Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

SZOMBAT, 1993. NOV. 6 KÖLYÖK Az okos gazda Élt egy kis faluban egy na­gyon okos, életre való gaz­daember. Hanem a felesége még nála is okosabb volt, és sokszor adotttanácsot a férjének. 'y János gazda nem volt már fiatal ember, s megtörtént, hogy a lova levetette a hátá­ról. - Jobb lesz, ha nem ül kend többé lóra, inkább ve­gyen öszvért a vásáron. Az öszvér jámbor állal, és sok terhet elbír. Bement hát János a vásár­ra. Kiválasztotta a legerősebb öszvért. Megvette s vígan ko­cogott rajta hazafelé. Három vidám fickó is látta a János vásárlását, összebe­széltek, hogy ők megszerzik maguknak az öszvért, de bi­zony nem fizetnek érte. Ki is eszeltek valamit nagy rava­szul. Amint János hazafelé megy, elébe állt az egyik fic­kó: - Adj Isten, gazduram! - Fogadj Isten, fiam! - Milyen volt a vásár? - Jó biz a, ezt a derék ösz­vért vettem. - Ezt-e? Osztán ki csalta meg vele kendet? Hiszen ez nem öszvér, hanem szamár! - Elkotródjál innen, mert megkeserülöd! - s János bosszúsan tovább kocogott. De alig ment egy darabon, eléje állt a másik: - Hova, hova, gazduram? - Hazafelé, öcsém. - A vásárból jön kend? - Onnan hát, ezt az ösz­vért vettem. - Talán szamarat akart mondani kigyelmed, ez csak nem öszvér! - Szamár vagy magad! ­mérgelődött János, s csak úgy magába dörmögte: - Ha még valaki szamárnak nézi ezt az állatot, hát neki is adom! No, hát eléje áll a harmadik ravasz fickó: - Hova megy gazduram, ezen a derék szamáron? - Nos, ha szamár, hát ne­ked adom, hadd legyetek ket­ten - kiáltott János, s leszál­lott az öszvérről, s otthagyta. Otthon kérdi a felesége, hol az öszvér. Elmeséli Já­nos, hogy járt. - Bizony bolonddá tették kendet azok a ravasz fickók, de megfizetünk nekik. Ki is eszelt az asszony egy pompás tervet hamarosan. Vettek két egyforma fehér kecskét, az egyiket bekötötték az udvarba, azután pompás ebédet készített az asszony, kacsasültet, hurkát, fánkot, s még tortát is. A másik kecs­kével János bement a vásár­ra. Hát csak eléje jön a három fickó. Gondolták, megint el­csalják tőle a kecskét. - Adj Isten gazduram, mi járatban van? - Ebédrevalót veszek, ven­dégeim lesznek, eljöhettek ti is. Azok megköszönték a meghívást, s mindenütt a nyo­mában maradtak. Hát látják ám, hogy János a vásárolt holmit felköti a kecske hátára, s azt mondja neki: - Most eredj haza, mondd meg a feleségemnek, hogy ezt a kacsát, hurkát süsse meg, a lisztből fánkot, az édességből tortát készítsen. Azzal elbocsátotta a kecs­két, az meg világgá futott. Tán még ma is szalad. A három fickó beállított dél felé, s szemük-szájuk elállt, mikor ott találták a kész ebé­det, s meglátták a fehér kecs­két. Persze, ez a másik volt, de ők azt nem tudták. Meg­ebédeltek, s kérdezték a gaz­dától, mennyiért adná el nekik a csodálatos kecskét. - Száz aranyért odaadom. Elgondolták, mennyi hasz­nuk lesz nekik az állatból, s kifizették a száz aranyat. Hazamennek s másnap ők is a kecske hátára pakoltak mindent. Hát bizony az világ­gá szaladt. Megmérgelődik a három pórul járt ravasz, összeesküd­tek, hogy elpusztítják János gazdát. De János gazda sej­tette, hogy roszszat forralnak ellene, megtöltött egy mar­hahólyagot vérrel, s azt a lova sörénye alá rejtette. Mikor a három haragos ember beállí­tott, elkezdett mentegetőzni: - Nem én vagyok a hibás, ez a Csillag csikó tanácsolta nekem, de meg is büntetem érte! - azzal a bicskáját a ló nyakába szúrta, vagyis a hó­lyagba. A vér egyszeribe el­öntötte a lovat s az ijedtében lefeküdt. János meg elkezett sírni, sírni. - Jaj, édes paripám, ho­gyan támasszalak föl! - s a keszkenőjével addig töröl­gette a ló véres nyakát, míg az talpra ugrott. Elbámult ám a három pajtás, és hamar megvették a csodálatos kesz­kenőt kétszáz aranyért. - Bizony, ettől minden ló szebb, erősebb lesz - biztatta őket János. Persze, ahogy hazaértek, mindenik leszúrta a maga lo­vát, de bizony azok fel nem keltek semmi simogatására a keszkenőnek. - De most már meg nem menekül a gazda - fogadkoz­tak, s Jánost egy erős zsákba varrva, magukkal cipelték. Amint egy erdőszélen mennek, valami lárma üti meg a fülüket. Megijedtek, a zsá­kot letették, s futásnak ered­tek. Arra jött egy pásztor a nyá­jával, kíváncsian kibontja a zsákot, hát kiugrik belőle a gazdája. Hamar fából, fűből ember­forma bábut csináltak, betet­ték a zsákba, maguk meg el­hajtották a nyájat a legelőre. Csakhamar visszajött a há­rom cinkos, felkapták a zsá­kot, s a folyóba hajították. Az­tán megnyugodva indultak ha­zafelé. Egyszer csak elérnek a le­gelőhöz, hát ott ül János pi­pázgatva s őrzi a sok birkát. - Hát kigyelmed nem ful­ladt a mély folyóba? - De csak dobtatok volna még mélyebbre, akkor még több birkával kerültem volna vissza! Persze, hogy a három go­nosz futva futott a folyóhoz, s beleugráltak. Nem is került vissza egy sem! János meg a felesége békességben éltek még sokáig. Talán ma is élnek. (A Világszép mesék c. gyűj­teményből) Művészetről - Nektek Az örök játék Az időszámításunk szerinti 79. évben kitört a Vezúv: izzó lávával és hamuréteggel temette be Pompejit és más váro­sokat. A régészek a múlt századtól kezdve fokozatosan tár­ják fel ezeket a városokat. A romok alól a műhelyeken, üz­leteken és vendéglőkön kívül olyan épületeket is találtak, amelyekben festményekre bukkantak. A festmények egy része görög és római mondák jele­neteit ábrázolja. Mivel a rómaiak nagyon szerették a gye­rekeket, ezért gyakran ábrázolták őket. Az egyik pompeji falfestmény két gyermeket mutat be kockázás közben. A kockázás az egyik legrégebbi és legel­terjedtebb játék. A kockákat borjú-, kecske- vagy birka­csontból készítették; gurítgatták, máskor világos vagy sötét színűre festették az oldalait és páros-páratlant játszottak vele: az győzött, aki a legtöbb kockát tudta úgy dobni, hogy a felső lapja azonos színű legyen. Ha a kocka oldalait ké­pekkel vagy számokkal látták el, dobókockának is felhasz­nálhatták őket. A kép a görög mondavilág egyik történetét örökíti meg: jobb oldalon egy tőrrel a kezében áll a gyermekek anyja, Médeia királylány. Férje, a hős laszon elhagyta, s úgy akar bosszút állni rajta, hogy megöli gyermekeit. Miért hallgatózik a pintyőke? A kedves és hasznos ma­dárka, miközben rovarokra vadászik a réten, valóban oldalt billenti csinos fejecs­kéjét, mintha hallgatóznék: hcl perceg a rovar. A pintyőke azonban nem hallgatózik, hanem koncent­ráltan - néz. Egyik okos szemecskéjével. Azt figyeli, hcl araszol a legközelebbi rovar. A félrebillenő fejtartás oka egyszerűen az, hogy a legtöbb madárfaj (nem mindegyik) szemei a fej két oldalán helyezkednek el. Ebből következően a pintyő­ke is oldalirányban lát, nem pedig előre, a csőre irányá­ban. Idegen szóval ékes­kedve: a legtöbb madár nem képes binokulárisán, két szemmel egy Irányba te­kinteni. Ki lapul az átlóban? Megtudhatjátok, ha az ábra helyes kitöltése után a bal oldali átlóban felülről lefelé összeol­vassátok a betűket! VÍZSZINTES: 1. Dologtalan méh. 4. Futballmérkőzés 45 perces időtartama. 10. Ürü be­tűi, keverve. 11. Heves légköri jelenség. 12. Öreg fának, rossz fognak is van. 14. A ponty is ez. 15. Keresni kezd! 16. ...port (lé­gikikötő). 18. Porció az ételből. 20. Ehhez hasonló (a második négyzetbe kettős betű kerül!). 21. Zöldpaprikának is van. 23. Sértetlen. 24. Római 1500-as. 25. ...zug. 27. A ... levente (Hel­tai Jenő műve). 29. A sor ele­jén. 31. Bolgár férfinév. 34. Pá­ratlanul növő! 35. Izomban fe­szül. 37. ... és Pan. 39. A görög ábécé negyedik betűje, vagy népszerű TV-műsor címe. 41. EYC. 42. Táplálják. 43. Jobb ..., mint kapni (közmondás). FÜGGŐLEGES: 1. A Ga­ram-folyó szlovák neve. 2. Üde betűi, keverve. 3. Sírva-... 5. Ádám és ...: az első emberpár. 6. Az ibolya színe. 7. Felhí! 8. Szenegál fővárosa. 9. Idősek. 13. Osztrák, spanyol, olasz és portugál gépkocsik betűjelzése. 14. Téli úttisztító gépen munkát végző. 17. 0-val az elején: Pá­rizs egyik ismert repülőtere. 19. Kis... (piciny gyermek). 22. A hét törpe egyike. 23. Villanykör­te. 24. Más, ahogyan a távirat­ban írják. 26. Messzire hajít. 28. Néma Emese! 30. Valóra vált, bekövetkezett. 32. Fordítva: He­ves megyei község. 33. Finci rajzfilmbeli egértársa. 36. A vé­gén korai! 38. AYN. 40. A pin­cébe. Szűcs Gyula Beküldendő: az átlóban rej­tőzködő mesealak neve. Beküldési határidő: novem­ber 10. Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra, leve­lezőlapra írjátok rá: „Kölyök­rejtvény." Jó fejtörést! Megfejtések - nyertesek XTÍA, LU^-J I. O;z..'l.rr\£>' Zcljjy utfJ>i tnp yy jl W.'-TFL 3- L^. rJ. Találós kérdéseink és raj­zaink igazán nem bizonyul­tak nehéznek: egész kis „le­vélhegy" érkezett, egytől­egyig helyes megfejtéssel. Mindenkinek köszönjünk, hogy együtt játszott velünk. A szerencse ezúttal a kö­vetkezőknek kedvezett: Ba­gi Ágnes Tünde, Szeged, Rókusi krt. 136. 412., Kósa Anikó és Balázs, Sándorfal­va, Kölcsey u. 14., Somlai Zsófia, Szeged, Retek u. 15., Jakab Laura, Szeged, Gyöngyvirág u. 7/A., és Szép István, Szeged, Ke­reszttöltés u. 226. A megfejtéseket ezúttal is rajzos formában közöljük. Egyik kedves nyertesünk, Bagi Ágnes Tünde nem csak a megoldásokat rajzolta le, hanem még a levélborítékot is földíszítette: gyönyörű tuli­pánokat, egy fa mellett őr­ködő kiskutyát találtunk a címzés mellett. Köszönjük szépen! Children's puzzles What should I wear? Novembertől egy új, an­gol játéksorozatot kísérhet­tek figyelemmel. A hétről hétre megjelenő rejtvények segítséget nyújthatnak az angol nyelv gyakorlásában is, sőt (!) a helyes megfej­tést beküldők között aján­dékutalványokat sorsolunk ki. A nyertesek nevét min­den héten ezen az oldalon találhatjátok meg. Az első rejtvényben egy kislány kér tőletek tanácsot, mert nem tudja eldönteni, mit vegyen föl. Olyan ruha­darabokat kell ajánlanotok, melyeket el tudtok helyezni a megadott rejtvényháló­ban. Előre megadtunk né­hány betűt, ezek segítséget nyújtanak induláskor. A beküldési határidő: no­vember 10. Címünk: Délma­gyarország, Szeged, Stefá­nia 10. A borítékra ne felejt­sétek el ráírni: „Kölyökoldal - Angol rejtvény". Jó fejtörést kívánunk!

Next

/
Thumbnails
Contents