Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-10 / 262. szám

SZERDA, 1993. Nov. 10. • Munkanélküli diplomások m Fejenként ISO ezer kellene Kinek segít az átképzés? A munkanélküliségre a prosperáló gazdaság jelenthet csak igazi gyógymódot. Addig sem lehet azonban ölbe tett kézzel ülni. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Csongrád Megyei Szervezete Szövetségi Tanácsa deklaráltan is így gondolja, hisz a Mérnöki Kamara Csongrád Megyei Csoportjának meghivottaival kibővített. tegnap délután Szegeden megtartott ülésén a munkanélküli diplomások helyzetét tekintette át. A szövetségi tanács elnöke Dr. Fejes Pál elöljáróban elmondta, hogy e rendkívül szerteágazó problémakör megoldásában tevékenyen is részt vehetnének, ha állás nélkül maradt kollégáikat a maguk módján segítenék. A MTESz ennek érdekében adta be átképzésre vonatkozó pályázatát. Elképzelésük szerint megyénkben 25 ember szerezhetne ily módon közgazdasági szakokleveles mérnök mérlegképes könyvelő diplomát, napi 5-6 órás, egy évig tartó intenzív képzéssel. Mivel a/ Országos Képzési Tanács minden indok nélkül elutasította a felvetést, belátták, hogy új pénzforrás után kell nézniük. Valószínű, hogy a fejenként 150 ezer forintos költség lehet a halogatással felérő hallgatás hátterében. Jelenlegi ismereteik szerint a Phare program keretében a Progress alapítványnak lenne esélye e célra pénz szerezni , de a kezdeti biztatást (eddig) nem követte a tényleges kapcsolatfelvétel. A résztvevők közt lévő megyei közgyűlési elnök, Lehmann István a következő eshetőség címzettje. Amennyiben azonosult az itteni kétórás vita alapgondolataival, akkor megkísérelheti a megyei közgyűlési eszmei támogatását megszerezni. Ezzel párhuzamosan a munkaügyi központtal is mielőbb szót kívánnak érteni a ránézésre mindkét fél számára fontos kérdésben. Természetesen ahogy a felsoroltaknak nem tilos a segítség, úgy az ismeretlen fel nem soroltaknak sem. Nem felejtették el hangsúlyozni az átképzésnek nem a mostanság divatossá vált formájára gondoltak, melyben a szellemi tőke átadása helyett inkább a tőkét a zsebbe elve érvényesül. Felmérésük szerint a megkérdezettek közül sokan szívesen vállalnák a tanulást, az oktatás programja is kész, felkészült oktató is akad. Már (csak) a pénz hiányzik, ezzel is jelezve, életünkben milyen fontos a szerepe a pénznek és a közgazdaság tanának. T. Sz. I. • A nagyvilágban, bárhol is fordulok meg, ha elfoglalom a szállodai szobát, az első dolgom, hogy fölütöm a telefonkönyvet. Magyarokat keresek. Az nem lepett meg, hogy Washingtonban sok vérünkból valóra leltem, de az már igen, hogy Kansas City-ben, a nyugati parton, Seattle-ben, San Franciscóban és még az újmexikói Santa Fében is nagyon sok magyar nevet találtam az errefelé fehérnek nevezett könyvekben. Chicago pedig maga a tarolás: 34 Nagy, 22 Balogh, 19 Szabó és 11 Kovats mellett még Szegho-ből is találtam hetet. Annapolisban (Maryland) a Capital szerkesztőségében dolgozott egy magyar (Frank Summer, akinek felesége Budapesten él, ezért egy-két hónapot itthon tölt), Seattle-ben a szálloda parkolójának őre volt a druszám, San Franciscóban Kertész József galériájában nézegettük a festményeket, Chicagóban Ilona from Hungary kozmetikai szalonjába ugrottunk be (a tulajt egyik helyen sem találtuk), s épp ennek a folytatásnak a címét kopogtam a komputerbe, amikor telefont kaptam: Czoma László független országgyűlési képviselő Keszthelyről épp ebben a szállodában lakik. Az már csak ráadásul szolgált, hogy kísérőinket (az 1946-ban emigrált Szabó Gusztávot és Szentadorjány Gyulát) több éves barátság köti össze. A chicágói magyar napokat kiegészítette, hogy az Ohio állambeli Toledóból Bálint Erzsébet, a Malév itteni irodájából Pongrácz Mária, az Amerikai Magyarság szerkesztőségéből pedig Harmath István keresett. Természetes, hogy az ember távol a hazájától igyekszik jó magyar lenni. S miután már az első néhány helyen kissé kételkedve mértek végig, amikor elmondtam, hogy mi mennyire értékes számítástechnikát alkalmazunk, s hogy milyen kiadói struktúrát alakítottunk ki az utóbbi három és fél évben, elhatároztam, hogy igét hirdetek. Ebben a szolgálatban kitűnő partnerre leltem Szentadorjány Gyulában, aki kellő érzékletességgel, az adott helyzetre hangolva vázolta nagy magyarjaink teljesítményét. Szóval, ha úgy éreztük, hogy elérkezett az idő, akkor a vendéglátóknak végig kellett hallgatni, hogy a nyomdát Guttenberg János, a számítógépet Neumann János, a telefonközpontot meg Puskás Tivadar fedezte föl, tehát a magyarok nélkül aligha lenne ma sajtó. S ha eléggé leesett az amerikai álla, akkor folytattuk a dinamóval, a transzformátorral, a gyufával, az atom meg a hidrogén bombával, meg a többi aprósággal, egészen az alul nyitható postaládáig, s hogy Megalakult az 0T1VA Megalakult az Országos Takarékszövetkezeti Intézmény Védelmi Alap (OTIVA). A betétbiztosítási alap funkciókat ellátó intézmény alapszabályát a vidéki bankhálózatban érdekelt takarékszövetkezetek képviselői hagyták jóvá kedden az alakuló közgyűlésen. Az alap a jövő év elejétől kezdi meg működését. A takarékszövetkezeteknél elhelyezett betéteket nemcsak egymillió forintig garantálják, hanem teljes egészükben. • Dr. Ványai Éva: Nincs válság a színházban Ekkora városnak szüksége van három tagozatra W W - A színház egy az önkormányzati intézmények között kétségtelenül az egyik legfontosabb. Továbbra is tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy a közgyűlés által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatok szerint, önállóan működő intézmények belső vitáiba nem szólunk bele. De igenis támogatjuk a legfontosabb művészeti intézményünket. amikor úgy ítéljük meg, hogy ez szükséges. így kapta meg a Szegedi Nemzeti Színház az idén a Dózsa György utcai épületrészt; négy pár balettáncost szerződtettünk, hogy a Szegedi Balettnek jobb lehetőségeket teremtsünk a saját, kialakult művészeti profil őrzéséhez és gazdagításához, azzal, hogy a zenés részleg kiszolgálásában rá háruló feladatok egy részétől mentesül; a s/.fnház fizetőképességének veszélybe kerülésekor, október 6án rendkívüli közgyűlést hívtunk össze; a színház pénzigényét, többletigényét, ami jogos volt, megítélte a közgyűlés. Tudomásul keli venni, hogy egy művészeti intézmény művészeti igényei és a gazdasági realitások mindig kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással; az igények mindig meghaladják a gazdasági lehetőségeket. Ezért „botrányok" voltak, vannak és lesznek, a konfliktusok alapvetően az igények és a lehetőségek különbözőségéből adódnak. A testület és a város vezetői nem szólnak bele, hogy a rendelkezésre álló pénzt hogyan használja föl az intézmény; nem írhatjuk elő, hány próbát, vagy hány bemutatót tartsanak, milyen díszeleteket és ruhákat használjanak. Az Egyik pénteken 66 napos, a rákövetkezőn, a múlt pénteken pedig azonnali hatállyal fölmondott Árkosi Árpád rendező. A tavalyi évadban főrendezőnek szegődött a Szegedi Nemzeti Színházhoz, az idén pedig a prózai tagozat művészeti vezetését vállalta, immár nem a színház tagjaként, hanem egy külön szerződésben meghatározott feltételek mellett. A hétfői Dcimagyarországban „kipakolt"; az interjúban „bűnös mulasztásokkal" vádolta a város színházért felelős vezetőit, akik - szerinte - ahelyett. hogy megoldanák a fölmerült problémákat, „inkább hagyják, hogy a színház saját mocsarába fúljon", ígéretünk szerint helyet adunk a „másik fél" véleményének is. Dr. Ványaj Éva, az illetékes alpolgármester elöljáróban közölte: Árkosi véleményét egynek tartja a többi között, s nem olyannak, amelyre föltétlenül reagálnia kell; de él a lehetőséggel és újra kifejti az önkormányzat színházzal kapcsolatos koncepcióját. intézmény felelős vezetőinek joga és kötelessége, hogy a lehetőségek figyelembe vételével, felelősséggel döntsenek ilyen dolgokban. Az a véleményem, hogy aki rendezést és fellépést vállal és azt nem teljesíti, az cserbenhagyja a színházat. • Arkosi nem azért hagyta ott a színházat, mert cserbenhagyó típus; hosszan fölsorolta az indokait. - Tudunk a színház valós problémáiról; tudom, hogy kellene repertoár-raktár, próbaszínpad, elavult a színház-bázis; szeretnénk, hogy a rétegelőadások mellett szórakoztató műsorokat rendezzenek, legyenek stúdióelőadások; koncepcionálisan elvárható, hogy egy ekkora színház az ifjúság nevelése érdekében tartsa repertoáron a világ- és a magyar irodalom klasszikusait. Hogy mindezt mennyire sikerül teljesíteni, az az anyagiak függvénye - de erre kell törekedni. • A közgyűlés vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, indokolatlanul lépte-e túl a költségvetési keretét a színház; mi áll a revizorijelentésben ? - A bizottságok tárgyalják, azután a közgyűlés, de annyit már mondhatok, hogy a vizsgálat jogosnak találta a színház többletigényét. A törvényekből adódó díjazási kötelezettségeknek eleget kellett tenni, a költségek megemelkedése, az inflációs hatások sodorták a fizetésképtelenségig a színházat. Februárban fix összegű költségvetést kapott; szerződéses partnerei viszont, akikkel napi kapcsolatban áll a munka természete szerint, az inflációs hatásokat beépítették az áraikba. Az összes költségvetési intézmény, nemcsak a színház került olyan helyzetbe, hogy a fellépő jogos igényeket nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. • Ezért is van a levegőben, csak senki nem meri kimondani: ha nincs rá pénz. nem kell fönntartani három tagozatú színházat- A senkivel nem egyeztetett, saját véleményemet tudom erre elmondani: ekkora városnak igenis szüksége van a három tagozatra. Ez különben is egy vívmány, ne felejtsük el, hogy a balettegyüttest mi neveztük ki tagozattá, ezt föladni - meg sem fordult a fejemben. Egy ideérkező külföldinek azzal kezdem, hogy ez a város egy kulturális, szellemi bázis, háromtagozatú színháza van és ezen mindenki elcsodálkozik, mert ez igenis nagy dolog. A megoldást nem a tagozatmegszüntetés jelenti. Én társulat-párti vagyok, ami azt is jelenti, hogy az ide szerződött művészeket kell foglalkoztatni, olyan darabokat kell bemutatni, amelyeket a színház tagjai el tudnak játszani, meg tudnak rendezni. Iszonyú összegeket emészt fel a vendégművészek foglalkoztatása. • De mi van akkor, ha nincs rendező a társulatban? - Hogyne lenne, Sándor János, Galgóczy Judit most is itt van. • Megítélése szerint válságban van-e a szegedi színház? - Nincs válság, a konfliktus velejárója a színház működésének. Az anyagi helyzeten eddig is megpróbáltunk javítani, ezután is azt szeretnénk, de nyilvánvalóan nyomatékosan megkérjük majd a színháziakat, hogy a művészi álmaikat ezeken az anyagi kereteken belül igyekezzenek megvalósítani. S. E. keretes szerkezetű legyen a dolog, szerkesztőségben járva sohasem mulasztottuk el megjegyezni, hogy a legnagyobb amerikai újságíró-kitüntetés, a Pulitzer-díj névadója Makón született. Azt pedig ne tessék elfelejteni, hogy a C-vitamint Szegeden mutatta ki először Szent-Györgyi Albert - tettük hozzá emlékeztetőül. Végülis ez a mi dolgunk volna? Gyakran kérdeztük ezt magunktól, mivel folyamatosan kellett tapasztalnunk, amit eddig is nagyon jól tudtunk. hogy elégtelen a nemzetpropagandánk. Nem törődünk egyáltalán azzal, hogy a kétség kívül rangos szellemi teljesítményünkön keresztül figyeljenek ránk. Ugye nem kell külön beszélni a csikós-gulyás problematikáról, a nemzetközi szintre emelt puszta-romantikáról, a sírva vigadós nemzet világhódító képéről? Világos, hogy a Horthy-éráHAZAI TÜKÖR 5 ban ezer sebünk, megcsonkíttatásunk volt a vezérmotívum, s természetes az is, hogy az internacionalista löttyel leöntött diktatúrában nem emelkedhettünk ki a vörös közösből, ám néhány éve azt csinálunk, amit jónak látunk. Ezért nézegettem szomorúan a magyar földön kiadott idegen nyelvű turisztikai segédleteket, címoldalon még mindig ugyanazzal a bőgatyás, pörgebajszú legénnyel, aki szőrén állja meg a lovat Bugacon avagy a Hortobágyon. Ha én állam lennék, könynyen emészthető, ábráktól, képektől hemzsegő brossurát készíttetnék a magyar szellemiségről, a megismerés nagy újítóiról (bármelyik középiskola tantestülete összeállítaná egy hét alatt), s azt elhelyezném a szállodákban, a külképviseleteinken, a külhoni vásárokon, a repülőgépeken, különösen pedig a testvérvárosokba juttatnám el, ahol ugyanakkor kezdeményezném a magyar testvérvárosok - kölcsönösségi alapon működő - irodáinak megnyitását, ha kell, költségvetési támogatással. Van tapasztalatom ahhoz, hogy kijelenthessem: ez a pénz biztosan megtérülne. De az állam nem én vagyok. tFolytatjuk.I Dlusztus Imre ITT ven fiMERIKfí AZ MÖ RTO N' S pío+T^'sqt °7 STeL 3 REPÜLŐJEGYEK, SZALLODABÉRLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, USA EGÉSZ TERÜLETÉN! 310-088 Pénzbehajtók rohama a szöregi tanyán (Folytatás az 1. oldalról.) T. Attila társaival együtt - a nyomozás során a megbízó kilétére nem derült fény, csupán arról esett szó, hogy a megtámadott férfi kiknek tartozott több millió forinttal - április 21-én este megjelent egy szóregi tanyán, hogy a gazdától behajtsák a kölcsön kapott pénzt. Csak a feleségét és a menyét találták otthon. Keresetlen szavakkal adták elő, hogy lesz ám haddelhadd. ha nem egyenlítik ki a számlát. Lelövik a jószágokat, szétverik a tanyát, a férjet pedig agyonverik. Amikor a házból előjött a kislányunoka, akkor kisebb dulakodás kezdődött, mire a támadók távoztak a tanyáról. Ahogy az várható, nemsokára ismét visszatértek. T. Attila, A. László és az ismeretlenség homályában leledző társaik két hét múlva, hajnali fél ötkor állítottak be a tanyára. A bejárati ajtót rugdosni kezdték. A gazda és felesége felriadtak. Amikor kilestek és látták, kik dörömbölnek, visszaMDD-javaslat: húzódtak a házba. A látogatókat ez nem ejtette kétségbe. Felmarkoltak egy lapátot, bevetettek egyéb „harci eszközöket" (gumibotot, baseballütőt?) és szétverték az ajtót. A csatazajra megérkezett a szomszédos épületből a megtámadott család fia. Az erősítés láttán a pénzbehajtók menekülésre fogták a dolgot. A kutyákat próbálták utánuk uszítani. Ekkor T. Attila a család kiirtását helyezte kilátásba és elindult felé. A házigazda védekezésképpen maró folyadékkal leöntötte támadóját. Ezzel pontot tettek az ütközet végére, mivel a behajtólegények eltávoztak a helyszínről. A. László előzetes letartóztatása során sem bírt magával, a rendőrség fogdájának folyosóján szekrényeket tört össze, ezzel mintegy 20 ezer forintos kárt okozott a megyei kapitányságnak. Az ügyészség magánlaksértés bűntettével és önbíráskodással vádolta meg T. Attilát és A. Lászlót. Közlekedjünk óvatosabban! A Megyei Balesetmegelőzési Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt hetekben Csongrád megye területén, ezen belül Szegeden is megnövekedett a gyalogos, illetve kerékpáros balesetek száma. Egyre gyakrabban tapasztalható, hogy nagyobb csomópontok. buszmegállók, villamosmegállók közelében a gyalogosok nem a részükre kijelölt átkelőhelyet veszik igénybe. Az úttestre való hirtelen, vigyázatlan lelépés, a takart helyzetből történó kilépés gyakran okoz súlyos sérüléssel járó közlekedési balesetet, vagy annak közvetlen veszélyét idézi eló (például a Mars téren, a Tisza Lajos körúton, a Centrum Áruház előtt). A gépjárművezetők is gyakran követnek el súlyos hibákat a gyalogosokkal szemben, hiszen több esetben gázolnak gyalogosokat a kijelölt átkelőhelyen, amelyet köztudottan fokozott figyelemmel és kellő óvatossággal kell megközelíteni. A kerékpáros baleseteknek két alapvető oka figyelhető meg. Az egyik a szabálytalan irányváltoztatás, amikor karjelzés, illetve hátratekintés nélkül kezdi meg a bekanyarodást és (gy a gépkocsinak ütközik. A következő lényeges probléma már közhelynek tűnik, de fokozott hangsúlyozása továbbra is rendkívül fontos, hiszen a szürkületet követően kivilágltatlan kerékpárosok garmadával lehet találkozni lakott területen belül és kívül. Az MBB arra kér minden közlekedő állampolgárt, hogy saját, illetve mások testi épségének megóvása érdekében legalább az elemi KRESZ-szabályokat tartsa be.