Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-15 / 266. szám

HÉTFŐ, 1993. NOV. 15. RIPORT 7 - Budapesten születtem kezdte rövid életrajzi összefoglalóját Bósa úr -, több helyen szolgáltam a családdal együtt, ugyanis apám katonatiszt volt. Miskolcon végeztem az eü. szakközépiskolát, majd az ELTE jogi karára nyertem felvételt. • Miért éppen oda jelentkezett? - Mert általában mindig ügyvéd szerettem volna lenni mondta egy harsány kacaj kíséretében -, mint ahogy későbbi életem folytán ezt meg is tettem. • Tehát nem végezte el az egyetemet... - Másodikban kirúgtak. A tanév végén. • Balhé miatt? - Apró balhé volt. Észrevettem, hogy a XIII. kerületben, ahol albérletben laktam, vannak üres lakások. Bementem a tanácsházára, és amikor az előadó hölgy egy percre eltávozott. elloptam egy csomó lakáskiutalást. Kitöltöttem, kissé hamisan bélyegeztem, és kiosztottam a lakásokat. • Mennyi volt a tarifa? - Hetvenezer. Ez a nyolcvanas évek elején még szép summa volt, nemde? • És a híróság tarifája? - Akkor még voltak kapcsolataim... apámnak is. Elintézték. Igaz, emiatt ki is rúgtak az egyetemről. A pénz viszont hamar elfogyott, és más után kellett néznem. Az izraeliták kórházában találtam egy üres orvosi státust, gondoltam, megpályázom. Elmeszociális intézet. öreg betegek, tehát nem kellett nagy tehetség hozzá. Orvosnak is bevált • Komolyan mondja? Fel is vették? ' - A főorvos úrral történt beszélgetés után, ami pontosan húsz percig tartott, azonnal munkába álltam. Kaptam egy •irodát, két öltözet fehér ruhát, a kötelező műszereket és háromezer-hétszáz forintos fizetést. Ja, persze közben loptam egy diplomát, amit fénymásolva bemutattam. • Milyen nevet vett fel? - Dr. Tortan Ákosnak hívattam magam... • Meddig tartott ebbéli pályafutása? - Négy hónapig. Talán még most is ott lennék, ha közben nem halt volna meg egy betegem. • Mert mit csinált vele? - Sajnos, rossz gyógyszert írtam fel neki. Szegény kilencvenhét éves volt. És ez volt a szerencsém, mert elég rossz bőrben volt már. • Igy bukott meg? - Aha. Egy kolléga, aki közben rájött, hogy én egy álorvos vagyok, feldobott. Pedig megegyeztünk, amikor kérdőre vont, hogy nem dob fel. Csak ez a haláleset... • Ezt már, remélem, nem úszta meg szárazon? - Egy év két hónapot kaptam. Amikor szabadultam, a normális élet mellett döntötA velem szemben ülő férfit egyszer már láttam a tévében. Nagyon valószínű, hogy nem egyedül voltam az országban, aki a hasát fogta a nevetéstől, amikor Juszt László faggatta eddigi karrierjéről. Most is csak néha tudtam visszatartani harsány nevetésemet. Mert mégsem illik jóízűen kacagni egy fogda kihallgatóhelyiségében, amikor a nyomozónak - aki szintén a társaság tagja már nem minden sztori új... m Orvosi praxistól a vasúti Tortan doki, Bósa István, Tóth ügyvéd, vagy valaki más? tem, de nem kaptam tisztességes munkát. • Igy aztán nem maradt más hátra... - Mint előre, a balhé útján. Ismét álarcot öltöttem... Bósa alias Tóth ügyvéd • Gondolom, nem elégedett meg holmi ápolósegédi állással? - Eszembe jutott a gyermekkorom. Hogy mindig ügyvéd szerettem volna lenni. Ez a vágy többszörösen felerősödött bennem. Az igazságért harcolni, az elesetteket védeni. Mit mondjak? Bizonyára már maga is volt ilyen helyzetben. Csak futottam az emlékek után és elhatároztam, hogy megvalósítom régi álmomat. Megért engem? • Ezt ne is mondja tovább, mert mindjárt elsírom magam. Egyszóval, ismét lopott diplomát, és felcsapott ügyvédnek. Hol? - Budapesten, a II. kerületben. • Senkinek nem tűnt fel, hogy kissé hülye a dolgokhoz? - Tulajdonképpen a sitten már készültem erre a pályára. Tanulmányoztam a Btk.-t, és ismertem a bírósági dörgést. Néha bizonyára mondtam hülyeségeket is, de azt a hirtelen felindultságomnak tudták be és leintettek. • Ügyvédként meddig praktizált? - Több mint két évig. Kétszázhuszonhét ügyem volt, és abból csak negyvennyolcat vesztettem el. Egyszóval, kezdett nevem lenni a szakmában, és ettől teljesen begőzöltem. Már nem voltam óvatos... • Hogyan bukott meg? . - Megfeledkeztem a tárgyalási időpontokról. Budapesten volt egy tárgyalásom, amikor eszembe jutott, hogy éppen egy időben kezdődik Dunaújvárosban is. Az utóbbit nem tartottam annyira lényegesnek. Ott meg keresték az ügyvédet. Sajnos, meg is találták, csak éppen a kliens nem ismert rá. MITSUBISHI MOTORS AUTOSZALON UJ '93 LANCER 1,6 ES1,3 TÍPUSOKRA A RAKTÁRI KÉSZLETIG 100 000 Ft engedmény HASZNALT GALANT HB 1,8 GLS TD GÉPKOCSIK GARANCIÁVAL Bósa István már két hete raboskodik. Júliusban szabadult négy év két hónapi büntetéséből. Gondosan vasalt vasutas egyenruháján nem látszik meg a fogva tartás nyoma. A zakót majd a végén felveszi - közli -, mert álruhája ez, de a fegyelmet ismeri, így teljes az öltözék. Biztos ami biztos, az őrnagy úr aláírat vele egy papírt, hogy amit az újságírónak elmond, azt önszántából teszi. Aztán indítom a magnót, és a kezdeti feszültség egyre jobban oldódik. • U1 Vásárhelyi Pál út 4. Telefon: (62)323-322/398 Nyitva: H-P: 9-16.30, Sz: 9-13. • Ez volt az eredeti Tóth... - így igaz. Szóval a tárgyaláson ülök, amikor két rendőr bekopogtat, hogy a Tóth ügyvéd urat keresi... és már vittek is. • Nagy por lett belőle? - Azt meghiszem. Vittek a fogdába, a foglár nyitotta a tárgyaló ajtaját, de én megnyugtattam, hogy ez esetben egyenesen kell mennem. Én baromira élveztem a dolgot. • Mennyiről szólt az ítélet? - Négy év és két hónap. Csontig lehúztam. • A fegyházban folytatta a praxist? - Igen, a parancsnok úr legnagyobb sajnálatára, mert enynyi fellebbezés ott még nem volt. Szép sikereim voltak bizonyos ügyekben, es hát nem éltem valami rosszul odabent sem. • Ez azért nagy lecke volt. Négy év és két hónap fegyház nem semmi. Újra eldöntötte, hogy az egyenes utat választja? - El bizony. És ebbéli szándékomban - legalábbis akkor azt hittem - nem ingat meg semmi. • Mégis visszakerült... - Ez csak előzetes, nem biztos, hogy sitt lesz belőle. De ott tartottunk, hogy egyenes útra lépek. Nos, kijöttem és felkerestem a pártfogót. Mondtam neki, szerezzen segélyt, munkahelyet, ahogy az a nagykönyvben elő vagyon írva. Mire közölte, hogy ő bizony semmit nem tud intézni nekem. • Szíven ütötte a dolog. - Na hallja! Elmentem B. bíró úrhoz is, aki megerősítette a pártfogómat, miszerint most momentán nem tudnak állást ajánlani. Rendben - válaszoltam higgadtan de akkor ne csodálkozzanak azon, amit a következőkben fogok művelni... Most indulok. Na, ne tudja meg... majd értesül róla. • Hol tette azt a szörnyű fenyegetést? - A miskolci bíróságon. Segély segély hátán • Milyen szélhámosságot ötlött ismét ki? - Teljesen szabályosan jártam el. Amint kijöttem a bíró úrtól, elmentem a miskolci kapitányságra, és bejelentettem, hogy elloptak mindenemet. Jegyzőkönyvet vettek fel. Ezzel beballagtam a helyi polgármesteri hivatalba, és kaptam háromezer forintos egyszeri segélyt. És elindultam... • Ezt hogy érti? - Naponta felkerestem két rendőrséget, két különböző helyen, felvetettem a jegyzőkönyvet és a hivatalban máris fizettek, mint a katonatiszt. Naponta 5-6 ezer forintot ezzel megkerestem. Tulajdonképpen ez jár minden állampolgárnak, ha egy adott helyen kirabolják és nem tud hazatérni... • Merre járt ezzel a trükkel? - Sokfelé. Hadd ne soroljam fel, mert nem érek soha a végére. • Mivel utazott? - Mivel szereztem egy vasutas egyenruhát, hát vasúttal. Jelen pillanatban vasúti fővizsgáiéi egyenruhában vagyok, járok, jártam. Ingyenesen, első osztályon. • Soha nem bukott meg? - Én? Legutoljára igen, azok buktattak le. De annak előtte én buktattam le néhány jegyvizsgálót szabálytalanságai miatt. Ugyanis mielőtt ruhát öltöttem, behatóan tanulmányoztam a vasúti szabályzatot, alaposan felkészültem teendőimből... • Információim szerint az MSZP-seket is „levette". - Nahát, az egy érdekes sztori volt. Szeptemberben Szegeden landoltam. Emlékszem, hétfő volt. Micsoda nap... még a fű se nő. Esett az eső. A rendőrségen sorbanálltak az emberek. Nosza, gondoltam, felkeresem az. MSZPirodát. Nézem a telefonkönyvben, tárcsázok, semmi. Tudakozó... közlik, hogy elköltöztek. És nem jelentették be nekem. Na, mindegy, bekopogtam. Mondom, Pápáról jöttem, az ottani iroda vezetője vagyok, és elloptak mindenemet. • Elhitték a mesét? - Van ezeknek egy könyvük, benne minden információ. Nézték, a név oké volt, és azonnal adtak háromezer forintot. • Honnan tudta a pápai irodavezető nevét? - Hát előtte pár nappal meg őt vettem le... Utána azért viszszamentem a rendőrségre, megcsináltattam a jegyzőkönyvet, és beballagtam a polgármesterhez. .Azonnal intézkedett. • Hogy tudta meggyőzni? - Mondtam, hogy a szociális törvény értelmében, aki olyan helyzetbe jut, hogy nem tud hazajutni, annak a hivatal köteles segíteni. • Nem volt ez gyanús, hogy így vágja a szabályzókat? - Ja, ahol én a törvényre hivatkoztam, ott szociális előadó voltam valahol. Ha lehet, minél messzebb... • És a vasutas egyenruha? - Azt mindig letettem a vasúton a pályaudvari csomagmegőrzőben. • Tehát két területe volt. A polgármesteri hivatalok és az emeszpés helyi irodák. - Nem. Kiskunmajsán például református lelkészként mutatkoztam be. Kerestem az ottani lelkészt, de nem volt otthon. így a hivatal egyik alkalmazottjának voltam kénytelen az ezerötszáz forintos segélyét elfogadni... • Merre indult tovább? - Jánoshalmára... szerencsétlenségemre. A vasútállomás főnöke, amikor be akartam tenni a fővizsgálói egyenruhámat megőrzésre, igazolványt kért tőlem. Mondom neki, ne viccelj már. Erre ő, hogy elöljáróm. Na, tudod kinek vagy elöljárója - így én. Hát nem kihívta a rendőrséget? • Itt volt az út vége? - Még nem, de már közel volt. A zsaruk felvették a jegyzőkönyvet, én meg mentem a polgármesteri hivatalba. Sajnos, a forródrót már elindult, és mennem kellett tovább. Mélykúton sem vették be a mesét, majd Bácsalmáson leszállítottak a rendőrök a vonatról. Ennyi... • Ha jók az információim, le is fokozták. - Na, ez volt a csúcs. A jánoshalmi vasútállomás főnöke nem restellt kocsival átugrani Bácsalmásra a rendőrökkel együtt, és ott legott letépte a rendfokozatomat. Itt a fogdában viszont már visszavarrtam. • Mi volt a lefokozás indoka? - Hogy méltatlan vagyok a vasutas egyenruhára. Na tessék. eddig sem voltam nagyon méltó hozzá. Egyébként Bácsalmáson le sem akartam szállni, hiszen előző nap vettem le az ottani polgármestert kétezer forinttal. • Mindenütt felvette a pénzt, annak ellenére, hogy semmi papírja nem volt. Nem furcsa ez? - Nem. Nekem legalábbis nem. Még ál-vasutas koromban is felvettem egy-két kolléga pénzét, és nem kértek semmiféle igazolványt... • Mondja, ha már eü. szakközépiskolát végzett, miért nem az eü. pályát választotta szélhámossága színhelyéül? - Mondom. Mert nem fizet. Ha akkoron ott maradok, már bizonyára főorvos vagyok. • Na és az ügyvédeskedés? - Mára már elég komoly megszorítások vannak, így ott sem lennék cselekvőképes. • Mennyi balhé csengett le most a rendőrségen? - Eddig negyvenkilenc. Persze állandóan rendezgetem a gondolataimat, semmit nem akarok kihagyni. Ez nagyon fontos, mert később, ha kiderülne még más is, talán többet kapnék. Igy aztán gyorsan elmondtam egy régebbi dolgot is, amikor még cégbíró voltam. • Hogy micsoda volt? - Cégbíró Szombathelyen. Egy ügyemmel kapcsolatosan éppen a bíróságon jártam. Az egyik folyosón sokan álltak. Mint megtudtam, cégbírósági bejegyzésre vártak. Karomra tettem a ballonkabátomat, kézbe a diplomatatáska és bekopogtam az irodába. Mondtam, azonnal jövök, csak leteszem a cuccaimat. Visszafelé a folyosón már megszólítottak. • Ekképpen, hogy bíró úr, bocsánat egy pillanatra... - Pontosan. És a segítségemet kérték, mert már napok óta ott várakoztak. Nos, én készségesen segítséget ígértem, ha találkozunk a szemben lévő presszóban. • Ne is mondja tovább... mennyi volt a gyors intézkedés tarifája? - Tízezer forint. Talán ha négyen-öten lehettek... • Most milyen ítéletre számít? - Bízom benne, hogy felmentenek. Én ugyanis csak próbára tettem a hivatalokat. Cselekményemmel felhívtam a figyelmet sok szabálytalanságra. És éz valahol érdem is... • Lehet, hogy ezt a bíróság nem fogja értékelni. - Ez benne van a pakliban. Viszont arra vigyázok, hogy ne mérgesedjen el a bíró és köztem lévő kapcsolat, hiszen akkor rögtön elfogultságot leszek kénytelen bejelenteni. Mármint, fia a bíró kissé elragadtatja magát. • Tegyük fel, odáig fajul a dolog, hogy ismét lecsukják egy rövid időre. Ha kiszabadul, akkor kezdődik minden elölről? - Nem. Ezzel vége mindennek. Itt a fogdában kitaláltam, mit fogok szabadulásom után csinálni. Feltéve persze, ha becsuknak egyáltalán. Leíró irodát nyitok. • Aha. Miért is? - Mert ügyvéd már nem lehetek, viszont a tanácsadást a törvény nem tiltja. Kérem szépen, van elég praxisom az ügyekben, sokkal eredményesebben tudok fellebbezést, vagy akármit megírni, mint egy ügyvéd. És a múltam erre garancia. • Akkor ezt a beszélgetést folytassuk a majdani leíróirodában. Rendben? - Oké, én tartom a szavam... POSXTDBÁNYI LÁSZLÓ