Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. Nov. 3. KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉL MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 kok óriási sorfala igazolta, hogy nagy szükség volt a ma már „lenézett" tejivóra! Ma az van kiírva az ajtóra: „Numero uno"! Részemről „numero ultimo"! Ahová a lábamat be nem teszem, még akkor sem, ha bejönne a lottó ötös, mert akkor a Kárász utcán én magam nyitnék egy tejivót a diákoknak, és kisfizetésűeknek, mert enyhén szólva elegünk van a nyugatmajmolásból, és kíváncsian várjuk, hogy a „fák meddig nőnek"? Az égig? M. S. Temetői gondolatok Délmagyar-riporter Ezúton mondok köszönetet, sok más gyászoló hozzátartozó nevében a lap október 30-iki számának első oldalán a Gyevi temetőről megjelent - sokszor megismételt - cikkért. A leírtak és látottak bizonyítják, hogy vannak gyászoló hozzátartozók, még ha 70. 80, 90 évesek is. akik mindenszentek és halottak napján kimennek szeretteikhez az utolsó forintjaikból vásárolt virágaikkal a temetőbe. Merem remélni, hogy a polgármester úr, a városi és megyei vezetők, az egyház illetékesei is tudomást szereztek a temetőbeli szomorú állapotokról. Hétfőn, november l-jén 21 órakor a körzeti televízió is riportot közölt a felsővárosi temetők elszomorító állapotáról. melyen az önkormányzat részéről jelen volt Orosz Bálint főépítész és László Iván, valamint a Városgazdálkodási Vállalat küldötte. Készülő tervekről és pénzhiányról beszéltek, csak arról nem, hogy nem kellett volna a lezárt temetőkben felszámolni a temetőőri állásokat. Az utóbbi évben, hónapokban. hetekben vandál fiatalok szörnyű pusztítást végeztek. Pénzhiányról ne beszéljenek, mert a város költségvetésének egy ezrelékének töredéke is elegendő lenne a temetőknek évi kétszeri rendbe tételére. Nem tudom, a város mai vezetői milyen síremlékeket kívánnak a megálmodott emlékparkban elhelyezni, mert a látottak alapján az egyszerű műkő keresztektől a drága márvány síremlékekig szinte mindent ledöntöttek, összetörtek, meggyaláztak a neveletlen és műveletlen fiataljaink. Ha lesz idejük, látogassanak ki a Gyevi temetőbe november 3. után, tapasztalni fogják a rendbehozott sírok és virágok elpusztítását. Bár ne lenne igazam! Hlaváthy László Tejivőból kocsma A rendszerváltás előtti bolsevizmus éveiben úgy tanultuk az iskolában, hogy a tej egy egészséges termék, és fogyaszszunk belőle minél többet. Ma már ez is megbukott, mert kiderült, hogy a sör az egészséges, mert mindenáron azt kényszeríti napjaink ízlése ránk, úton-útfélen. A Széchenyi tejivó is átalakult: söröző pizzéria lett!' Jó nagyot néztünk, amikor 1989-ben bezárt a Somogyi tejivó, az egyik legforgalmasabb étkezőhely, ahol egyetemisták, főiskolások, nyugdíjasok, és sokan mások étkezhettek pár forintért. Be kellett zárni, mert olcsó volt! Ma már „korszerűen" kell étkezni: minél drágábban, és minél ny ugatmajmolósabban! Szegeden már lassan minden sarkon „Pizzéria" nyílik! Ez lett a jó szolgálatot teljesítő Széchenyi tejivó sorsa is: átalakult. Négy hónapig alakítgatták és nyugati követelményeknek megfelelő hely lett, csak éppen a magyaros ételeket irtották ki gyökeresen! Felháborító, arcátlan merényletnek tartjuk azok ellen, akik szeretnének ma Magyarországon egy jó, magyaros túróspalacsintát, túróscsuszát, tejberizst vagy egyebet enni, mert ma már ez nem lehetséges! Tessék modern „pizzát" vacsorázni! Arról már ne is beszéljünk, hogy a kisfizetésűeknek ezúttal a nagy demokráciában már nincs hova menniük, mert ezeken a helyeken alaposan ki kell nyitni a pénztárcát. Még csak azzal sem lehetett vádolni a tejivót, hogy nem volt forgalma, mert hétköznap minden délben a diáSzakállas, negyvenes. Posztok ányi László a neve. Aki több-kevesebb rendszereséggel olvassa a dél-magyarországi lapokat, az ismerheti sajátos hangulatú írásait. Tulajdonképpen szokványos eseteket tár fel, csak éppen nem keni le a témát, hanem alaposan körüljárja. Ellenőrzi tapasztalatait, a másik felet is megkeresi, ha szükséges, hajlamos önmagát felülbírálni. Klasszikus riporter tehát. Most egyszerre két kötete is megjelent. Az egyik az országút mentén sétafikáló kurvákról szól, a másik egy régi gyilkosságról. A Lányok a szalonból a látványosabbik téma. 144 benzinkútnál lelhető fel, színes borítója vonzza a tekintetet. Belelapozunk, aztán a kezünkben is marad, mert olvastatja magát. Az édes. élet útszéli jelenetei kiábrándítóak. hazudnánk azonban, ha azt állítanánk, hogy a kamionosokra és úrvezetőkre ráhajtó hölgyek története nyomán lerágjuk a körmünket. Inkább az az érdekes, hogy a szokványosnak látszó esetekből mindig kirajzolódik az egyéni sors. Különös, kemény világ ismerszik meg. egy tehetséges ember nézőpontjából. A Födi István titokzatos halála kevésbé látványos könyv. A riporter egy húsz év előtti ,-,öngyilkosság" nyomába ered. A legénykakaskodás sematikus történetéből kibontja a mélységesen mai mondandót. A korabeli rendőrség ugyanis eltussolta a gyilkosságot, noha a falusi közvélemény akkor is tudta és azóta is tudja, hogy ki volt a tettes. Majd amikor már nem lehetett elhallgatni, jött az öngyilkossági verzió és a számtalan meghamisított dokumentum. Azt hihetnők, politikai okból „ügyeskedtek" a nyomozók. A riporter azonban nem megy a könynyebb ellenállás irányába, azt sejteti inkább, hogy a rend őrei „csak" a mundér becsületét védték. S ettől válik a kötetnyi oknyomozás időszerűvé. A testület ma is testület, különérdekei vannak, amelyek kellő - fogalmazhatnánk úgy is. hogy demokratikus - ellenőrzés nélkül a gyilkosságba torkolló kocsmázásból bármikor öngyilkosságot teremthetnek. Z. L. Magyar Hírlap, 1993. szept. 30. Emberségből jeles Október 28-án nagyon roszszul lettem.az utcán. Bementem a Dugonics téri gyógyszertárba és megkértem az egyik gyógyszerész hölgyet, hogy szíveskedjen megmérni a vérnyomásomat, mert azzal lehet problémám. A hölgy kérésemnek eleget is tett minden szó nélkül. Közben volt ott egy úr egy három-négyéves kislánnyal, aki hallotta a történteket, és hogy nem bírtam volna villamossal hazamenni, sajnos taxira meg nem volt nálam pénz. Elmentem a Dugonics téri villamosmegállóhoz, hogy majd a 4-es villamossal hazamegyek Tarjánba. Alig telt el pár perc, amikor a villamossín előtt dudált a kocsiból valaki, odanéztem, s megismertem az urat a gyógyszertárból. Azt mondta, szívesen hazavisz, ne váljak a villamosra. Ezúton mondok köszönetet a gyógyszertár dolgozóinak, jó egészséget kívánva további munkájukhoz és annak az úrnak, aki szívességből hazahozott. Úgy látszik, vannak még lelkiismeretes emberek! Pölös Rozália Es a közgazdaság-tudomány? A különféle médiák a szokottnál is visszafogottabban foglalkoztak a közelmúltban kiadott idei közgazdasági Nobel-díjjal. Aligha hihető, hogy ennek oka kizárólag az lenne, miszerint most nem érdemi kutatásokért, hanem a szintén nem lebecsülendő gazdaságtörténeti munkákért adták ki. De talán az is szerepet játszhat ebben a gyér érdeklődésben, hogy a hazai gazdasági helyzet, ennek meglehetősen szélsőséges megítélése elvonja a figyelmet e diszciplínáról. Ha kiemelkedünk a hazai meglehetősen átpolitizált közgazdaságtudomány hullámveréseiből, meg kell állapítani, hogy e diszciplína világméretekben is nehéz időket él át. Míg a természet- és technikatudományokban, a gyógyászatban megállás nélkül születnek jelentős, néha világraszóló alkotások, ma úgy tűnik: a nálunk gazdagabb országokban is csak a gazdaságtörténet díjazható. Ez nem mindig volt így az 1968. - a Svéd Nemzeti Bank 300. évfordulója - óta. De meg kell jegyezni, most a megszokott egyoldalúság okán is, talán ennek az USA gazdaságának állapota is kiváltója. Mintha megtörni látszana az USA gazdasági világhegemóniája, amit nem kevesebb, mint 21 Nobel-díj jelez, a 6 angol(brit), 2 svéd, 2 norvég és egy-egy francia, holland és szovjet díj mellett. Érdekes: Japán világraszóló gazdasági eredményei nem érték el eddig a svéd akadémia érdeklődési szintjét (ezt a díjat itt adják). Ami azt illeti, nem meglepő, hiszen a dfjalapító Nobel Alfréd sem tüntette ki e tudományágat, persze másokkal együtt az irodalommal, figyelmével. így a Nobel-díj három ágon működik, ellentétben a közhiedelemmel: a Svéd Királyi Akadémia, a svéd parlament és a norvég storting (országgyű. lés) révén Nobel döntése bizonyára átgondolt volt és akkor a közgazdaságtudomány valóban néhány euró-hatalom kezében volt. Mára ez némileg megváltozott. Elég csak a világhírű tudós Wallerstein elméletére gondolni: a három centrumra (USA, Németország és Japán) és perifériáira. A politikai befolyás, mely az összes tudományoknál nagyobb a közgazdaságtanban, óriási, de szembetűnő, hogy a II. világháború utáni német és japán teljesítmények itt fel sem tűntek. De talán többről is szó van. Kétségtelen, hogy a sztálini önkény leginkább a közgazdaságtudományt prostituálta, amit Lukács György finomabban úgy fejezett ki: a politika szolgálóleánya lett. Meglehet azonban csakúgy gondolkodott, mint ma is sok igen gazdag ember: a közgazdaságtudomány gúzsbaköti mindenhatóságát. A politikusokról, szerte a világon, már szó sem essék. Nálunk is a hatalom sohasem atomtudóssá tesz valakit, hanem közgazdásszá! Mivel más Nobel-díjaknál rendre balladai hangvételű írások jelennek meg a számos, de egyetlen hazai SzentGyörgyi Albertünk okán, talán kellene néhány szót szólni a hazai jeles közgazdákról is, akiknek krémje szintén külföldet gazdagítja. Valami hasonlót éreztem ki Borvendég Béla kitűnő építészünk írásábó is (DM. 1993. okt. 16.), bár ő a hazaiaknál itt-ott jelentősebb, de külföldön aikotó építészeket meg sem említette. Ez a közgazdáknál nem alkalmazható, mivel itthon e században egyetlen dolgot alkottak, míg külföldön hosszú sora van a neves alkotásaiknak. A mai nép-nemzeti politikai képzelet valami őserőre vezeti vissza fennmaradásunkat e tájon. Lehet, hogy ebben is van valami, de kivált a trianoni sokk után inkább a közgazdászainknak lehetnénk hálásak, hogy ennyi totális vereség uttín még mindig mi állunk gazdaságilag a legjobban. Ez a ténykérdés, bár úgy tűnik, itt is a magyar nyelv sajátossága ütközik ki: a jobb nem biztos, hogy elég is! Miközben mások nyomorúságán mérjük saját helyzetünket, néhány szót azért megérdemelnének. akár pártállástól függetlenül is a legjobb közgazdászaink. Akár erkölcsi elégtétel is lehet, hogy a pesti vasutcai eminens diák. Varga Jenő által megalkotott sztálini modellt kései kollegái, a magyar reform-közgazdák zúzták tönkre, mégha nem is olyan látványosan, mint a külpolitikánk ama „vasfüggönyt". Ha bizonyára soha nem is lesz Nobel-díjas közgazdánk, se e hazában, se a világban, megemlékezni azért ez alkalommal, mármint a közgazdasági Nobel-díj kiadásakor, talán nem fölösleges. Marosi János A határértékek közelében Porvárosban nem veszélyes a porszennyeződés A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület megbízásából ez év nyarán mértem a szegedi levegő mérgező szilárd szennyező összetvőit. Szeretném, ha röviden összefoglalt eredményeimet szíveskednének közreadni. A levegő higiénés állapotát leggyakrabban a szmogok főkomponenseinek (szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kéndioxid) töménységével szokás jellemezni. Ezek valóban nagyon fontos adatok, de szmog kialakulására csak nagyvárosokban lehet számítani, mérgező légszennyezettség viszont kisebb településeken is kialakulhat. Mivel Szeged levegőjét az Országos Immissziómérő Hálózat nitrogén-oxidokra és koromra nézve mérsékelten szennyezettnek, kén-dioxidra nézve tisztának találta, viszont magas ülepedő por szintet mért, úgy gondoltam indokolt megvizsgálni az ülepedő por mérgező összetevőit. Ezért május közepétől augusztus közepéig a városban fölállított ülepedő por gyűjtő hálózat segítségével mértem az ülepedő por mennyiségét, valamint meghatároztam benne az ólom, a korom és a benzpirén menynyiségét. (A benzpirén széntartalmú anyagok tökéletlen égése során képződő nagyon erősen rákkeltő hatású anyag.) A mé rési eredményeket átlagolva mutatja az alábbi táblázat: Por Ólom Korom Benzpiréq (g m-2M)(mg m-2/hó) (mg m-2/hó)(g m-2/hó) 1. Sándorfalvi út menti erdő 1,04 5,lx 17,7 7,2 2. Garan\u. 3,82 3,3 19,1 9,4 3. Kálvária sgt. 33,61 13,8 140,3 16,1 3x 4. Mars tér 28,81 12,2 103,7 16,6 2x 5. Batthyány u. 8,23x 6,2 39,4 6,6 6. Aradi vértanúk tere 15,06 3x 10,4 5 x 64,0 25,8 7. Kossuth L. sgt. 34,01 20,9 87,6 1,2 8. Tarjáni víztorony 14,46x 14,2 50,8 19,3 9. Régi híd szegedi hídfő 30,86 59,3 60,8 5,7 10. Budapesti út 6,84 8,5 52,0 9,2 Városi átlag 15,50 9.7 64,7 15,7 Egészségügyi határérték 16 12 17 Az x-ek a határérték-túllépések számát jelzik. Az adatokból látható, hogy átlagban a város egészét tekintve egyetlen vizsgált légszenynyező komponens töménysége sem érte el az egészségügyi határértéket, de mindegyik annak közelében járt (ülepedő por: 97 százalék, benzpirén 92 százalék, ólom 81 százalék). A város lakóterületei a mérés időszakában a vizsgált légszennyező komponensekre nézve tisztának voltak tekinthetők, de a forgalommal, ill. ipari tevékenységgel terhelt területeken jellemző, vagy gyakori volt az egészségügyi norma túllépése. Pasinszki József Mozgáskorlátozottak Ópusztaszeren A Mozgáskorlátozottak Csongrád megyei szervezetének mórahalmi csoportja a közelmúltban kirándulást szervezett Ópusztaszerre, a Nemzeti Történeti Emlékparkba. A sérült és jórészt idős emberek - hozzátartozóikkal együtt mintegy ötvenen - a ragyogó időben örömmel látogatták meg az emlékpark néprajzi épületegyüttesének látnivalóit: a régi tanyákat, az iskolát, olvasókört, községházát, szatócsboltot, műhelyet és sorolhatnánk. Fölidézték nagyszüleik, szüleik Hopplá Családjának nőtagjai nemzedékekre visszamenően arra születtek, hogy hopplát mondjanak egy férfi mellett. Elbűvölően kecses libbenéssel, könnyed, dallamos sikoltással adják meg a jelt a közönségnek az elragadtatott tapsra: Hopplá! A nézők tekintetét magukra irányítva elfeledtessék velük a partner mutatványával járó felindultságot, s önfeledt kézmozdulattal rámutatva a kimerült férfira, elorozzák tőle a dicsőséget, és ezáltal újabb s újabb produkciókra sarkallják őt. S mivel nemzedékekre viszszamenően családja nőtagjainak nem adatott meg életszínterül a cirkusz valóságos porondja, sem a trikós vagy frakkos partner, csodálatos érzék fejlődött ki bennük, hogy mindig olyan férfi mellé szegődjenek, akinek van akkora fényű udvara, amelyben felszikráztathatják testük csillogó jelmezét. életét, saját gyerekkorukat. A jólsikerült kirándulást követően Mórahalmon Szabó István főzte finom birkapörkölt várta őket, valamint a Bástya nyűg díjas klub zenekara. S hogy kik segítették ezt a szokatlan kirándulást? Pál fi Ferenc és Bodor János gazdálkodók, az ásotthalmi téesz, valamint a mórahalmi szociális otthon. Valamennyien elmondhatják: örömet szereztek a mozgásukban korlátozott, jórészt idős embereknek. köszönet érte! L.T. Neki is minden adottsága megvolt ehhez, ám az ő környezetében élő férfiak az el varázsolt nyuszi helyett már gyakran csak egy piszkos kalapbélést húztak elő bűvös cilinderükből. Örökölt születési adottságát semmiképp nem akarta feladni. Amikor az első elragadtatott hopplá után kiderült, hogy sem közönség, sem produkció nincsen, diadalmasan magasba lendülő karja bizonytalanná válva, de bájos elnézéssel zárta le ívét. A férfi söprögette tovább az üres porondot. Ekkor ő a légtornászok lelógó köteléből hurkot készített. A férfi készségesen beledugta a fejét, de ehhez föl kellett állnia egy kis székre. - Hoppá! - kiáltotta ő másodszor, s hogy teljes legyen a mutatvány, kirúgta alóla a széket. Kopasz Ildikó