boszniában kirajzolódó sem béke sem háború állapotot. Azt mondta: lehet, hogy a háború némileg alábbhagy a télen, de minden félnek érdeke, hogy megakadályozza az áramszolgáltatást és más ellátást a többieknek, nehogy újjáépíthessék katonai erejüket. Lord Owen azt is hihetetlennek nevezte, hogy oly sok életet tesznek kockára egy kis földdarabért, amely 30ról 34 százalékra növelné a mohamedán bosnyákok részesedését Bosznia területéből. Fejpénz - határátlépésért A határt átlépő román állampolgároknak ezentúl 10 ezer lejt (mintegy 10 dollár) kell fizetniük, hogy Románia ilymódon enyhíteni tudjon a közelgő tél megpróbáltatásain. A román Szenátus elfogadta a bukaresti kormány tervezetét arról, hogy a fejpénzből befolyó összegből támogassák azokat a rászorulókat, akik nem tudják kifizetni a november és április közötti fűtési számlákat - közölte a román szenátus szóvivője. A törvénytervezet, amely képviselőházi jóváhagyásra vár még, mintegy kétmillió embert - árvákat, özvegyeket, munkanélkülieket - részesít havi 10 ezer lej támogatásban. Lord Owen borús jéslatai • November 13-ig a Délmagyarországban OtMteG ®|MJ • Egy eltussolt gyilkosság nyomában m Posztobányi László riportsorozata (20.) 1977 szeptemberében történt. A 24 éves Páli Sándor este elköszönt hazulról. Bálba indult. Családja nem látta többé élve. Hajnalban fölakasztva találták egy út menti fán, Nagymágocson. A vizsgálat annak idején öngyilkosságot állapított meg. A család szerint megölték. Mi történhetett valójában? Erre keresi a választ riportsorozatunk. • A fiút szeptember 4-én akasztották fel. Ugye, ha jól értem, folytattak ez ügyben nyomozást, kihallgatták önöket, rendőröket is. Aztán két hónap múlva Papp Albert soron kívül előlépett... - Mindenki legnagyobb megrökönyödésére. • Nem is szállingóztak olyan hírek, hogy előléptetik? - Senki nem tudott róla. Mondom, úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Aztán néhány hét elteltével 6 lett a helyi őrs parancsnoka. • Ezt sem szellőztették ? - Hogy ő lesz, azt nem. Tudta mindenki, milyen részeges, fel sem merült a neve. Másé igen. • És ezt nem tartotta ön furcsának? - Hát dehogynem. De mit lehetett tenni? El kellett fogadni a parancsot. • Tehát először úgy kezelték az ügyet, mint önakasztás. Illetve mindig is úgy kezelték. Miért hallgatták ki mégis önöket, az intézkedő rendőröket? - Meri megindult a szóbeszéd, hogy a rendőrök tették el láb alól a fiút. És ezt egyre többen beszélték. Azt hiszem, ezért kellett a kihallgatás. • Mennyi idő elteltével volt a kihallgatás? - Az eset után pár héttel. • Október közepe felé? - Valahogy úgy. • Mennyire komoly volt Olasz főhadnagy a kihallgatás során? Úgy értem, érezte, hogy gyanúsítják önöket? - Persze. Mindent el kellett mondani, ki merre járt, mit csinált... • Maga szerint a nyomozást folytatták még önök ellen, amikor Pappot soron kívül előléptették? - Bizonyára. • Nem furcsa? így utólag... - Sok minden furcsa volt ott kérem. Másik az, hogy nem voltam éppen a népszerű rendőrök közé sorolva, mert nem léptem be a pártba, még Papp Albert noszogatására sem. Papp a részeg, de titokzatos zsaru • Tudja, Balogh bácsi, szinte biztos voltam benne, hogy Gyarmati úr, aki azóta már rendőr főtörzsőrmester, azonnal felkeresi önt, miután beszéltem vele. - Miért jönne ide? Ebben az ügyben? Mit tudnék neki is mondani? Nekem semmi közöm a gyilkossághoz. mÉs a többiek szerepét hogyan látja? - Csak nem kívánja azt tőlem, hogy azt mondjam róluk, benne volt a kezük? • Szó se róla. Csak a véleményére vagyok kíváncsi. - Nagyon furcsa ügy. Valaki felakasztotta a gyereket, anynyi bizonyos... De hogy ki volt? • Előfordult-e gyakran, hogy szolgálat után, amikor Gyarmati volt a segédrendőr, Papp-pal elmentek piálni? - Persze, de ez még nem jelent semmit. • Ha Papp Albert részeg volt, kötekedett? - Igen. • Ilyenkor arrogáns volt a helybéliekkel? - Eléggé. • Ha valakit kiszúrt magának, ment utána? - Hajjaj... Ha rászállt valakire, annak nem volt nyugta. De tudta szidni az embereket! • A Páli gyerekre rá volt szállva? - Nem tudok róla. • A gyilkosság napján háromszor is igazoltatták, ezt este közölte az édesanyjával. Ón szolgálatban volt? - Délután négyre mentem. Nem emlékszem rá, hogy közben a Sanyit megállítottuk volna. • Milyen kapcsolata volt Pappnak a szentesi főnökökkel? - Nagyon jó. Később ő lett ott a körzetiek parancsnoka. Kicsit titokzatos volt, de én ezt az italnak tudtam be. Abba is halt bele. A piába. • Mire emlékszik? A fiú halála után ivott jobban, vagy annak előtte? - Később sokkal többet ivott. Azt is tudom, hogy figyelmeztette az orvos, de nem érdekelte az sem. • Hogyan létezhetett az, hogy egy részeges zsarut tesznek meg őrsparancsnoknak? Aki lejáratta magát már valamennyi kollégája előtt, és meglehetősen utálta a lakosság is. - Szerintem ez örök titok marad. Hacsak most nem talál valakit, aki megmondja a megoldást. • Ha azt kérem, hogy engedje meg az újság számára a fotografálást, beleegye-' zik? - Benne leszek az újságban? Hát persze, fotózzon csak le. És ha odáig fajul a dolog, én bátran szembe merek nézni bárkivel, nincs szégyellni valóm. Nem vettem részt az akasztásban. Elmegyek én magával, ha kell, Nagymágocsra is. Kérdezze meg az embereket, milyen rendőr volt a Balogh Pista. Senkit nem bántottam, sőt, olykor engedékeny voltam, szerettem kapcsolatot tartani a helyiekkel. • Még egyszer felteszem a kérdést: ki a gyilkos, Pista bácsi? - Hát hallja, jó lenne, ha kiderülne. Nagyon szemét dolog ez. Már csak a mundér becsülete miatt is fényt kellene deríteni az ügyre. És segítek bármiben. ha kell, hozzám nyugodtan jöhet bármikor, most már tudja, hol lakom... (Folytatjuk.)