Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-09 / 261. szám

KEDD, 1993. Nov. 9. • Jönnek a jugoszlávok! Biztos tipp: Tiszasziget A kiskunhalasi határőr igazgatóságon elkészítették az összesítést októberi mun­kájukról, hogy számszerű­sítve milyen események történtek a déli szakaszon. Az illegális határátlépést 270-en kísérelték meg. A zöldhatár aránylag csendes volt, főleg az átkelőkön akadtak fenn az említettek. Érvénytelen okmányokkal próbálkoztak. Kétszer Sze­ged környékén, egyszer pedig Hercegszántó mellett történt úgynevezett áttéve­dés. A menekültek száma az előző hónapokhoz képest csökkent, mintegy 120-ra. . A kirendeltségeken 2 millió 125 ezer utast és 603 ezer járművet léptettek át. Az elmúlt esztendőhöz vi­szonyítva a számokat, 50 százalékos növekedés ta­pasztalható. Fellendült a jugoszláv bevásárlóturiznus. Egyesek naponta többször is fordulnak, viszik az élel­miszert és a benzint. A hét­végeken a várakozási idő 4-6 órára is megnő. Ez vár­hatóan az év hátra lévő ré­szében sem lesz másképp. A nemzetközi határát­kelők (Herecegszántó, Tom­pa, Szeged) tehermentesí­tése és az idővel való taka­rékoskodás érdekében kérik, hogy aki teheti, az Bácsal­másnál vagy Tiszaszigetnél lépjen át a szomszédba. Nem árt, ha utazás előtt rákérdezünk, tájékozódunk. A kiskunhalasi igazgató­ságnál november 11 -én lesz a leszerelés, az újoncok bevonulása pedig 25-én. V. F. S. • Fidesz-tag maradt, de... Ungár Klára is lemondott képviselői mandátumáról Nyílt levelet intézett hétfőn reggel Kövér Lászlóhoz, a Fi­desz parlamenti frakcióveze­tőjéhez Ungár Klára. A poli­tikus bejelenti, hogy lemond parlamenti képviselőségéről és madátumát visszaadja a Fi­desz-nek. Indoklásában szól arról, hogy a Fidesz parlamenti frakcióját és elnökségét nem olyan helynek tartja, ahol érde­mi, politikai viták folynak. Ki­fogásolja: csupán Fodor Gábor lemondása után esett szó arról, hogy az általa előadott úgyne­vezett „alternatív program" megfontolásra alkalmas gon­dolatokat tartalmaz. Ungár Klára levele szerint a Fidesz­frakcióban különböző embe­rekre különböző szabályok vonatkoznak, hiányzik az ön­vizsgálat, az önkritika, s az idén tavasz óta Kövér László irányítása alatt álló képvi­selőcsoport politikája ered­ménytelen és tarthatatlan. A levélben nincs szó arról, hogy Ungár Klára a pártból is kilép-e, avagy továbbra is Fi­deszjtag marad, s megtartja fő­városi önkormányzati frakció­vezetői tisztségét. • Véletlenül baseballmeccset adott a tévé. Az egyenes adás közben, épp csak egy snitt erejéig jegyezték meg, hogy a lelátón ott ül George Bush és Barbara asszony. Az exelnököt fölülről fotografálták, csupán a feje búbja látszott, egy kis pro­fil, meg a sört tartó kéz, a keresztbe vetett láb. Barbará­ból még ennyi sem látszott, csak az ősz haj és a homlok. Valushek úr jutott eszembe, aki a demokrata párt országos bizottságának alelnökeként közelről tanulmányozhatta az elnökcsinálást, s ó maga mond­ta, hogy nem elég a választási hadjárat pokla, a hivatali évek kálváriája, ha lejár az idő, az elnökből szó szerint senki lesz. Hát ezt láttam itt. Mindig a van uralkodik. A pergő ritmusú hírműsorok élén szinte kivétel nélkül maga Clinton áll, az összes adó és új­ság a biztosítási kártyát fölmu­tató elnök arcképével, pardon mellszobrával taglalta az űj egészségügyi törvény terve­zetét, és a moszkvai válság idején, ha Jelcin nem mondott semmit, akkor ezt is Clinton kommentálta, számomra na­ponta ötszázszor, de csak azért ily kevés alkalommal, mert a szállodákban negyven televí­ziós programnál többet nem nagyon biztosítanak. Barbra Streisandről járja a hír, hogy dúsgazdag atyja csi­nált belőle sztárt, sőt egyálta­lán színésznőt, mert a nyakig­láb, csupacsont, csúnyácska lányban a szakma nem látott semmit, s ha a szülő nem fizet meg rendesen akkoriban né­hány televíziós döntéshozót, akkor ma nem szerepelne a társasági rovatokban oly gyak­ran - mint például most is -, hogy mi a művésznő szemé­lyes életstratégiájának követ­kező állomása. Forgatókönyvet ír, színészkedik, jótékonysági gálát szervez vagy énekesi előadókörutat tesz az ország­ban. Mindegy, a tévé foglalkozik vele. A jelenségről évekkel ez­előtt Megyesi Gusztáv írt egy elméset az ÉS-ben. Azt vázol­ta, hogyha a TV Híradóban esténként megjelenne egy űr, aki semmi mást nem csinálna, csak letenne egy kávét a mű­sorvezető elé, s mindebből az odaút idején csak a hátsó fele látszana, s visszafelé villana meg az arc öt és félmillió ma­gyar előtt, nos ez az úr hama­rosan Magyarország legismer­tebb embere lenne. A villamo­son rámosolyognának, az utcán akaratlanul köszönnének az emberek, hiszen ismerős - de honnan is? -, a húsboltban szebb karajt adna a hentes, sőt még a hüvelykujját sem felej­tené a mérlegen. Ki mondaná azt, hogy ő csak a kávés em­ber? Ki kutatná: hogyan került oda, ki áll a háta mögött? A képernyő törvényesít. Nagyobb hatalom, mint a parlament. Minderről azért fecsegek, mert az Egyesült Államokban járva szinte vadásztam az al­kalmat, hogy valakivel megbe­szélhessem a gondjaimat. Ti­mothy M. Kelly, a Seattle Post-íntelligencer sportszer­kesztője szaladt bele kifent tőrömbe. - Szerkesztő úr, napok óta tanulmányozom az ön lapját, másokat is átlapoztam, figye­lem a televíziót, s az a meglá­tásom, hogy a jövő évi lab­darúgó világbajnokságról, hol­ott az Egyesült Államok a rendező, amolyan amerikai módra, kampánnyal fognak fölkészülni - kezdtem az ud­variasság minden látszata nélkül. - Tökéletesen igaza van ­válaszolta hátradőlve, nadrág­tartóját megfeszítve, egyszerre kíváncsian és kihívóan. - Úgy tudom, ön a Wa­shington Postnál is dolgozott, s nem csupán sportriporterként. Meg tudná mondani: hol, miben lehetne megújítani a sportújságírást? Mosoly, gondolkozási szü­net. - Két területen: az új edzés­módszerek. új technikák bemu­tatásában valamint a sportolás, a mozgás menedzselésében. Úgy értem, pozitív társadalmi mintaként kell bemutatni a sportolót és a sportszerve­zeteket is, hogy az emberek boldogan, frissen akarjanak élni. - Ezzel szemben az ön lap­jában baseball és amerikai futball uralja a terepet, még az amerikai teniszcsillagokról is csak sorokban írnak - foly­tattam tovább az attakot. - Nézze, én azt hozom le a lapban, amit a televízió mutat. A tévé pedig azt közvetíti, amit a Nike meg a többi látni akar. Én is érzem az aránytalan­ságokat, de az újság is üzlet, s nekem azt kell csinálnom, amit a piac követel. És a piac nem csupán a fogyasztóból áll, hanem abból is, aki a kereske­delmet irányítja. Bár, ha jól megnézzük, a baseball meg az amerikai futball egy nagyon erős keresleti piacon működik. Tehát a szurkoló vevő erre a boltra. - Nemsokára kezdődik az NBA és az NHL bajnoksága, tehát jön a kosárlabda és a hoki. - Ez annyit jelent, hogy még több sport és még több hirdetés lesz a tévében, mi pedig növeljük az oldalszámot. - Nem tartja különösnek, hogy az Eurosport sok millió nézője naponta vagy hússzor látja Mike Powell távolugró világcsúcsát, s önök egy sort sem írnak arról, hogy most épp Európában nyeri a tornákat? HAZAI TÜKÖR 5 Ha egy fekete villámnégyes megnyeri a váltót, azonnal a csillagos-sávos zászlóhoz kap­nak, azzal futják a tiszteletkört. Azt hittem, itt ez a jelenet a patrióta amerikaiak kedvenc posztere. - Nem. Az atlétikában nincs pénz, ott csak a világbajnokság vagy a csúcs az érdekes. - Már megbocsásson, Lewis vagy Regis húszezer dollár rajtpénzt kap. - Egy jó kosaras ennyit keres egy meccsen. A sztárok még többet. És közvetíti a televízió, sót az adás dugig van hirdetéssel. - Ön azt mondja, hogy a sportújságírást a sportolás fölmutatásával, menedzselé­sével lehetne megújítani. Ha így látja, nem aránytévesztés az, amit az amerikai média csinál? Itt csak négy igazán fontos sportot lát mintaként a gyerek. És azzal mi lesz, aki másban tehetséges? Példakép nélkül marad? És az a sok­millió dollár, amit a televíziós hirdetésekbe ölnek, nem lenne jobb helyen olykor az iskolák­ban? Hogy a gyerek ne a tévén szeresse meg a Reebok cipőt, hanem a lábán? - Kolléga úr, mondom, hogy igaza van. De amilyen nagy az ország, olyannyira nagy úr a sztereotípia. Ma is, holnap is. És lehet, hogy egyszer elfogynak a zseniális futók - válaszolta megadóan vagy lesajnálóan, nehezen tudnám eldönteni. Mindenesetre kicsit fájlal­tam, hogy fgy léptem föl, távoztomban szabadkozással próbáltam enyhíteni a helyze­ten. Amerikai választ kaptam egy barátságos hátbaveréssel: - Tudja mit, holnaptól job­ban figyelek a többi sportágra is. Kösz. De arról nem fog megem­lékezni a tévé. (Folytatjuk.) Dlusztus Imre ITT Vfil flMERIK) 'ródd' Szeged IY1VSKI ÜPI D petöfi s> t_ 7i TeL. 3 REPÜLŐJEGYEK, SZÁLLODA­BÉRLET, AUTÓKÖLCSÖNZÉS, AZ USA EGÉSZ TERÜLETÉN! 310-088 Kinek ragyog az igazság? Gyulay Endre püspök az új pápai enciklikáról Még egy hónapja sincs, hogy II. János Pál pápa Splendor veritatis, azaz Az igazság ragyogása című enciklikája napvilágot látott a Vatikán hivatalos lapjában, az Observatore Romano­haji, a kritikus hangú világi kommentárok máris az egyházi „kemény vonal" dokumentumának tartják. A kritika nem kí­mélte sem a pápai művet, sem az egyház nyilvános reagálását olyan kérdésekre, mint a válás vagy a házasságon kiviili sze­xuális élet. Tartalmáról a Magyar Püspöki Kar nyilatkozatot adott ki, de á magyar nyelvre fordítás a hosszabb átfutási idő' miatt még késik. Az enciklikához kapcsolódó problémákról ezcrt Gyulay Endre szcged-esanádi megyés püspököt, a püspöki kar alelnökét kérdeztük. Az összes hívőnek szól • „Az igazság ragyogása" püspökök és teológusok számára készült. Tekinthető az egyház kötelező érvényű hivatalos 'álláspontjának, vagy csupán ajánlásokat tartalmaz? - Nemcsak a püspököknek és teológusoknak, hanem rajtuk keresztül az összes hívőnek is szól. De valójában ez elég bo­nyolult kérdés. Igazában kötele­ző, de nem olyan erővel, mint a zsinati döntés. A második vati­káni zsinat döntése az egyház minden tagja számára érvényes. Ez a zsinat lényege. Ezt a mun­kát egyszerűsítették a szinódus­sal. amely tanácsadó testületként működik és a püspöki karok egy­egy kiküldötte vesz részt benne. A szinódusi döntések figyelem­felhívó, irányadó jellegűek, és tulajdonképpen az enciklikák is ilyenfajta tanítási erővel bírnak. A pápa megnyilatkozik, és olyan döntést hoz, mely irányt ad és a csatlakozást megkívánja. A megélés szabad, de... • A pápa a társadalom szabadosságáról és morális romlásáról szólt. Mi a véle­ménye erről? - Általánosságban az encik­lika olyan alapelveket szögez le és tár fel újra, amelyek az egy­ház tanításában nem ma kez­dődtek, hanem folyamatosan megvannak. Többnyire egy-egy enciklika bizonyos tévedések miatt, vagy a pasztorális út bemutatása miatt keletkezik. Fölfrissíti azt a morálist, ami beporosodott, itt-ott talán eltért az evangéliumtól. A leglénye­gesebb azonban éppen az emberi lelkiismeret helyretétele. Az ember akarata, döntése szabad, azonban pontosan azért, mert van egy evangéliumunk, a hívő ember köteles a saját lelkiis­meretét formálni. Nem az a helyes megélés, hogy én így érzem meg az evangéliumból, tehát ezt követem, hanem emel­lett a hit ismeretei és a morális alapelvei világosak kell legye­nek. Az embernek e kötelezett­ség szerint kell látnia döntéseit. • Nagyon sok ember az evangéliumot saját meg­érzése szerint tiszteli, így él és tekinti magát hívőnek. Ők most megszorítást kaptak? - Természetszerűleg megszo­rítást kaptak, mert idáig nem voltak a teljesség birtokában. A lelkiismereti szabadság túlhang­súlyozása legalább olyan rossz, mint a terror és nagyon veszé­lyes lehet. Ebben van a mai érte­lemben vett liberalizmus ve­szélye, hiszen ez abszolút szél­sőséget enged, azt csinálok, amit akarok, csak ne hasonuljak meg önmagammal. Sem válás, sem szexuális élet • Az enciklika nyomán ismét felmerült néhány már-már időszerűtlennek hitt kérdés. Például a válásé és a háza­sságon kívüli szexuális életé. Sőt, az olasz püspöki kar legutóbbi határozata még a válás után kötött házas­ságban is megtiltotta a sze­xuális életet. - Itt egyszerűen arról van szó, hogy az enciklika a félrema­gyarázott dolgokat megpróbálja újra világossá tenni. Hiszen a válás lehetősége sosem volt adott az egyházban, a házasság föl­bontására mindig csak akkor volt lehetőség, ha az kezdettől ér­vénytelen volt. Ezt már a má­sodik vatikáni zsinat is témájául Fotó: Schmidt Andrea választotta. Az egyházi bíró­ságok látószöge kiszélesedett az érvénytelen házasságok ügyé­ben. Ha tanúkkal igazolható, hogy valamelyik fél nem birto­kolta szabad döntését, hogy nem beszámítható, vagy a nem eléggé komoly felvilágosítás miatt a gyermekáldás kizárása, megszű­kítése tapasztalható, a házasságot az egyházi bíróság érvénytelen­nek tekintheti. Ha tehát egy válás után űj polgári házasságot kötött valaki, azt nem tudom érvényes­nek elfogadni, hacsak az első nem volt érvénytelen. A szent­ségi házasságon kívüli testi kap­csolatot pedig mindig bűnnek tartotta az anyaszentegyház és mindig tanított ellene. • Nem érzi úgy, hogy a modern társadalom joggal tekinti ezt az egyházi állá­pontot visszalépésnek? - Az egyház tanítását, tanító­könyveit meg lehet nézni: soha másképpen nem nyilatkozott. • Elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar püspöki kar is kiadjon az olaszországihoz hasonló nyilatkozatot? Minden további nélkül, hiszen az összhangban van az egyház tanításával. • Mit gondol, milyen lenne az itthoni fogadtatása? - Nem tudom és nem is látom értelmét a találgatásnak, mert ez az egyházon belül élő ember dolga. Megmutathatom, hogy milyen az egyházi tanítás, meg­mutathatom, hogy az emberi természettel mi fér össze, de egy ateistának nem írhatom elő, hogy a családi életről eszerint gondol­kozzék. Más dolog, hogy a Hu­manae vitae pasztorális része ma, 25 év után is érvényben van. Természetes, hogy az ember gyönge és bukandó, bizonyos lelkipásztori segítséget kell adni. Újraföloldozással, újrapróbálko­zással rásegíteni arra, hogy a tanítás szerinti életet próbáljon élni. Maradt a cölibátus • Bizonyos várakozásokkal ellentétben az enciklika to­vábbra is a papi nötlenség mellett foglalt állást. Pedig a cölibátus eltörlését Nyugat­Európában - Hollandiára és Franciaországra gondolok ­az egyházon belül is nyíltan támogatják. - Ez sokkal könnyebb kérdés, mint az előzőek. Maga a cöli­bátus előfrása elsősorban nem morális, hanem egyházfegyelmi ügy. Akár holnap meg lehet szüntetni, száz évvel ezelőtt meg lehetett volna szüntetni. A má­sodik vatikáni zsinat fönntar­totta. Általában két-három olyan ok van, ami miatt nagyon át kellene gondolni. Ellene is, mel­lette is sokféle érv felhozható. Az első a paphiány, hiszen sokan mondják, hogy ez visszaveti a papság felé igyekvőket. Erre azt mondom, hogy ha a magyar református vagy evangélikus egyháznak nem lenne női lel­készsége, semmivel sem állná­nak jobban, mint mi. Sokkal el­gondolkodtatóbb érv a pap el­magányosodása, amit csak a transzcendenssel, Istennel való kapcsolattal tud föloldani. Ez nagyon nagy probléma, ami a házassággal vagy föloldódna, vagy nem, hiszen jó házasságok és rosszak is vannak. A harma­dik meggondolandó dolog pedig a mai kor szexuális túlfűtöttsége, amivel tele van rádió, tévé, új­ság, filmek. Ha a szemináriumba bejövök - nem mondom, hogy önmegtagadás nélkül -, de fegyelmezni tudják magukat, akkor ez nem jelent olyan prob­lémát, mint amilyennek a kintiek számára tűnik. Panak József

Next

/
Thumbnails
Contents