Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-24 / 274. szám

1 • GAZDASÁGI MELLÉKLET III. SZERDA, 1993. Nov. 24. Önállóan élni - a holnapnak tanulni Fotó: Nagy László Fődi Kdit: Korlátaimat én szabjam meg Alig másfél éve új vezetője van a szegcdi Mary Cipőgyárnak, az olasz tulajdonos egy ifjú hölgyet bízott meg a cég irányításával. Fődi Edit nein akármilyen helyzetben lett a gyár megbízott igazgatója, hisz a privatizáció miatt forrongott az egész kollektíva. Azóta a Mary lekerült a sajtó hasábjairól, csöndben teszi a dolgát. Azaz cipőket készít, bérmunkában. De ki is ez a 27 éves igazgatónő, akinek a nevéhez a céltudatos termelés és folyamatos munka fűződik? 151 milliós adócsalás Jogosulatlan fogyasztási adóvisszaigényléseivel, összesen 151 millió forinttal károsította meg az államot K. Gyula, budapesti lakos. A Zala megyei rendőrfőkapitányság az ügyről szerdán sajtótájékoztatót tartott. Mint elmondták, a közgazdász végzettségű férfi profi módszerekkel gcllénházi vállalkozása tőkeszegénységének megszüntetése érdekében követte el a csalássorozatot. Saját és családtagjai nevén, s baráti kapcsolatai révén az ország 16 megyéjében 26 kft.-t, illetve egy bt.-t hozott létre, s ezek székhelyeként mindig egy kisebb települést jelölt meg, ám ezek valódi üzleti tevékenységet nem folytattak. A létrehozott vállalkozások egymás között fiktív, valóságtartalmat nélkülöző számlákat bocsátottak ki és ezek áfatartalmát visszaigényelték. Olyan termékeket, tevékenységeket tüntettek fel ezeken a számlákon, amelyek értékének meghatározása speciális szakértelmet igényel, így az adóhatósági ellenőrzés azok fiktív voltát nem tudta megállapítani. Jó példa az az eset, amikor K. Gyula profi forgatócsoport által készített idegenforgalmi filmet másolt át a saját külföldi videofelvételeire, s a 12 kazettát egyenként 6 millió forintos áron „adta el" valamelyik vállalkozása nevében több saját vállalkozásának. Mivel a kft.-k áfa-visszaigénylési joga a számla beérkezésekor él, így mindegyik vállalkozás vissza is igényelte az egy-egy alkalommal esedékes 1,25 millió forintot. Jött az újabb trükk: a „vevő" kft.-k a számlákat nulla áfakulcsos szellemi termék viszontértékesítésével egyenlítették ki. E szellemi termékeket szintén K. Gyula készítette. Ám mivel a kazettákat eladó társaságnál fogyasztási adókötelezettség keletkezett, ennek „kivédése" céljából az eladó és a vevők szerződést kötöttek: azonos áron, átvételi elismervénnyel adják el a kazettákat egy - ugyancsak K. Gyula alapította - betéti társaságnak. A bt. az eredeti eladó kft.-nek számla kíséretében „visszaértékesítette" a filmeket, s így az visszaigényelhette a fogyasztási adót. Mivel a betéti társaság csak a számla kiegyenlítésekor kötelezett az áfa befizetésére, ezért meglehetősen tág határidőt szabtak számára a szerződésben. K. Gyula hasonlóan szövevényes módszerekkel jutott horribilis „áfa bevételekhez" nagy mennyiségű, kiválogatott hulladékpapír értékesítéséből, mélyhűtött ételek gyártásáról szóló, magakészítette franchise és játékleírások eladásából. Vallomása szerint csupán az utóbbi két tevékenységből összesen 50-60 millió forint visszatérítéshez jutott. A vállalkozásokhoz gyanútlanul nevét adó 19 éves fia és 70 éves apja minderről semmit sem tudott. Egy „banánhéjon" bukott le: gellénházi vállalkozása 17 millió forint áfával tartozott az adóhatóságnak, amely akkor fogott gyanút, amikor K. Gyula nem fizette ki, ellenkezőleg: visszaigényelte ezt az összeget. Az APEH feljelentése alapján különösen nagy értékre elkövetett csalás bűntettének alapos gyanúja miatt folyik ellene eljárás. így látja a francia Capital Pozitív példa a Pick - A Maryhez kerülésen tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy kimentem Olaszországba baby sitternek. A közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után ugyanis hazajöttem dolgozni egy szegedi nagyvállalathoz, de egy év múltán az igazgató szája íze szerint készített „nagy privatizációs átszervezési terv" rádöbbentett arra, hogy ez a munka az én szakmai fejlődésemet nem fogja szolgálni. Nem tetszett a német nyelv sem. ezért visszatértem az egyetemen már két évig tanult olaszhoz. Ezért úgy döntöttem: irány Olaszország. - Na de közgazdászként gyerekfelügyelőnek? - Egy családhoz mentem ki két éve nyáron azzal a feltétellel, hogy szeptembertől egyetemre járok. Napi 24 órában nekik álltam vigyázzban, közben tanultam. Mindezt azért, hogy a nyelv alaposabb elsajátítása után járhassak a közgazdasági egyetemre. Sok mindenre megtanított az az egy év, amit Siennában töltöttem. Korábban azt mondtam volna, hogy a fene veri a fejét a falba, ha egyszer van ajtó is. Ott inkább törtem a fejem, hogyha az ajtót nem nyitották ki, akkor is át kell valahol menni. Fél év múlva önállósítottam magam. Elkezdtem hajtani a pénzt, hogy kijöjjön belőle a következő fél évi tandíj. Éjszakánként egy négycsillagos étteremben pincérként, délután szociális gondozóként dolgoztam, nappal egyetemre jártam. Egy szegedi barátnőmnek köszönhetően akkor segített a szerencse, mert a Mary tulajdonosa munkatársat keresett Szegedre. - És az iskola ? - Döntenem kellett. Egy hét próbaidő után lehetőségem nyílt a nagy álomra: Szegeden Utolsó fázisába jutott az a szerződéstervezet, amelyet a Szegedi Ruhagyár Rt. vezetése készített elő ukrán-magyar vegyes vállalat létrehozásáról. Az üzem a tervek szerint 1994. január 14-én kezdi meg a termelést az ukrajnai Ohtirka városoan, 113 fővel. A Szegedi Ruhagyár idei részvénytarsasággá alakulásakor és a ko> ilibi nehéz években is mindvégig annak köszönhette a nyereséget kimutató mérleget, hogy több lábon állt. Belföldre zömmel egyenruhákat készített a honvédség és a BM számára, fennmaradó kapacitását pedig egyre jelentősebb százalékban a kölföldi cégek bérmunkás megrendelései kötötték le. A Szegeden varrt két-három részes férfiöltönyök vevőre találtak úgy Angliában, mint Svájcban, Németországban és az USAban is. A bérmunkás szerződések mind a mai napig élnek. A Szegedi Ruhagyár Rt. - erősödő pozíciójának köszönhetően - azonban most már abban is gondokodhat, hogy ő alkalmazzon „bedolgozókat" olyan feladat elvégzésére, amelyre neki nincs elegendő kapacitása. Az rt.-nek nem volt nehéz partnert találnia, hiszen ukrán cégekkel korábban is ápolt kereskedelmi kapcsolatokat. Mint ahogy arról Orvos László, a Szegedi Ruhagyár Rt. vezérigazgató-helyettese tájékoztatott, a januártól termelő vegyes vállalatot Albat- olaszul - közgazdászként dolgozni. Jöttem, pedig egy év elteltével már elkezdhettem volna a felsőfokú képzésre járni. De hát a Marybe se pusztán tolmácsnak hívtak Előtte bármennyit is tanultam, minden nap arról győzött meg, hogy úristen, mennyire nem tudok semmi! Itt viszont olyan feladatokat bíztak rám, aminek egy része az egyetemről már ismerős volt. Ekkor éreztem úgy. hogy meg tudom csinálni. Későbbi főnökeim is képesnek tartottak erre. - Azért nem akármilyen kihívás lehetett huszonhat évesen egy ilyen cég élére állni. - Ma sem könnyű. Annyiban megint szerencsém volt. rosz névvel Ohtirkában jegyzik be ruházati cikkek és egyenruhák varrására. Az alapítók között találjuk a ruhagyár mellett az ukrán L1TA Kft.-t. egy magánszemélyt, Szitnvik Jevgenyiját (aki az új kft. ügyvezető igazgatója lesz), valamint a Balti-Coast Inc. Ukrajnai-Amerikai-Magyar Vállalatot. Az alaptőke 350 ezer dollár, amelynek 52 százaléka, 180 ezer dollár a Szegedi Ruhagyáré, a fennmaradó hányadon pedig 12-12-24 százalékos arányban a L1TA, Szitnyik Jevgenyina, valamint a Balti-Coast osztozik. Az társak közül az előbbiek apporttal (épületekkel, gépekkel, felszereléssel), az utóbbi, a Balti-Coast készpénzzel vesz részt az alapításban. A vezérigazgató-helyettes az elhangzottakhoz még hozzátette: Ukrajna 81 milliós ország, tehát nagy felvevőképességgel rendelkező piac. Törvényei befektetési biztonságot nyújtanak, a külföldiek pedig adókedvezményben részesülnek. A magyarok hasonlóképpen a nyugatiakhoz - előnyt élveznek abból a szempontból, hogy alacsonyabb bérekkel találják magukat szemben. Lehetőség nyílik egy korábban nyugati exportra termelő, de már bezárt ukrán ruhagyár munkásainak alkalmazására is. A Szegedi Ruhagyár Rt. az induláskor biztosítja a technikai feltételeket, a dolgozók betanítását. Fekete Klára hogy a gyári nagy felzúdulás után is maradtak olyan szakemberek. akiktől sokat tanulhatok ma is. - Mennyi munka árán sikerült elérnie, hogy a Mary „csak " dolgozik? - Általában napi tíz órát töltök itt, de hétvégeken most már nem kell bejönnöm. - Akkor mivel foglalkozik ? - Könyvvizsgáló tanfolyamot kezdtem el, az angol mellett. - Pihenni nem szokott? - Számomra az jelentené a pihenést, ha mondjuk egy hétre a Bakonyba elmehetnék, egyetlen sátorral. Erre ma nincs időm. Inkább fejlesztem azt az adatkezelő programot, amely megkönnyíti majd a Az 1992-ben privatizált gyár szimbólumává vált annak, hogyan lehet jól gyümölcsözővé tenni az élelmiszeripart. Tavaly szeptember óta a magyar sajtó élénken foglalkozik a „Dallas" magyar verziójával, egy nemzeti szimbólummá előléptetett hentesáruval! Az előzetes epizódok összefoglalója: a Pick legutolsó örököse megtámadta a füstölt szalámit gyártó vállalatot, mely terméket még 1880-ban az ő családja dobott piacra Szegeden, az ország déli részén. Indok: visszaélés az alapítók nevével. Thomas Pick nem kevesebbel, mint azzal vádolja az 1992-ben privatizált vállalatot, hogy túlságosan fukar volt apjával, Jenővel: a kommunista rendszer bukásakor a mára elhunyt volt tulajdonos a márkát csak 40 ezer forintért és havi 4500 forintos nyugdíjért adta el. Az ügy egész Budapestet lenyűgözte, mert míg az ország komoly visszaeséssel küszködik, a Pick gazdaságilag tovább virágzik. Jóllehet, az élelmiszeripar teljesen lepusztult, ez a társaság fénykorát éli: 1993-ra 52,6 millió frankos haszon van kilátásban a 650 milliós bevétellel, melynek a fele (7500 tonna szalámi évente) exportból származik. A Pick tőkéjének egyharmada külföldiek tulajdonában van. Ezzel a teljesítménnyel a Pick minden további nélkül elnyerte a budapesti tőzsdések szavazatait. „A magyarok elkapkodták a részvényeket, melyeket azonnal a névértékének 120 százalékával jegyeztek be" - emlékszik vissza Salgó munkámat. Emiatt nem tudom befejezni otthon a három, félig kötött pulóveremet, és nem jutok kedvenc könyveimhez. - Mennyire ura saját magának Fődi Edit? - Jó kérdés. Gyermekkorom óta az önállóságot kívántam, hogy anyámnak ne kelljen megkérdeznie tőlem, hogyan osztom be az időmet, vagy mit csinálok a pénzemmel. Ezt a maximális bizalmat elértem. És azt is, hogy a korlátaimat én szabjam meg magamnak. Elég határozott vagyok, de tiszteletben tartom mások véleményét, még ha el is tér az enyémtől. Elvem: ne sértsek meg senkit a sajátommal, és hogy másoktól is csak annyit várjak el, amennyit magamtól. - Mi hiányzik az életéből? - Egy független otthon. Egyelőre. Aztán gyerekek. - E nagy határozottság nem hátrány a magánéletében? - Jaj, dehogynem! Melyik férfi szereti, ha egy nő megőrzi a függetlenségét? De én nem akarok más embereket irányítgatni, nem jó az nekem, ha mástól kell azt elvárnom, hogy rajtam keresztül ő is azt akarja, amit én. Ha én akarok valamit, akkor azt vegye észre, ne kelljen apró praktikákat alkalmazni. így lehet csak őszinte a kapcsolat. - Mit tenne, ha holnaptól nem lenne helye a Mary ben? - Nem vagyok ijedős fajta, bárhol megállom a helyem. Azért, mert ha valami olyan területre kellene mennem, amit még nem ismerek, azt meg tudom tanulni. - Mennyire van jóban önmagával? - A reagálásaimmal nem vagyok megelégedve. Sok dolgot úgy csinálok, ahogy olvastam vagy tanultam, de nem belőlem fakadnak. És rám nézve, visszafelé fordítva, ez egy kritika. Ezért nem mond hatnám, hogy nagy lelki nyugalomban élek. Vass István Péter István bankár. Még vissza is kellett fogni az ajánlatokat, hogy az angolszászokat ki tudjuk szolgálni. „Az, hogy a tőkénk 30,1 százaléka külföldi kézben van, elég nagy előny - mosolyog Vámosi Lukács, a Pick pénzügyi igazgatója. - Mivel átléptük a 30 százalékos külföldi tőkerészesedést, adókedvezményben részesülünk. Azonkívül ez arra kötelez minket, hogy állandóan javítsuk termékeink minőségét". A társaság egy hipermodern üzemet építtetett a város központjában: évente 500 ezer sertéssel „foglalkozó" vágóhidak, húsvágó automata gépsorok... és szinte művészi' műhelyek a szalámi Füstölésére és érlelésére. „A szaláminak lelke van" - mondja Vámosi Lukács, miközben végigvezet minket a valóban ámulatba ejtő 18 emeletes „toronyban", ahol több, mint egymillió rúd szalámit tárolnak. A Pickszalámi luxuscikknek számít 900 ft/kg árával; főleg nyugati exportra gyártják. Egyébként a takaros városközpontbeli Pick-üzemben elfogadják az American Express kártyát! Aline Richárd Fotó: Enyedi Zoltán ,Szinte művészi műhelyek." A magyarok elkapkodták a részvényeket Szegedi Ruhagyár Rt.: Vegyes vállalat az ukránokkal