Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám

SZOMBAT, 1993. OKT. 30. KÖLYÖK Miért haragszik a kutya a macskára s a macska az egérre? Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy kutya. Ezt a kutyát beso­rozták katonának, el kellett menjen három évre. Volt neki egy kis ügyes háza, s nem volt, akire hagyja. Ott törte a fejét, ott búsult, hogy már most mi is lesz abból, ha ő el­megy katonának. Ha ő nem lesz otthon három évig, addig leromlik a háza, elrontolódik, vagy ki tudja, mi baj éri! Hát mit gondolt ki a kutya? Kigondolta, hogy ő eladja a házát, s aztán mikor hazajön a katonaságból, csinál abból a pénzből, amit kap érte, egy másikat. Kezdte hirdetni, hogy eladó a háza, de nem került rá vevő. Egyszer nagy későre került egy, de csak olyan, akinek nem volt elég pénze, csak adóslevélre tudta megvenni a házat. Azt gondolta a kutya, hogy úgy is jobb, mint ha otthagyja magára, mert mikor hazajön, akkor megadja az ember azt a pénzt neki, s csak fel tudja építeni magának a házat. Megcsinálták ügyesen az adóslevelet, átadta a kutyának az ember, s elfoglalta a házát. Eljött az idő, kellett menjen a kutya katonának. Most már azon kezdte törni a fejét, hogy mit csináljon ő az adólevéllel. Hogyha elviszi a katonaság­ba, elvész vagy elrongyolódik, nem lesz az jó, hogy magával vigye! Hát mit talált ki a kutya? Neki addig a macska volt a legjobb barátja, elment a macskához, s azt mondta neki: - Te komám, nézz ide, eladtam a házamat, de csak adóslevélért tudtam eladni. Gondolkoztam rajta, hogy mit csináljak az adóslevéllel, s eszembe jutottál te. Tudom, hogy téged nem visznek el katonának, itthon maradsz, megőrzöd-e nekem ezt az adóslevelet? - Meg - mondja a macska. - Na, ha meg, hát itt van ­mondja a kutya -, tedd el jól, vigyázz reá, hogy amikor én hazajövök, elő tudd nekem adni. A régi falusi házak akko­riban deszkával voltak lepa­dolva, s a gerenda és a desz­ka között volt egy kis hely. A macska a kutya előtt össze­hajtotta ügyesen az iratot, s a falon felmászott, s azt mondta a kutyának: - Látod, komám, olyan helyre teszem, ahova senki sem tud még csak lépni sem. - Azzal bedugta oda a geren­da és a deszka közé. A kutya ügyesen elment ka­tonának. Nyugodt volt, hogy ő jó kézben hagyta az adós­levelet, biztos helyen van. Letelt a három esztendő, nem történt semmi baj, s a ka­tonaságból is hazajött jó egészségben. Mikor hazajött, egyenesen a macskához ment. - Na, komám, megjöttem ­azt mondja -, légy szíves, az adóslevelemet add ide, hogy menjek, és kérjem el a pénzt, csináljak magamnak házat. Akkor a macska nagy büsz­kén felkapaszkodott a falra, onnan a gerendára, s az első lábát bedugta abba a hé­zagba. Hát ahogy bedugta, érezte, hogy csupa por lett az egész papír. Egy egér odaka­pott, s három év alatt ellakmá­rozta az egész adóslevelet. Akkor a macska kihúzta a port, s azt mondja: - Hát, ide nézz, komám, mi lett belőle! Akkor a kutya megharagu­dott. - Ejnye - azt mondja -, de jó kézbe adtam! - Mit csináljak? Hát nem én vagyok a hibás! - Hát dehogynem vagy te a hibás! Miért nem őrizted egy ksicsit, miért nem vigyáztál rá jobban? Úgy összeveszett akkor a kutya a macskával, hogy töb­bet azótától soha-soha nem tudnak megbékülni. Na de akkor azt gondolta a macska: „No, hadd el, egér! Ha te nekem ekkora bosszúságot csináltál, elbánok én veled úgy, hogy megemlegeti az egész nemzetséged!" Azótától fogva, ahol lát egy macska egy egeret, nem hagy neki békét, kergeti, megfogja, megeszi. A kutya szegény elment az emberhez adóslevél nélkül, s kérte a pénzt a házáért. Azt mondja az ember: - Hol az adóslevél? Hát a szegény kutya beval­lotta, hogy mi történt, az adós­levelet a macskának adta, az egér megrágta, most nincs sehol. Az az ember pedig rosszfé­le volt, s azt mondta erre: - Hát akkor nem is igaz, hogy megvettem a házadat, hisz nem is volt a tiéd! Le is út, fel is út! Ott maradott szegény kutya ház nélkül, s azóta egy-egy kicsi szalmával, egy-egy kicsi ronggyal, ezzel-azzal kell beérnie. Azótától fogva nincsen a kutyának háza, s emiatt a ku­tya a macskával s a macska az egérrel halálos haragban vannak. De azért máig is élnek, ha meg nem haltak. Nemzetközi gyermekrajzpályázat a Azok a gyerekek, akiknek életkora 6 és 13 év között van, máris készítsenek elő rajzlapot, színes ceruzát, zsírkrétát - ki, mivel szeret dolgozni. Bármit rajzolhatnak, ami a természettel kapcsolatban áll: táj­képet, kirándulást, utazási élményeket, vagy azt, miért szeretik a tavakat, erdőket, mezőket. Aztán ha elkészültek, a „művet" no­vember 30-ig küldjék el a következő címre: MOSZ Raiffeisen Iroda, Budapest, V. Aka­démia u. 1-3. (telefonszám: 1323-930; te­lefax: 1532-552). Itt gyűjtik össze a rajzokat, s aztán küldik tovább, egyenesen Japánba! A gyermekrajz-pályázatot ugyanis a Nemzetközi Raiffeisen Unió (IRU), valamint a Japán Mezőgazdasági Szövetkezeti Ki­adó (IE-NO-HIKARI) hirdette meg, s az ak­cióba magyar szervezetek: a Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, és a Magyar Raffeisen Ala­pítvány is bekapcsolódott. A pályázat kiírói azt kérik, hogy vala­mennyi rajz 42X30 centiméteres lapon ké­szüljön. Ugyancsak megszabták a felhasz­nálható anyagok sorát is: vízfestékkel, szí­nes ceruzával, krétával készült munkákat, valamint fametszeteket fogadnak el. Egy gyermek csak egy rajzot küldhet! A munka hátlapjára föl kell írni a kép cí­mét, a „művész" nevét, életkorát, lakcímét (a város, utca, házszám alá még azt is írjá­tok oda: „Magyarország"), a gyermek is­kolájának nevét, s azt, melyik osztályba jár. A kétszáz győztes nevét 1994. május vé­géig hirdetik ki. Az arany-, ezüst-, és bronz­díjas rajzokat emlékkönyvben adják ki, s e könyvekből is kap valamennyi nyertes. A beküldött munkákat a bíráló bizottság nem tudja visszaküldeni. Jó rajzolást kívánunk! Százszorszép Gyermekház November 30-án, szomba­ton 10-től 13 óráig „Termé­szetesen, egészségesen" na­pot rendeznek a Százszor­szép Gyermekházban. Program: a Fogvédelmi rendelő rajzpályázatának megnyitója és a díjak áta­dása; játék a Fognyűvő Ma­nóval; aerobic, joga; natura­túra; saláta-party; fitt-próba; koleszterin- és kalóriamérés. Ne felejtsétek otthon hasz­nált fogkeféteket, s (ha van ilyen) kiürült fogkrémes tubu­sotokat sem. Újat kaptok cse­rébe! Egyszóval: számtalan ér­dekesség, játék - s közben még azt is megtudhatjátok, hogyan maradhattok egész­ségesek! Művészetről Nektek Az örök játék 1 Szerencsésnek mondha­tod magad, ha szüleid vagy nagyszüleid időnként meg­feledkezve felnőttes dolga­ikról, leülnek játszani veled. Mostanában ezt egyre ke­vesebben mondhatják el magukról. Talán elcsodál­koztál már azon, hogy egy­egy játék,' amit nemrégen tanultál, valaha nagyapád kedvenc időtöltése volt. Pe­dig a legtöbb játék a nagy­szüleiénél is idősebb. Amikor még az emberek gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal foglalkoztak, gyermekeik állatcsontokkal és kövekkel töltött agyag­csörgőkkel játszottak. Ha egy gyermek meghalt, gyak­ran játékát is mellé temet­ték. Az első államok mintegy ötezer évvel ezelőtt a Tigris és az Eufrátesz völgyében jöttek létre. A különféle gyermekjátékokon kívül ­csontdobókockák, bőrlab­dák, fa- és agyaggolyók ­játszó gyermekeket ábrázo­ló művészeti alkotások Is maradtak ránk. A régi Görögországból nemcsak írásos emlékek, hanem képek és agyagedé­nyek is maradtak ránk. A legtöbb festett agyagedény a görög hősöket és istene­ket ábrázolja, ám találunk közöttük olyanokat is, me­lyek gyermekeket örökítet­tek meg játék közben. Az itt bemutatott görög váza körülbelül 2300 éves, s két játszó gyermeket ábrá­zol. Az egyik fiú kocsiján bo­roskancsót húz és egy nagy szőlőfürtöt nyújt át társá­nak.A jelenetet két díszítő szegélycsík között láthatjuk. „ Repülők" - és nyertesek Legutóbbi rejvtényünk rajzán olyan élőlényeket és tár­gyakat zsúfoltunk össze, amelyek egytől egyig képesek re­pülni. Alapos megfigyelés után azért föl lehetett fedezni az egymás mögé bújt dolgokat. A megfejtést most rendhagyó módon közöljük, mert egyik kedves nyertesünk, Rodler Anett (reméljük, jól olvas­tuk a nevét), Sándorfalva, Kossuth Lajos u. 38. még le is rajzolta, amit talált. íme: További nyerteseink: Rajnai Zsuzsa, Szeged, Csong­rádi sgt. 2/A., Száraz Zsolt, Domaszék, Harang u. 19., Pásztor Tünde, Szeged, Hüvelyk u. 1/B. IV. 28., és Bo­ros Lívia, Szeged, Zsitva sor 5©. 1/1. Gratulálunk! A nyereményeket postán küldjük el. Alan Alexander Milne: A szél hova fut. Senki meg nem mondja, mit senki se tud, hogy a szél honnan jön és hova fut. Szárnyal valahonnan nagyon sebesen, utol nem érem rohanva sem. De ha sárkányomat elereszteném, napokig repülne az ég peremén. Aztán megtalálnám, ahol leesett, s tudnám, hogy a szél is odaérkezett. Akkor megmondhatnám, a szél hova fut... Hogy honnan jön, arról senki se tud. 1. Nappal tele, éjjel üres. Mi az? 2. Ha kinyitod a szárát, kinyitja a száját, ha becsukod a szárát, becsukja a száját. Ml az? 3. Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. Mi az? 4. Lábam egy van, bordám több van, he­lyem itt van, helyem ott van, napos időn ott­hon hálok, borús időn utcán járok. Mi va­gyok? 5. Éjjel-nappal mindig jár, mégiscsak egy helyben áll. Mi az? 6. Sző, fon, nem takács. Mi az? 7. Olyan, mint a tűpárna, görögdinnye, tövises, gondolkozz csak, ne siess! Mi az? 8. Mindig nyílik, sose virágzik. Mi az? 9. Egy kis házban öt kis szoba, öt kis ember bújik oda. Mi az? 3 ÖL Mindegyik találós kérdésnek megraj­zoltuk a megfejtését. Válaszd ki közülük, melyik kérdéshez melyik illik! A meg­fejtést november 3-ig küldjétek el címünkre (6740 Szeged, Ste­fánia 10.). A boríték­ra, levelezőlapra írjá­tok rá: Találós kérdé­sek. Jó szórakozást!

Next

/
Thumbnails
Contents