Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám

SZERDA, 1993. Nov. 3. BELÜGYEINK 3 Annus lózsef: Tamási Aron-díj A Bethlen Gábor Alapít­vány az ez évi Bethlen Gábor­díjak ünnepélyes átadásával egy időben Tamási Aron-díjat adományozott az író hagya­tékának gondozásáért Annus József írónak, a Tiszatáj fő­szerkesztőjének. Gratulálunk! Csökken a lakosság reáljövedelme A Gazdaságkutató Intézet Rt. előrejelzése szerint az idén a lakosság' reáljövedelme két­három százalékkal csökken. Nö.vekszik a saját előállítású termékek fogyasztása, miköz­ben a természetbeni társadalmi juttatások az átlagosnál is job­ban csökkennek. A bruttó át­lagkereset 25. a nettó 21-22 százalékkal növekszik, a reálbérek viszont kismérték­ben, 1-2 százalékkal csökken­nek. A vállalkozói szféra jöve­delmének alakulásáról év köz­ben nehéz megbízható képet alkotni, de további bővülést feltételezve a GKI 30 százalék feletti jövedelemnövekedést prognosztizár erre az évre. A pénzbeni társadalmi jutta­tások mintegy 23 százalékkal emelkednek, reális értékük az • Normális viszonyok között azzal kellene számolni, hogy nekünk a forintot egy-egy év alatt annyival kell leértékelni, mint amennyivel nagyobb a mi inflációnk az övékénél. De öt év óta ez sem történt meg, mert ennél lényegesen kisebb leér­tékelés is elégnek bizonyult. Ezt úgy fejezhetjük ki, hogy évek óta nem jól jártak azok, akik devizában helyezték el a pénzüket, hiszen a leértékelés nem pótolta a jóval kisebb kamatot. Biztonságot vagy kamatjövedelmet? Mégis mivel magyarázható, hogy a lakossági megtakarí­tások jelentős hányada devizá­ban jelenik meg? Mindenek­előtt azzal, hogy a pénztulajdo­nosok nem voltak kellően in­formálva. Máig nem tudják, hogy várható és természetes jelenség, hogy az import fel­szabadítása szükségszerűen a devizák árának jelentős csök­kenését eredményezi. Erről mindmáig még a szakmai sajtó is alig beszél. Az is fontos tényező volt, hogy a pénztulaj­donosok jelentős hányadának nem annyira a kamatjövedelem nagysága, mint annak feltéte­lezett biztonsága a fontos. Ér­dekes módon az sem tudatosult eléggé, hogy a hazai betétek mennyire biztosítottak, hogy a lakossági megtakarítások könnyen elhelyezhetők úgy forintban is, hogy teljes legyen a biztonság. A pénztulajdonosok problé­máival kapcsolatos gondokkal komolyan alig foglalkoztak és foglalkoznak, ezt rábízzák a betétgyűjtő bankok reklámjai­ra, aminek hitelessége a közvé­lemény előtt nem elég. Mivel a előző évi szinten marad. Ezen belül a nyugdíj és a családi pótlék az átlagnál kevésbé nő. A nyugdíj a háromszori növe­lés összhatásaként tömegében mintegy 20, egy nyugdíjasra vetítve körülbelül 18 százalék­kal emelkedik. Ez azt jelenti, hogy nem éri el a nettó átlag­keresetek dinamikáját, emellett ismét veszít reálértékéből. Az átlagot lényegesen meghaladó mértékben növekszik a munka­nélküli- és az egyéb, például az önkormányzati segélyekre ki­fizetett összeg nagysága. A munkanélküli-segélyek össze­gének növekedését az okozza, hogy az évi átlagos munka­nélküli-létszám idén még lé­nyegesen magasabb a tavalyi­nál. Fekete recept Orvosoktól hallani: egyre gyakrabban térnek vissza hoz­zájuk a betegek másik re­ceptért, s kérik a doktort, írna fel olcsóbb pirulát vagy mon­daná meg, elhagyható-e vala­melyik a rendeltek közül. Pa­tikusok a megmondhatói, mi­lyen drámai jelenetek játszód­nak le a gyógyszertárak pénz­tárablakai előtt, amikor a vég­összeget „kidobja" a gép, mert egyre többen képtelenek meg­fizetni a több száz forintra rúgó gyógyszerszámlákat. S közü­lük sokan nem tudják, hogy van lehetőség gyógyszertá­mogatás igénylésére. Ennek mikéntjéről adott tájékoztatást a városi önkormányzat népjó­léti irodájának helyettes veze­tője, Csikós Lászlóné, akitől először - egy panaszos levél kapcsán - arról érdeklődtem, hány hónapot kell várakozni az igénylőnek a gyógyszertá­mogatásra? A tájékoztatás szerint ez az egyetlen segélyforma, amivel a népjóléti iroda „naprakészen" áll. Most folyik az október kö­zepén beadott kérelmek ikta­tása, ami azt jelenti, hogy két héten belül megkapják az érin­tettek. A városi önkormányzat a már korábban meglevő négy­ezer mellé az idén 595 új ­alanyi jogon járó — közgyógy­ellátási igazolványt adott ki. A méltányosságból adható köz­gyógyellátási igazolványok száma 3177. Alanyi jogon kaphatnak közgyógyellátási igazolványt az 1-2. csoportbeli rokkantak, az állami gondozottak, a pénz­támogatásban részesülő hadi­gondozottak, a rendszeres se­gélyben vagy emelt szintű csa­ládi pótlékban részesülő, illet­ve nevelőszülőkhöz kihelyezett kiskorúak. Méltányossági alapon azok számára adható közgyógy­ellátási igazolvány, akiknek gyógyszerköltsége oly magas, hogy ennek megfizetése a létfenntartásukat veszélyezteti. Az igénylés jogosságának elbírálása után adhat a népjó­léti iroda - a társadalombiz­tosítás egyetértésével - köz­gyógyellátási igazolványt, aminek felmutatásakor az orvos fekete receptre írja fel a gyógyszert, a gyógyászati se­gédeszközt, a fürdőjegyet. A fekete receptekre felírt gyógyszerekért nem a beteg fizet, hanem az önkormányzat téríti meg a költséget a társa­dalombiztosítónak. E címen a szegedi önkormányzat az idén 3 millió forintot utalt át a tb­nek. Mivel nem minden gyógy­szer írható fel fekete receptre, ezért az orvosok külön - a gyógyszertámogatás igénylé­sére szolgáló - formanyom­tatványon igazolhatják az önkormányzat felé, melyek azok a gyógyszerek, amelyeket a szociálisan rossz körülmé­nyek között élő - magyarán: szegény - páciensüknek feltét­lenül szednie kell, de ezek fekete recepten nem rendel­hetők. E gyógyszertámogatási nyomtatványon feltüntetett gyógyszerek árát az önkor­mányzat megtéríti a rászoru­lónak. Ilyen formában az idén eddig már kétezren kaptak a szegedi önkormányzattól gyógyszereik megvételéhez anyagi támogatást. K. K. Az úr nem számol, csak fizet w W Mit ér a forint? A közvéleményt váratlanul érte, hogy a forintot ismét le kellett értékelni. Az elmúlt néhány év ugyanis elké­nyeztetett minket abban a tekintetben, hogy a forint de­vizaértéke lényegesen kisebb mértékben romlik, mint a hazai vásárlóereje. Ennek a jelenségnek nem csak az az oka, hogy a külföldi devizák is inflálódnak. A nemzetközi pénzpiacon főszerepet játszó pénzek inflációja ugyanis eltörpül a mi forintunké mellett. politikusok számára a nemzet­közi pénzintézetekkel való jó viszony az elsődleges, ők csak a forint devizaárával foglalkoz­nak. azzal nem, hogy nekünk itthon mennyit ér a deviza. Jel­lemző módon ez világbeteg­ség. A nemzetközi politikai élet és a sajtó az egyes orszá­gok gazdasági fejlettségét úgy fejezi ki dollárban, hogy a ha­zai árban kifejezett értékeket a hivatalos dollárkurzuson szá­molja át. Mindenki tudja, hogy ez a módszer badarság, hogy annyit sem ér, mint a hasra­ütés, de a számítógépek világá­ban egyre többen inkább hall­gatnak a számítógépekre, mint a józan eszükre. Vásárlóerő szerint E téren is először az ameri­kai politikusoknak jött meg az eszük. Azt akarták tudni, hogy milyen lenne az összehasonlí­tás akkor, ha az átszámítást a devizák otthoni vásárló ereje és nem a pénzpiaci értéke alap­ján számolnák át. E munka el­végzésére végül a Világbankot is megnyerték. Most, hogy nyilvánosságra kerültek a szá­mok, mindenki csodálkozik, mert azt ugyan tudták, hogy a használt adatok pocsékul rosz­szak, de hogy ennyire mit sem érők, azt nem gondolták. Kiderült, hogy a kínaiak nemzeti jövedelme a hazai vá­sárlóerő alapján közel hétszer akkora, mint amit a pénzpiaci kurzus alapján eddig közöltek. Az eddig nem zavarta a politi­kusokat és a tudósokat, hogy az egymilliárd kínai 99,99 százaléka nem a pénzpiacról, hanem a piacról látja el magát, vagy hogy a hadsereget nem dollárban, hanem hazai pénz­ben látják el. Vagyis senkit nem zavartak a tények, sem a szaktudósok, sem a kínaiak vi­lágában és az élet ment két na­gyon eltérő vágányon itt és ott. Mi a helyzet nálunk? Ná­lunk a szorzó 2.5. Vagyis, a mi nemzeti jövedelmünk a való­ságban két és félszer akkora dollárban, mint amit eddig számoltak. Ez sem sok és ezt a mi lakosságunk tudja a legjob­ban. De azért legalább is el­gondolkoztató, hogy az egyik oldalon mindent megtesznek az illetékesek annak érdeké­ben, hogy kiemeljék fontossá­gunkat a világban, hogy a köz­vélemény körében optimiz­must keltsenek, ugyanakkor a tényleges nemzeti jövedelmet alig több mint harmadára kur­títják. Másként mondva: Az adósságállományunknak a nemzeti jövedelemhez viszo­nyított súlyát a valóságosnál két és félszeresnek mutatják ki. Ez is sok, de még több az a nagyvonalúság, amivel a mi pénzügyeinket kezelik. „Az úr nem számol, csak fizet" feudá­lis hagyománya tovább él. A fogyasztói kosár sokféle Miért ez a nagy eltérés? Azért mert a szegényebb or­szágokban sok szolgáltatást és alapvető fogyasztási cikkeket egyrészt nem lehetne világpia­ci áron kellő mennyiségben eladni, másrészt sok mindent megtermel maga a fogyasztó vagy a fekete, adózás alól ki­bújó gazdaság. A tudomány­nak is számolni kellene azzal, hogy más a külkereskedelem és más a lakosság fogyasztási kosara, mint ahogyan más a kisnyugdíjasoké és más a gazdagoké, más a szegény és más a gazdag népeké. Mindez nagyon egyszerű. Megérthetnék végre a politiku­sok és a közgazdák is. Kopatsy Sándor j TI íre kelt, a televízió is tudósított róla és az országos LLl lapok is foglalkoztak vele, hogy botrány tört ki Kecelen. Emlékezhetünk rá, a Duna-Tisza közi kisváros határában, a borkombinát éppen üres tárolóiban bizonyta­lan eredetű folyadékot helyezett el egy németországi cég. (Jutott belőle Asotthalomra is!) A turpisság csak akkor derült ki, amikor a vegyszer szétmarta az ötvözött acél­tartály falát, és tonnaszám folyt szét a földben. A környék­beli szőlősgazdák pánikba estek, mert veszélybe került az idei szüret. A hatóság „természetesen" intézkedik, azaz intézkedne. A baj csak az, hogy a mérgező szert fogadó kft. ügyve­zetője a kamera előtt tördeli a kezét, a németországi cég megbízottja ugyanis szőrén-szálán eltűnt. Nincs kin szá­mon kérni a borzalmas szállítmányt. Mindazonáltal a magyar sajtó környezetvédelemre szakosodott munkatársai megkérdeztek egy-két apróságot. Például azt, hogy szabá­lyos volt-e a kamion vámpapírja? S a vámtisztnek csupán az-e a feladata, hogy a papírt ellenőrizze? S a helybéliek tudták-e, hogy micsoda veszedelmes szállítmányt fogadtak be? Lehet, hogy megszűnik a homoki szőlővidék? Ha a magasan klórozott szénhidrogén meg a híg sósav beleeszi magát a földbe, mi lesz a mezőgazdaságból élő emberek­kel? Még egy kérdést fiitettem volna: vajon a hazai hatósá­gok nézik-e, mondjuk, a német tévéállomásokat? Mert ha néznék, akkor bizonyára észrevették volna, hogy korántsem elszigetelt jelenségről van szó. [~YJ éhány héttel ezelőtt a német nyelvterületet bejárta egy hír: valamelyik tréfás kedvű cég „lakknak és rovar­irtónak" feltüntetett mérget telepített az erdélyi Nagy­szeben környékére. A fahordókba öntött vegyszer először az abroncsokat marta szét, aztán megsárgította a gyü­mölcsfák tövét, majd az egész hegyoldalt megfertőzte. A kutakba is beszivárgott, kitört hát a pánik: különféle betegségek ütötték fii a fejüket. A szenzációhajhász német újságírók napok alatt kiderítették, hogy a lakk- és rovarir­tó szert exportáló cég nem tévedésből juttatta el Romániá­ba a halálos szállítmányt. A legteljesebb cinizmussal akart megszabadulni a kényelmetlen hulladéktól; lefizette a balkáni hivatalnokokat. A botrány véletlenül pattant ki. A különben méltán tisztelt környezetvédelmi miniszter pedig ágy izzadt a ka­merák kereszttüzében, mint a ló. Bizony, még a lemondás gondolatával is kacérkodott, holott nyilvánvaló volt, hogy korábban nem tudott az esetről. A német közvélemény végül is azért bocsátott meg neki, mert azonnali intéz­kedést helyezett kilátásba. Hogy jól értsük: nem arról beszélt, hogy esetleg, netán ki kellene vizsgálni az ügyet. Nem azt pedzegette, hogy kik engedhették át a német­osztrák, az osztrák-magyar és a magyar-román határon a veszélyes szállítmányt, hogy kik fogadhatták el a csúszó­pénzt. Ez ráér majd később (azóta egyébként sok tisztviselő ütötte meg a bokáját). A német környezetvédelmi miniszter verejtékezve, de határozottan jelentette be, hogy az egész­ségre ártalmas hulladékot védőszkafanderbe bújtatott szakemberek rakják át ép hordókba, és azonnal vissza­szállítják Németországba. Vagy „csak" ide, a Duna menti kisvárosba, Kecelre, vagy éppen Szeged mellé Asotthalomra? rzjz már olyan vakmerő feltételezés, hogy nem is merem i—t tovább boncolgatni (erre valók a rendőrök és az ok­nyomozó riporterek). Annyit azért nem árt hozzátenni, hogy a szőrén-szálán eltűnt német üzletembert, akit a magyar hatóságok nem találnak, az Esti Egyenleg című tévéműsor szemfüles munkatársa egy bukaresti(!) szállo­dában lelte fel. Vannak még csodák... Kecelt egyébként annak idején ugyanúgy német szár­mazású telepesek alapították, mint az erdélyi Nagyszebeni. Itt svábok, ott szászok élnek évszázadok óta, gazdálkodnak és iparkodnak. Igazán nem érdemlik meg, hogy lelki­ismeretlen német vállalkozók, akik Kelet-Európát afféle szeméttelepnek képzelik, éppen őket halmozzák el „lakkal és rovarirtóval". A szebeniek mindenesetre visszaküldték a mérgező rakományt. A keceliek is szeretnék visszaküldeni - valahová az óhazába. Zöidiíágzfó SZEGED, DOROZSMAI GT 5-7. BIZTOS ALAP, ÉPÍTHET RÁNK! D Betoneladás: 326-858. H Építőanyag-áruház: 326-735. H Betonacél-értékesítés: 326-9(13. I ELSŐ BETON D Betonelemek: 326-9(13. Elfogadott zárszámadás (Folytatás az 1. oldalról.) Az Országgyűlés ezt köve­tően minimális módosítással elfogadta az 1992. évi költség­vetési törvény végrehajtásáról szóló törvényt. A határozatho­zatal során az egyetlen elfoga­dott tartalmi módosítás a helyi önkormányzatok 1992. decem­ber 31-én fenálló visszafizetési kötelezettségét mintegy 102,6 millió forinttal megemelte és némileg módosította a költség­vetés fizetési kötelezettségeit. A befizetési és a kifizetési összegek közötti különbözetet az Országgyűlés határozata szerint az idei önkormányzati támogatások keretének bővíté­sére kell fordítani. A törvény szerint jóváhagyott 1992. évi költségvetési hiány 197.140,3 millió forint, amely 992.496,9 millió forint bevétel és 1.189.637,2 millió forint ki­adás egyenlegeként alakult ki.

Next

/
Thumbnails
Contents