Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. NOV. 25. Lazaság - (eszesség... Beszélgetés Dér Endrével, megjelenés előtt álló új könyvéről KULTÜRA 7 A téli könyvvásárra jelenik meg Dér Endre szegedi (ró Veszélyzóna című új regénye. A könyvet a Kner Nyomda gyulai üzemében ezekben a napokban készítik, címlapján Schéner Mihály pompás rajzával. Úgy tűnik, a 70 fölött járó író szinte gyermeki izgalommal várja legfrissebb könyvének megjelenését. Vajon miért? - Úgy érzem, minden eddigi írói munkám summázata ez a könyv. Mintha az előzőek csak előképei, skiccei volnának a Veszélyzónának. Még a Mi, pulóveresek is. Kedves barátom, testvéri mesterem. Cseres Tibor mondta - s meg is írta a Mi, pulóveresek olvastán: „Szorongva vártam mindig, mikor fogsz végre a csiszolt, a szabatosan magyar, stilisztikailag csinos fogalmazványok után újat merészelni. Váltani. S (me, itt a »Pulóveresek«. Lám, tudod te a feszesre szerkesztett, szikár dialógokat az élőbeszéd, a fesztelen »duma« vallomásszerű - vagy magnószalagra rálezserített - látszat-könnyedségével vegyíteni... Még bátrabban tovább ezen az úton!" • A Cseressel való barátság és szakmai kontaktus mindig is fontos volt az ön számára. Hogyan élte meg halálát? - Utolsó találkozásunkkor, 1990-ben a szegedi Dugonics téren mintegy figyelmeztetésként ugyanerre intett. Figyelmeztető jobbjába sajnos már nem tehetem bele a Veszélyzónát. Nagy fájdalom. Legelső és legbölcsebb „főnököm" sírjára azért lélekben rátettem a hála csokrát nemrégiben, a halottak napján. A könyvet már csak szeretteinek küldhetem meg. Azt a munkát, melyet iparkodtam az ő tanácsai szerint megírni. • Szeretnénk hallani valamit magáról a könyvről. Miről szól, kik a szereplői, hogyan kötődik ehhez a városhoz? - Az állampártiság végső hónapjaitól napjainkig teijed a modellekkel operáló, mégsem dokumentarista történet. Gyöngyareú, tüneményesen szép ruhagyári lányt kell sürgősen kórházba szállítani: özön Sevenalt nyelt le. Magától-e, vagy beletuszkolták? Később ugyanőt - Lórit - kővel verik fejbe egy tömegverekedésen. Vérbe borul... Ki tehette?!... 1953 őszén költöztem Szegedre. Csendes, félalélt diákvároska volt új tanyám. Ma kavargó, harsány, spekulánsokkal, ember- és drogcsempészekkel, kerítőkkel és prostikkal, újsütetű kisvállalkozókkal, butikosokkal, könyörtelen szélhámosokkal. szívdöglesztő szépfiúkkal, és becsületesen helytállni szándékozó polgárokkal elegy, határ menti VESZÉLYZÓNA Szeged. Különös kaleidoszkóp. E kaleidoszkópot szeretném az olvasóknak átnyújtani. Kivált az ifjúságnak. Hol a lezser fecsegés, hol a feszes dialógusok metódusával. T. L. • Könyvbemutató Dorozsmán Farkas Dezső versei Kiskundorozsmán sokan ismerték és szerették Farkas Dezsőt, aki negyven esztendeig volt a község kántora és ugyanennyi időn keresztül vezette az 1951-ben általa alapított Hozsanna kórust. Farkas Dezső teológusi tanulmányait, pályafutását a Rákosikorszakban egész életére ható megrázkódtatás törte kerékbe, miután Grász József kalocsai érsek utolsó minisíránsaként az AVH őrizetbe vette. Kántori tevékenysége alatt tagja volt a Vaszy Viktor vezette neves színházi kórusnak, baráti szálak fűzték Sík Sándorhoz és Bárdos Lajoshoz, Sokan tudták, hogy Farkas Dezső verseket is ír, válogatott versei azonban özvegye jóvoltából csak most, halála után majd egy évvel láttak napvilágot, Te csak maradj! címmel. A kötet megjelenésében a JATE hispanisztikai tanszékének vezetője, Anderle Adám professzor segített, a Gradus ad Parnassum Kiadó szakmai közreműködésével, az 19501991 között született alkotások közül Zsoldos Sándor szerkesztő válogatott. A vallásos ihletésű verseskötet bemutatója november 26án pénteken este 6 órakor lesz a kiskundorozsmai fiókkönyvtárban. P. J. • Minden a költségvetési harc függvénye Megalakult a képzőművészeti kollégium (Folytatás az 1. oldalról.) A szakértői csoport feladata lesz javaslatot tenni a képzőművészeti alkotómunka önkormányzati illetve kulturális alapbéli támogatására, a megyei alkotói díjakra, valamint koordinálni a különböző átfogó kiállítások szervezését. Hogy a bizottság emellett sem marad munka nélkül, a fórum további témái jelzik. A Szegedi Nyári Tárlat két év előtti megszüntetése után a város 1994-re felhívást ad közzé a Táblaképfestészeti Triennálén való részvételre. Hamarosan pályázatot írnak ki az 1956-os forradalom és szabadságharc szegedi emlékművének megalkotására, melynek avatását 1996 március 15-re tervezik. A jövő évi könyvhétre reprezentatív katalógus készül Szeged szobrászairól, mely része lehet az oly nagyon hiányolt városi propagandaanyagnak, s melyet követnek majd a többi műfajt reprezentáló kötetek. Mindez - sajnos - komoly költségvetési harc kérdése is. A jövő évi városi költségvetésé, melyről sok jót a közművelődési és közoktatási iroda vezetője, dr. Puskás Albertné sem tudott mondani. Idén már nem, vagy alig maradt pénz a képzőművészek támogatására. Jövőre pedig az ideinél még kevesebb jut kultúrára, hiszen a tervezett 20 százalékos növelés az inflációt sem éri utol. Ebben a helyzetben a képzőművészek abban egyetértettek, hogy a tanácsadó kollégium tevékenysége csak akkor lesz hasznos, ha az munkát jelent a város alkotóinak. A fórum résztvevői elvi beleegyezésüket adták a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége dél-magyarországi csoportjának létrehozásához, ezt azonban a szövetség vagyonügyi gondjainak tisztázásától tették függővé. A viéki szervezetben egyébként közös képviselethez jutnának mind a Szög-Art, mind a Szépmíves Céh tagjai, illetve a „függetlenek" is. P. I. • A gyermek- és ifjúsági könyvújdonságok közül: Illyés Gyula - 77 magyar népmese. Századvég kiadó (400 old., 770 forint); Lázár Ervin - Berzsián és Dideki, mesék. Századvég kiadó (150 old.. 440 forint); Nemes Nagy Ágnes - Aranyecset, mesék. Századvég kiadó (150 old.. 440 forint); Magyar népmesék, Móra kiadó (208 old., 398 forint); Wilhelm Hauff minden meséje - művelt ifjak és lányok számára. Kortárs kiadó (300 old.. 600 forint); Antoin de Saint-Etienne - A kis herceg visszatér. Argumentum kiadó (88 old., 280 forint); Napkeleti mesék. Az Ezeregyéjszaka meséi alapján, Gernini kiadó (144 old., 880 forint); Budai Péter - Origami mindenkinek, Nemzeti TankönyvTéli könyvvásár * kiadó (20 old., 167 forint); Valentina Beggio - 366... sót több kérdés és felelet, történetek, Móra kiadó (192 old., 578 forint); Usborne - Játszókönyv, Park kiadó (128 old., 650 forint). A természettudományi könyvújdonságok közül: Cousteau kapitány, A Calypso fedélzetén, Gulliver kiadó (104+8 old., 985 forint); Dávid Attenborough - Titokzatos állatok nyomában. Holló és Társa kiadó (400 old., 940 forint); Tom Stonier - Információ és az univerzum belső szerkezete, Springer Hungarica kiadó (160 old., 580 forint); Anne Sproule - Thomas A. Edison, Tálentum kiadó (64 old., 298 forint); Dávid 1. Eicher - Az Univerzum, A csillagképek, ahogyan a Földről látjuk, Tálentum-Gabo kiadás (212 old., 1950 forint); Réthy Károly - Drágakövek és gyöngyök, Presztízs-Top kiadó (224 old., 310 forint); Bányai Mátyás - Lét a negyedik dimenzión túl, A mindennapi élet parapszichológiája, Presztízs-Top kiadó (180 old., 194 forint.); Az emberi test, Tálentum-terjesztés kiadás (342 old., 2750 forint); B. Gáspár Judit Harmadmagam, Jelenkor kiadó (tanulmányok, 188 old., 160 forint). Lenni, vagy nem lenni? A

hamleti kérdést egyre többször tesszük föl mostanában. Most a város művelődési házak juttatták eszembe. Azoké az intézményeké, amelyek a negyvenéves szerepzavar után most végre megtalálhatnák igazi rendeltetésüket. A művészetet közvetítő intézmények programját nem a színház, vagy a tárlatlátogató polgár állítja össze, az okító iskola tematikáját sem a tanuló találja ki, ezek az intézmények készen tálalják a látni és tudnivalókat. Az ember természete pedig olyan, hogy nemcsak befogadni szeret, de örömet jelent számára az is, ha létrehozhat valamit. S ezt nagyon sokszor nem otthon, egyedül kívánja megtenni. Vannak olyan tevékenységek, amik kifejezetten közösségben művelhetők. Ezek nem feltétlen csak a művészetek, a tudományok mentén fellelhető értékek létrehozására szerveződhetnek. Kultúrához kötött fogalmak többek között a viselkedés, a táplálkozás, az öltözködés, a lakó környezet, a higiénia, de akár a szexualitás vagy a temetkezés is. Vagyis a közös probléma, vagy téma sok-sok hasonlóan gondolkodó embert hoz, kovácsol össze. A véleménycseréhez, találkozáshoz, együttléthez hely szükségeltetik a városban, vagy faluban. Erre való a művelődési, közösségi ház, benne azokkal a jól felkészült szervezőkkel, akik a csoportok ügyes-bajos dolgait profi módon intézik. Vagyis a művelődési ház dolga: szolgáltatni. A szegedieknek azt, amit a szegediek igényelnek. A régmúltban ezt tették a kultúrintézmények, a múltban azonban nem. Az utóbbi negyven évben jól, rosszul, de ugyanazt próbálták csinálni „kicsiben", amit a színház, a képtár, a filharmónia. Másfelől az amatőrmozgalom értékeit igyekeztek ápolni, helyet adtak művészeti csoportoknak, olyan kluboknak, köröknek, amik kiszorultak az iskola falai, vagy a nem létező nyugdíjas ház falai közül. Szegeden még speciálisan lehetetlen helyzetet élvezhettek a népművelők. A megyei művelődési központról mindenki tudta, hogy csak a neve az, valójában az előzőleg megszűntetett módszertani központ folytatása, a városi központnak kinevezett, ház pedig kénytelen, kelletlen nyakára vette a csatolt községek kis házait. No ettől aztán mindenki mást volt kénytelen csinálni, mint amire eredendően alkalmas lett volna. A belvárosban működő intézménynek alig jutott pénze a belvárosra, a kis, falusi házak pedig tűrték a szegedi központ bábáskodását. N

o de ez a múlt. Ma már leválási, önállósodási folyamatoknak vagyunk tanúi. A csatolt faluk egyre másra „vívják ki" függetlenségüket s nincs szükségük a nagyváros irányítására. A megye, mint közigazgatási egység teljesen átalakult, nem kíván egy vízfej művelődési intézményt fenntartani. Lejárt az ideje ennek a struktúrának, s úgy tűnik, hogy ez magától le is bomlik lassan. De, hogy egy ekkora városnak ne lenne szüksége néhány művelődési házra, azt nem merném kategorikusan leszögezni. No nem a régi, agyonadminisztrált formában, mammutgárdával. De néhány, ütőképes szakemberekkel, tisztességesen felszerelt technikával, esztétikus épületben gyanítom, tudna mit csinálni egy ilyen intézmény. Annyit beszélünk az alulról való építkezésről, az utcán megfogalmazott igények fontosságáról, miközben a civil közösségek pincékben, odúkban tartják összejöveteleiket. Ha nagyon zavar bennünket a művelődési ház titulus, hát nevezzük el másként a gyereket. Legyenek közösségi házak, vagy népházak, vagy hívjuk őket polgári körök házainak, vagy mit tudom én minek, de legyenek nyitva a klubok, egyletek, körök, csoportok, a szegedi polgárok előtt. S persze férjenek el itt továbbra is az amatőr színjátszók, a fotózni vágyók, a scifit olvasók, az ufókat lesők, az agykontrollra esküszők, a dalárdák, de esetleg a tudományos társaságok, a profi művészeti szervezetek, magyarul mindazok, akik most ezrekért bérelnek egy talpalatnyi szuterént, valamely, teljesen más tevékenységre szerveződött cég épületében. Természetesen nem minden ellenszolgáltatás nélkül kell ezeket a házakat a szegediek rendelkezésére bocsátani. De legyen hol fizetség ellenében tisztességes helyet bérelni és nem utolsósorban felkészült ügyintézőt, szervezőt találni, aki kiszolgálja a közösségi életre vágyó honpolgárt. Ha valaki elutazik a sokat emlegetett Nyugatra, ott is ezt látja. A kisfalu közösségi háza valóban mindenkié, a párizsi Pompidou Központról nem is beszélve. V

agyishát el kellene dönteni, hogy legyenek, vagy ne legyenek művelődési házak. Végül is bármely vezetőség megteheti, hogy egy tollvonással eltűnteti őket a színről. Ez most ebben a zűrzavarban talán fel sem nagyon tűnne senkinek. S azt csak remélhetjük manapság, hogy valamely város vezetése, polgárai nevében, rövidtávon remélt financiális haszonért cserébe, nem mond le a közösségeket építő, a kultúra értékeit mentő intézményekről. Persze, ha tud helyükbe új formát állítani, olyat, ami nem hordja magán az előző rendszer vonásait, ám tegye. Csak ne rombolással, mert az sokba kerül, és nem egyenlő az újítással. Pacsika Emília • A taglétszámunk 150 személy - országosan a magyarfinn baráti körök mintegy 3000 tagot tartanak számon. • Olyanok jelentkeznek, akik vágynak tudni Finnországról, vagy olyanok, akik már megismerték? - Vannak, akik üzleti, vagy más úton Finnországba kikerültek, s úgy érezték, kapcsolatban kell maradni ezzel az országgal. Mondják, hogy aki egyszer megismerte Finnországot, az beleszeret. A tagság összetétele egyébként vegyes: az általános iskolás gyermektől az egyetemi docensig sokmindenki megtalálható a tagok között. • Milyen szabályok szerint működnek? - A baráti kör 1989 óta egyesületté alakult, azóta önálló vezetősége, tagsága van. Féléves terv alapján működünk, havi összejövetelekkel, s igyekszünk olyan előadókat egyetemi embereket, művészeket - meghívni, akik Finnországból Budapestre, vagy Szegedre érkeznek. Összejöveteleinket a városháza klubjában tartjuk, s a helyiségért köszönet illeti az önkormányzatot. • A finn nyelv nem tartozik az elterjedtek közé; nem gondolkodnak nyelvtanfolyamok indításán? - De igen. A JATE Finnugor Tanszékén szeptembertől új lektor dolgozik, őt szeretnénk erre felkérni. • Mi a legközelebbi tervük? - Egy ifjúsági tagozat létrehozása. A Somogyi könyvtár • Tízéves a Szegedi Magyar-Finn Baráti Kör Finnországot meglátni és.,. A Szegedi Magyar-Kinn Baráti Kör 1983-ban alakult, abban az időszakban, amikor már lehetett a szov jet-barátságon kívül másról is beszélni. Ehhez képest Finnországban 42 éve működik a Turkui Magyar-Finn Társaság, s már legalább ötven városban működik a szegedihez hasonló finn-magyar baráti kör. Magyarországon az 1979-ben alakult pécsi baráti kör a legrégibb, s mostanra, különböző városokban 45 újabbat alakítottak. A jubileum alkalmából Alexi János elnököt kértük a Szegedi Magyar-Finn Baráti Kör bemutatására. északi-városi fiókkönyvtárát néztük ki helyszínül, s alkalmas is volna, hiszen ott össze lehetne gyűjteni a finn témájú könyveket. Ott tarthatnánk a nyelvórákat, s a terem otthont nyújthatna a klubfoglalkozások számára is. Sajnos, előreláthatólag anyagi gondok felmerülnek majd, amelyek megoldására sem a könyvtárnak, sem az egyesületnek nincs pénze. Egy másik tervünk: szeretnénk kiállítani nemrég elhunyt korelnökünk, Soós Sándor hagyatékából azokat az emléktárgyakat és kitüntetéseket, amelyek Finnországhoz kapcsolódnak. Soós Sándor, mint önkéntes vett részt annak idején a finn-szovjet Téli háborúban, a finn oldalon. Még megérte, hogy egy évvel ezelőtt ezeket a helyeket végiglátogathatta, és jópár kitüntetést kapott. • Úgy tudom, a MagyarFinn Társaság által meghirdetett finn iskolai hét vetélkedőnek voltak szegedi jelentkezői is. - Sőt, van egy továbbjutója is: Papp Szilvia, aki elsős kereskedelmi szakközépiskolai tanuló a Krúdy Gyula iskolában. A felkészítő tanára Szinger Egon volt. S. P. S. A Szegedi Magyar-Finn Baráti Kör egy hete tartotta megalakulásának tízéves évfordulóját. A jubileumot táviratban üdvözölte Pertti Torstila, Finnország budapesti nagykövete, és Pozsgay Imre, a Magyar-Finn Társaság elnöke. A városházi ünnepségről közölt hírünk hibásan jelent meg. Helyesbítésül: az eseményen Dr. Mécs Imre képviselő köszöntötte a baráti kört, Zsigmond Zoltán és Papp Éva zongoraművészek Maurice Ravel négykezes darabjával, a Király-König Péter Zeneiskola tanárai fúvós quintett összeállítással léptek fel.