Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

HÉTFŐ, 1993. NOV. 1. Jubileumi kórushangverseny HAZAI TÜKÖR 5 Külföldi vendégek jelenlétében jubileumi fellépéssel ünnepelte szombat este a JATE Aulában fennállásának 40 éves évfordulóját a DÉMÁSZ Rt. Erkel Ferenc munkáskórusa. A kórust, Fotó: Somogyi Károlyné mely Albert Ernő' szervezésével 1953 októberében alakult és azóta 220 fellépéssel büszkélkedhet, dr. Mihálka György karnagy vezette, aki folyamatosan, 1975 óta áll az Erkel-kórus élén. • Szenvedés és boldog halál - zenében Brahms-est a színházban Két Brahms-alkotás szerepel a Szegedi Szimfonikus Zenekar bérletsorozatának mai, harmadik hangversenyén, és figyelembe véve a naptári időpontot, egyáltalán nem meglepő a választás: a Tragikus nyitány és a Német requiem műsorra tűzése. Az opus 81. számot viselő Tragikus nyitány Brahms elég késői alkotása. A mester ekkor már az úgynevezett „jövő zenészeinek" művészetszemléletével szemben a hagyományos zenei műfajok és alapformák továbbápolását tartotta fontosnak, persze megtöltve azokat új tartalommal. Az 1881-ben született mű állítólag Goethe Faustjához készült volna kísérőzenének, bemutatása magyar karmester - Richter János nevéhez fűződik. Keserű hangulatú, tépelődő főtéma, súlyosnak mondható hangszerelés, szenvedélyes pátosz és szemérmes tartózkodás váltakozása jellemzi a darabot. Az éppen kiformálódó férfikor alkotásának nevezhető viszont a saját maga által választott német nyelvű bibliai szövegrészekre készült oratóriuma, amit éppen emiatt Német requiemnek neveznek. A héttételes alkotás több részletben készült. A gyászindulós II. tétel például az atyai barát, Róbert Schumann elhunytára. Az utolsóként született V. tétel pedig édesanyja halálára emlékezik. így azután 1866. 1868 és 1869-ben is bemutatója volt a műnek, míg elnyerte végső formáját, amely mindvégig magán viseli a korálzenével való rejtett vagy nyílt kapcsolatát: A romantikus embereszmény, az idealista jámborság és északi, fatalista misztika uralja ezt a zenét, amelynek előadásában a szegedi zenekar mellett közreműködik a Vaszy Viktor kórus, a két operaénekes, Vámossy Éva és Vághelyi Gábor. A Nemzeti Színházban fél 8-kor kezdődő koncert karmestere pedig Acél Ervin lesz. Kutas lános • Amikor még csak a bölcsőjét ringatták az Amerikai Egyesült Államoknak, a főváros egy időszakra Annapolis volt. A megyeszékhely ma is büszkén hirdeti egykori jelentős szerepét, így a helyi napilap is Capital (Főváros) címen jelenik meg. Az újság tizenöt éve mindössze nyolcezer példányban került az utcákra. a jelenlegi cégvezető és tulajdonos Philip Merrill akkoriban potom tízezer dollárért vette meg, ahogy mesélte, baráti kölcsönből. Ma a Capital mellett másik három napilapot adnak ki Marylandben, s van egy magazinjuk is. A 430 000 lelket számláló megyében a híres újsággal 42 ezer példánnyal vannak jelen, s ezzel az Egyesült Államok egyik leginkább bejáratott helyi lapját mondhatják magukénak. (Megjegyzendő: a Délmagyarországot egy 270 000-es populáció naponta közel ötvenezer példányban vásárolja meg. Igaz, ezzel mi is listavezetők vagyunk az országban.) Annapolis csendes és gazdag város, lakói tisztelik a hagyományos amerikai értékeket. Ebből következően a lap jóformán a család tagja, gyakori a magánházakban készült képes riport, az újság nem rest leközölni az iskolák menüjét sem. Külön szín, hogy a város ad otthont a haditengerészet kiképzőbázisának. Az akadémia egyébiránt akkora stadionnal rendelkezik, mint a Rába ETO Győrben. A kiadó épületét nyolc éve adták át az 1727-ben alapított lap legújabb kori munkatársainak. A csodálatos logikával kialakított és elrendezgetett épületben - ahol messzemenően figyelembe vették az itt dolgozók igényeit - szó szerint öröm lehet dolgozni. Ami az üzletet illeti: a lapfelület több mint felén hirdetés jelenik meg, s a vezér büszkén számolt be arról, hogy bevételeik több mint nyolcvan százaléka folyik be hirdetésekből. Az utóbbi adathoz hozzá kell fűznöm azt, amit Restonban, az Amerikai Sajtóintézet marketing-szakembereket képző osztályán Jay G. Matthews igazgató úrtól tudtam meg: az Egyesült Államokban, e nagy ország átlagát nézve, a napiSFTERNSHAXEIP Doyle returns as FB coach as Pastrana bows out / Dl fii Boatcrew faces legal Help kids get the rest they need / Cl Injury puts end to Ryan's career / Dl (Wje (Eapítal SUMNY 3CPT 2X1 $93, ANNAPOt IS. MO HO*fc DEtlVCRV 2SC NCWSSTAND JX How will health plan affect you? Lotals wary witliout fidl explanation »,. RAK! ElUXLLOra UDluk.Xi.M.u., ÍKROM CIMM'i MM u> MHMJ IMR I l.illl ,m * ttl.v '1.1,1. „„II I..HM, i>4 „lM Icntm u.„, KI I„nr MU III »It. [..„> WWMII am im*K R, nmeal nuKlnt „Illat • Hall * «? » lapok felületének ötven százalékán hirdetést publikálnak, s a kiadók bevételeinek 78 százaléka folyik be ebből a forrásból. Már másutt. Missouri államban, egy kicsi, mindössze hatezres lapnál hallottam a következőt: hét közben néhány száz eladatlan példány kivételével rendesen viszik a napilapot, szerdán viszont föl kell ugrani negyvenezerre, oly nagy a kereslet. Félig-meddig megismerve Amerikát, baseballra vagy futballra sejdítettem, de csalatkoznom kellett. Szerdánként ugyanis az élelmiszer áruházak árjegyzékét, kínálatát habzsolja a nép... De ne szaladjunk el annyira az időben! Még Washingtonban tartunk, ahol továbbutazásom előtt, a Fehér Ház szomszédságában, a kormány szürke, vakolatlan épületei között az Amerikai Sajtóközpontban, az újságíró klubban látlak vendégül. A gazdag bevásárlóközponthoz illeszkedő, elegáns, már-már főúri épület fölső két szintjén, akár egy hercegi lakosztály, pompázott és illatozott a klub. A falakon mahagóni, azokon értékes festmények és a szakma nagyjainak portréja. Épp azt a fotót bűvöltem, amelyen Arafat a sajtótájékoztató középpontjában vendéglátójára néz, amikor mellém lépett a fényképen látott férfi: Clayton W. Boyce, a klub elnöke. Behívott az irodájába, ahol, errefelé szokatlan módon, nagyon finom muzsika szólt. Beszélgettünk. Majd következett a bolyongás a klubban, ahol több étterem, bár, kártya- és biliárdszoba váltogatta egymást, néhol sajtófogadásba csöppentünk, és berontottunk egy komoly sajtótájékoztatóra is. Az elnök fölajánlotta a tagságot (potom 450 dollár), de épp nem volt nálam a csekkfüzetem. Azért barátságban váltunk el, s a privatizációról szóló élvezetes beszámolóm hatására megígérte, hogy életében először, jövőre átrepül Európába. Egészen Írországig. (Folytatjuk.) Dlusztus Imre ITT vflry; fiMERIKfi AZ Ml^DTHM'C Utazási Iroda, Szeged, lYlVSIl I WIN 3 Petőfi S. sgt. 7. Tel.: 310-088 REPÜLŐJEGYEK, SZÁLLODABERLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, USA EGÉSZ TERÜLETÉN! jjgjjgjj^ Shakespeare-bemutató a kamaraszínházban Jelenet a Szentivánéjiből. (Fotó: Schmidt Andrea) • Azt kéne mondani, kész istenkísértés ilyen szegény színházi állapotok között, mint amilyenben a Szegedi Nemzeti Színház van, Shakespeare-t játszani. Másfelől: mi mást játszana egy szorult helyzetben lévő színház, mint Shakespeare-t? Ama nevezetes, 1964es (te jó ég! harminc esztendeje erre hivatkozunk!) Peter Brook-féle Szentivánéji óta akár töküres színpadon is játszható, vagyis bárhol; és bármikor, mert az emberi élet főszereplőjének tetsző szerelem mindig téma. Arvai György a kamaraszínházi szegényes technikai feltételeknek fittyet hányva hansúlyozottan színházi, és jól bejátszható terepet teremtett. Mozgékony híddal, rejtett lukakkal-ablakokal, zeg-zugok illúzióját keltő, ki-be tolató elemekkel. És egy piros mászórúddal. És az egyik nyíláson önműködően fel, s alá surranó, a mai árnyékolástechnika divatos eszközének számító reluxával. A csupasz terepet ölelő, sokat tudó kulisszára élethűnek szánt fákat, bokrokat festettek. Az ember nem tudja, sírjon, vagy nevessen eme színpadi eklektikán, amiről nem derül ki igazán, hogy tudatos, vagy véletlen. Ám ha együtt szemléljük - és nem is tehetünk mást - Papp János lenyűgözően kétarcú, okos és fantáziás jelmezeivel, megerősödik az a hatás, amit egyébként a játék egésze is kivált: Egészében korrekt előadás az Árkosi Árpád rendezte Szentivánéji álom. Vannak benne valódi színházi pillanatok és ritmust vesztett, hosszúkásra sikerült jelenetek is; de végül nemcsak Robin pajtás epilógjának - „Fel, tapsra hát, ki jóbarát" engedelmeskedve csattan a taps. halványfinom irónia leng e szerelmi tévelygéseket, vágyakat, vermeket, gyarló emberségünket mutató játék felett. Az élet - azaz szerelmi viszonyok sokféle változatáról és változékonyságáról a beszédes jelmezek akár önmagukban is regényeket képesek mondani ebben az előadásban. A már nem is athéni, hanem inkább spártai szigorú, királyi galléros, de feketén puritán lepleket amolyan etruszk fülledtségű agyoncicomák váltják, mire eljő a mennyegző duhaj éje; az ugyancsak „athéni" öltözetű szerelmesek egyformán fehér, erotikus hálóingszerűségben kergetik egymást, vannak pillanatok, amikor nem tudni, melyik melyik. A szerelmi űzöttség megszállottjai egyként. A tündérvilág tündéri szín- és formakavalkádja feledteti a ruhaanyag-minőség gyengéit. Telitalálat a tündérkirály, Oberon viselete: egyszerre fejezi ki a vonzó, érettbölcs férfiasságot és (az érzelmi) sebezhetőséget, hogy a királyi prémmel övezett palást alatt meztelen a felsőtest. Karczag Ferenc - Oberon azt is játssza, amit a jelmeze ígér. Áz élet felénél delelő, a dolgokat megtapasztalt, megértően bölcs férfit - aki csak a saját ügyeit nem tudja elrendezni, s maga is meglepődik fájdalmas érzékenységén. Kettősüknek Zborovszky Andreával, aki Puck szerepében lubickol, van egy, a Szentivánéji-előadásokban szokatlan, de vibrálóan érdekes vonása: egyszer csak arra eszmélünk, hogy a csupán a testtartása szerint gonosz-görbe, amúgy sokkal inkább virgonc, mint gonosz manó — nő. Méghozzá szerelmes, mint mindenki ezen a szentivánéjen. Ez a Robin pajtás bizony nem egyszerűen makrancos manóságból fúj néha Oberonjára, ellenkezik, kéreti magát kicsinyég; hanem mintha azt mondaná: „vedd már észre te, tündérasszonyod után titkoltan epekedő ló, hogy karnyújtásnyira van tőled, aki fenntartás nélkül imád." Oberon persze nem veszi észre, hogy is tehetné Shakespeare ellenében, az előadásnak viszont támad egy fanyar-édes, amolyan kínaiasan pikáns ízlelete. Itt tényleg mindenki megkergült némileg, no nem valami idegen módon, hanem emberien. Ugyanezt a benyomást hitelesítette a két szerelmes lány (Czifra Krisztina és Balogh Csilla az előadás két leginkább karakteres figuráját formázta) „őrülési jelenete": amint egymásnak estek, mert kibújt belőlük a nőstény tigris, az egyik legjobban kidolgozott, pontosan koreografált előadásrészietet élvezhettük, melyben Molnár Csaba (Demetrius) és Dégi János (Lysander) is átvette a hölgyek lendületét. Érezhetően nagy gondot fordított Árkosi az athéni polgárok, Zubolyék jeleneteire is, a következmény, vagy inkább a hatás - kettős. Kovács Lajos (Zuboly) erős színészete dominált ebben az együttesben, bárha a szamárlét mélyértelmű tragikumát, az álom és a valóság összejátszása fölötti meg-megújuló meglepettségünket kevéssé érzékelhettük játékában - ezt inkább Fekete G/'z/'-Titánia ébredése sejtette meg. Jó volt Király Levente (Vackor) karcolata egy minden áldozatra kész, de színészeit befolyásolni abszolút képtelen rendezőről. Szemán Béla (Thisbe) meleg-szelid groteszkje, és Kiss László Falmelléki ötletei is nevettettek. De Zubolyék produkciói nem szervültek az egészhez, maradtak önmagukban élvezhető, de elkülönült játéknak a játékban. Talán azért, mert a már említett, lebegően finom iróniához képest, amivel az élet (szerelmi) tévelygéseket szemlélte és szemléltette az előadás, jóval harsányabb, ripis hang „ütötte föl a fejét" a Zubolyék jeleneteiben. Arkosi Árpád rendezésében nincs különösebb truváj, de különösebb, jóvátehetetlen tévedés sincs. Akárha az előadásbeli Oberon intézte volna a dolgokat; egy élete felénél delelő, tapasztalt, megértőn bölcs, ám a saját ügyeiben néha bizonytalan - ember. Aki, mondjuk, ezért is veszi elő Shakespeare-t. Sulyok Erzsébet