Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-18 / 269. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. NOV. 18. INTERJÚ 7 Vendégek Houstonban m Kiábrándító tehetetlenség m A teremtő gondoskodás pártjai • Hogyan került kapcsolatba a politikával, s miért az MDF volt az a szervezet, mely elnyerte rokonszenvét? - A politikát szükséges rossznak tartom, olyan kihívását korunknak is, mely elől nem lehet kitérni. Ha pedig lehetetlen a kitérés, akkor el kell dönteni, hol és milyen módon használok leginkább a magyarságnak. Még nem is létezett az MDF, amikor - úgy a nyolcvanas évek elejétől Houstonban vendégül láttam az akkori szellemi élet vezéralakjait. azokat, akik mind karakteresebben gondolkodtak a szükséges változásokról. Meggyőződésem - s ezt könyvemben meg is írtam -, hogy az ember nem tud mindenkit szeretni, de szolgálni mindig tud és tegyen is így! Szolgálni akartam, amikor Fekete Gyulát, Sütő Andrást. Csurka Istvánt. Csoóri Sándort, Lezsák Sándort, Duray Miklóst elhívtam Amerikába. A magyar történelemben mindig is kiemelkedő szerepük volt az íróknak, felelősségükre gondolva bíztam abban, hogy a szavak egyszer politikai tettekké válnak. Néhány barátommal támogattuk őket, megteremtvén alapvető szükségleteiket - anyagiak, gépkocsik, irodák, utazások és programok finanszírozása stb. Már akkor, a lakiteleki találkozókon, ahol magam is részt vettem, nagyon jelentősnek ítéltem meg Pozsgay Imre és Bíró Zoltán szerepét. Ma is állítom, kevés tisztább kezű és világosabb gondolkodású személyisége van a magyar politikai galériának, mint ők. Nem véletlenül lett Pozsgay 1989-ben a Spiegel szerint az Év embere. Az már típusos magyar tragédia, hogy miközben a mai hatalom keresztény szemléletet hirdet, hiányzik tárházából a megbocsátás annak, aki nyilvánosan megbánta tévedéseit. Az elismerés helyett alattomos rágalmakat, ízléstelen politikai fröcskölést kap. • Ön anyagilag, tanácsokkal, tudományos alaposságú elemzésekkel, szervezési munkával egyaránt támogatta az MDFet. Pénzt és erkölcsi tőkét fektetett be. Miért fordult el tőlük? - A magyar nép felemelkedésének biztosítékát a demokrata fórum elképzeléseiben láttam. Ott voltak Ködös programok holyoll világos célokat Pető Ferenc a kozmikus úttól a magyar útig „Az értelmetlenség, hatalmi megszállottság és az egyéni gyengeségek akadályozzák a társadalmat abban, hogy a jó irányítás gyümölcsét élvezze. Kiválasztván és összegyűjtvén a legjobb gondolatokat, és elkülönítvén azokat a bénító egyéni szenvedélyektől, a legbölcsebb embereknek teremtő lehetőséget adván, a legerősebb akaratok és jellemek közvetítésével, melyek mintegy végrehajtó szerv működnének, továbbá teret nyújtva a legigazságosabb egyének ellenőrző működésére, a közösség végre megvalósíthatja a legbölcsebb, legtartósabb és legigazságosabb uralmat (szofokrácia), a bölcsesség uralmát." (Pető Ferenc: A Kozmikus Út, 1959) barátaim, a szellemi élet kiválóságai. Tehát természetes módon kerültem közelükbe. Akkor még az Európa Ház csalogató palotának tűnt. a hozzá vezető út rövidnek, simának és pormentesnek. Úgy éreztem, tapasztalataim alapján legalább a hibák elkerülésében segítséget nyújthatok. Aztán jöttek a kiábrándító hónapok. Kiderült, hogy nemzetépítés helyett politikai torzsalkodás lett, titkos paktumok, kétharmados kalodák akadályozták az előrelépéseket. Nem volt se szabadság, se cselekvési tér. Csak energiapazarlás, amatőr rögtönzés, túlfűszerezett indulat, dzsentroid gőg, ködösítő programok sorozata. Egyre inkább hiányzott a józanság, a legfontosabb célok határozott megfogalmazása. Elemista politikai gyakorlatozás folyik élestöltényekkel ma is, a nemzet bőrére. Magyarország az illúziók hálójából képtelen kilépni, s olcsó és kétes értékű eredmény, hogy a Parlament talán a Guinness-rekordra pályázva - egyre-másra gyártja a feldolgozhatatlan, végrehajthatatlan és ellenőrizhetetlen törvényeket. • De ha ilyen pontosan látta a félresiklást, miért nem figyelmeztette barátait? - Már 1991 végén írtam egy memorandumot a kormányváltozás szükségességéről és a legfontosabb célokról. Minden képviselőnek elküldtem. Többekkel együttvacsoráztam. A borgőzös hangulatban kivétel nélkül megajánlották életüket és vérüket... hiszen én álltam a cechet. Aztán a síri csend. Néhány képviselővel elkészítettünk egy törvényjavaslatot, mely a kormány elé Ránk jár az időjárás Különös következményei lehettek volna annak a kijelentésnek, amely a napokban a tévé egyik időjárásjelentésében hangzott el: „A hó semmiképpen sem olvad el." Ez a kijelentés kvázi a jégkorszak újabb beköszöntét jelenti, ami könnyen tömeghisztériához vezethet. „A hó semmiképpen sem olvad el." Hogyan is kellene akkor élni? Az biztos, hogy fellendülne az autómentők forgalma, megnőne a bundavásárlások száma, a kucsmák és sapkák és egyéb fejfedők rohamos léptekkel kerülnének a kirakatokból az utcán sétálók fejére, az amúgy is gyengélkedő labdarúgásunkat felváltanák a különböző hólabda-játékok, részlegesen csökkenne a munkanélküliség, a hómunkások hálát adnának az égboltot borító hófelhőknek, a köztereken és a városok szélein megjelennének a jegesmedvék és a prémvadászok, a jégkrém- és fagylaltárusok csődöt jelentenének, új tea vagy más, meleg ital fogyasztási kultúra alakulna ki, talán újra megtanulnánk élvezni néhány apróságot, mondjuk a meleg vizet, a napsütést, a szobanövényeket, tehát merészen hasonlítanánk az urbanizált természeti népekhez, megerősödnének a finnmagyar kapcsolatok, rohannánk tapasztalatokért, a az újságok levelezési rovataiban feltűnne néhány jóképű eszkimó képe és címe, szóval gyökeresen megváltozna minden, ha ott és akkor a tévében az a férfi igazat beszél, hogy a hó semmiképpen sem olvad el. Podmaniczky Sziláid Fotó: Nagy László A Nemzeti Demokrata Szövetség felhívása a magyar demokrácia kapunyitó munkásgyűlésére invitált néhány napja, Dunaújvárosba. Pozsgay Imre pártelnök mellett a magyar-amerikai üzletember, a Houstonban élő filozófus, A Kozmikus Út Társaság alapítója, Pető Ferenc vállalta a fölvezető szerepét. A dolog pikantériája, hogy a szegcdi születésű, s az utóbbi években egyre gyakrabban visszajáró, különös sorsú nyugalmazott professzor egyik legfőbb támogatója volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Vajon miért e váltás, mik azok a mozgatórugók, s mik új reményei és esélyei került Szabó Iván és Für Lajos jóvoltából. Helyeslő bólogatások, aztán bekerült egy olyan fiókba, melynek máig nem találják a lakatkulcsát. Bosszantott a politikai tehetetlenség, megvallom, csökkent a szimpátiám a hatalomra került, de a lehetőséggel élni képtelen MDF iránt. Tettem még egy kísérletet. Ereztem, hogy Csurka István karizmatikus személyiség, közlési nagyhatalom. Egy éven át próbáltam megértetni vele, rossz úton jár, horizontja téves, perspektívája zsákutca. Ideje száznyolcvan fokos fordulattal a múltból a jövőbe néznie, s a nemzet értékeit, energiáit a holnap felé fordítani. Csurka makacs ember, hajthatatlan, bezárta magát saját ördöglakatjával egy korszerűtlen és halálta ítélt labirintusba. Ráadásul porig sújtott a hír, miszerint III/III-as ügynök volt, ezt még csak tetőzte nyilvánvaló hazugsága, miszerint soha senkit nem jelentett föl. Ez már arcpirító, különösen az ő gyűlölködésre orientált személyiségét ismerve. • Mindez a kiábrándultság elegendő lehetett volna ahhoz, hogy immáron nem fiatal emberként, csalódottan végleg visszavonuljon minden politikai mozgástól. Mégsem tette. - Mint említettem, sosem vágytam politikai karrierre, de világéletemben segíteni igyekeztem a magyarságot. Ez nem hagy nyugodni! Végigelemeztem a mai magyar politikai színképet, azt keresve, hol tudok a leghatékonyabban segíteni. Lehet, hogy túlértékelem a Nemzeti Demokrata Szövetséget, de vezetőit ma is hiteles személyiségeknek tartom. Olyanoknak, akik a teremtő gondolkodásra kész szellemi és gazdasági erőket mobilizálni képesek földön járó, de előremutató célokért. Jelenleg a pártnak tanácsadója vagyok, kidolgoztam egy választási stratégiát és megfogalmaztam azokat a legfontosabb célokat, melyek mellé oda lehet állítani a nemzet cselekvésre hajlandó többségét. Építő programra van szükség a szó jelképes és valódi értelmében is. Ez például egyszerre jelent kedvezményes házépítési akciót fiatal házasoknak, mely értelmes célt, gazdagabb jövőt ígér, kevés az iparág beruházási igénye, sok munkanélkülinek kínál megélhetési lehetőséget. Vagy: át kell strukturálni az adósságállományt, s határozottabban kell képviselni az európai változásokban betöltött szerepünket. Vagy: elő kell segíteni a külföldi magyarod hazatelepülésének szándékait. Nem ködös és mázsányi pártprogramokra van szükség, hanem minden állampolgár számára érthető, világos, elérhető és fontos célok megfogalmazására, melyekben nemzeti konszenzus alakulhat ki. Ebben partnernek ígérkezik a Pozsgay és Bíró vezette Nemzeti Demokrata Szövetség. Nem vagyok elkötelezettjük, együttmunkálkodásunk nem deklarált. • Ha már itt tartunk, a választási kampány közeledtével, jó fél esztendővel a választások előtt milyennek ítéli az esélyeket? - Ez a nemzet eléggé megnyomorított ahhoz, hogy újólag kísérletezzenek vele. Véleményem szerint a választási győzelem az utolsó három hónapban dől el. Amelyik pártnak sikerül a nemzettel kialakítani egy új, bizalmi alapon nyugvó társadalmi szerződést, az lehet a befutó. Az emberért és a nemzetért ez az én jelszavam, melynek alapja, hogy meginduljon egy erjedési folyamat, felszínre kerüljön az egészséges reprezentáció. A szabad szó nem tűnhet el, a plurális politika érvényes üzenetei nem veszhetnek el a hatalmi süllyesztőkben. S ebben óriási a médiák felelőssége! Talán bebizonyosodhat: létezik a fejlődésnek egy sajátos magyar útja, történelmi meghatározottságával, megújuló erkölcsiségével és cselekvésre váltott, felszabadított gondolataival. Tandi Lajos „A nemes cél vezérlő csillagként ragyog, a felé való haladás a földön kezdődik, mindig és állandóan kell, hogy irányába menjünk. Minden élő egy mozgástömeg, irányulását a cél határozza meg." (Pető Ferenc: A Kozmikus Út, 1959) • Az elmúlt napok bűnügyi esetei között „csemegézve" feltűnik, hogy a tolvajok Szeged mellett Algyőn és Sándorfalván is letették névjegyüket, míg Szőregen egy garázdát kellett előállítani. A vidéki esetek közül a sándorfalvi iskola kirablása nem tűnik egyszerű diákcsínynek... Az Alkotmány körúti épületbe ablakkifeszttéssel jutottak be a tolvajok. Távbeszélőkészüléket, diktafont és zsebszámolót vittek el, mintegy 15 ezer forint kárt okozva. Rongálásuk ellenértéke 6 ezer forint. Az algyői Tüzép-telepen a kerítésen bemászó bűnözők első lépésként a riasztóberendezésben okoztak 80 ezer forintnyi kárt. Majd nyílászárókat pakoltak fel a járművükre, kevés htján százezer forint értékben. Szőregen, a Hősök téri ABC-ben okozott botrányt a • „Elkötöttek" egy Ladát • Betörtek a sándorfalvi iskolába Veszélyes vontatókötél Budapesti körúton lakó M. G„ aki ittas állapotában szidalmazta a bolt dolgozóit, majd egyenruhás sorkatonákat bántalmazott. Rendőrjárőr állította elő a garázdát. Szegeden magántulajdon sérelmére öt esetben követtek el nagyobb lopást. A Lugas utcából elvittek egy Lada Samara személygépkocsit - a tulajdonos, L. R. 53 éves raktáros lakása előtt parkolta az MN 08-72 forgalmi rendszámú, mintegy 350 ezer forint értékű járművet, amit eleddig ismeretlen tettesek eltulajdonítottak. A Felső-Tisza parti diszkont áruház előtt zárlefeszítéssel törték fel a tolvajok V. L. Ladáját, s 53 ezer forintot loptak. Magánlaksértésről három esetben számolhatunk be. Az Adai utcában H. A., a tulajdonos távollétét használták ki a betörők. Ajtókifeszftéssel tévét, videót s egyéb technikai eszközöket vittek el, 100 ezer forint értékben. Az Ősz utcában B. M.-né lakását szintén ajtókifeszítők rabolták ki, s miközben 50 ezer forint értékű rongálási kárt okoztak, elvitték a háziak tévéjét, videomagnóját... A Szeged környéki Gyevi tanyák egyikét besurranó tolvaj környékezte meg, s 60 ezer forint értékű szerszámkészleteket vitt magával. A közlekedési balesetek közül két esetet tartunk jellemzőnek. A Temesvári körút-Bérkert sor kereszteződésében P. H. tanuló édesapja gépkocsijátban ült, s mintegy 70 km-es óránkénti sebességgel haladt... Figyelmetlensége miatt nem, észlelhette a piros jelzőlámpát, s ütközött egy, a zöld jelzést figyelembe vevő személygépkocsival. Egy súlyos személyi sérülés, valamint kb. 400 ezer forintnyi rongálási kár lett az eset eredménye... Az Alföldi utcából, az Ady tér irányába haladt az a VW és Lada „páros", vontatókötélen. A 68 éves nyugdíjas, V. I.-né lelépett a járdáról, nem győződött meg az áthaladás biztonságáról, s belebotlott a kifeszülő kötélbe. Elesett, s megsérült... P. S.