Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

KEDD, 1993. NOV. 30. BELÜGYEINK 3 Bíró Zoltán. Püski Sándor és Pozsgay Imre. (Fotó: Schmidt Andrea) Magyarság és népiesség a Hégiban A magyarságról és a népiességról folytatott - az eredeti szándék szerint - politikamentes beszélgetésen vendégeskedett a Hági Közéleti Kávéházban tegnap este Pozsgay Imre és Bíró Zoltán, a Nemzeti Demokrata Szövetség két pártvezetője, valamint Püski Sándor, a könyvkiadó, a nyugati világ legnagyobb magyar könyvterjesztője. - A népi gondolat a XX. század végén is nemzetformáló erő - szögezte le első mondataiban Pozsgay Imre. Megfogalmazása szerint a népiségben a megkésett ország száll perbe történelmi helyzetével, nem visznek célhoz, importált modernizációs programok, hiszen ezek milliók leszakadásához, elszegényedéséhez vezetnek. Európa helyettünk nem cselekszik - mondta -, a modern társadalmakat nem a technológia fejlettségéről lehet felismerni, Európa ugyanakkor ez tagadhatatlan - már megoldott valamit, s ez ránk nézve nem tanulságok nélküli. A nacionalizmust elutasítva fejtegette. hogy modern társadalmat szétesett nemzettudatú ország nem hozhat létre, s nem integrálódhat a fejlett európai népek közösségébe. Széchenyit idézve mondta: minden problémában feladatot kell látni, a fe1 ladathoz. pedig fel kell nőni. Európa a változatok földrésze. tette hozzá Bíró Zoltán, a nemzeti karakterek összessége, s ha az integráció ezt semlegesítené, akkor nem lesz értelme Európában élni. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekkel a gondolatokkal nem csupán az elmaradott kelet-európai országok. de például a dánok és a franciák is küszködnek. Ó. I. (Folytatás az 1. oldalról) • Debrecenben például, a Szegedhez mérhető nagyvárosban. hány református óvoda működik? - A tiszántúli egyházkerület központjában inkább az általános iskolákra és a középiskolákra helyeztük a hangsúlyt. A nagyvárosban 17 református gyülekezetről számolhatok be, nincs óvodánk, viszont 28 óvodai csoportot működtetünk. A szegedihez mérhető legközelebbi református óvoda Gyulán működik. • Közismert, hogy Ön Makkai Sándor egykori erdélyi püspök rokonságához tartozik. Ő politizáló alkat volt. Óhatatlanul felmerül „A szélsőségek kudarcot vallottak" a kérdés: ön miként vélekedik Baszik Gábor MDF-es országgyűlési képviselő, evangélikus lelkész parlamentifelszólalásáról? - Valóban. Makkai Sándor atyafiságához tartozom. Az ő két világháború közötti politizálása sok szempontból eltér mai gondjainktól. Roszik képviselő úr felszólalása méltatlan az egész ügyhöz - sokkal súlyosabb problémákkal küszködünk, mint a mesterségesen gyártott személyi kérdések. Félő, hogy a hasonló megnyilvánulások szétmarják a közösségeket. Visszatekintve elmondhatom, hogy 1989-ben valahányan lemondtunk - van, akit újraválasztottak, van, akit mellőztek. A szélsőségek kudarcot vallottak. Csak komoly nemzeti összefogás mentheti meg az országot, s ezt tartom elsődlegesnek. Helye van a bűnbánatnak s a bűnbocsánatnak... • A tiszántúli egyházkerület szomszédja a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek. Milyen kapcsolatokat ápolnak? - Hivatalos egyezmény keretében a gyülekezetek és iskolák szintjén ápoljuk a kapcsolatainkat. Helytállásukhoz segítséget nyújtunk. • Advent napjaiban mit üzen híveinek? - Nem elég egy nemesebb, jobb világra várni, nem elég várni Isten országára, azt építeni kell. Ézsaiás próféta mondja, miszerint készítsétek az útját Istennek, s egyengessetek ösvényt a sivatagban... A hatalmasoknak és gazdagoknak alázatra. míg a szegényeknek öntudatra és felemelkedettségre van szükségük. így leszünk méltóak Isten irgalmasságára és szeretetére, amely Krisztusban megjelent. Pataki Sándor Nyugdíjemelések, 1994 (Folytatás az 1. oldalról.) tényadatok alapján az év közepén előreláthatólag újabb 4 százalékos emelésre van kilátás. A testület javaslatot tett továbbá arra, hogy a jövőben a Parlament csak a nyugdíjemelés alapelveiről határozzon. Az emelés ütemezését, valamint az arányok meghatározását pedig utalja az önkormányzat és a kormány hatáskörébe. Mint Szeremi Lászlóné elmondta: ezt, valamint a nyugdíjemelésre vonatkozó egyéb javaslatokat is támogatásáról biztosította a Népjóléti Minisztérium közgyűlésen jelen lévő államtitkára. A közgyűlés másik fontos témája a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításával foglalkozó előterjesztés volt. A közgyűlés kötelezte az elnökséget: december 31-ig dolgozza ki a rugalmas nyugdíjbavonulás konstrukcióját úgy, hogy az legkésőbb a jövő év október 31-én életbe léphessen. Amennyiben ugyanis ez a konstrukció nem születik meg, a közgyűlés javasolni fogja, hogy 1995-töl még ne kezdjék meg a női nyugdíjkorhatár felemelését. • A miskolci székhelyű Eastern European Markét Consortium - amely az elmúlt másfél hónapban barter keretében, jelentős mennyiségű, orosz eredetű villamosenergiát importált a magyar hálózatba - ügyvezető igazgatója. Vadász Zoltán hétfőn közölte, hogy az orosz energiabeszállítás mennyisége az elmúlt napokban az ukrán tranzit energiarendszerben jelentkező gondok miatt csökkent. Az orosz partner az egyeztető tárgyalások során kijelentette, hogy készek és képesek folytatni a magyarországi energia-szállításokat, amenynyiben az ukrán tranzit-rendszer műszaki kapacitása helyAz oroszok majd pótolják reáll. Az oroszok felajánlották, hogy a kimaradást a szállítási teljesítmény növelésével pótolják. Az EEM vizsgálja annak lehetőségét is, hogy amennyiben a Magyar Villamos Művek Rt. igényli, más relációból biztosítja az áramszállítás folyamatosságát. illetve fűtőolaj szállítással növeli a magyar készleteket. így a hazai áramszolgáltatás biztonságát. • ) tvenbat októberében számos lap- és rádiós szerkesztő . J - tévé még nem volt, ó boldog békeidők! - elcsukló hangon jelentette be, remegő kézzel, könnyes szemmel írta le: „Eddig hazudtunk, kedves olvasók, hallgatók, magyar testvéreink stb., mert hazudnunk kellett, de másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre..." Az eredmény közismert. Nem is róható fel senkinek, hogy a forradalmi eufóriában igazán nem jutott ideje elgondolkodni: mi a biztosíték arra, hogy nevezettek éppen ekkor mondanak igazat, s nem egy újabb átejtésről van szó. Valami hasonló játszódott le a nyolcvanas évek legvégén is, amikor a kommunisták csődöt jelentettek, de elébb kiegyeztek az új elittel a hatalomváltás módjáról, az „élni és élni hagyni" elv alapján. Igaz, a Fidesz és az SZDSZ nem írta alá az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közti 1989 őszi megállapodást, de vétójogával sem élt. Ez részükről már választási kampányfogásnak minősült, s utólag sikeresnek értékelendő. A tények ismeretéhen azóta az is bebizonyosodott, hogy dehogy akarták ők a kommunistákat agyagba döngölni. S persze az MDF sem végezte el a beígért tavaszi nagytakarítást. Már akkor tudni lehetett, hogy egyetlen '56-os (háborús és egyéb) bűnöst nem fognak börtönbe csukni, és egyetlen vagyonos kommunistától sem kérdezik meg soha: kedves uram, honnan, mi módon szerezte? A választások előtt és alatt nagy nyüzsgés indult meg a médiában is, óriási volt a helyezkedés a tizenhatoson belül, pontrúgásra várva. Azokról, akik korábban egy-másfél-két évtizedig, vagy annál tovább Aczél, Lakatos és Knopp elvtársak irányelveit követvén váltak meghatározó televíziós, rádiós „személyiséggé", nehéz elképzelni, hogy maradt releváns önálló gondolatuk. Új ideológusok után kellett hát nézniük. Többségük - részint származás, részint anyagi kötődés, lobby-érdek okán, vagy csak azért, mert már előre kikiáltották az SZDSZ-t győztesnek - Kis Jánosban és Konrád Györgyben lelte meg ezt a világló csillagot. Egy lényegesen kisebb rész Lezsák Sándor vagy Csurka István irányvonalát kezdte követni. Közös csak az volt bennük, hogy mindannyian mélyen elhitték: ők az objektív tájékoztatást szolgálják, s nem valamilyen régi-új ideológiát. A kormánypártok három évig bánták, hogy nem cserélték le annak idején - miként azt a lengyelek és a csehek tették - a televízió és a rádió vezető szerkesztőgárdáját. (Akkor, abban a felajzott hangulatban jelenlegi Chartások „tömegei" is tüntettek volna egy ilyen lépés mellett, mármint hogy új arcok, új szemek kacagjanak az égre.) Néhány hónapja pedig az SZDSZ kezdi bánni ezt a dolgot; legalábbis erre engednek következtetni nyilatkozataik. És a pártokon felül álló köztársasági elnökük sem tudott, midőn a média-ügy szóba került, nyugati újságírók egy szűk csoportja előtt uralkodni az idegein. Pedig ez csak a politikusoknak politikai ügy; az érintett „személyiségek" számára politikainak álcázott egzisztenciális kérdés; a nézőknek és a hallgatóknak pedig kabaréismétlés helyetti kabaré. Egyébiránt csodálkozom, hogy Csúcs és Nahlik urak még nem állottak elő egy toplistával, mely mondjuk a 20-20 legszemélyiségebb rádiós és televíziós személyiség 1992-es jövedelmét tartalmazná, s amelyből kiderülne, hogy a nem túl rossz alapfizetések mellett milyen összegeket utalgatnak egymásnak a pesti szerkesztő urak. Meglehet, az adataik elhomályosítanák a gondosan (és egyébként teljesen jogosan) általuk felfújt AV Rt.ügyet, ama bruttó 60 milliós végkielégítést. fos, talán nem is a „sajtószabadság megsértése miatt" olyan nagy a nyugtalanság a Szabadság téren és a Bródy Sándor utcában. Pedig tudták, hogy tél lesz, s fűteni kell; aggodalomra azonban semmi ok. Szénből és szénházból a készlet tavaszig is kitart. sr Kisgazdákról mondják Bohóc a hordón? Torgyán József, ha elmegy valahová és szónokol, akkor helyettesít egy jó megjelenésű bohócot. (Németh Béla, a Konzervatív Kisgazda és Polgári Párt elnöke, a Független Kisgazdapárt volt főtitkára) Feleződós A harminchatok hetvenkét felé húznak. (Torgyán József ügyvéd és néptribun. a Független Kisgazdapárt elnöke) Fából vaskarika A kisgazdák hetente egyesülnek, hogy fenntartsák a szétesettségüket. (Pallagi Ferenc újságíró, a Népszava főszerkesztő-helyettese) Valami maradt A zászlót ellopták, de az eszmét nem. (Zsíros Géza békési gazdálkodó, a harminchatok tagja, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke) • Beszámoltunk a minap róla, hogy a szegedi rendőrök fáradozása eredménnyel járt. Elfogták azt a fiatalembert, aki az utóbbi hetekben történt táskalopásokkal gyanúsítható. Két hét leforgása alatt kilenc ember kezéből tépték ki az utcán a táskáját. Volt, akinek mindössze 300 forint lapult benne, de akadt olyan is, akinek 15 ezer forintja bánta a dolgot. A személyleírások egy vékonydongájú. 15-17 év körüli fiatalembert jelölték meg elkövetőül. A nyomozók nyakukba vették a várost, és néhány nap múltán előállították B. Tamást. A táskatolvajlás nem is számít főben járó bűnnek - gondolhatnánk. A nyomozók pedig azt gondolják, hogy óriási a veszélye, mert a kis esetekből lesznek a nagyok. A táskatolvajlással kezdődik, rablással folytatódik. És haddjte folytassuk... A 17 éves B. Tamás nem • „ A balhék régen voltak" Fogd a táskát, és fuss! ezzel kezdte, hiszen lopás és betörés miatt már „volt szerencséje " a rendőrséghez, ügyészséghez, bírósághoz. Igen, akar az újságíróval találkozni. A fogdából a beszélőre kísérik a lányos arcú, csöndes fiatalembert. Ártatlan az arckifejezése. Arra kínosan ügyel, nehogy a szemembe nézzen. A műanyag ablakon keresztül beszélgetünk. Én őt figyelem, ó pedig az asztallapot pásztázza. • Miért vagy bent? - Én sem tudom - vonja meg vállát. Nagyon halkan beszél. - Azzal gyanúsítanak, hogy táskákat loptam. • És nem? - Nem. • Pedig felismertek téged. - De csak egy. Legalább ttz olyan fiú van, mint én - szabadkozik. - Legfeljebb hasonlított rám, aki lopott. Rám akarják verni a balhét... • De, azért voltak neked ügyeid... - Voltak. Azok régen voltak... • Miből éltél? - Állami gondozott voltam, de utóbb már édesanyámnál laktam. Mielőtt behoztak, futárként dolgoztam. Már egy hete. Leveleket hordtam ki. Szakmám nincs. • Itt hogy telik az idő? - Szarul... Csak enni meg vécére lehet kijönni... Mást nem tudok mondani. ¥. F. S.