Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-06 / 233. szám

SZERDA, 1993. OKT. 6. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Piroska pénzügyei Fotó: Schmidt Andrea Kiss Piroska: Nem ülhetünk ölbe tett kézzel Bankban, postán, biztosítónál az ügyfelek legtöbbször hölgyekkel találkoznak. Nekik fizetnek, tőlük kapnak pénzt, netán jótanáccsal felérő útbaigazítást a már kezdetben is tekervényesnek ígérkező ügyekben. Vezetői szinteken, a magaslatokkal egyenes arányban az urak billentik helyre a nemek közöti megbomlott egyensúlyt. Kivételek minden beosztásban léteznek. Kiss Piroska, a Budapest Bank szegcdi igazgatóságának igazgatóhelyettese közéjük tartozik. - Az első kérdés mi is le­hetne más, mint a pályaválasz­tást firtató. - Családunkban egyetlen bankár sem akad. Semmiféle elhivatottság nem munkált bennem, az egyetemről tanári javaslatokat megszívlelve, választottam a nemzeti bankot első munkahelyemül. A Buda­pest Bankhoz a '87-es átszer­vezést követően kerültem. Fel­adatom mindkét helyen a vállalati kapcsolatok alakítása volt. - Milyen érzés a pénzügye­ken keresztül belelátni külön­böző cégek kártyáiba. Aki a pénzt adja, feltételeket is tá­maszt. A vállalatvezetők nem veszik zokon, ha netán ön tudja jobban, hogy mit kellene csi­nálniuk? - A hitelezés alapja a köl­csönös bizalom. Amennyiben megvan, a kérdés fel sem me­rül. Akivel nem alakul ki az elején, abból nem is lesz ügy­fél. - Eszerint már nem a bank­reformmal leosztott ügyfélkör a meghatározó? - A nagyvállalatok életében lezajlott változások alaposan lefogyasztották ezt a kategó­riát. Az új cégek, melyek zöm­mel kis- és közép vállalkozá­sok, már egyértelműen megvá­lasztják a pénzintézetüket. Egyre több magánszemély is hozzánk kötődik. - Az említett átrendeződés­nek olykor velejárója a csőd, netán a felszámolás. A bank is futhat a pénze után. - Nem állítom, hogy mi megúsztuk, de az biztos, ha ölbe tett kézzel ülnénk, sokkal többet veszítenénk. Próbálko­zásaink közül talán legismer­tebb a Paprika Rt. helyreállítá­sára tett kísérletünk. Hiteleik visszafizetésére úgy láttunk esélyt, ha többségi tulajdonos­sá válva, annak működését is új pályára állítjuk. Ennek technikai lépése volt a Piroska Kft. megalakítása. Félreértés ne essék, ennek ügyvezetői be­osztása nem jár külön díjazás­sal. Bár sok időmet elvisz a Paprika, bankár maradtam. Si­kerről korai lenne még be­szélni, de minden esélyünk megvan rá. 17 I : 1 Beszélgetésünk közben ­péntek délután 3 órakor ­egyik kollégája bejött a szobá­ba, s letett az asztalára egy te­kintélyes aktacsomót. Udvarias szavakkal, de kifejezte, sze­rinte e fontos ügyek végére még aznap illik pontot tenni. - Mindig ilyen szoros az időbeosztása, s a kollégái is ennyire nyüzsögnek? - Nálunk nem divat a fon­toskodás, jó hangulatban, sokat dolgozunk. Nem félek attól, hogy a többiek mást monda­nának. - Ismerősei kérnek-e „mit csináljak a pénzemmel" típusú tanácsokat? Egyáltalán, otthon is önre bízzák a pénzkezelést? - Tanácsot nem adok, csak elmondom, hogy én mit csiná­lok. A családi pénzügyeink egyszerűek. A Budapest Bank számláján van a pénz, s én vagy akár a főiskolás fiam bankkártyával veszünk föl belőle, amikor kell. - Talán ő is bankárnak ké­szül? - Műszaki pályára erőltet­tem, el is végezte a műszaki főiskolát. Most a saját akara­tából járja a pénzügy és szám­vitelit. Ebből már kiolvasható az érdeklődési köre. - Mi lehet most vonzó ebben a pályában ? - Vélhetően nem a jövede­lem, hisz vállalkozásokban kevesebb hajtással ennél több elérhető. A fiatalok inkább a biztonsága miatt részesítik előnyben, s az itteni, kellő rá­látás birtokában jól elsajátít­ható a szakma. A rálátás igé­nye bennem is folyamatos. Most már a külföldi utazásokat is a vonzerőhöz sorolhatom. A felnőtt fejjel megtanult két nyelv nélkül nem boldogulnék, így nemzetközi konferenciák, eredetiben olvasott szakiroda­lom révén tréningben maradhat az ember. A magánéletet is szí­nesítő élményem, hogy In­diában részt vehettem egy két és fél hónapos vezetőképzőn. - Ön említette a magánéle­tet, eszerint egy bankárnak is lehet. - Az átmenetet tudatos relaxálással, lazítással szoktam lerövidíteni. Gondolom az ol­vasás, főzés, miegyéb magától értetődő. A legfontosabbat ha­gyom a végére: egymással be­szélgetünk. Tóth Szeles István Inter-Európa Bank Rt. Ellentmondásos devizapiac Az elmúlt héten 1,61 és 1,65 között változott a dollár-márka árfolyam, ami jó közepes mozgási sáv­nak mondható. A kép mindenképpen ellentmondásos, hiszen a bizonytalan végkimenetein oroszországi ese­mények nem engedik, hogy a dollár a márkával szem­ben komolyabb értékvesztést szenvedjen el, ugyanak­kor az sem zárható ki, hogy a moszkvai események egy remélhetőleg be nem következő felforrósodása esetén a dollár nagyon nekiindul a márkával szemben. Az ilyen politikailag bizonytalan helyzetekben a reálgazdasági, más néven ún. fundamentális tényezők, megfontolások háttérbe szorulnak, és rövid távon abszolút prioritást kapnak a napi események. A dollár-márka árfolyam mozgása is többé-kevésbé tükrözte a moszkvai hirek megnyugtató, vagy kevésbé megnyugtató voltát. Ennek megfelelően az amerikai valuta hét közepén volt a leg­gyengébb, hét elején és végén a legerősebb a némettel szemben. Tekintettel arra, hogy az elmúlt hét lényeges változá­sokat hozott a hazai piacon is, szokásunktól kissé elté­rően most tövid kitekintést adunk a magyar pénzpiac közelmúlt eseményeire is. A kormány 1993. november 29-i hatállyal 4,5 szá­zalékkal leértékelte a forintot az 50 százalék USD, 50 százalék DEM összetételű valutakosárral szemben. A lépés akkor történt, amikor mind a pénzügyminiszter, mind a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisztere, mind a jegybank elnöke Washingtonban tartózkodott a Világbank éves közgyűlésén. Ennek - utólag - elismert célja az volt, hogy megnehezítsék a spekulációt a forint leértékelésére. (Ugyanakkor persze ennek fényében ne­hezen hihetők a korábbi hivatali közlemények, melyek tagadták a leértékelés időszerűségét, valamint azt, hogy a kormány tárgyalta volna a leértékelés kérdését.) Idén ez volt az ötödik leértékelés (február 12.: 1,9, március­26.: 2,9, június 7.: 1,9, július 9.: 3, szeptember 29.: 4,5 százalék), ezek kumulált összege eléri a 15 százalékot. (Nem számtani összegről van szó.) Ha figyelembe vesszük, hogy mindez 9 hónap alatt zajlott le, akkor ez éves szinten pontosan 20 százaléknak felelt meg. Vagyis - a konvertibilis devizák egymással szembeni árfolyam­mozgásától eltekintve - ha valaki januárban dollárba fektetett bele mondjuk 3 százalékos kamat mellett, és ezt most forintra konvertálja, akkor 23 százalékos ho­zamot realizál. Tekintettel arra, hogy a forintbetétek után még 20 százalék forrásadót is kell fizetni, ez egy 28,75 százalékos forintbetétkamattal egyenértékű. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy január táján nem voltak ilyen magas forintbetétkamatok. Finnek a fényé­ben már jobban érthető, hogy miért fontolgatják hiva­talos körökben a devizabetétek kamatának megadózta­tását, ugyanakkor a forintbetétek kamatadójának csökkentését. Sebők Sándor Nationale-Nederlanden: bank és biztosító Két év, százezer ügyfél A Nationale-Nederlanden Magyarországi Biztosító Rt., vagy ahogyan mindenki is­meri, a „Holland Biztosító" egyszerűen berobbant a ma­gyar piacra. Két évvel ezelőtt, szeptemberben alakult, s azóta senki sem* ért el nagyobb biztosítási állományt, mint ők. Mindezt bizonytalan gazdasági helyzetben, magas inflációs körülmények közepette, és ami talán a legfontosabb, csak életbiztosítással foglalkozva, a hazai gyakorlatban szokatlan minimális havi biztosítási díj mellett. (Éves átlagdíjuk 17 ezer forintról indult, 50 szá­zalékkal magasabbról, mint a konkurens társaságoké.) De beszéljenek inkább a számok: '92 április - 1 milliárd forintos állománydíj, még az év novemberében 2, '93 már­ciusában pedig már 3 mil­liárdos állománydíj. Júliusban elérték a százezredik ügyfelet, szeptemberre pedig a négy és félmilliárdos állománydíjat. Mindeközben az N-N Magyar­ország 1700 főt foglalkoztató nagyvállalattá vált. Amikor biztosításról kez­dünk el beszélni, akkor a koc­kázattal párhuzamosan mindig a pénzről van szó. Ma már egyre több pénzről, s így ért­hető, hogy az igazán nagy biz­tosítótársaságok nem is kép­zelhetők el banki háttér nélkül. A holland Internationale Ne­derlanden Group, az ING cso­port azonban egyedülálló ab­ban a tekintetben, hogy mind banki, mind biztosítói tevé­kenységet folytat, s mára a hetedik legnagyobb európai bank, illetve az ötödik leg­nagyobb európai biztosító. A csoport tőkéje 99,3 milliárd dollár, ez az összeg egyébként a magyar államadósság ötszö­röse. A világ 47 országában dolgozik, és több mint félszáz­ezer alkalmazottja van. 1993 első 6 hónapjában az ING 897 millió gulden - a tavalyi első fél évnél 9 százalékkal ma­gasabb - tiszta nyereséget ért el, s biztosítási díjbevétele megközelítette a tízmilliárd guldent. Az ING Bank Hungary ala­pítása óta eredményesen mű­ködik, ügyfelei között megta­lálhatók a legjelentősebb ve­gyes, illetve magyar vállalatok. A számlavezető ügyfeleknek lehetőségük van a „MultiCash" elektronikus rendszer hasz­nálatára. Ennek segítségével számftógépükön keresztül min­den reggel pontos információt kaphatnak számlájuk aktuális egyenlegéről, még a postai kézbesítést megelőzően, a számlakivonat készítése nap­ján. Az átutalási megbízások mellett az Ing Bank Hungary valamennyi, a külkereskede­lemben használatos fizetési módozattal - akkreditív nyitás­sal, okmányos inkasszós fize­téssel, garanciakibocsátással stb. - foglalkozik. (x) - A körülményeket .figye-. lembe véve, köszönjük jól va­gyunk! - adta meg az alap­hangot a telefonba Mészáros János, az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. - Mit jelent ez? - Kiegyensúlyozott gazdál­kodást. A lakosság tavaly óta tartózkodik a hitelfölvételtől, nem nő a kihelyezett összeg sem Üllésen, sem a szegedi fiókban. - Mi az oka ennek? - Lenne igény hitelre, csak éppen a feltételeknek kevesen felelnek meg. Természetesen mi is óvatosak vagyunk. Július óta a Garancia Biztosító nem vállal kezességet, mi vissza­tértünk a régi módszerhez: legalább két kezest kérünk. De a mai világban senki sem vállal szívesen garanciát a másikért, így azután teljesen megtorpant a lakossági kölcsön. - Mi a helyzet a vállalko­zókkal? - Mások hibáiból igyekez­tünk okulni, s nem helyezzük ki vállalkozókhoz a pénzünket. Tízből jó ha eggyel nincs baj, azzal is csak addig, míg nem kell fizetnie. Csak azoknak a vállalkozóknak nyújtunk hitelt, akik nálunk vezetik a folyó­számlájukat, mert így látjuk, hogyan gazdálkodnak. - Szívesen viszik-e az embe­rek a pénzüket a bankba ? - Igen. Tíz százalékkal nőtt az idén a betétállományunk. Óriási lehetőseg a kisbankok­nak, hogy a kincstár rendkívül éhes minden forintra. Bizton­ságosan forgathatjuk így ál­lampapírokba a pénzt, s kie­melkedően magas kamatot tu­dunk adni a betéteseknek. Ma már a betétek felét nem a pénz­piacon helyezzük el, hanem állampapírokba fektetjük. Nem szeretnénk mások pénzével ha­zardírozni. - A betétek növekedése az infláció ütemével sem tartott lépést - mondta kérdésünkre Pintér Gábor, az Algyői Taka­rékszövetkezet elnöke. - Hi­Takarékszövetkezeti körkép Alvó pénzpiac, éber állam Ha pénzről van szó, akkor véletlenül sem hagyhatók ki a számításból a „falusi bankok", azaz a takarékszövetkezetek. Már csak azért sem, mert - nevükkel ellentétben - többségük a városban is nyitott kirendeltséget az elmúlt években. A pénzvilág „méhecskéi" egyszerre érzik kicsiségük előnyeit és hátrányait: gyorsabban képesek a pénzvilág hőmérő-szerepét betölteni, ugyanakkor attól is szenvednek, hogy kevéssé tőkeerősek, mint nagytestvéreik, a kereskedelmi bankok. telre óriási lenne az igény, csak éppen garanciát nem tudnak nyújtani a vállalkozók. A ban­kok is belenőttek a hazai gaz­daságba, így mi is szenvedjük a sok csődöt, a gazdaság buk­tatóit. Természetesen a mi pén­zünk is bennégett néhány vál­lalkozónál, akad akivel három éve pereskedünk a pénzünkért. - Milyen adós a lakosság? - Jobb, mint a vállalkozók, mert a magánszemélyek teljes vagyonukkal felelnek. Ráadá­sul utolérhetőbbek, mint a vál­lalkozók, akik egyszerűen cső­döt mondanak, ha baj van. - Vállalkozik-e az algyői szövetkezet? - Túl nagy lenne a kockázat. Ma minden bank állampa­pírokból él. Legjobb üzlet most az egy hónapos államkötvény: gyakorlatilag a rizjkó nulla, a hozam viszont elég szép. A takarékszövetkezetek is érzik, hogy a bankközi pénzpiac még nem működik igazán. Ezért azután mindenki óvatos. Meszlényi Ferenc, a Szóreg és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke leginkább a fizetési mo­rál erős romlására panaszko­dott. - A betétesek biztonsága ér­dekében kénytelenek vagyunk szigorúbb hitelpolitikát foly­tatni. - Mennyire versenyképesek a kisbankok a pénzpiacon? - Hiába próbálunk verseny­ben maradni, az államkötvé­nyekkel senki sem tud lépést tartani. - Hogyan fest a megtaka­rítási kedv? - Az idén 400 millióval nőtt a betétállományunk, így meg­közelíti a 2 milliárd 300 mil­liót. Ennek 60 százalékát mi is kihelyezzük. Néhány vállalko­zásba is beszálltunk, eddig úgy tűnik, pozitív a mérleg, de óri­ási a rizikó is. Ráadásul a bankbotrány sem használt sen­kinek. Kár, hogy nem nevesí­tették a hibás pénzintézeteket, mert Így mindenkivel szemben bizalmatlanok lettek az em­berek. Nem győztük nyugtatni az ügyfeleinket: továbbra is biztonságban van a pénzük: vagy az állam, vagy a betétbiz­tonsági alap garantálja a visz­szafizetést. R. G. Húzd meg jobban! Teljesíthetetlen vállalkozói hitelfeltételek

Next

/
Thumbnails
Contents