Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. Nov. 25. j&j m" SPORT 13 Kitüntették Wembley hőseit A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszter­elnök javaslatára - az emlékezetes 6:3-as angol­magyar válogatott labdarúgó-mérkőzés 40. évfor­dulója alkalmából a magyar labdarúgás nemzet­közi elismertségének öregbítése érdekében kifejtett kimagasló tevékenységéért Buzánszky Jenőnek, Czibor Zoltánnak, Grosics Gyulának, Hidegkúti Nándornak, Puskás Ferencnek, Sándor Károlynak a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt­je; Gellér Sándornak, Kovács Imrének, Várhídi Fáinak a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti­keresztje kitüntetést adományozta. Áz eiismeré­seket Göncz Árpád szerdán a Parlament Nándor­fehérvári termében nyújtotta át. Casino, majd vacsora A 6:3-as labdarúgó „nosz­talgia-összejövetel" veterán futballista-vendégei szerdán kora este a Casino Vigadóban emlékeztek. Igaz, nem szeren­cséjük kipróbálására hfvták meg őket - erre annak idején a zöld gyepen sok-sok lehetősé­gük volt -, hanem, hogy a szo­kásostól eltérő színhelyen ta­lálkozzanak. A meghitt beszél­getések során mindig akadt valami új, ami „éppen most jutott az eszükbe". Hidegkúti Nándor, az egykori magyar labdarugó, „Aranycsapat" tag­ja megjegyezte: - Ebből az emlékezésből sohasem elég! Különösen ezekben a napokban újból lejátszódik gondolataimban a londoni 90 perc, no meg a további sikereink. Hálásak vagyunk, hogy megszervezték ezt a jubileumi összejövetelt, s remélem, az 50. évfordulónak is sokan részesei leszünk. Az ünnepi fogadás után vacsorameghívásnak tettek eleget az egykori sztárok. Következik a csütörtöki zárónap, amelynek fő esemé­nye a Budapest Kongresszusi Központban zajlik le 600 vendég, meghívott jelenlété­ben, a 18.30. órai díszvacsora keretében. • Hidegkúti II. percben rúgott gólját tehát nem adta meg Leo Horn. Vélhetően az 1:0 után könnyedebbé vált a magvar csapat játé­ka! - Máig vallom, Nándi gólja érvényes volt. Két bekk is állt előtte, ő remekül besétált a kapuba. Az angolok egyenlítet­tek. majd belehúztunk, és meg sem álltunk ötig...! Érzésem szerint az „ötösnél" váltunk igazán felszabadulttá. Könnyen vettük a levegőt, betartottuk a taktikát, a földön gungáltunk a labdával. • Negyven év távolából: Ön miben látja a győzelem legfőbb összetevőit? - Sebes Gusztáv szövetségi kapitány „kivette" Hidegkútit a középcsatár helyéről. Azzal alaposan félrevezette Johns­tont. Az angol védő nem találta a helyét a pályán! Nándi az el­ső vonaltól 10-15 méterre hát­rább húzódott; Kocsis Sanyi a jobb oldalon ment fölfelé óra­mű pontossággal. A balfedezet, Dickinson is tanácstalanná vált, Hidegkúti és Kocsis kö­zött szaladgált... Kocsis ma­gára vonta az angolokat a ma­ga oldalán, én így szabad tér­hez jutottam a balon. Gyorsab­bak voltunk náluk, ezzel vertük meg őket. Három emberünk rendre szabad, megjátszható volt. Bozsik „Cucu" karmes­terként dirigált - de ne csak őt dicsérjem, hiszen mindenki önmagát múlta felül ezen a londoni délutánon! • Budai és Czibor - szól­nak a visszaemlékezések ­visszakísérte a magyar ti­zenhatosig a felfutó ango­lokat. Ez is új dolognak számított akkoriban. - Emlékeim szerint csak az ötödik gólunk után mentek vissza, talán azért, hogy biz­tosítsuk magunkat. • Sebes valóban egyfajta lerohanás stílust írt elő? - Nem. A lerohanás azt je­A londoni 6:3-ról „Öcsivel" (2.) Zászlócsere 40 évvel ezelőtt. VVright és Puskás küzöií 2 játékvezető, Leo Horn. 1953. november 25-én a londoni Wembley-stadionban a magyar labdarúgó-válogatott 6:3-ra legyőzte Angliát. „Az évszázad mérkőzésére" emlékezett vissza Puskás Ferenc (a népszerű „Öcsi") az MTI Sportszerkesztősége vezetőjének. Szabó Sándornak a kérésére. lentette, hogy gyorsan kellett indítanunk. Ha pedig az ango­lok támadtak, akkor meg kel­lett akadályozni őket a huza­mosabb passzolgatásban. A mai futball azért egysíkú, mert mindenki beáll a tizenhatosra, és várja a riválist. Nem fut­ball... • Ön szerint mi a modern futball? - Elvenni a labdát, és meg­indulni előre! Megpróbálni „megölni" az ellenfelet a saját térfelén. Ezt játszottuk mi. • A szakirodalom ismeri a „pressinget". Valami ilyes­féléről volt szó? - Az ördögöt! Aki pressing­ről beszél, az vegyen a hátára 150 kilót, és úgy futballoz­zon... • A csapatkapitány Pus­kásra különös feladat várt. Biztatni, lelket önteni a tár­sakba. - Kit kellett biztatni?! Ab­ban a csapatban mindenki tud­ta, mi a dolga. Az tény, maga volt a csoda a 47. másodperc­ben meglepni az angolokat. • Mondják, Puskás ját­szotta a legfontosabb szere­pet Londonban. - Nem hiszem. Tény, az a visszahúzós cselem nagyon bejött. Inkább csak éreztem az ötös sarka körül, hogy Wright közelít. Ösztönösen cseleztem ki. Majd a lövés, ja, az már tu­datosan oda ment, ahová kel­lett mennie. Volt szerencsés megoldásom is, amikor estem­ben tettem a labdát Nándi elé. ő meg keményen berúgta. Nem voltam én hős. Játszottam, szerettem a futballt. A gólok­hoz partner kell. • Kilencven év hazai veret­lenségéi zúzták porrá. Élet­reszóló emlék. - Veretlenség? Nem érde­kelt az bennünket. Nyertünk, és kész. Másnap remek dolog volt olvasni a hozsannákat az angol lapokban. Az emberek megállítottak bennünket az utcán. Ölelgettek, nevetgéltek. • Ha letört az életben, csak visszagondol a 6:3-ra, és minden napsugarassá vá­lik? - Nem vagyok letört soha! A Suját életemet élem. Ha valami nem megy, hát azt mondom, holnap jobb lesz. Akadtak fájó dolgok. Amikor 1954-ben elveszítettük a vb­döntőt, sokan mondták, eladtuk egy Mercedesért a meccset a németeknek. Ez nagyon fájt... Igaztalan kritika. Mi ne akar­tunk volna világbajnokok len­ni...? Badarság. • A 6:3 után kapott-e vala­ki olyan ajánlatot, hogy „maradjon kinn"? - Nem, senki. 1947-ben az olaszok csalogattak. Elhárítot­tam, anyám, apám, barátaim hiányoztak volna, ha disszi­dálok. • A mérkőzés utáni este hangulata? - Összeölelkeztünk a gyepen. Gyerekek voltunk, boldogok. Százezer ember tap­solt. A bankett alatt szabad volt egy kis sört, bort inni. Énekelgettünk egy sort. Az­után arra gondoltunk, milyen „vásárfiát" viszünk haza Ang­liából. (Vége.) Csodálatos játékkal, nagyszerű küzdelemben, biztosan győzte le a magyar labdarúgó válogatott az otthonában 90 éve veretlen angol nemzeti tizenegyet Az angol kapus néha a labdával is találkozott Ma 40 éve játszottak azt a csodálatos mérkőzést, amit addig bizonyára nem felejtenek el, míg a labdarúgás létezik. A szenzációs 6:3-ról így tudósított a Délmagyország. London (MTI). Borús, fel­hős idő köszöntött Londonra november 25-én, a világ sport­közvéleménye által hónapok óta hatalmas érdeklődéssel várt angol-magyar válogatott lab­darugó mérkőzés napján... 12 órakor társasgépkocsin indult a magyar válogatott a nagy mér­kőzés színhelyére, a Wembley­stadionban. ahová a nézők vándorlása már a kora délelőtti órákban megkezdődött... A sorsolás Wrightnak kedvezett és (gy a magyar csapat kezdte a játékot - 105 ezer néző előtt. Magyarofszág-Anglia 6:3 (4:2) Góllövők: Hidegkúti, Sewe­li. Hidegkúti, Puskás, Puskás, Mortensen, Bozsik, Hidegkúti, Ramsey 1 l-esből. Magyar válogatott: Grosics - Buzánszki, Lóránt, Lantos ­Bozsik, Zakariás - Budai II., Kocsis. Hidegkúti, Puskás, Czibor. Angol válogatott: Merrick ­Ramsey, Johnston. Eckersley ­Wright, Dickinson - Mat­thews, Taylor. Mortensen, Se­well, Robb. Hidegkúti indftja el a labdát, s viharos magyar támadások kezdőnek. A kibontakozó ma­gyar támadás góllal is végző­dik. Lábról-lábra megy a lab­da, Budai-Kocsis-Zakariás­Bozsik-Hidegkutí adogatás után a magyar középcsatár kicselezi a ráfutó Eckersleyt és 16 méterről leadott hatalmas erejű lövése a jobb felső sarokban köt ki (1-0). Kezdés után ismét a magyar csapat támad. Bozsik indítja újra, meg újra a magyar akciókat... Az angol védők nem talál­nak ellenszert az ötletes hely­cserés magyar támadásokkal szemben. Ali. percben Hi­degkúti-Puskás labdaváltás után a balösszekötő kiugratja Hidegkútit, a középcsatár gól­ba jutó lövését azonban a játékvezető les címén nem adja meg. Állandó munkában van az angol válogatott sárga­mezben védő kapuvédője, Merrick. Állandó támadásban van a magyar válogatott, mégis a 15. percben egyenlít az angol csapat. Johnston tör előre. Matthewst ugratja ki, a jobb­szélső Mortensenhez játszik, akitől a kiugró Sewell kapja meg a labdát és Grosics mellett a hálóba lő (1:1) Lendületes támadásokkal válaszol a gólra a magyar csapat. A játék irányítása telje­sen a magyar csapat kezében van. Az angolok Matthewst igyekeznek állandóan táma­dásba küldeni. A magyar fö­lény a 20. percben jól meg­érdemelt újabb góllá érik. Pus­kás - bár ketten is zavarják ­mégis Hidegkútihoz tud ját­szani. akinek hatalmas lövése Johnston. majd Eckersley lábát érintve vágódik a tehetetlen Merrick mellett gólba (2:1). Továbbra is igen magasszín­vonalú, hatalmas iramú, élve­zetes a játék. Folyamatosak a magyar támadások, az angol védelem elkeseredetten igyek­szik megakadályozni a magyar góllövési kísérleteket... Alig fordulnak vissza az angol csa­tárok a magyar kaputól, máris újból Merrick kapujában táncol a labda: Budai-Puskás, majd Kocsis-Bözsi k-Hidegkúti­Budai-Czibor összjáték után a balszélső begurított labdájából a 24. percben Puskás öt méter­ről a bal felső sarokba lő (3:1). Az angol közönség nagy taps­sal jutalmazza a ragyogó táma­dást. Angol ellentámadás után Bozsik egyre-másra indftja támadásba a magyar csatársort, s a 28. percben a jobbfedezet előreadásával nagyszerű nagy lendülettel kapura törő Budait Eckersley csak szabálytalanul tudja a labdától elválasztani. A 25 méteres büntetőt Bozsik rúgja s éles. lapos lövése Pus­kás lábáról kerül a jobb alsó sarokba (4:1). Feltartóztathatatlanul tör az angol kapura az öt magyar csatár. Grosicsnak csak Ram­sey szabadrúgása ad munkát. Amikor az angol csapat támad, a magyar csatársor tagjai is a védők segítségére sietnek. Az utolsó negyedórában kissé csökken a játék irama, majd erősödik az angol csapat nyo­mása. A 38. percben a magyar védők késlekedése miatt gólt érnek el az angolok. Mortensen tör a magyar kapura, Lóránt későn támadja meg, Buzánszki is késlekedik a beavatkozással s a középcsatár Grosics mellett a jobb alsó sarokba bombáz (4:2). Megjön a közönség hangja, fergetegessé válik a biztatás. A magyar játékosok­nak minden tudásukra szüksé­gük van, hogy meghiúsítsák az angolok újabb gólját. Viharos erejűek az angolok gólratörő kísérletei. Angol támadások közben ér véget az első félidő. A második félidő első percei is az angol támadásokkal tel­nek el. Matthews beadását Bu­zánszki fejeli ki, majd ugyan­csak az angol jobbszélső sza­badrúgását Bozsik fejeléssel küldi a mezőnybe... A 6. perc­ben Kocsist hárman szerelik ­szabálytalanul -, a 25 méteres szabadrúgásból, amelyet Pus­kás lő, nem lesz újabb ered­mény. Ez csak a következő, a 7. percben születik meg. Bozsik keresztlabdája találja meg Puskást, a balöszszekötő átíveléséből Kocsis a kapufára fejel. A visszapattanó labda Budaihoz, majd az előretörő Bozsikhoz kerül, akinek nagy­erejű jobblábas lövését Mer­rick nem tudja védeni (5:2). Az angol válogatott megint visz­szaesik. Pontosak a magyar já­tékosok adogatásai s a közön­ség csodálata gyakran nyilvá­nul meg tapsban. A 10. perc­ben a belső hármas fejma­gasságban adogatva közelít az angol kapura és Hidegkúti 5 méterről a hatodik magyar gólt rúgja (6:2). A magyar csapat játékába a négygólos vezetés tudatában most egy-két köny­nyelműség is becsúszik. Több adogatás pontatlan s a védők is kissé magabiztosak. A köny­nved játék a 14. percben meg bosszulja magát: Mortensenl Grosics kifutva igyekszik szerelni, közben összeütközik a két hátvéddel, a labda Sewell elé pattan s az angol bal­összekötő lövése után kava­rodás támadt, a játékvezető 11­est ítél. A büntetőt Ramsey értékesíti (6:3). Fellelkesednek az angol játékosok, újabb eredmény elérésére törekszenek. A ma­gyar együttes azonban most ismét higgadtan, megfontoltan játszik, támadásai ellen kevés ellenszert tud felvonultatni az angol védelem. A 16. percben verve marad az egész angol vé­delem. Bozsik a balösszekötő helyéről szökteti a balszélre húzódott Puskást, akinek beíveléséből Budai lövi kapu mellé a labdát... A 23. percen Puskást ketten is fellökik az angol kapu előtt. 1 l-es gyanús volt... A játékvezető, főleg a mezőnyben, kisebb téves (téle­tekkel sújtja nem egyszer a magyar csapatot. A magyar csapat nagy gólarányú vezetése ellenére is betartja a szakve­zetőktől kapott utasítást s a legnagyobb pontossággal hajt­ja végre a kijelölt feladatokat. A 34. percben már megindul­nak hazafelé az angol nézők. Beletörődtek a változhatatlan­ba, abba, hogy 90 év után meg­tört az angol válogatott hazai veretlénsége. A magyar játé­kosok lankadatlanul, nagyszerű erőnlétben küzdik végig az utolsó perceket is. A 37. percben Grosics sérülése miatt Gellérnek adja át a helyét... A mérkőzés végét jelző sípszó után a magyar váloga­tott játékosai a befutó magyar vezetőktől körülvéve sorakoz­nak fel a pálya közepén a kö­zönség üdvözlésére. Hatalmas tapssal jutalmazta az angol nézősereg a magyar csapat ragyogó játékát.

Next

/
Thumbnails
Contents