Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-06 / 233. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. OKT. 6. • Nagyon nehéz döntés volt és nagyon igazságos, mondták Sydneyben a szeptember 24-i sajtókonferencián. És ezzel valószínűleg megfogalmazták a sportolók és a sportszerető emberek nagyobbik részének a véleményét, éljenek bárhol a világon. Nem kétséges, hogy egy olimpia helyszínének meghatározása bizonyos mértékben politikai döntés kérdése is. Ez napjainkban talán fokozottan így van; általában nem tagadják maguk a döntéshozók sem. A politikai jellegű jóslatok és találgatások uralták az ausztrál közéletet is, különösen attól kezdve, hogy valószínűvé vált: a 2000. évi olimpia rendezésének jogáért folytatott küzdelem Sydney és Peking között fog eldőlni. (Valóban: a bennfentesek tudni vélték, hogy a másik három vetélytárs, Berlin, Isztambul és Manchester gyakorlatilag már kiesett a versenyből.) Kína számára egyértelműen politikai kérdésről volt szó: ha nyernek, óriási lépést tesznek a viszonylagos elszigeteltségből való kitörés felé, és a kínai gazdaság előtt is hatalmas távlatok nyílnak. A világ megbocsátaná, vagy legalábbis elfelejtené a Mennyei Béke Terén elkövetett tömeggyilkosságot, és egyáltalán, a kínai kommunista rendszernek az emberi jogok terén mutatott gyászos teljesítményét. Peking nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy jelezze: ha elnyerik az olimpiát, az addig visszalévő idő alatt ezen a téren (is) engedményeket fognak tenni, és általában véve jelentős mértékben nyitni fognak a világ felé. A „nyitás", mint Kína nagy ígérete a játé• Sydney 2000 • A bennfentesek már tudták • Jó döntés volt A magyarság szeretettel várja olimpikonjainkat „Egy nyitottabb Kína várja a 2000. olimpiát". (Hatalmas volt a nyelvtani hiba is benne, de ez láthatóan senkit sem zavart). Az irányított-sajtó által folkorbácsolt hangulatban már augusztusi ottjártam idején az olimpia lázában égett az egész kínai főváros; naivitás lett volna azt hinni, hogy mindez csupán a sport szeretete. Sydneyben természetesen szó sem volt ilyen fajta közvetlen politikai érdekről, viszont nagyon is jól érzékelték Kína helyzetét és törekvéseit. Tartottak tőle - a nyilatkozatok és az előjelek, és főként korábbi szavazatok tükrében nem alaptalanul -, hogy a kevésbé fölkészült, de a világnak politikailag „többet érő" kínaiakkal szemben alulmaradnak. Ez idő tájt komoly ausztrál politikus tette a következő kijelentést: „Világos, hogy technikai föltételeink a legjobbak, mégis attól tartok, Kína fogja megkapni a rendezés jogát." A föntieket azért bocsátottam előre, hogy ezzel is érzékeltessem: mennyire lesújtó volt egyrészt Kína számára a vereség, és másrészt mekkora - a közvetlen előzményeket tekintve bizonyos fokig váratlan - öröm Sydney és AusztSzeptember 23-án este, a monte-carlói II. Louis stadionból röppent világgá a hlr, miszerint az ezredforduló olimpiájának az ötödik kontinens ad otthont. A sorrendben harmadik ausztrál városként emlegetett Sydney hároméves „hadjáratát" siker koronázta, 2000-ben ott rendezik a XXVII. Nyári Olimpiai Játékokat! A döntés utáni napokban felkértük a szegedi illetőségű Pordány Lászlót, hazánk canberrai és wellingtoni nagykövetét, írja meg, az Ausztráliában élőkre milyen hatással volt a lenyűgöző győzelem, az ottani emberek hogyan élték meg a nagyszerű sikert. íme, sorai. szerény becslés szerint legföljebb fele annyit aludt, mint általában szokott. A Monté Carlóban ülésező Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntésének bejelentése ugyanis 23-án este 8 óra 20 percre volt időzítve, ami Ausztráliában már másnap hajnali 4 óra 20 percet jelentett. Lehetett választani: vagy hajnali négykor kelünk, hogy a döntő pillanatban a tévé előtt üljünk, vagy le sem fekszünk, hogy ébren várjuk az Ausztrália számára történelmi döntést. Sydney fiatalsága, a város vezetői és sokan a 300 kilométerre fekvő szövetségi fővárosból, Canberrából is az utóbbi mellett döntöttek. Szeptember 24-én hajnalban fényárban úszott az egész városközpont, a tulajdonképpeni Sydney. Nappali fényben Az olimpiai stadion, amit építenek kok apropóján tükrözte, hogy mennyire fontos számukra a döntés, a rendezvény közvetlen jelentőségén messze túlmenően. Egyértelműen erre utalt a Peking ezernyi pontján hatalmas betűkkel fölállított angol nyelvű olimpiai jelmondatuk: John Fahey szerint - már a huszonegyedik század sportolóinak rália számára a győzelem. Ez utóbbit szeretném némileg érzékeltetni az alábbiakban, részben úgy is, mint szemtanú. • A szeptember 23-ról 24-re virradó éjszaka Ausztrália lakosságának jelentős része csillogott a gyönyörű Darling Harbour, a Rocks, a régi belváros, a felhőkarcolók, melyek aljában és a kikötőben hullámzott a tömeg, javarészt fiatalok. Díszkivilágításban tündökölt természetesen az Opera is, Sydney jelképe és egyik büszkesége. A legtöbben, mintegy 50 ezren, a festői központi kikötőben, a Circular Quay-n tolongtak. A tömeg már 4 óra előtt is vidám és önfeledt volt. Sebtében fölállított színpadokon ausztrál és nemzetközi sztárok adtak nonstop műsort: fejük fölött és köröskörül mindenütt a technika csodájaként hatalmas tvképernyők, melyekre 4 órától egyre több szempár-szegeződött. Sokan evés-ivással töltötték idejüket, több ezer étterem egész éjszaka nyitva tartott, és zsúfolásig megtelt valamennyi. • Sokkal visszafogottabb, és érezhetően feszült volt a hangulat a nemzetközi terminál tetői alatt, ahol a sport, gazdasági és politikai vezetők, valamint mintegy 800 meghívott vendég foglalt helyet. A kinti tömeggel szemben ők jobban tisztában voltak egy Kínának kedvező politikai döntés veszélyével. Ugyanakkor tudták azt is, milyen hatalmasak az eddigi beruházások, melyek a város többéves erőfeszítésének az eredményei. Az 1,7 milliárd dollár beruházás jelenlegi állása szerint a játékok tervezett harmincegynéhány színhelye közül húsz már áll, hármat most építenek. (Számos épületet, autósztrádát és egyéb objektumot előbbutóbb mindenképpen megépítettek volna, de nem néhány év, hanem néhány évtized alatt.) Ha a közvetlen fölkészültséghez hozzávesszük a város szépségét és általában a kedvező fizikai adottságait, a vendégszeretetet, az ország gazdasági és politikai stabilitását, akkor a külföldinek is meg kellett hajolnia az egyébként természetesen elfogult helyiek véleménye előtt: a jó döntés Sydney kell, hogy legyen. Amikor 4 óra 25 perckor Jüan Antonio Samaranch, a NOB elnöke szájából elhangzott a bűvös szó: SYDNEY, a hatás leírhatatlan volt. Ki-ki korának és vérmérsékletének megfelelően sírt, nevetett, ugrált, szomszédját ölelgette vagy csak boldogan vigyorgott maga elé, esetleg a földhöz verte magát örömében. Mindegy volt: úgyis elnyomta az egészet a kitörő tűzijáték fényés hangereje. John Fahey miniszterelnök (mármint Új-Dél-Wales államé, melynek főváros Sydney) a helyszínen ünnepelt a tömeggel. A szomszédos, és sok szempontból rivális ausztrál állam. Viktória miniszterelnöke. Jeff Kennett ahők között gratulált Új-Dél-Wales lakosainak, a győzelmet „az utóbbi 20 év legfontosabb ausztráliai eseményének" minősítve. A szomszédos („szomszédos": 2 ezer kilométerre fekvő) ország, Új-Zéland miniszterelnöke, Jim Bolger pedig nemcsak gratulált, hanem azonnal „aktív támogatását" ajánlotta föl Paul Keatingnek. Maga Paul Keating, az Ausztrál Államszövetség miniszterelnöke és felesége, Annita a döntés helyszínén, Monté Carlóban osztoztak az örömben. Az egyébként nyugodt és tartózkodó Mrs. Keating a fölvétel tanúsága szerint a bejelentés pillanatában ültéből méternyi magasra ugrott a levegőbe örömében. A Bárhonnan a világból jöjjön a látogató Sydneybe, biztos lehet • benne, hogy találkozik olyan emberekkel, akik beszélnek a nyelvén..." • Az ünneplésnek vége, viszszatért mindenki a munkás hétköznapokhoz. Mindazok, akik a sydneyi olimpia felelősei, dolgoznak tovább. Egyik szemük Atlantán, az 1996-os olimpia rendező városán, hogy mindent megtanuljanak tőle, amit lehet és érdemes. Másik szemük és mindkét kezük továbbra is a 2000-es helyszín építkezésein. Akadály ígérkezik bőségesen a hétéves úton: az őslakók egy csoportja például máris bejelentette, hogy bojkottálja a játékokat, amenynyiben a kormány nem teljesíti bizonyos követeléseiket. Senki sem kétli azonban, hogy az akadályok el fognak hárulni. Az ország technikai fejlettsége és politikai stabilitása mellett biztosíték érre az is, hogy az ausztráloknál sportszeretőbb népet nem sokat hord hátán a Föld. Az ausztrál sport: minőségi tömegsport. Sydney magyarsága pedig szeretettel fogja várni az egyik kétségkívül legnagyszerűbb csapatot: a magyar olimpiai válogatottat. Volt már egyszer holland születésű Annita Keating tavalyi, különleges olimpiai követté történt megbízása óta fáradhatatlanul lobbizott Sydney érdekében mind az öt nyelven, melyen folyékonyan beszél. Részletek a NOB előtt a szavazást megelőzően elmondott beszédéből: „Valamikor én is úgy gondoltam Ausztráliára, mint az európaiak általában. Tengerpartra, fövenyekre, koalákra, kengurukra és napégette arcokra gondoltam... De amikor 20 évvel ezelőtt Hollandiából Sydneybe költöztem, akkor rájöttem, hogy mennyire szűk volt ez az Ausztrália-kép. Ausztrália kiválasztotta magának a legjobbat mindabból, amit a hozzám hasonló milliók magukkal hoztak - és még jobbat alkotott belőle, Sydneyben a kultúrák, a nyelvek, a vallások és a konyhák az ausztrálok barátságosságának és lezserségének megfelelően könnyen vegyülnek. Eredménye egy gazdag és befogadó kultúra. Én annak a 25 százaléknyi ausztrálnak egyike vagyok, akik külföldön születtek. Egyet képviselek a 140 kultúra közül, mely Sydneyben megtalálható. olimpia Ausztráliában: Melbourne-ben, 1956-ban. A játékok legnagyobb szenzációja akkor vitathatatlanul a magyar csapat volt. Emlékezetes, hogy ez nem kizárólag a magyarok egyébként valóban kiváló sportteljesítményének volt „köszönhető". (Az ausztrál közép és idősebb generáció számára ma is megrázó kép az 56-os olimpiáról, amikor „folyt a vér a szovjet-magyar vízilabdadöntőn a melbourne-i uszodában... " Hogy erre, és ennek kapcsán 56-ra nemcsak az itt élő magyarok, hanem az ausztrálok is emlékeznek, arról közvetlenül meggyőződtem, amikor két éve Gyarmati Dezső, az egykori kapitány legutoljára itt járt Ausztráliában.) Sydney legjobb reményünk szerint nem olyan, számunkra ember- és nemzetpróbáló időben rendez olimpiát, mint Melbourne annak idején. Sportsikereinket azonban jó volna megismételni. Sydneyben mindenesetre nagy és lelkes lesz a szurkolótáborunk. Pordány László HMMnMNHMMHMMMMMHMNaMMMMMSM Ovimaratoni-dobogósok A Hobby Játék és Modellbolt ovimaratonjának legjobb futói. Lány, 3 éves: 1. Kecse-Nagy Fanni, 2. Kinyó Lilla. 3. Szomódi Dóra. 4 éves: 1. Bende Bettina. 2. Túri Anikó, 3. Pap Kati. 5 éves: 1. Börcsök Réka. 2. Horváth Anikó, 3. Diadó Athéné Fatime. 6 éves: 1. Pap Edina, 2. Topsa Andrea, 3. Bulás Alexandra. 7 éves: 1. Balacsi Angéla, 2, Mucsi Kata, 3. Baktai Alexandra. Fiú, 3 éves: 1. Forgó Gábor. 2. Szélpál Tamás. 3. Kálai Krisztián. Káli Lajos. 4 éves: 1. Sándor Roland, 2. Bozó Dániel, 3. Mityók Máté. 5 éves: 1. Takács Roland. 2. Forgó Gyula, 3. Szántó Márton. 6 éves: 1. Repka Ádám, 2. Szél-Pál Attila, 3. Urbán Vilmos. 7 éves: 1. Lass Zoltán, 2. Berta Krisztián, 3. Mócza Balázs. Október elsején a Telin-csatornán látható a gyerekek futásáról készült összefoglaló. A Pick Kupa amatőr jegyzőkönyve a Copy Shop Gogol utca 6 szám alatti üzletében vehető át. A versenyről készült fotók a Fotócentrum Kelemen utca 2 szám alatti üzletében tekinthető • Kellemes időjárás köszöntötte szombaton a SZAK és az UTC öregfiúk labdarúgóit, akik idén második alkalommal „feszültek egymásnak" ezúttal a Kisstadionban. A mérkőzés előtti barátságos öleléseket követően bőszült erővel rontott egymásnak a két együttes. A kezdeti iram hamar alábbhagyott, melynek oka, hogy a pályán lévő 35-50 éves labdarúgók erőnléti állapota enyhén szólva hiányos volt. Ettől függetlenül a játék a 25 évvel • Öregfiúk a gyepen Békés (?) döntetlen a Kisstadionban korábbi receptre épült. A SZAK szemre is tetszetősen adogatott, míg az UTC határtalan lelkesedéssel ellensúlyozta ellenfele erényeit. Végül is a sérülésmentes mérkőzés után az UTC-sek örülhettek, hiszen az ismert szlogen szerint: idegenből mindig jó az egy pont. SZAK-UTC l-l (1-0). Kisstadion, 50 néző. Vezette: Keresztúri, Vezér. SZAK: Rácz, Nádudvari, Daru, Tódor, Sándor, Horváth, Buknicz, dr. Szamosvölgyi, Mészáros, Tóth T., Fenyvesi, Varga, dr. Stumpf, Horváth L., Kazi. UTC: Magda, dr. Hegyes, Megyesi, Krecskai, Ruppert, Klötzl, Dobó, Balogh, Kovács, Újhelyi, Haska, Tóth Gy., Gerecz E., Hunyadkürti, Lovász, Szatmári, Száz, Horváth A. Gólszerző: Tóth T., illetve Megyesi. ;n -l—f-i"—— mm dn—ifHBHMMMMn uA .'..»'«-• > •<• B—B8MMMM4Í