Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

1993. november 22. IlUSPnBTJA 3 • Horváth, a szentesi pólópedagógus • „Tojás" önmagát törte össze Szegeden... Csapó utolsó csapása döntött Csapó ló'ni készül, Bíró jelentkezik. Gyöngyösi meg talán kötött sapkáért indul... (Fotó: Hárs László) • Süli József jelenti Athénből • A szentesiek csak mától szállnak vízbe Fekete mezbe öltöztek az olymposi istenek Milyen egyszerű lenne most azt írni: szombaton a szegedi pólósok azért verték meg a Fradit, mert I. Csapó keze az utolsó percben sem dadogott; 2. az ifjú Mód és a még ifjabb Fodor úgy védekezett, mint két, mindenre elszánt muzulmán, és úgy támadott, mint négy, tévedhetetlen MIG 29-es; 3. Török T. kis htján „vlzha­lálba" küldte a máskor lé­nyegesen harapósabb center­királyt, Tóth Lászlót; 4. a hihetetlenül lelkes szegediek a mogorva ellenfelet, a fölöttébb hálás közönséget és magát a JATÉKot is tisztelték, a ven­dégek meg a saját edzőjüket sem... Szóval, roppant kényel­mes dolog volna kizárólag ezekre a (különben fontos) részigazságokra hivatkozni, csakhogy, ha ezt tennénk, aka­ratlanul is megfeledkeznénk a kis összeomlásokról és a nagy feltámadásokról, a gólokról és a kapufákról, tehát mindarról, amiről ez a meccs valójában szólt. Az első négy percet például (itt is, ott is) az idegeskedés és az esetlegesség jellemezte. A támadóidő végén dr. Lová­nyiék következetesen Scse­gyerkinbe vagy a védőkbe lőt­ték a labdát, mint ahogy Molnárék is csak Kardost meg a kapufát boldogították. Aztán Tóth L. csuklója megvillant középen, mire Csapó is magá­hoz vett egy kis célzóvizet (l-l). Gyöngyösi újra az FTC­nek szerzett vezetést, ám a második negyed elején Fodor egy (jól) időzített bombával egyenlíteni tudott. Az első emberelőnyt az ekkor még higgadt Gyöngyösi „Tojás" A vásárhelyi férfi kosárlab­dások a Székesfehérváron vendégeskedett. A mérkőzés meglehetősen álmosan kez­dődött. nem volt rohanás, in­kább álló játékot játszott a két csapat. A gyűrűk sem forogtak nagy veszélyben, ezt mutatja, hogy a 6. percben még csak 8-6-ra vezetett a hazai csapat. Mindkét együttes pontatlan volt, a Hódmezővásárhely játé­kosai a büntetőket is rendre el­hibázták az első játékrészben. Inkább egyéni betörésekre váltotta gólra, de a siklóse­bességű Mód nem sokáig tűrte az „egyenlőtlenséget". Ezt követően a szemfüles Stein­metz kétszer is megnyitotta a helyi szurkolók könnycsator­náit, az össznépi mosolyról viszont Fodor és Csapó pilla­natokon belül gondoskodott (5-5). És jött a minden bizonnyal sokáig emlékezetes harmadik negyed: Molnár T. egy villám­gyors megúszás után kotorta a Mikasát a hálóba, Mód pedig Kardos kezei között talált a kapuba (7-5). Molnár T. és Molnár P. némi koncentrá­cióval unalmassá tehette volna az utolsó 7 percet, ám ők ketten úgy döntöttek: kihagy­nak három ziccert, hátha ma­gukhoz térnek a zöld-fehérek... A fradisták aztán komolyan is vették ezt a komolytalan ajánlatot. Bíró négyméteresére ugyan a lelkiismeretfurdalással küzdő Molnár P. csodás akció­góllal felelt, de Csizmadia és (a Scsegyerkin kiállítását örömmel nyugtázó) Vad lövése után máris 8-8 állt az ered­ményjelző táblán. Már egy perc sem volt hátra, amikor a Ewingok vállalkozószelle­mével megáldott Csapó a jobb alsóba vágta a labdát, azaz határozott a két, igen-igen értékes pont sorsáról. Ami még a krónikához tartozik: a hajrá pillanataiban Gyöngyösit végleg, cserével kiállították. Hogy miért? Nos, a népszerű „Tojást" Kásás Zoltán lecserélte, s ez annyira felbőszítette a válogatott já­tékost, hogy többször is el­dobta a sapkáját. (Bár a bírók legalább háromszor megkérték vállalkoztak mindkét oldalon, ebből rendre eredményesek voltak. A közönség ébresztőt kiáltott, a hazaiak „eszméltek" hamarabb és 13 ponttal el­húztak. A folytatásban ki­egyenlített a Hódmezővásár­hely. Megindult a „kosárlabda lift", hol elhúzott a Videoton FC, hol felzárkózott a Hódme­zővásárhely. A 8. percben még 8 pontos hazai előnyt regiszt­rálhattunk, a következő két percben azonban nem sikerült betalálniuk, (gy a mérkőzés rá, a medence szélén sem vette fel a sisakját, így tulajdon­képpen önmagát zárta ki a folytatásból.) A sapkaröpte­tésnél persze sokkal nagyobb bűnnek számít, hogy Gyön­gyösi fennhangon ajánlott „családi programot" edzőjé­nek, aki eleddig alighanem abban a tudatban élt: neki (sport)emberekkel kell dol­Vízilabda OB I. goznia. A humánum tehát azt diktálta, hogy a taktikai fe­gyelmezetlenségek miatt is szomorú Kásás mestert ne faggassuk túl hosszan a dudaszó után... Pozsgay Zsolt: - A har­madik negyedben remekül vé­dekeztünk és rendre jól for­dultunk le, s ha belőjük a százszázalékos helyzeteinket, a végén nem kellett volna idegeskednünk. Döntő volt, hogy Tóth Lacit nem hagytuk érvényesülni. Szeged-FTC 9-8 (1-2, 4-3, 2-0,2-3) Újszegedi Sportuszoda, 250 néző. V: Szentgyörgyi, Né­meth. Szeged: Scsegyerkin ­CSAPÓ 3, FODOR 2, MÓD 2, Megyeri, MOLNÁR P. 1, Molnár T. 1, TÖRÖK T„ * Kosárlabda NB I. során először, és utoljára átvette a vezetést a vendég­együttes. Ezután egy darabig Orosz. Edző: Pozsgay Zsolt. Gól - emberelőnyből: 8/5, ill. 7/4. Négyméteresből: 0, ill. 1/1. RÉTHI J. ATTILA Szentesen a hazai csapat játékosainak volt mit törlesz­teniük az elmúlt hetekben történtek miatt - részben önmagukkal, részben a mellet­tük még mindig kitartó szur­kolókkal szemben. Ráadásul kellemetlen „élményeik" is voltak Dongóéknak a sport­iskolásokkal kapcsolatban... Élénk iramban indult a mérkőzés. A fiatalokra termé­szetesen a sok mozgás volt a jellemző, melyet Horváth Csaba „tanár úr" - a szakma jó ismerőse - irányításával a hazaiak is fokozatosan át­vettek. A sok úszás, a gyors játék mellé sajnos jó néhány technikai hiba is csúszott. Kellemetlen epizód volt, hogy ezúttal (sokadszorra...) Szent­esen Székely játékvezető főszerepet kért és kapott. Egy ilyen sima mérkőzésen bizony élesen kirajzolódik a „hova­tartozás"... A harmadik negyedben nagyjából egyforma volt a két csapat teljesítménye, ám ez is csak azért történhetett meg, mert a védekezési hibák soro­zatát követték el a hazaiak. A hajrában viszont Horváth Csaba három gólt lőtt egymás után, és ezzel végképp elked­vetlenítette a sportiskolásokat. Nem vitás, győzött a jobbik csapat. Szentesi SC-Csanádi Ár­pád KSI 11-5 (2-2, 2-1, 3-3, 4-0) Szentes, 200 néző. Vezette: dr. Konrád F„ Székely. Szentes: PODHÁNSZKY ­Dongó L. 1, Melkuhn, Berki, Pellei 1, IBOLYA 2, Halápi, Kiss, Dongó T., Tary, Piti 1, Szénánszki, HORVÁTH CS. 6. Edző: dr. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. Gól - emberelőnyből: 2/1, ill. 9/4. Négyméteresből: 1/1, ill. 0. PÁDÁR ZOLTÁN Az OB I. állása: 1. BVSC 8 7 1 -104-59 15 2. Vasas 8 6 1 1 85-68 13 3. FTC 8 6 ­2 96-61 12 4. Szeged 8 4 1 3 72-64 9 5. Szolnok 7 3 2 2 73-57 8 6. UTE 6 3 2 1 63-51 8 7. Tungsram 8 4 ­4 71-68 8 8. Szentes 7 4 ­3 60-63 8 9. Eger 7 2 1 4 55-67 5 10. KSI 8 1 ­7 51-97 2 11. Spartacus 8 -1 7 53-90 1 12. OSC 7 1 6 59-98 1 egyoldalúan működött az a bizonyos lift, és nem túl magas színvonalú mérkőzésen a ha­zaiak végül megérdemelten tartották otthon a két pontot. Videoton FC-Hódmezővá­sárhely 75-69 (38-30) Székesfehérvár, 500 néző. Vezette: Faidt, Elmauer. Videoton FC: RÁTVAI 23/3, VESZELI 20, Kóczán 9/3, MILIVOJSA 8/3, Gosztonyi 4. Csere: Kertész 4, Rajkó 7/3. Edző: Tóth Attila. HLC: Kocsergin 18, Czup­rák 9/3, DR. BORBÁTH 12/9, Jáhni 8, Paradi 12/6. Csere: Szvetnyik 10/3, Papy, Véh. Edző: Faragó István. SILYE SÁNDOR Vasárnap haragvó kedvük­ben voltak az istenek, mert többet esett az eső, mint amennyit nem. Ezzel pedig nemcsak a Szentesi SC férfi vízilabdacsapata küldöttségé­nek kedvét, hanem a több mint tízezer Olympiakosz Pireus labdarúgó szurkolóinak a szó­rakozását is megzavarták. Ehhez jött még az a kudarc, amelyet a mi Détári Lajosunk valamikori klubjának - azóta már hetedhét határon túl van Hellas-földjétől - csapatának el kellett viselni egy másod­osztályú együttes ellenenében. Hiszen az Olympiakosz csak játékvezetői segédlettel izzadta ki az 1-1-es döntetlent, de mégis a kupától való búcsú­jukatjelentette. Ami pedig a Szentesi SC vízilabdacsapatát illeti, szom­baton 7 órakor sikeresen meg­érkezett a Malév géppel Athénba. A repülőtéren a ma­gyar vízilabdások jó ismerőse, a nemzetközi pólós játékve­zető, Tsantas várta, aki melles­leg az Olympiakos Pierus ví­zipóló csapatának menedzsere. Teheti, mivel az övé Athén legnagyobb sportboltja. Fél­órás buszozás után már a Mist­ral Hotel vendégszeretetét él­vezte a tizenkét Kurca-parti pólós és vezetőik. Vasárnap a szombati KSI elleni győztes mérkőzés kiérté­A bajnoki rajt előtt beszél­gettünk Komjáti Endrével, a Szegedi Maneger's JSC elnö­kével, aki elmondta, hogy a rajt előtt gyűlést tartottak, s ott elhatározták, hogy mivel új szponzora van a szegedi jég­korongozóknak - amely hosz­szabb időre a pályát is bérli, s nagyobb összeggel támogatja a csapatot - ezután Szegedi Bowling Hockey Club néven szerepelnek. Elmondta az el­nök azt is, hogy nagy körülte­kintéssel készültek az első baj­noki találkozójukra, s nagyon szeretnének győzelemmel raj­tolni. Ember tervez. Isten végez. Hiába készültek a szegediek a bemutatkozásra, az időjárás az ő számításukat is keresztül­húzta. Szombat délután ugyan­is olyan intenzív hóesés volt, hogy a hó nemcsak a labdarú­gó pályákat, hanem a nyitott Műlyégpályát is annyira bebo­rította, hogy az játékra alkal­kelésével és a pihenéssel telt el. Ez utóbbihoz kitűnő keretet adott az Ion-tenger, amely szinte kéznyújtásnyira van a szálláshelytől. Dr. Tóth Gyula szokásával ellentétben meg­dicsérte csapatát a szombati győzelemért. Különösen azért járt ki az elismerés, mert Podhánszky kapus csak fél kézzel „volt jelen" a játékban. Horváth is sérüléssel bajlódott, de ő kiemelkedően játszott. A mesternek az tetszett, hogy az első két negyedben tapasztalt játékvezetői nyomást is túl­vészelte a csapat, s végül az utolsó két negyedben egyér­telműen tudtára adta a fővárosi sportiskolásoknak, hogy ezen a találkozón csak szentesi győ­zelem születhet. Az Olympiakosz vezetőivel tulajdonképpen a szentesiek még nem találkoztak. Mind­össze annyiban adtak életjelt magukról, hogy elvitték a társaságot a labdarúgó mérkő­zésre s közölték, hogy hétfőn délelőtt és délután a vendég­fogadó együttes tréningezni és mérkőzni szeretne a szentesi­ekkel. Kedden, szerdán és csü­törtökön pedig görög együtte­sekkel tornán vesznek részt Horváth Csabáék matlan volt. Hiába várta a két csapat, a Szegedi Bowling Ho­ckey Club és a Budapesti Chi­cago sportszerelésbe öltözve, valamint a mintegy 300 néző a kezdés időpontját, már akkor lehetett látni, hogy nem lesz játék. A bírók sem érkeztek meg, de ezt még csak megol­dották volna valahogy a szer­vezők, egy hazai és egy fő­városi játékvezetővel, a beha­vazott játéktérrel azonban nem tudtak mit kezdeni. Hiába kö­rözött és igyekezett megsza­badítani a hótömegtől a pályát a tisztitógép, munkája felesle­gesnek bizonyult, mert mire egy kört megtett és letisztított egy bizonyos szakaszt, már kezdhette újra, ugyanis a hó ismét belepte a játékteret. Ek­kor született a döntés: később­re halasztják a mérkőzést, a fővárosi csapat pedig azonnal vissza is indult Budapestre. P. S. J. A Chicago játékosai már felszerelésben, „harcra készen" várták a döntést. A mérkőzés sajnos elmaradt... (Fotó: Révész Róbert) • Hatpontos vereség Nem járt szerencsével a vásárhelyi kosaras csapot Jégkorong OB II. üj névvel rajtoltak volna

Next

/
Thumbnails
Contents